Egy különleges angyal

Egy végtelenül hosszú nap

Bibi biiiibi bibip biiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
-Nem hiszem el hogy, máris csörögsz te szemét!
Morogtam egy tucat párna és egy meleg pamutakaró alól! Pamut csakis pamut, minden másféle ágyneműt utálok.
Lendületből rácsaptam az órára az éjjel szekrényen, de elvétettem, és hangos puffanással landolt a földön.
-Francba, vinne ördög!
Az álom maradéka is kiröppent a szememből. Kinyitottam a pilláimat, a szobámban félhomály uralkodott. Reggel lenne? Felnéztem a fejemnél lévő ablakra, nem sokat láttam a külvilágból, mivel a bordó sötétítő, és a roló is pár centi híján teljesen le volt húzva.
Kimásztam a takaró alól, felhúztam a redőnyt, és kinyitottam az ablakot. Reggel volt bizony ám, de milyen reggel. Szép őszi nap, az ablakomból rögtön megláttam az akácfa sárgás-barnás tarka leveleit, melyek mint egy színes köpeny burkolták be az ágakat, az arcomat kellemes meleg szél csiklandozta. Nyújtóztam egyet . Madarak csicseregtek, egy merész fekete rigó a velem fél méterre szemben lévő ágra szállt .Rámosolyogtam . Lenéztem- a másodikon lakom tehát megtehetem , és szerencsém is van, mivel fa eltakar, így az emberek észre sem veszik ha néha őket bámulom, ezért néha érdekes emberi élethelyzetekbe láthatok bele néha jobb, mint egy tv műsor-. Éppen locsolták a járdát az ablakom alatt, éreztem a vizes aszfaltszagot. Ismét rám tört az álmosság.
-Fel kell kelned szivi órád lesz! Mondtam magamnak.
Elindultam, elmentem az ágy végében terpeszkedő beépített gardróbhoz, kihúztam az ajtaját.
- Mit vegyek fel?
Bágyadtam néztem a cuccaimat. Rápillantottam a gardrób mellet álló tükör asztalra, és a rajta lévő naptárra, 1997. péntek szeptember 28.. Grimaszt vágtam. Ma csak 2órám van. Nincs kedvem ma a professzor úrhoz-tanszékvezetőm a fősulin, és így kell szólítani, mindenki utálja, és ő is minket, többek közt engem is-. Vele lenne az első óra. Borzalmas ember, jó 50-enes kb. 180 magas , fekete rövid haj, kicsi fekete szemek, ráncos szikár csontos arc, mérhetetlenül gőgös tekintet, nem véletlenül Mr. Drakula a beceneve. Kifejezetten a „kedvencei” közé sorol:
- Nohát, nohát, csak nem megtisztel minket jelenlétével mylady! Azt hittem mint minden modellnek, magának sincs agya, ,vagy mégis kisasszony?Ritkán tévedek mint tudja. Közben pedig úgy mosolyog , hogy legszívesebben hozzá vágná az ember a cipőjét, de a sarkos végével.
A második órám Vitézzel lenne. Kedves, jó képű pasi-minden csaj bukik rá, én nem – 30 körüli , magas, barna hajú, kék szemű, barátságos arc, kedves lágy tekintet.
- Ébredj már fel !!Veszekedtem magamra. Csak bámulok ki a fejemből, és nem haladok.
Kiléptem a szobámból, elindultam kicsi lakásom folyosóján, jobbra a fürdő , majd balra a bejárati ajtó, ismét jobbra a konyha, a folyosón velem szemben a nappali. Már gondolom sejthető , hogy egy kétszobás lakásban lakom, hasonlóan a többi ismerősömhöz. Mióta összevesztem a szüleimmel 2 éve itt élek. Nem hiányzik az a nagy luxus amiben az életem eddigi része telt. Túl sok volt a szabály, meg a korlát, egy idő után bezárt vadnak éreztem magam….De mindegy hagyjuk….Most egyedül élek, egy olyan helyen ami izzig-vérig én vagyok, mikor ugyanis megvettem , akkor nagyon le volt pukkanva , és hatalmas átalakításokra szorult, de akkor csak arra volt pénzem. Ez később mázlinak bizonyult, hiszen saját ízlésem szerint módosíthattam, csinosíthattam. Amikor fokozatosan egyre több pénzt kezdtem el keresni, mert persze a főiskola mellett, dolgoznom is kellett…
A fürdőt vettem elsőször célba, beálltam a zuhany alá. Ránéztem a velem szemben lévő világoskék csempére rajta pedig a kis delfines mintára. Akár a tenger. Pont azért kék, hogy arra emlékeztessen , mert ez a szín megnyugtat. De a legtöbben , úgy vélik rideg lett. Kit érdekel nem ők élnek benne, nem igaz? A forró víz jót tett. Kezdtem magamhoz térni. Megtörölköztem , felkaptam az elnyűtt fekete pólóm Jekyll és Hyde felirattal. A kedvenc musicalem, a története elég morbid , viszont jó a zene meg a szöveg. Kifelé menet belenéztem a tükörbe, mint a mosott rongy. Világosbarna hajam rendezetlen volt és leginkább oroszlán sörényre emlékeztetett, gyorsan megfésültem, és befontam , zöld szemeim alatt-melyeket sűrű sötét szempilláim kereteztek- néhány halovány fekete karika díszelgett, kevés alapozóval eltüntettem őket .
Majd elindultam a konyhába.
- Basszus! Morogtam , ahogy beléptem az ablakon beszűrődő fény a szemembe sütött.
Utálom ha ez van. Vártam egy kicsit. A kellemes barna bútorzat , és az alul középbarna ,felül homokszínű csempe mindig a „tűzhely melege”kifejezést jutatta eszembe. Bár nincs nagy főző tudományom , de azért kedveltem ezt a helyet , itt valahogy semmilyen ételt nem sikerült elrontanom. Eddig még legalábbis!
Ittam egy pohár narancslevet. Belebámultam a nyitott hűtőbe, nagy nehezen eldöntöttem mit is fogok enni. Készítettem egy szendvicset.
Bementem a nappaliba . Az ajtóval szemben lévő cseresznye színű beépített szekrénysor terpeszkedett , és az egész falat beborította , majd előzetes terveimmel ellentétben kiterjesztette uralmát a jobb oldali falfelületre is. Balra csak azért nem mert ott ablak volt. Különben ahogy hatalom mániáját ismerem azt is elcsábítja, vagy lerohanja. Ez tulajdonképpen azért volt így, mert hely kellet a könyveimnek, legalább 500 darab volt bezsúfolva , úgy, hogy egy késhegy sem fért volna közéjük. Csak a tv, dvd lejátszó, és a hifi helyei törték meg a könyvek színes kavalkádját. Ez egyrészt olvasási mániám, másrészt a főiskolai szak követelte meg.
Az ablakokon itt is bordó sötétítő függött, és a reggeli fényben a szoba álmosan ébredezett a reggel lusta sugaraitól. Bevackoltam magam a beépített szekrénysorral szemben levő csontszínű bőr ülőgarnitúra közepére , a tv-vel szemben, és bekapcsoltam, meg a mellettem lévő laptopot is elindítottam. Éppen a hírek ment:
„Újra lecsapott a „Késelős Jack”- közölte egy kedves hangú bemondó nő – az áldozat ezúttal is egy fiatal 23 év körüli lány , akinek személy azonossága egyenlőre ismeretlen. A gyilkos a szokott módon ölt ismét, áldozat torkát átvágta, majd szíven szúrta, és a lány mellére helyezett egy kártyát, rajta egy átszúrt szívű késsel. Ő volt a 18 áldozat, és 4. város ahol lecsapott az utóbbi 1, 5 hónapban. A rendőrség nem nyilatkozott az ügyben, ellenben a profilozók csapata szerint és vallási fanatikusról lehet szó, aki 40-60 év közötti férfi. ”
Gyorsan átkapcsoltam egy zenei csatornára, utálom ha ilyen hírekkel bombáznak, már reggel 8 kor.
Jennyifer Lopez legújabb száma ment éppen. Közben megnéztem a maileket, meg a főiskola honlapját, hátha elmarad valami óra…Megnyitottam a történészek honlapját,- mert, hogy abból szeretnék diplomát, egyszer , ha sikerül- pár perce került fel egy új bejegyzés:
„Kedves hallgatók !
Ez úton értesítünk titeket, hogy Vitéz tanár úr órái mai napon elmaradnak!

Tisztelettel : Történelem tanszéki titkárság”

Grimaszt vágtam. Miért pont az ő órája .Kikapcsoltam a gépet meg , a tv-t. Berámoltam a táskába a könyveimet meg a füzeteket, valamint a szokásos , jegyzeteimet amit a könyvtárban írtam ki. Az órára néztem : 8:45. Sietnem kell.
Ismét a gardrób előtt álltam, egy kék farmert, és egy világoskék V kivágású felsőt választottam. Kényelmes cipőt húztam, és már el is indultam.

Ahogy kiléptem megcsapott az ősz szaga, én így hívom, mivel por, reggeli nyirkosság, fa , avar, erő gyümölcsök , és a friss levegő illata keveredik benne.
- Csak kapjam el a buszt! Ha ügyes vagyok nem kell 20 percet várni a következőre, legyen szerencsém nem akartam elkésni,azzal megint cseszegethetne. Az óra 10 kor kezdődik , de háromnegyedkor az előadóban kell ülni , és nekem fél órát kell buszoznom , hogy beérjek.
Éppen jön is egy, és pont az enyém. Hurrá!!Felszálltam, és az első üres helyre lehuppantam.
- Szia Serena! – integetett egy szőke , kékszemű , középmagas csinos lány velem szemben.
- Szia Kristy!
Kedves , vidám természetű lány, nem túl eszes, de jó szívű, amit a legtöbb ismerőse kis használt.
- Merre mész csak nem, a városba fotózásra?- Kérdezte csillogó szemmel.
Jah igen ,mert hogy modell lennék Serena Sloveszki , a város leghíresebb modellje méghozzá, szinte minden parfümöt, márkás cuccot én reklámoztam, a legismertebb arc az enyém volt.
A bemutatók után általában, halálra dicsértek a firkászok, „Miss Serena , igéző tengerzöld szemeivel , ismét elvarázsolt” vagy „légies mozgása, és karcsúsága ismét kitűnt a többi átlagos modell közül”.Utáltam az ilyen jelzőket, álszent kis kígyók, akik igazából arra vártak, hogy hibázzak, és előre leírhassák, ők tudták hogy két bal lábas trampli vagyok. Szemetek.
Az ismertség , persze nem mindig jelentett előnyt. Sajnos.
- Nem, a Profhoz órára. Ma nincs fotózás.
Egy átlagos héten délelőtt óráim voltak,majd délután szinte már éjszakákba nyúló fotózások.. esetleg kötelező partik. A hétvégék is néha munkával teltek, de általában szabadok voltak, és tanulásra használtam fel őket. Kicsit strapás a suli, meg a munka együtt, de egy kis szervezéssel ment.
- Te nem is tudod?
- Mit?
- Ma nincs itt, akiknek reggel lett volna előadása vele szóltak, a titkárságról, hogy minden órája elmarad az öregnek , mert valami konferenciára ment.
- Remélem a Bermudákra , és nem is jön vissza! Vigyorogtam- de közben dühös voltam , még alhattam volna. Ez a szemét még a tudtán kívül is kicsesz velem.
- Gond van? Kérdezte Kriszty.
- Nem, nem semmi. Csak a tegnapi esti fotózásból reggel 3 kor értem haza és kissé fáradt vagyok, ez minden.
- Értem.
- Akkor , hogy most nincs órát, van terved mára?
Kristy kedves lány volt, igazán, de ma nem volt kedvem emberekhez, még barátokhoz se,ő amúgy se volt barát inkább, egy kedves ismerős, barátoknak hijján vagyok, de ez nem zavar igazán.
- Vásárolok, de előtte még dolgom van.
- Kár…Nekem csak délután van órám gondoltam vásárolhatnánk együtt.
- Ne haragudj !- nem akartam megbántani , de azt hiszem sikerült.
- Semmi gond!- rám kacsintott.
- Le kell szállnom ! Ciaó!
- Szia! Jó hétvégét!- kiabálta utánam mikor leszálltam.
Csörgött a mobilom. Ki lehet az?
- Igen tessék?- szóltam bele
- Szia Cicám!
- Szia Frank!- Frank a fotósom egy jó haver, aki pimaszul jóképű, minden csajjal járt már annál az ügynökségnél, ahol én is vagyok, és nem titkoltan rángatna az ágyába, de nálam az ilyen a „Legyet is röptében!”típusnak nincs esélye. Egyébként a legjobb a szakmában , rólam is tud olyan képet készíteni, hogy alig ismerek magamra, és ilyenkor magam is meglepődöm. De hát egy jó fodrásszal,sminkessel, és fotóssal, aki kissé csinos is, bombanő lehet.
- Este érted menjek vagy taxival jössz a buliba?
- Hová?
- Édesem ne mond , hogy elfelejtetted? Az új boltunk átadásából rendezett parti, ami ma este lesz a cégnél 8tól.- a mi ügynökségünknek saját ruha kollekciója van, ez már a 14. üzletünk a városban , és természetesen ennek is én vagyok a reklámarca , tehát el kell mennem mese nincs -.
- Jaj már emlékszem!- totál elfejtettem , ha nem hív föl….
- Hna ? Akkor?
- Mi ?
- Cica! Akkor érted menjek? Jól vagy?
- Nem kell értem jönnöd, majd taxival megyek. Jól vagyok csak fáradt.
- Szedd össze magad estére Miss Tökély!
Általában így hívtak a hátam mögött. Naná, hogy ez az idióta Frank találta ki! Utáltam ezt a becenevet, de ők azzal magyarázták, hogy mert én mindig időben érkezem, elegánsan öltözöm, mert adok a megjelenésemre, ez szinte védjegy ebben a szakmában. Nincsenek allűrjeim , és nem hisztizek - nem csapok amiatt patáliát, ha nem éppen a kedvenc ásványvizem van éppen, kisarkítottnak tűnik , de történt már ilyen eset .Kedvesen szólok még a legutolsó emberhez is a stábban, egyrészt mert nem látom értelmét üvöltözni, másrészt rájuk vagyok utalva, és ők is máshogy állnak az esteleges kéréseimhez mintha cirkuszolnék. Meg persze nem utolsó sorban minden jól áll rajtam, és nem kell igazítani soha. Ha néha viccből bepróbálkoztak, a megszólítással, szúrós tekintetet kaptak jutalmul. Megtudtam volna ölni őket, ezért a poénért!
- Jól van na Mister Nőcsábász! Ki a ma esti kiszemelt?
- Francesca!
- Áááá! A hűvös francia lány!
- Azám, a kis francia!
- Ha vele mész miért hívtál?
- Érted, még róla is lemondanék!
- De jó nekem!
- Az lenne ha hagynád!
Éreztem, hogy itt vigyorog
Gyorsan témát váltottam.
- Miben kell menni?
- Miben másban mint estélyiben édes?De tőlem akár meztelenül is jöhetsz annak jobban örülnék.
- Tudod Frank sajnálom hogy most nem vagy itt velem , annyira jó lenne….- mondtam évődő hangon
- Miért? –kérdezte érdeklődően
Csőbe húztam. Most megkapod. Gondoltam.
- Mert szívesen seggbe rúgnálak csak azért!
Szinte láttam ,ahogy lefagy az arcáról a mosoly. Elvigyorodtam.
-Hna szia szívem , akkor este a partin. Közöltem ,majd mielőtt válaszolhatott volna letettem.
Ruhát kell vennem. Irány a Pláza, nem volt kedvem, de ez van. Jól kell kinéznem.Miért? Mert , ha te vagy a legmenőbb elvárják. Pár óra bolyongás után, végül egy két részes pezsgő színű ruhát vettem, aminek felső részé féloldalas, és csak jobb oldalon van pántja, a szoknya pedig harang alakú, vettem még egy színben passzoló nem túl magas cipőt is , és egy közepes kis táskát is.
Ránéztem az órámra 15:30. Jobbnak láttam ha fogok egy taxit, az most gyorsabb mint a busz. Meg jó lenne pihenni még az este előtt. Gyorsan sikerült taxit fognom, így 4-re haza is értem. A ruhát kikészítettem előre, biztos, ami biztos, alapon, és felhívtam a telefonos ébresztő szolgálatot, fél 8-ra kértem ébresztést. A telefont- mi szerencsére hordozható a fejem közelébe tettem az ágyra.
Hulla voltam, bedőltem az ágyba, amint letettem a fejem a párnára elaludtam.
Pár pillanat múlva csengeni kezdett. Szentségelni kezdtem.
Felvettem
- Ki az ördög az? -morogtam bele.
- Jó estét kisasszony! Ön kért ma este fél8-ra telefonos ébresztést!
- Már fél8 lenne?- kérdeztem kábán.
- Igen kisasszony!
- Értem. Kérem ne haragudjon az előbbiért, sajnálom.
- Ne aggódjon nem történt semmi!
- Köszönöm, viszont hallásra!
Letettem. Fáradtan bemásztam a zuhany alá. Gyorsan végeztem, feltűztem a hajam, csak néhány kósza tincset hagytam kint. Kellemes nem túl erős sminket tettem fel, halvány rózsaszín rúzzsal. Aztán magamra kaptam az estélyit , hívtam egy taxit, bár csak kb. 15 percre lakom az ügynökségtől, de egy ilyen bálra kocsival kell menni , és késni is kell, legalább egy fél órát ezek is mind az íratlan szabályok részei. Röpke táska tartalom ellenőrzés, pénz, mobil, kulcs rendben.
Cipőt húztam , mire leértem , már lent várt a taxis. Fáradtan ültem be.
- Hová lesz a fuvar kisasszony?- kérdezte az erős akcentussal beszélő sofőr.
- A SoHo-ba, a Grenadetti modellügynökség székházába.- mondtam kissé monotonon.
- Szóval a kisasszony is hivatalos arra a nagy partira? – kérdezte aggódva a taxis.
- Igen, igen….-feleltem szórakozottan - Tudja mit? Menjen a hosszabb úton, és nem kell sietnie, akkor még szép borravalót is adok.
- Rendben kisasszony.
Lehúztam az ablakot, hogy a menetszél felfrissítsen. Sikerült is.
A sötét hűvöskés este volt, feltámadt a szél , eső illatát éreztem a levegőben. Ahogy haladtunk az cél felé megvilágított utcákon, a különféle boltok kirakati hirdették méregdrága árukat, ruhákat , ékszereket , és persze a milliomosok számára elérhető legújabb kiadású sportautókat. A luxus bárok villódzó fényei csábítóan hívogattak. Még kevés ember járt kint . Fiatal az éjszaka. Ilyenkor még korán van New Yorkban , az este csak most indul, és valahol hajnal 4 körül ér véget, amikor előtűnnek a földből az utcaseprők, és az átmulatott pár óra után egy darabig mindenhol bulizós ruhába, estélyibe búj hazafelé tartó embereket látni.
Megálltunk egy piros lámpánál, az egyik lámpaoszlop alatt egy csókolózó párt láttam meg.
Elöntött a szomorúság. Legalább nekik van kire támaszkodni, ebben a rohanó, kegyetlen világban. Mire feleszméltem már az ügynökség előtt álltunk.
Fél 9 volt mikor átléptem a küszöböt. Az ügynökség mondanom sem kell , a SoHo-ban, New York legelőkelőbb negyedének szélén állt, pár éve alapították ugyanis. Egy 30 emeltes felhőkarcoló. Ami itt kicsinek számít , az átlag 50 emeltes beton rengetegben. Az aulában volt a buli , ami akkora , mint egy nagy autószalon. Tökéletesen át volt alakítva, mint mindig , fehér svédasztalok méregdrága ételekkel, és egy koktélbár, ahol a már jól ismert latin mixer Manny szórakoztatta tudományával a hölgyeket. Aki egy tipikus latin srác, fekete hátra zselézett haj, barna szemek, fehér mosoly , fehér ing, fekete nadrág, bordó mellény. Megkerestem a főnököt, jó vágású magas harmincas pasit, barna haj, barna szem, Armani öltöny, ezek jellemzőek Gilbertre. Meg persze , hogy mindig megtalálja a milliónyi modell jelentkező közül, azt akiből a város legújabb üdvöskéje lesz. Vérbeli profi, igazi kopószimattal. Éppen a bárpultnál ült, és Mannyt figyelte éppen.
- Szia!
- Serena , kincsem! –mondta és átölelt. A szokásos mozdulat, színészkedni kell , ez is show része.
- Gilbert, fáradt vagyok szeretnék ma korán lelépni!- tértem a lényegre.
- Igen? –nézett rám kérdőn.
- Ma reggel 4ig fotóztunk, lécci! – néztem rá esdeklőn.
- Jól van édes, akkor légy kedves mindenkihez, és 11kor leléphetsz. De csak neked, és csak most, mert látom, hogy nem vagy túl vidám.
- Jutalom a legjobbnak?
- Jah, jah. Vedd ahogy akarod, ma jó napon van. – vigyorogta
- Köszi.Tündér vagy! Imádlak! –és puszit nyomtam az arcára.
- Jól van, jól van. –mondta és legyintett.
- Senorita Sloveszkinek mit adhatok? –kérdezte Many aki közben a pult másik végéről észrevett- A szokásosat?
- Igen Many! Nagyon kedves köszönöm!
- Nincs mit senorita! Magának mindig! Nagyon csinos ma!Biztosan levesz mindenkit a lábáról!- és közben egy vakítóan fehér mosolyt villantott rám.
Egy angyali mosolyt küldtem felém.
Majd elkezdtem ismerős keresni, hogy hozzá csatlakozva , körbejárhassam a terepet, és parédézhassak, ezekkel a bájgúnárokkal. Általában mindenki itt volt, aki számított, és ahogy körbe néztem, úgy is tűnt tényleg így van, üzletemberek , brókerek, plasztikai sebészek, firkászok, menő modellek, a város vezetői, szóval az elit.
Már csak egy kezdő pont kellet akitől szokás szerint elindulhatok, és akit széles mosollyal átölelve, jelzem ,hogy a társaság tagja vagyok és neki nagyon jó barátja.
Hirtelen ki is szúrtam a kezdő pontot . Frank-et , most törleszthet a délutániért ha akar, meg persze ha tud . Elvigyorodtam.
- Irány a start pont kislány! Minél hamarabb kezded el annál hamarabb szabadulsz!
Mondtam magamnak, és már el is indultam.