Through Hearts and Tracks 45.

45.rész

Az ajtóban letett, és hosszan átölelt, és a szemembe nézett.
- Ugye tudod…- suttogta.
- Tudom… És igen… Nem érdekel, hogy nincs visszaút…
- És mi lesz ha meglátod Sebet?
- Nem tudom. És nem is érdekel! – mondtam dühösen, ellöktem magamtól, és beviharzottam a szobába – Miért jössz most ezzel?
Eddie lazán nekidőlt az ajtófélfának, és engem fixírozott.
- Mert félek, hogy akkor gondolod meg magad, hogy ő a nagy Ő, amikor meglátod! De akkor már nem tudod visszaforgatni az idő kerekét, és kétlem hogy kis szöszke lenyeli a békát, hogy velem hetyegtél.
- Én több szarságot nyeltem már le tőle! És tudod mit? Te inkább vagy hozzám való mint ő. De ha ennyire hiányoznak a lányok a Red Temple-ben, akkor inkább mond azt, és húzz el! – közöltem dühösen, kivágtam az erkély ajtót, és kimentem a hidegbe.
A hideg szél szinte marta a bőröm, tekintve, hogy egy vékony póló volt csak rajtam.
Megtudtam volna fojtani Eddiet, amiért szándékosan belerondított abba, amit elkezdtünk. Tudtam, hogy azért tette, hogy megóvjon, de inkább durva visszautasításnak, mint törődésnek éreztem. Őrülten kívántam, és ez egyre inkább feszültté, és idegessé tett. Nem bírtam magammal. Valahogy ki kellett engednem a gőzt.
Hallottam, ahogy utánam jött, nem kellett hátra fordulnom, éreztem, hogy az üvegajtó kereténeknek dőlve figyel.
- Gyűlöllek!
Keserűen felnevetett.
- Az előbb még imádtál. Túlélem, ahogy eddig minden mást is.
- Menj a pokolba!
Megpördültem, és be akartam csörtetni a szobába, ő pedig oldalra fordult, hogy elférjek.
Már majdnem elhaladtam mellette, amikor megragadtam a pólójánál fogva, és mindkettőnket, a falnak rántottam. Szorosan hozzábújtam, így a fal és közém szorult. Kihasználtam, hogy meglepetés erejét.
- Örülök, hogy ilyen nagy pofád van! – azzal az egyik kezemet a pólója alá csúsztattam, és a körmömmel végigszántottam a mellkasát.
Eddie mindent megtett, hogy ne lássam rajta, hogy ez mennyire kedvére való, de ahogy megfeszült a teste, elárulta magát.
Hozzá dörgölőztem.
Megpróbálta lefogni a kezem, erre a másikat a nadrágjára tettem, és belemarkoltam a lényegbe.
Kéjesen felnyögött. Benyúltam a nadrágjába, de elkapta a kezem.
- Ne csináld ezt…- nézett a szemembe eszelős tekintettel.
- Tudod a régi Eddienek volt pár tulajdonsága, amit megőrizhetett volna! –sziszegtem az arcába.
- Például? –kérdezte dühösen.
- Hogy él a lehetőséggel…..- hozzábújtam, és kéjesen beleharaptam a fülébe.
Eltolt magától.
- Ne aggódj akkor lesz más! –kiabáltam a képébe, és dühösen az ajtó felé rohantam.
Elkapta a karom.
- Hová akarsz menni ?- kérdezte mérgesen.
- Levezetni a feszültséget! Nem csak neked van igényed egy kiadós dugásra! Gondolom pasik is vannak a Red Temple-ben, akik értik a dolgukat. – sziszegtem az arcába.
Ki akartam rángatni a karom a szorításából, de nem engedte.
- Eressz!
- Nem mész sehova!
Pofon vágtam, de nem engedett el, újra lekevertem neki egyet. Mindkét karomat elkapta, már szinte birkóztunk.
Dulakodtunk, végül sikerült a lábába beakasztanom a lában, és elgáncsolni, de arra nem számoltam, hogy mindketten elesünk. Én fogtam hamarabb talajt, Eddie pedig rajtam landolt.
Nagyot nyekkentem, és rohadtul fájt a hátam, és egy kicsit mellkasom, mivel kedvenc írem feje ott koppant.
Fájdalmasan felnyögtem.
- Istenem! Angel ugye jól vagy?- hajolt fölém aggódó tekintettel.
- Persze…- dünnyögtem.
- Biztos? –nézett mélyen a szemembe.
Szúrósan bámultam vissza.
- Bevertem a hátam, és tapasztaltam, mennyire kemény ír tök fejed van! De még élek köszi! – le akartam lökni magamról, de nem hagyta – Most mi van? – vágtam oda.
Erre válaszképpen puhán megcsókolt.
Nehezen hagytuk abba.
- Mi lenne ha ott folytatnánk ahol elkezdtük? –kérdezte a nyakamat csókolgatva.
- Az előbb még a józanészről duruzsoltál…- morogtam a vállába.
- Elegem van a jó fiú szerepből, és a cölibátusból…- dünnyögte, miközben harapdálta a nyakam.
Fel kellett nevetnem.
Csak kacagtam, kacagtam és kacagtam. Eddie lemászott rólam, és a könyökére támaszkodva nézte, ahogy a hasamat fogom a nevetéstől.
- Te és a cölibátus….
Szélesen elvigyorodott.
- Mióta nem voltál te nővel?- kérdeztem nevetve.
- Hét hónapja. –közölte póker arccal.
Megdöbbenve néztem rá.
- Ez most valami vicc ugye? –kérdeztem kétkedve.
- Olyan leképzelhetetlen? –kérdezte száj csücsörítve, miközben a mutató ujjával a karomat simogatta.
- Csak azt hittem, diszkrétebb lettél…- kacérkodtam.
- Drágám! Én nem szoktam a nőimet nem titkolom el a világ elől, hanem minél nagyobb nyilvánosság előtt vonulok velük végig, hogy mindenki tudja, hogy ő is az enyém lett! – vigyorodott el.
- Ez valami alfahím macsós szokás? Hogy te vagy a legnagyobb bika a pályán?
- Valami olyasmi… - morogta, miközben magához húzott.
- És én vagyok a következő trófea? –kérdeztem félszegen.
- Igen! –suttogta a nyakamba.
Ez rosszul esett, és fájt. Annak ellenére, hogy vágytam az érintésére, a csókjára, eddig azt hittem, hogy tényleg megváltozott, és nem csak a hálóját szövöget, de tévedtem.
- Tudod….- morogta a vállamba, közben lassan tolta feljebb a pólóm – Te vagy a következő a sorban…… És egyben a legutolsó is… Nekem utánad, nem kell másik nő…. Csak te….
Belefúrtam az arcom a vállába, és kicsit elpityeredtem.
- Ugye nem hitted, hogy te csak egy lennél? –kérdezte rekedten.
- Megijedtem, amikor azt mondtad igen….
- Szeretlek…- suttogta szenvedélyesen a fülembe.
Szorosan átöleltem, éreztem, ahogy a keze a hátamat simogatja, hogy megnyugtasson, majd lassan bekúszik a pólóm alá. Megfogtam a felsője nyakát, és magamhoz húztam, hogy megcsókoljon. Rám mosolygott.
- Padló vagy ágy? –kérdezte kajánul.
Szenvedélyesen megcsókoltam.
- Ágy,… padló…, fürdőszoba…, kandalló előtt… - motyogtam bele az újabb csókba.
- Konyhapult….és a hátsó ülés…..- nyögte a nyakamba.
- Mindet ma este…- leheltem az ajkaiba.
- Megbeszéltük….- suttogta.