Through Hearts and Tracks 30.

30.rész

Csak ültem az ágyban, néztem Seb nevét a kijelzőn, és nem tudtam dönteni, hogy felhívjam, smst írjak, vagy hagyjam az egészet a fenébe.
Kb. másfél óráig csináltam ezt, aztán visszajött Eddie kezében hat teletömött zacskóval.
- Nem tudtam mit is ennél igazán, úgyhogy hoztam kínait – többféle csípőset, és édeset, hizlalós gyors kaját – nevezetesen hamburgert, sült krumplit – és beugrottam a kis olaszba egy adag milánóiért is.
- Aranyos vagy…- mondtam mosolyogva.
Lerakta a táskákat a székre, és leült mellém az ágyra.
- Nem beszéltél vele igaz? –mondta csendesen.
Megráztam a fejem.
- Van egy ötletem, együnk amíg ki nem hűl a kaja teljesen, aztán meglátjuk oké?
- Ahha.
- Szuper. Akkor mit kérsz?
- Hűűű. Hát pakolj ki, és válogatok.
Szélesen elvigyorodott.
Sorban kinyitogatta a dobozokat, és istenibbnél istenibb illatok csapták meg az orrom.
Hozott pálcikát, és villát is, úgyhogy stílszerűen pálcikával megettem a kínai felét, aztán kb. húsz perc múlva, amikor Eddie neki fogott az olasz kajának is, kikuncsorogtam tőle, és azt is eltüntettem.
- Te nem lesz ebből baj?
- Miből?
- Hát hogy kínai, meg olasz kaja?
- Áh. Isteni volt. – és kedvesen mosolyogva néztem rá, olyan kérlelő kis szemekkel.
- Kitalálom. Hozzak desszertet!
Erre grimaszszerű széles vigyor, és erős bólogatás lett a válasz.
- És konkrét elképzelés van?
- Igen. Valamilyen epertortát.
- Epertortát?
- Igen. Olyan zselés epres a teteje, alatta meg joghurtos zselés réteg, és vastag piskóta.
- Remek. Olyanokat tudsz kitalálni….
- Égnek áll a hajad! – vigyorogtam rá.
Erre odament, az egyik szatyorhoz, és előhúzott, egy közepes nagyságú díszes kis papírdobozt, majd a kezembe adtam.
Kinyitottam.
- Jesszus! Honnan…? –kérdeztem döbbenten.
Három szelet, epres joghurtos, és két szelet csokoládétorta.
- Az olasz étteremben ajánlottak egy kedves és jó hírű kis cukrászdát. Aztán csak úgy válogattam, és ez is jól nézett ki. – vigyorgott.
- Imádlak! –öleltem meg.
- Tudom én!
- Úgy érzem magam, mint ha én lennék Aladin, te meg a Dzsinn!
- Kisebb ferdítéssel, de igen. Van benne valami! – vigyorgott.
- Köszönöm!
Biccentett, aztán komolyabb lett az arca.
- Ahogy látom, két lehetőség közül választhatok, hogy beszélj vele végre. Vagy elcipelem a srácot ide, vagy én hívom fel neked.
- Szerintem egyik sem nyerő….
- Sejtettem, hogy ezt mondod majd!
- Azt hiszem, személyesen kellene vele megbeszélnem a történteket…..
- Akkor felhívom, és érte megyek, még biztosan a városban van.
- Ne… Nem akarom, hogy összeverekedjetek. Inkább vigyél el hozzá!
- Vigyelek el?? Mond te…
- Eddie kérlek! Azt hiszem jót tenne nekem egy kis séta, és kimozdulás. Végül is jól vagyok, és csak pár órát lennénk távol. Vágyom egy kis friss levegőre, és autókra.
- Ne tapsolok, az ötletért!
- Sejtettem.
- De úgyse tudlak meggyőzni….Beszélek a dokival…- azzal összeszedte az üres dobozokat, és kiment.
Kicsit nehezen ment a mozgás, de végül, csak le kászálódtam az ágyról, és bementem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, és jó alaposan letusoltam, hajat mostam. Aztán felvettem, egy rövid ujjú zöld felsőt, egy farmert, meg egy sportcipőt, és gyorsan megszárítottam a loboncom. Hálát adtam érte, az égnek, hogy a csapatfőnököm gondolt rám, és küldetett be cuccokat. Eddie mesélte, hogy amíg tudott bent ült Carl, de el kellett repülnie vissza Amerikába, mert valami gond volt a gyárban. Persze amikor felhívtam délután örült, és már alig várta, hogy megint a csapattal legyek, ahogy én is.
Mire kimásztam a fürdőből, Eddie is előkerült.
- Elengedtek?
- El. Mehetünk. –dünnyögte.
Belekaroltam, és kimentünk a hátsó ajtón, majd végig sétáltunk a parkolóban a Ferrariig.
- Ne vedd zokon, de nem ajánlom fel a kulcsokat…
- Nem veszem. Még nem vagyok ahhoz elég jól, hogy biztonságosan vezessek. Érzem, hogy még gyenge vagyok. De ezért meghajtód ugye? –vigyorogtam rá.
- Naná!
Menet közben is többször hívta Christ, aki azt mondta Seb a szállóban van, pihen.
- És most?
- Semmi. Bemegyünk a hotelbe, és fölmegyünk hozzá. Ennyi. Christől két szobára lakik.
- Remek…
Eddie megállt a hotel bejárata előtt, előzékenyen kinyitotta nekem az ajtót, majd odaadta a parkoló fiúnak a kulcsokat.
Besétáltunk. Nagyon impozáns, és drága szálloda volt annyi szent. Minden fehér márványból, a bejárattól mindenhová drága vastag vörös perzsa szőnyegeken lehetett haladni, fényesre csiszolt réz álló lámpák, bőr ülőgarnitúrák, zöld trópusi növények, és kristálycsillárok tették exclusivvá a hallt.
- Hűű.
- Ugye?
Eddie odabiccentett a recepciósnak, és mentünk is tovább a lift felé.
Pillanatok alatt fent voltunk a negyediken, majd a folyosó közepén Eddie megállt egy ajtó előtt.
Egymásra néztünk.
Vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam.
Semmi.
Megint kopogtam, megint semmi.
- Te ez nincs itthon…
- Dehogy nincs…. Chris szemmel tartja, tartja a személyzettel, ha kiment volna a szobából tudna róla.
- Hogyhogy? Figyelteti?
- Kicsit magába zuhant a kölyök, aztán mondtam neki, hogy ne legyen baj, körmére kell nézni.
- Értem.
Eddie elém állt, és kopogtatott.
- Eddie vagyok, nyisd ki!
Semmi.
- Ne kelljem még egyszer mondanom kölyök! Betöröm, ha nem nyitod ki, de MÁRIS!
Halk motoszkálás hallatszott, majd kattant a zár.
Bent korom sötét volt, a beszűrődő fényben pedig kirajzolódott Seb viharvert alakja. Ha lehet még sápadtabb volt, mint délután, és még üresebb a tekintete. Még mindig a korábbi ruháit viselte, de ronda friss hányásszerű foltokkal tarkítva. Alig állt a lábán.
- Te hogy nézel ki? –kérdezte Eddie döbbenten. –Minden rendben?
- Mit akarsz? – kérdezte Seb durván.
- Hééé! Le ne szedd már a fejem kis harcos!
- Menj a fenébe! – és be akarta vágni az orrunk előtt az ajtót, de Eddie elkapta, majd nekifeszült, Seb vesztett, elvesztette az egyensúlyát, és valahogy hasra esett. Ott feküdt a padlón.
Beléptünk, és felkapcsoltuk a villanyt.
- Jézusom…- tört fel belőlem.
- Hűűű. Ez teljesítmény! Ez még az én vad bulijaimon is túltesz! – közölte Eddie felvont szemöldökkel.
A szoba inkább volt hajléktalan lak, mint emberi szállás. Egyrészt büdös is volt, másrészt mindenhol koszos ruhák, szétdobált sörös, vodkás, tequilás üvegek, és pár gyógyszeres fiola szerteszét. A berendezést romokban, és széttörve, felfogatva a fotelek, az ágy is szétbarmolva, valahol a szoba egyik végben a matrac, a többi része meg itt - ott. Látszott egy hányásnyom is ami a fürdő felé vezetett.
Jaj Sebastian!
Oda ültem mellé a földre.
- Seb! Seb!
Semmi reakció. Eddie segített megfordítani. Seb meg mintha aludt volna. Eddie megpaskolta az arcát, de csak felnyögött.
- Csont részeg!
- Hívd át Christ! Én vele maradok! Biztos, hogy erről nem tud!
- Megyek! –azzal elviharzott.
Felálltam, hogy körbenézzek, hátha van valahol tiszta ruhája, amit felvehet, ha kijózanítottuk.
Ahogy nézelődtem, feltűnt egy fehér boríték a tv előtt.
Odamentem, és megnéztem. Az én nevem állt rajta.
Kinyitottam.
Már elsőre feltűnt, hogy néhol szétfutott az írás a papíron, a megszáradt könnycseppektől, és látszott a kapkodott betűkből, hogy sietve íródott.
„ Angel!
Én nem tudom elmondani, hogy mennyire, de mennyire bánok mindent… Tudom, hogy amiket tettem, arra már nincs bocsánat…. Én nem azt akartam, és nem így….
Hidd el kérlek!
Azért ne úgy emlékezz majd rám a halálom után, mint egy szociopata baromra….
Mert mire ezt megkapod, én már nem leszek az élők közt…. Jobb lesz ez így mindenkinek….
Csak kérlek, ne emlékezz rám, úgy mint egy idióta seggfejre….
Szeretlek!
Sebastian ”
És a mai dátum.
- Istenem…- suttogtam.
Ez, ez most szedett be mindent! Ezt most csinálta!
Odarohantam Sebhez.
Pofozgattam, de hiába. Megnéztem a pulzusát, gyengén vert a szíve.
- Eddie! Eddiieee! –ordítottam. – Orvost!
- Seb! Seb kérlek! –rázogattam de hiába.
Ekkor rontott be Eddie, és Chris.
- Mi történt?
Közben Chris valamit, döbbent hangon suttogta, hogy „Krisztusom!”.
- Orvost, de rögtön! Búcsú levelet hagyott! Ezt a sok szart mind ma vette be! – kaptam fel egy üres gyógyszeres dobozt.
Eddie azonnal tárcsázott.
- Segíts! – szóltam rá Chrisre – Talán ha meghánytatjuk!
Becibáltuk a fürdőbe!
Eddie máris mellettünk volt.
- Mindjárt itt lesznek!
- Hozz sót, és vizet! Ki kell hánynia ezt sok szemetet!
Chris kiviharzott, addig Eddivel a wc elé tartottuk Seb fejét. Eddie a tusolófejet kihúzta a kabinból és kinyitotta a hideg vizes csapot, és lelocsolta Sebet, persze mi sem úsztuk meg a dolgot. De úgy ahogy feleszmélt.
Ekkor került elő Chris, egy pohárral.
- Szénsavas sós víz!
Gyorsan kivettem a kezéből a poharat, és Seb orra alá dugtam.
Aki csak dűtögette a fejét, és bambán pislogott.
- Idd meg! –toltam a szája elé.
Nyöszörgött valamit.
- Idd meg!
Eddie erőszakkal kinyitotta Seb száját, és elkezdtük itatni.
Alig tuszkoltuk bele, már öklendezett is.
Két oldalról tartottuk, én meg fogtam a fejét.
Szép adag mindenjött ki belőle. Jó pár ép, és félig emésztett tabletta. Amennyit én saccra számoltam, az csak húsz darab volt.
Nagy nehezen, mikor már nem jött ki semmi. Kapott egy kis vizet. De már így is majdnem az ájulás határán volt.
Csörgött Eddie mobilja.
Felvette.
- A mentők! Eléjük megyek!
Elrohant, Seb pedig nekem dőlt. Alig bírtam tartani.
- El ne ájulj kis herceg! Hallod? – suttogtam sírva.
Üveges tekintettel rám nézett.
- Szép a mennyország….- suttogta.
- Még a földön vagy te hülye! Te ökör! – és rávágtam a mellkasára.
Tovább pislogott.
- Akkor álmodom….
- Nem álmodsz! Te….áh… – átöleltem. – Csak ne hallj meg jó? Szőke hercegem!
- A herceged? – suttogta erőtlenül.
- Kérlek! Seb! Ne hagyj itt! Kérlek! – szorítottam magamhoz.
Az arcára néztem, és bódultam rám mosolygott.
Bejöttek a mentők, és félre taszigáltak. Infúziót kötöttek be, és injekciókat döftek Sebbe, aztán hordágyra tették, majd be a liftbe, és végül a mentőautóba.
Eddievel, mint az őrült mentünk a mentő nyomában.
Én pedig, összekulcsolt kézzel reménykedtem, hogy a hercegem, nem most akar randevúzni a halállal.

Through Hearts and Tracks 29.

29.rész

Horner, és Seb.
- Hát ti mi az öreg Isten akartok itt? – pattan fel Eddie dühösen.
- Eddie! Kérlek! – mondta nyugodt hangon Horner. – Csak pár szót szeretnénk Angellel váltani, és megyünk is! Persze amennyiben alkalmas, és nem terhelünk nagyon a jelenlétünkkel? – nézett rám kérdőn.
Eddire pillantottam, aki már a tekintetén láttam, hogy ha szemmel ölni lehetne, akkor Seb már a régen halott lenne. Sőt mi több, szinte látta, ahogy Eddieben megy fel a pumpa.
Határozottan összevontam a szemöldököm, hogy a kedvemért moderálja magát, erre ő tüntetőleg, olyan „csinálj amit akarsz te nő!” laza mozdulattal keresztbe fonta a karját maga előtt, és háttal állva mindünknek, kibámult az ablakon.
Csodás! Duzzog!
- Mint ti is látjátok, már jobban vagyok. Nem zavartok. – mondtam színtelen hangon – Helyes sajnos nem tudlak megkínálni benneteket, mert mint láthatjátok, egy szék van csupán, de ha nem derogál, leülhettek az ágyra is.
Eddie felém fordult, majd vissza az ablak felé.
Tudtam, hogy nem érti, ezt nagy udvariasságot. Majd rájön, az a célom, hogy még jobban zavarba hozzam őket ezzel is. Minél udvariasabb vagy, a többiek annál inkább nem tudják, hogyan is kell viselkedniük.
Chris leült az ágyamra, Seb pedig nos nem leült, inkább leroskadt a székbe. Chris is szarul festett, karikás kialvatlan szemek, gondterhelt arc. De Seb! Hát ő maga volt a két lábon járó hulla, az arca fehér volt és nyúzott több napi borostával, a szeme alatt sötét szinte már fekete karikák éktelenkedtek, a haja kész kócköteg, és a ruhája is gyűrött volt. Ahogy jobban megnéztem, be is volt esve az arca, mintha jó pár kilót fogyott volna. Nem húszon évesnek, inkább erősen harmincon túlinak festett. Rám sem nézett, csak bámulta a cipője orrát.
Kicsit megsajnáltam.
- Tehát. Megtudhatom miért jöttek? –kérdeztem hivatalosan.
- Szeretnénk veled beszélni! Elsősorban, hát nos….- Sebre pillantott, aki mintha itt sem lett volna szobában, csak ült és bámult maga elé – szeretnék a magam, a csapatom, és Sebastian nevében is bocsánatot kérni a történtek miatt. Pontosan tudom, hogy a csapatom, és a Sebastian is minősíthetetlenül viselkedett, és nem tudjuk eléggé sajnálatunkat kifejezni, azért hogy kórházba kerültél miattunk. Valam…
- Kedves Mr. Horner! –vágtam a szavába – Én úgy gondolom, hogy nem többes szám első, inkább egyes szám harmadik személyben kellene beszélnie, kétlem, hogy a csapata révén kerültem ebbe a helyzetbe!
- Értem mire gondolsz….- próbált Chris a tegeződésnél maradni - De a csapat is hibásnak érzi magát, mivel ők hagyták, hogy, nos, hogy a pohár fenekére nézzen, nem gátolták meg ebben. Így egyöntetűen megbeszéltük, hogy ők is szeretnének elnézést kérni. Hiszen miattunk, két versenyen sem tudtál elindulni.
- Értem.
- Továbbá, Sebastian és én is szeretnénk még kifejezni hálánkat, és köszönetünket, amiért elintézted, hogy megszűnjön ellene az eljárás, azzal, hogy aláírtad a szükséges iratokat. Nem tudom elmondani, mennyit jelent ez a csapatnak, és Sebastiannak is.
- Értem. Annyit tudok mondani, hogy nem vagyok bosszúálló természet, és természetesen nem haragszom, sem Önre, sem a csapatára.
- Köszönjük ez igazán, kedves. – könnyebbült meg Chris - Arra gondoltunk továbbá, hogy szeretnénk valamivel kárpótolni, ezért sok kórházban töltött percért. Úgyhogy ha neked is…
- Nagyon kedves köszönöm! De egy dolgot tehetnek értem. Kérem, menjenek el, és ne is jöjjenek vissza többet, valamint, ha mód, és lehetőség van rá, mindenféle területen csökkentsük a nullára, vagy a minimálisra, az egymással történő érintkezést. –mondtam hideg hangon.
Chris lesápadt, Seb pedig felkapta a fejét.
- Azt hittem…- suttogta.
- Emlékeim szerint, én az előbb Mr. Hornerről, és a csapatról beszéltem csupán. Mit? Mit hitt? Hogy már nem haragszom Önre? –kérdeztem mérgesen, láttam rajta, hogy ez a távolságtartó magázás nagyon fáj neki, de nekem is sok minden fájt, lehorgasztotta a fejét - Nagyot téved, ha azt hiszi, azt amit Ön tett velem, csak úgy meg lehet bocsátani, vagy elfelejteni. Nem, sajnos, az élet nem ilyen egyszerű. Nem volt szándékomban ártani Önnek, mert nem vagyok embertelen, de kérem a jövőben mellőzzük egymás társaságát, ha lehet! – ahogy ezeket kimondtam, nem néztem rá.
Nem akartam bántani, de nagyon fájt, hogy ezt tette velem, és hogy képes volt idejönni, és maga helyett Chrissel elmondatni mindent. Sokkal boldogabb lettem volna, ha csak annyit nyög ki, hogy sajnálom, és szeretlek. De ő Chris mögé bújt, mert nem volt benne elég bátorság, hogy ennyit is mondjon.
Hirtelen felállt. Ekkor láttam, hogy könnycseppek peregnek az arcán, bőgött.
- Szia…- suttogta, és kirohant.
Össze szorult a szívem, és mélyeket kellet lélegeznem, hogy ne törjek ki én is sírásban.
- Akkor viszont látásra Angel! – mondta Chris halkan, majd felállt és elment.
Eddie még mindig háttal állt nekem, olyan volt mint egy szobor, akit a lemenő nap fénye bearanyoz.
- Nem kellett volna ezt tenned a kölyökkel! Ezek után ott fogja folytatni, ahol korábban abbahagyta! – mondta Eddie szinte már mérgesen.
- Az ivásra gondolsz? –kérdeztem megjátszott nyugalommal.
- Ne játszd itt nekem a dámát jó? – rivallt rám, majd megfordult, és a tekintete izzott a dühtől. – Ismerlek már! Miért kell neked játszani a sértett kis libát?! Az a szerencsétlen idióta, már így is kész zombi volt! Minek rúgtál bele még egyet!
- Azért mert nem tudok megbocsátani neki csak úgy! Nem megy! – kiabáltam vissza.
- Ez nem igaz! Csak a sértettség beszél belőled! Ha szereted meg tudnál neki bocsátani!
- De lehet hogy már nem is akarok!
Eddie döbbenten nézett rám.
- Mi?
- Tudod, gondolkodtam! Adni akarok nekünk egy esélyt! – mondtam komolyan.
- Te jól vagy? –ordított rám.
Nem értettem most mi van?
- Ha őt szereted, akkor minek az én ágyamban akarsz kikötni? –kérdezte döbbenten. – Te eszednél vagy?
- Nem tudok bízni benne, nem tudok hinni neki, és bárhogy is próbálom rávenni magam nem tudok megbocsátani! – tört ki belőlem a sírás. – Nem megy! Pedig, egész délelőtt amíg telefonáltál, és még délután is győzködtem magam, de hiába. Amikor megláttam, egyszerűen irtóztam, és féltem tőle….- suttogtam.
Eddie odajött, és átölelt.
- Időt kell adnod magadnak, és neki is! Figyelj tudod, hogy imádlak, és tudod, hogy akarlak! De nem így! Ez nem kapcsolat lenne, csak menekülés, ennek így mi értelme lenne, mond meg? Hallgass rám! Beszélj vele, tisztázzátok, de normálisan végre már! Aztán adj magatoknak egy kis időt, és majd kiderül, hogy mi van. Még fáradt vagy, és gyenge, és dühös, és csalódott, ne így dönts, főleg ne véglegesen! Hallgass a vén rókára… - mondta huncut mosollyal az arcán.
Belefúrtam az arcom a vállába.
- Minden porcikám tiltakozik…
- Tudom…- suttogta a fülembe. – De legalább annyit írj, vagy mondj neki, hogy később megbeszéled vele rendesen, kettőtök ügyét, de neked idő kell, és ne haragudjon, hogy ilyen kemény voltál, de értsen meg téged is.
- Nem megy….
- Erőltesd meg magad egy kicsit jó? Csak egy kicsit….Az én kedvemért….
Ránéztem.
Bólintottam.
Eddie előkereste a számot a telefonjából, én beírtam az enyémbe, és elmentettem.
- Még ma elintézem, ígérem….Csak gondolkodnom kell egy kicsit jó?
- Persze….Nem vagy éhes?
- De valami jó lenne…Az a vacsora féleség nem volt értelmes étel.
- Akkor mindjárt jövök. - vigyorgott rám, és eltűnt.
Otthagyott, hogy gondoljam át, akkor mit is kéne írni/mondani a kis hercegnek…..

Through Hearts and Tracks 28.

28.rész

Másnap reggel, kicsit hamarabb jött mint terveztük. Fáradtan, és kialvatlanul ébredtünk mind a ketten. Éltem a gyanú perrel, hogy Eddienek egy hét alvás is kevés lenne, annyira kimerült, és rá is fér, ennyi álmatlanul töltött éjszaka után. De tartotta magát, hogy ne lássam mennyire ki van. Volt, egy partizán akciós tervem, hogyha kikerülök a kórházból, akkor elmegyünk ketten egy olyan ivós, táncolós, lerészegedős buliba.
Nagyon rendes volt tőle, hogy egész délelőtt telefonálgatott, azért, hogy az ügyvéd be tudjon jönni kora délután a papírokkal, amelyekben nem kívánok Seb ellen vádat emelni, és véletlen balesetként tűntetem fel az esetet, miszerint csak elesett kezében a törött üveggel. Persze ezt valami kacifántos, és értelmezhetetlen jogi kulimászba írták, át hogy még az atya ég sem tudja kihámozni, mi is az igazság. Gyorsan alá is firkáltam, néhány részletet meg is beszéltünk, majd elment aláíratni a bíróval, hogy aztán Seb szabad legyen, mint a madár, és semmiféle eljárás nem folytatnak ellene. Mondjuk, kicsit erőltette, hogy ne írjam alá, de finoman kiosztottam, úgyhogy nem feszegette tovább a témát. De előre közölte, hogy nem lesz fáklyás menet, mert a bíró valamiért pikkel a kölyökre, és ahol tud, megpróbál majd kötözködni, úgyhogy rosszabb esetben tárgyalás is lehet belőle, amire kötelezően be is idézhetnek. Kértem, hogy ezt kerüljük el, mert nekem erre se idegem, se időm, úgyhogy oldja meg.
Kicsit idegtépő volt a várakozás, de végül olyan este hat óra tájban csörgött a telefon.
- Szia Marko! –vette fel Eddie a mobilt. – Na mondjad! Igen. Igen értem. És nem….Értem. És erre mit szóltak a… Hűűű.
- Mond már! – suttogtam Eddienek.
De ő leintett.
- Ahha. Ez érdekes. Felettébb. És a többi, hogy a vers….Ahha. Hát ez van. Nem. Azt oldják csak meg ők! Már így is eleget… Persze! Tudod, hogy… Jó! Még egyszer mindent nagyon köszönök, de tényleg! Szevasz!
- Na? –szegeztem neki a kérdést.
- A jó vagy a rosszat? Bővített vagy rövid? –vigyorgott.
- Mondjad már!
- Hna azért kellett eddig várni, mert a Red Bullosokat is oda kellett rendelni a bíróhoz!
- Seb itt van?
- Igen, nem mondtam?
- Nem!
- Akkor most mondom! A futamon ugye nem vett részt, de itt maradt a városban, nem ment el a Brit Nagydíjra, Horner meg a két futam közt, meg Silvertone után is ide repült, hogy támogassa.
- Ahha. De mit intézett Marko????
- Tehát, nem lesz tárgyalás, és nincs ügy. Megúszta. Hála neked! – dünnyögte.
- De?
- De a Német Autósport Szövetség, mivel blamálta nyíltan a német államot, és a német sportolókat, gondolkodik rajta, hogy eljárást indít ellene. Dél –Korea, pedig nem akar neki vízumot adni, a történtekre való tekintettel, így nem utazhat ki.
- Bazzz…. Naneeee….. Ugye nem?
- Nem tudom, ez már nem a mi ügyünk, ez már az ő, meg a Red Bull ügye, és ehhez tartom magam! – mondta ellentmondást nem tűrően.
- Megértettem…- néztem rá morcosan.
- Akkor jó! Most azt mond meg, ha holnap után kiengednek, akkor hova szeretnél menni?
- Hát mivel holnap péntek, és jövő héten Német Nagydíj, nem látom értelmét a hazaútnak Miamiba.
- Helyes! Akkor töltsd nálam a hátralévő időt! – ajánlotta fel.
- Hol? Londonban? Eddie nekem..
- Dublinban!
Elvigyorodtam.
- Csak nem meghívsz a házadba? –kérdeztem vigyorogva. – A híres agglegény fészekbe?
- Ha nem akarod nem muszáj, csak egy ötlet volt! – mondta színtelen hangon.
- Ne viccelj! Ki nem hagynám! Naná! De csak ha mindent megmutatsz ami a környéketeken van, kastélyt, hegyet, sziklát, erdőt!
Elmosolyodott.
- Ha szeretnéd, akkor igen!
- Naná!
- Akkor ezt meg is beszéltük.
- Mikor repülünk?
- Amikor akarunk! –vigyorgott kajánul.
- Magángéppel megyünk?
- Az enyémmel. Így nem vagyunk sem időhöz, sem járathoz kötve.
- Hűűű. Tudod így utólag, nem is olyan rossz gazdagnak lenni…. – mondtam hátradőlve az ágyon.
- Ha akarod, én bármikor bárhova elfuvarozlak, tudod jól….
- Tudom… - néztem rá nevetve – Ahogy te is tudod, hogy nincs rá szükségem, mert ha akarom annyi pénzem van, mint a szemét.
- Hát aki a Diamond családba születik….- mondta fáradtan.
- Ezt most miért mondod?
- Semmi. – mondta egykedvűen, és becsukott szemekkel hátradőlt a székben.
- Zavar, hogy szegény voltál?
Kinyitotta szemét és érdeklődve rám nézett.
- Te ezt honnan veszed? –kérdezte csípősen.
- Hallottam ezt, azt. Gyakran voltál téma, és egyszer valamelyik bulin, még régebben mesélte egy srác, a többieknek, hogy azért vagy akkora tuskó, mert hát aki szegénykörnyékről jött, nem ismerheti a jó modort, és az illemet.
- Hm! És látom ez felettébb érdekelt, és gondolom egyet is értesz vele! Végül is valóban nem erényem a kulturált viselkedés! – mondta gúnyosan.
- Én nem ezt mondtam! – csattantam fel – Ha emlékezeted megerőlteted, nekem sem az, hiába születtem arany kanállal a számban! Sosem érdekelt, kinek mennyi pénzen van! Ha azt tartanám fontosnak, hogy mennyi van a bankszámládon, és mennyire vagy kifinomult, akkor nem lennék itt, és nem versenyeznék! Vagy tévedek?
- Nem…- mondta csendesen, és kezébe temette az arcát – Csak ezt nem szoktam hangoztatni…
- Tudod, hogy nem érdekel a múltad! És különben is! Igenis, nagy teljesítmény, hogy onnan, ide jutottál fel, egyedül.
- Tudom…Csak azt hiszem, a fáradtság miatt kicsit ingerlékenyebb vagyok!
- Látszik rajtad hogy nem vagy a toppon. Nem mész vissza a szállóba aludni egy nagyot? Én már jól vagyok, de tényleg.
- Áhh, nem. Jó nekem itt, veled, persze ha még osztozunk az ágyon! –vigyorgott.
Rámosolyogtam és megcsóváltam a fejem. Eddie, Eddie!
- Persze!
Vagányul rám kacsintott. Őszintén megvallva, ezt valahogy bármikor is csinálta, mindig szívdöglesztő volt.
Ekkor kopogtattak.
Érdeklődve néztünk egymásra, egymásra mutattunk, aztán vállat rándítottunk, egyikünk sem várt senkit.
- Tessék! Szabad! – szólt ki Eddie.
Az ajtó lassan, szinte már félénken nyílt ki.
Hát nem mondom, azt hogy nem lepődtem meg nagyon Eddivel együtt, amikor a két ismerős arc feltűnt a bejáratnál.
De minek jöttek ezek ide?

Through Hearts and Track 27.

27.rész

Halk hangokat hallottam, de mintha érthetetlen nyelven beszéltek volna. Fájt a fejem, és úgy éreztem mintha beakarna szakadni a hátam. Többszöri nekifutásra sikerült csak kinyitnom a szemem, de nem láttam semmit, csak nagy sötétséget, majd pár lassacskán halvány fényderengett, és színes foltok úszkáltak, akárcsak a halak a vízben. Majd fokozatosan minden láthatóvá vált, és elnyerte eredeti formáját.
Egy majdnem sötét szobában voltam, a fejem fölötti kis lámpák adtak némi félhomályt.
Körbenéztem, fehér falak, nagy ablak, lehúzott redőnnyel, széles ágyban fekszem, fehér takaróban, és párnák között. És büdös van, irtó büdös! Mi ez a szag?
Beleszimatoltam a levegőbe. Klór, és hipó. Fúj! Akkor kórház.
Jobb ha elhúzok innen, mielőtt még betegebb leszek. Ahogy mocorogtam, feltűnt, hogy akarom tele van, mindenféle infúziós szarokkal, és kanülökkel.
Fel akartam ülni, de ahogy megmozdultam, valaki megszorította kezem. Arrafelé néztem, és egy dús barna hajköteget láttam. Ismerős volt. Majd hírtelen felkapta a fejét.
Eddie volt az.
És szarul festett. Ritka szarul. A szemei be voltak dagadva, és sötét karikák árulkodtak arról, hogy nem sokat aludt mostanában, az arcán jó pár napos borosta éktelenkedett, a haja kócos, a ruhája gyűrött volt. Mintha fogyott is volna. Majdhogynem inkább csövesre, mint a piperkőc, és jól öltözött ír fenegyerekre emlékeztetett.
- Hála Istennek….- suttogta, és megszorította a kezem.
Rámosolyogtam.
- Szia…- mondtam magam számára is meglepően rekedtes suttogással.
- Már a attól féltem, hogy……Aztán, hogy fel sem akarsz ébredni…..- mondta fáradtan, és a fejét a kezemre hajtotta.
- Mi történt?
- Kórházban vagy édes….- suttogta a kezemnek.
- Arra rájöttem….
- Nem emlékszel semmire? –nézett a szemembe.
Annyira kimerült, és elgyötört volt.
- Valami dereng, vacsiztunk, aztán Seb be volt rúgva, verekedtetek….- mondtam szakaszosan, ahogy felrémlettek a képek – aztán beléd akarta vágni a sörösüveget….
- De te elém ugrottál….- suttogta.
- Most hogy mondod….- vigyorodtam el.
De Eddie már nem volt ilyen jókedvű. Csak ült ott komoran.
- Felelőtlen vagy…. –mondta halkan.
- Ne ijessz meg kérlek….- nyeltem egyet – Van valami maradandó bajom? –kérdeztem kétségbeesve.
- Nem. Nem semmi…. Hála Istennek…. Ne izgulj….
- Akkor jó….Nem mondod el miről maradtam el?
- Hát….Ránk hoztad a frászt…..Jó pár szilánk volt a hátadba fúródva, néhány eltalálta az artériádat is, meg közel voltak a gerincedhez….Amikor összeestél a pályán dőlt belőled a vér…..És amikor elájultál…..- nyelt egyet- De a mentő gyorsan kiért, behoztak… Aztán a több órás műtéted, amíg kiszedték azokat az üvegdarabokat, és összevarrtak… De közben a szíved is leállt….- a kezébe temette az arcát és zokogott. - Aztán ez a kóma… Azt hittem végleg elveszítelek…..
Hírtelen felállt és szorosan átölelt, és csak sírt. Kétlem, hogy valaha bárki látta volna Eddiet sírni, ha ő így ki van idegileg, akkor nagy lehetett a baj. Már én is bőgtem.
- Eddie….
Nagy nehezen elengedett.
- Meddig voltam zöldség?
- Kicsit több mint két hétig….
- És te végig itt ültél?
Bólintott. Ó, Eddie.
Megszorítottam a kezét, és visszahúztam, hogy öleljen meg megint. Sokáig voltunk így, mire ismét eleresztett.
- Behívom a dokit jó?
- Okés.
Kiment, majd pár perc múlva vissza is jött, egy idősebb hatvanas kopaszodó, szemüveges, alacsony orvossal. Megvizsgált, megnézte a műszereket, majd közölte, hogy minden rendben, pár nap és mehetek is. Aztán tovább is állt. Kicsit megkönnyebbültem, hogy gyorsan elhúzhatok.
Eddie visszaült a székre, az ágyam mellé, és fogta a kezem.
- Sajnálom…Miattam két versenyről is lemaradtál…- mondtam bűnbánóan.
- Teszek a versenyekre. Te fontosabb vagy!
Elmosolyodtam.
- Köszönöm….
- Érted bármit….
- Eddie…..Szeretnék kérdezni valamit….De ne húzd fel magad nagyon jó?
- Kérdezz…- mondta fáradtan.
- Sebbel mi lett?
- Az külön sztori! – mondta mérgesen – Először elvitt téged a mentő, ők meg jöttek kocsival utánad, illetve Kimi hozta Hornert, meg a kis szőkét, aki kiborult, és bőgött mint egy siratóasszony, hogy megölt téged, meg hasonló hülyeségek. Aztán jöttek a rendőrök, és elvitték a detoxba. Aztán az őrsre, majd bekasznizták vagy három napra. Az ügyészség meg vádat emelt ellene, előre megfontolt szándékból elkövetett súlyos testi sértés ellen. Ami a spanyoloknál, ha elítélik akkor olyan 1-5 évet kaphat.
- Mi???????????????????- kiáltottam fel.
- Igen. Mivel a törvény szerint „ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben követik el, a büntetés bűntett miatt könnyű testi sértés esetén három évig, súlyos testi sértés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.” (BTK 170/3)Illetve lehet az is, ha az ügyész úgy dönt, hogy "a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz."(BTK 170/5)
- Jézus…. Akkor sitten van?
- Nem. Hornerék addig - addig csűrték csavarták, hogy szabad lábon védekezhet, de olyan államba nem utazhat el, még versenyre sem, ahová nincs kiadatása a spanyol kormánynak. Bírósági végzés van róla. Így mivel általában ezekbe az országokba vízum kell azt a német kormány megvonta tőle. Úgyhogy Dél –Koreába biztosan nem mehet el, és mivel ez fő bűnök egyike Szingapúrban, Japánban, és az arab kollégáknál is, amíg nem menti fel a bíróság, addig nem szívesen látott vendég náluk sem. A Brazilokkal meg a spanyoloknak nincs kiadatásija, ezért oda meg a végzés miatt nem mehet, ha elmegy, akkor az szökésnek minősül, és visszamegy spanyolba, akkor tuti ülni fog.
- Jézus….Baszd ki!
- Ugye? Szép dolog a jog! Nekem is egyre jobban tetszik!
- És lesz tárgyalás?
- Persze. Te vagy a koronatanú, a sértett, neked is meg kell jelenned rajta. Ha te ott vagy, akkor lecsukják legalább egy évre. Úgyhogy ott kell lenned!
Zsibbadtan, és hitetlenkedve néztem Eddire.
- Ne mond hogy nem akarsz elmenni a bíróságra? –kiáltott fel, és felpattant a székről.
- Eddie….
- Nem! Ülnie kell, és ülni is fog! Amit veled tett arra nincs szó!- dühöngött, és fellökte a széket.
- Kérlek hallgass meg Eddie…
- Nem!
- Eddie….- mondtam könyörgő hangon.
- Nem!
- Kérlek! – és esdekelve néztem rá.
Ő pedig dühösen, majd végtelen szeretettel.
- Utálom, mikor megpuhítasz! –dünnyögte, és leült az ágyamra.
- Tudod, hogy rendes srác! – közbe akart vágni, de a kezem a szájára tettem – Te is tudod… És én is hibás vagyok, te is, mert ingerelted, és nem tudtál uralkodni magadon, holott a vak is látta, hogy nem volt önmaga. Olyan részeg volt, mint a csapos macskája…. Ismered, a légynek sem tudna ártani…. Szerelmes, és féltékeny volt… Én is hibáztam, amikor elmentem, minden szó nélkül, de azt hittem, hogy vége…. Eddie kérlek…. Azért csinálta, mert még mindig súlyos gondjai vannak, kifordult önmagából! Ne tegyük tönkre! Kérlek! Kérlek….
- Kórházba kerültél miatta…. – veszekedett tovább.
- Tudom… De látod megúsztam…. Kérlek….
Morgott valamint, mint egy kutya, ami olyan igenféleségnek volt tekinthető, bár erős ellenérzésekkel.
- Beszélek reggel az ügyvédemmel….- pufogott tovább – De ne hidd hogy nem tudom, miért bocsátottál meg neki ilyen hamar….
- Szeretem….Nem tagadom, nem tagadtam, már akkor este sem…. De nem bocsátottam meg neki. Nagyot csalódtam benne. De nem vagyok bosszúálló.
Eddie mérgesen mellém fészkelte magát, én meg hozzábújtam.
- Remélem nem bánod meg….- dünnyögte.
- Én is…..
Én is.
Azzal bevackoltam magam a mellkasára, és elaludtam.

Through Hearts and Tracks 26.

26.rész

Körbenéztük, de csak az ordítozást, és a csörömpölést lehetett hallani.
- Mi az ördög ez? –kérdeztem meglepve Eddiet.
- Van egy tippem!
- És velem is megosztod?
- Gyere!
Azzal elkezdett húzni előre, majd a Ferrari, és McLaren elhagyása után, már kezdtem kapizsgálni mi is van. A Red Bull homejából jött, honnan máshonnan.
- Elegem van! Te nem vagy normális! Téged diliházba kell zárni! –üvöltött valaki.
- Menj a fenébe!
Közelebb mentünk, és ekkor rontott ki Kimi, mint valami dúvad.
- Hna csak megvagy te is te némber! – veszekedett rám.
- Normális vagy? –kérdeztem döbbenten.
- Seb miattad van kiborulva! Mi a faszomat csináltál vele?
Eddie ekkora ragadtam meg Kimit a pólójánál fogva.
- Vegyél vissza öcsi, vagy laposra verlek! –sziszegte a képébe – Több tiszteletet, nem egy útszélivel beszélsz, hanem egy hölggyel!
Kimi szeme villámokat szórt.
- Most pedig mond el szépen miről is van szó!
- Seb kiborult! Hogy miket mondtál neki tegnap, meg hogy ő elment kiszellőztetni a fejét, te meg elmentél Eddievel, hát khm….sejtjük hova…maradjunk ennyiben! – jött Kimi háta mögül a válasz.
Chris volt az. Eddie elengedte Kimit.
- Hogy mi van? –kérdeztem elhűlve. – Mikor felébredtem sehol senki, elment, se egy cetli, se egy üzenet semmi. Szerintetek mégis mit gondjak ezek után mi? Majdnem egy órát készültem, és csak utána indultunk. És csak vacsoráztunk! Bár ez senkire sem tartozik, még akkor sem ha végig dugtuk volna a Hilton összes szobáját!
- Állítólag látta, ahogy Eddie felhúzza a ruhádat…- mondta színtelen hangon Chris.
- Ember nézd már meg szerinted ezt egyedül fel lehet húzni? –körbefordultam.
- Hát….
- És egyébként is, nehogy már én tartozzak neki magyarázattal, annak ellenére, hogy reggel úgy ott hagyott. Tudhatta volna, hogy ez a leg egyértelműbb jele annak, ha egy pasi nem akar látni többet egy nőt, hogy csak úgy eltűnik, mint a kámfor!
Mindenki meglepődve bámult. Menjetek a picsába!
- Menjünk! – belekaroltam Eddiebe.
- Menjél csak, teeeee ribanc királynőőő! – üvöltött ránk Seb, a home ajtajában állva.
Egy pezsgősüveg, volt a kezében, két másik üveg Coronitát meg letett a mellette lévő asztalra. Alig állt a lábán. Csont részeg volt.
Szánalmasan festett. Látszott rajta, hogy ki van borulva.
- Mi van mész még egy menetre a milliomos playboy fasszal? –kérdezte flegmán, és beleivott a pezsgőbe.
Eddie karja megfeszült, Seb felé akart indulni, de nem engedtem, és láttam, hogy megy fel benne a pumpa.
- Eddie, kérlek! Látod, hogy totál részeg… Kérlek! Ha kárt teszel benne, akkor téged vesznek elő….
Eddie határozottan nézett rám.
- Csak a te kedvedért nem csinálok belőle sürgősségi esetet….
Rám mosolyogtam.
- Inkább én belőled, te idióta segg!
- Eddie…- suttogtam.
Bólintott, sarkon fordultunk, és pár lépés után, egy üveg tört ripityára közvetlenül a lábunk helyén. Felkiáltottam, és ugrottam egyet ijedtemben, Eddie aggódva nézett rám.
- Minden rendben? –kérdezte rémülten.
- Persze….-dadogtam.
A többiek döbbenten bámulták hol Sebet, hol minket.
- Hna mi van? Csak nem megijedtél ? –kérdezte Seb vigyorogva, aki már a home előtt állt, a másik kezében egy újabb sörös üveggel.
Eddienél itt szakadt el a cérna, és mint valami eszelős neki rontott Sebnek, és a földre teperte.
Seb kezéből kiesett az üveg, és félig eltörött. Ők meg összeverekedtek, Seb kapott többet, a gyomrára, a fejére, Eddie csak párat az arcába. Megint a kis herceg járt rosszabbul. Nagy nehezen szedték szét őket, Kiminek kellett Sebet fognia, Hornernek meg Eddie.
- Jól vagy? –kérdeztem aggódva.
- Persze. Csak karcolások…- dünnyögte Eddie.
Sebre néztem, véres volt az arca, a kézfejével próbálta törölgetni, meg valami törölköző féleséggel amit Chris adott neki. Biztosra vettem, hogy legalább megzúzta az orrát, és néhány arccsontját, az ajka is kicsattant, és ahogy fogta a bordáit….Hát reménykedtem benne, hogy repedéssel megúszta. Eddie Irvinnal csak az verekszik, aki legalább akkora nagy bunyós, és acél ökle van. Az ír fenegyerek nem piskóta, és Seb meg nem tanult az előző esetből.
- Azt hiszed nagy legény vagy? Szarrá vernélek! – kiabálta Seb.
- Húzzál el kölyök! – szólt vissza Eddie.
- Mi van? Csak nem annak a kis kurvának a szoknyája mögé bújsz? –kérdezte Seb gúnyosan.
Eddie már elindult fel, de megfogtam a karját, és magam felé fordítottam, kérlelően néztem rá, és nemet intettem a fejemmel.
- Jól vagyok! Jól vagyok! – dünnyögte közben Seb a fiúknak.
- Azt se tudja miket beszél, te is látod, hogy totál be van állva, ha megölöd te szívod meg….
- Téged csak ne sértegessen senki a jelenlétemben….- mondta kedvesen és átölelt.
Valahogy jólesett, és megnyugodtam.
Kinyitottam a szeme, hogy elengedjem Eddiet.
Ekkor vettem észre, hogy Seb felénk rohan, és már majdnem teljesen Eddie mögé ért, a törött üveggel a kezében.
Le akarja szúrni!!! Le akarja szúrni!!!
Jézusom ne!
Láttam, mikor Seb elérte Eddiet, és láttam, ahogy lendíti az üveget.
- Neeeeeeeeee! – halottam, ahogy valaki felordít.
Reflexből hírtelen megfordultam Eddievel.
És még abban a pillanatban éles fájdalom hasított a hátamba.
Hallottam, ahogy valaki síron túli hangon felsikolt.
Aztán már nem volt erőm a saját lábamon állni, zuhantam az aszfalt felé. Két erős kar tartott meg. Felnéztem.
Eddie arcán, a mély döbbenet, és a kétségbeesés látszódott.
- Jézusom…. – suttogta.
Megláttam a kezét.
- Vérzel….- mondtam erőtlenül, hírtelen olyan fáradt lettem.
- Ez nem az én vérem…. Úristen!- és már folytak a könnyei.
Ekkor döbbentem rá, az, az én vérem.
- Orvost! Hívjatok már orvost, az Istenért! – kiabálta.
- Mi történt? –kérdeztem suttogva.
Erős köhögés jött rám, alig kaptam levegőt. De elmúlt.
- Nem lesz semmi baj hallod? Csak tarts ki….Angel csak tarts ki…..Hol van már az orvos? - zokogta.
Már alig tudtam nyitva tartani a szemem. Annyira ólmosan fáradtnak éreztem minden tagom.
- Kérlek! Ne aludj el! Maradj ébred! Kérlek….
Halványan rá mosolyogtam. Újabb köhögési roham tört rám.
Be kell hunynom a szemem, de csak egy kicsit, csak pár percig pihenek. Csak addig.
Elnehezült a szemhéjam, és éreztem, ahogy lecsukódnak a pilláim. Az egész olyan volt, mintha álomba merülnék.
Valahonnan távolról, nagyon messziről valaki a nevemet kiabálta, de már alig érzékeltem.
Ha pihentem egy kicsit, beszélek vele….Majd később….

Through Hearts and Tracks 25.

25.rész

Amikor kinyitottam a szemem, a szobában már halvány fény derengett, de valahogy a beszűrődő napsugarakból már sejteni lehetett, hogy kora, vagy netán talán már késő délután lehet. Viszonylag jól éreztem magam, és nem voltam túl fáradt sem. Nyújtóztam egy nagyot az ágyban, majd oldalra fordultam.
De rá kellett jönnöm, hogy üres mellettem az ágy. Sehol senki. A fürdő ajtó is nyitva.
Seb hol van? Hol?? Azt mondta, hogy ma semmi dolga! Az nem lehet, hogy hogy….
Csak nyugi!
Csak hagyott egy cetlit vagy valamit!
Gyorsan odamentem a redőnyhöz, és felhúztam. Rossz ötlet volt! Kurva rossz!
A beáradó fénytől nem láttam semmit, kellett pár perc amíg javult a helyzet. Alaposan körbe néztem, még az ágytakarókat, és a párnákat is kiforgattam, sehol egy cetli.
A telefonom sem volt semmilyen üzenet, felhívtam a hangpostát de semmi.
Átvert! ÓÓÓÓ Baszd ki!
Lerogytam a kanapémra, felhúztam a térdem, és úgy éreztem, mindjárt kitör belőlem a sírás.
Hogy lehettem ennyire hülye, ennyire idióta! Megint átbasztak a palánkon! Hihetetlen!
Ez ez….
Nem hiszem el! Azt mondta, hogy, hogy mindent megbeszélünk…Ebből meg azt szűrtem le, hogy, akkor ha minden rendben, és mindent átrágtunk, adunk magunka egy esélyt.
Pedig nem! Ez volt a bosszú! Gyűlöl, szívből gyűlöl!
Istenem!
Valaki kopogtatott!
- Most ne! –kiabáltam ki.
De újra kopogtattak.
- Mondom most ne!
De csak dörömbölt az a valaki.
Odamentem, és már ordítva nyitottam ajtót, potyogó könnyek közt.
- Mi a kurva élet van már! Süket vagy???- kiabáltam.
Hoppá!
- Neked is szép….Mi történt? –kérdezte Eddie döbbentem.
- Ha tegnap este maradtál volna….Áhh…- mondtam kimerülten és nyitva hagytam az ajtót, és visszadőltem az ágyra.
Hallottam ahogy bejön mögöttem, és bezártja.
- Miről maradtam el?
- Arról, hogy miután elmentél, visszajöttél, és majdnem dugtunk! – kiabáltam a párnák közül.
- Angel jól vagy? –kérdezte döbbenten.
Felé fordultam. Leült az ágy szélére, és engem nézett. Értetlenkedő arcot vágott.
- Óóóó prímán! De ne aggódj, móresre tanított a kis haverod! – mondtam sírva.
- Ne beszélj nekem rébuszokban!
- Jó. Akkor tessék! – és elmondtam mindent, az elejétől a végéig.
- Tudod, azért ezt nem vártam volna tőle!
- Miért mert olyan kis ártatlan a képe?
- Én is csináltam durva dolgokat fénykoromban, de ez….Jól belebasztátok egymásba a kést….- bukott ki belőle.
- De én tényleg bántam! Én….el is mondtam neked, illetve neki, tudhatta, hogy nem hazudok, és….áhhh…mindegy…..
Megsimogatta a hátam.
- Sajnálom….
- Ezt nem neked kéne mondanod….
- Tudom….de gondoltam hátha segít…..
- Rendes vagy…..
- Nem vagy éhes? Már majdnem négy óra…
- Nem is tudom, ezek után kedvem sincs kimenni innen….
- Enni csak kell…..Meghívlak ebédelni!
- Ez inkább vacsora….
- Akkor arra! Kapd össze magad, és elmegyünk valami puccos helyre, és csapunk egy nagy görbe estét!
- Holnap szabadedzés…- mondtam figyelmeztetően.
- Jaj az istenért! Legyen eszed! Neked is kijár egy kis lazítás! Pilóták, főnökök,és mindenféle barmok nélkül!
- Buli terápia?
Serényen bólogatott.
- Miért ne!
Kimásztam az ágyból, és bementem a fürdőbe, bezártam az ajtót, és jó alaposan letusoltam, majd hajat szárítottam, és feldobtam, egy erős sötétzöldes feketés sminket.
Egy törölközőben mentem ki, Eddie éppen a tvt kapcsolgatta.
- Kimegyek! – mondta kaján vigyorral az arcán, miközben végig stírölt.
Visszavigyorogtam rá. Kutyából nem lesz szalonna.
Turkáltam a szekrényemben, nem tudtam eldönteni, hogy koktélruha vagy kissé sportosabb öltözet. Résnyire kinyitottam az ajtót.
- Mennyire megyünk puccos helyre?
Eddie végig mutatott magán. Sötétkék farmer, fekete sportcipő, fehér ing, fekete zakó.
- Értem, hogy te mindenhez öltöztél, de bővebben?
- Mondjuk valami csendes, kis olasz étterem? Olyan kis otthoni hangulatú, és van bárrésze is.
- Jó akkor nem veszek fel koktél rucit.
- Ahogy gondolod, de szerintem így is vonzó vagy! –vigyorgott.
- Elhiszem…- és bezártam az orra előtt az ajtót.
Végül, egy elegáns bőszárú fekete vasalt élű finom pamut nadrág, egy v kivágású elegáns hátul cipzáras ekrü felső, ami eredetileg zöld, de ha megtörik rajta a fény, akkor arany árnyalatú, felkaptam még a kis fekete tütyő táskám, beledobáltam néhány kelléket, belépő kártya zsepi, smink, telefon, kocsi kulcs – csak úgy megszokásból- és ennyi.
Felvettem egy egyszerű lakkos fekete tűsarkút, és kész.
Kiléptem a folyosóra, de üres volt, viszont a végénél nyitva az ajtó, Eddie onnan integetett.
Láttam, hogy éppen cigizik.
Odasétáltam hozzá.
- Nagyon dögös vagy! – mondta olyan lezser vagány stílusban.
- Lenne egy kis gondom….- mondtam félszegen.
- Igen?
- Fel kéne húzni a felsőmön a cipzárt….ha lennél olyan kedves….- néztem rá ártatlanul.
Egy hosszú percig bámult rám, majd egyik kezét a hátamra tette, és felhúzta.
Micsoda szakértelem a női ruhákhoz. Olálá!
- Hűűűű. Kezdem érteni a hírneved…- vigyorogtam.
Gonoszul elmosolyodott.
Majd a fülemhez hajolt.
- És még nem láttál mindent!
- Már várom, hogy megtapasztaljam!- súgtam vissza.
- Hölgyem! – nyújtotta a karját.
- Uram! –fogadtam el.
Kart karba öltve sétáltunk ki a parkolóba. És megálltunk az 599 Fironano előtt.
- Vezetsz vagy vezessek? –kérdezte.
- Vezess te. Ma inkább csak utas lennék..
Bólintott, előzékenyen kinyitotta az ajtót előttem, beszálltam, és bezárta az ajtót.
Furcsálltam, hogy nem tett megjegyzést arra, hogy nem én vezetek, eddig mindig én vezettem. Mintha érezte volna, hogy ma inkább csak egy pihentető estére vágyom, hogy nő legyek, falak, és mindenféle maszk nélkül. Őszintén kicsit jól is esett, a viharos tegnap után, egy kis törődés.
Csendes kis csendes, olasz étterembe mentük, La Rosetoba. Kint ültünk le, a kilátás egy fás kis tengerparti részre nézett. Mindenféle fákkal, bokrokkal szegélyezett kis keskeny úton lehetett lejutni, a kb. 10 méterrel lentebb lévő sétáló és bicikli útra, aminek a másik oldalát is fasor szegélyezte, majd azon túl egy rövid homokos part, és a tenger. De kívülről nem lehetett belátni, az eléggé rejtett a teraszra. Aminek nagyon örültem, így kedvemre szemlélődhettem.
A terasz kövezete sárgás barnás terméskő volt. Díszes rózsás, és levél mintás kovácsoltvas korlátokkal, ami befutott a borostyán, a kilátszó vaskampókra pedig igazi gyertyával világító lampionokat aggattak. Az asztalokon piros, fehér kockás abrosz, egyszerű fehér tányérok, és fa nyelű evőeszközök, sima üveg boros és vizes poharak, fehér szalvéták. Valamint többágú szintén kovácsoltvas gyertyatartóban fehér gyertyák, amikről a lecsöpögő viasz, már vastagon fedte a tartókat. A székek is díszes kovácsoltvasból, de az ülő részük puha párnás, vörös bársonnyal burkolva. Kellemes lágy olaszos zene szólt.
Ahogy leültem, máris elkalandoztak a gondolataim, mert kinéztem a tengerre.
- Menjünk máshová? –kérdezte Eddie bizonytalanul.
- Nem….- felé fordultam – Tetszik, de komolyan….csak kicsit megviselt a tegnap….
- Tudom…Látszik…. Olyan viharvert vagy…
- Ennyire feltűnő? –kérdeztem döbbenten.
- Aki már évek óta annak igen, és én jól ismerlek….
Újból a tengert néztem.
Majd megjött a pincér az étlappal, Eddie rendelt édes vörösbort rendelt. Amíg a kajarészről döntünk, de én csak lapoztam az étlapot, nem is láttam a betűket.
- Olyan vagy, mintha itt sem lennél….- mondta halkan.
Ránéztem.
- Bocs….
- A kölyök miatt vagy ilyen?
Nem válaszoltam, végignéztem az étlapot.
- Egy trópusi gyümölcslevest, és egy csípős mexikói pizzát kérek, olyan vastagtésztásat. – mondtam határozottan. – A desszertet még nem tudom.
Eddie hívta a pincért, és leadta a rendelést.
Megint a tengert néztem.
- Igen….Miatta….- szólaltam meg nagy sokára.
- Beleszerettél?
Eddire néztem. Kifürkészhetetlen volt az arca.
- Tudod….tegnap nagyon jólesett, hogy nem…..nem tette meg…. És, hogy úgy nézett ki meg tudjuk beszélni…. Már akkor valahogy megkedveltem, és vonzódtam hozzá, amikor egymásba akadtunk még márciusban úton útfélen…. Nem lehetett nem megkedvelni…. Azt hiszem ő az a típusú ember, aki belopja magát mindenki szívébe…. Azt hiszem, így nyugodtan átgondolva, rájöttem, hogy igen beleszerettem…. De, amikor ott az elején visszatáncoltam, pont amikor szüksége lett volna rám….aztán a tegnap esti bunkózásom…., meg az ő kis húzása…. Betette nekünk a kaput, ezek után már nem tud bízni bennem, és az a legrosszabb, hogy a ma elment, egy szó, egy sor nélkül…. Ez azt jelenti, hogy nem akar tőlem semmit, ő döntött…. Nekem pedig fáj, hogy kámforrá vált, ezek után, meg már én sem tudok hinni abban, hogy nem fog átverni, ahol csak tud… Ahol, pedig nincs bizalom….
- Ott nincs igazi kapcsolat sem…- fejezte be a mondatot.
- Igen….Ezt már nem lehet visszacsinálni….
- És ha lehetne megtennéd?
- Nem tudom….. De ezeken a sérelmeken már nem jutunk túl….
- Értem….
- Téged is megbántottalak közben igaz?
- Egy kicsit de túlélem….
- Nem akartam….
- Tudom… De azt hiszem, én már hiába is próbálkoznék nálad nem igaz? Besoroltál a jó barát kategóriába…..- mondta fáradt mosollyal az arcán.
- Erre most nem várj tőlem választ kérlek…. Egyenlőre elégedj meg ennyivel…
- Tudom, hogy nálad ez már nagy szó, tekintve hogy rólam beszélünk….
Bólintottam.
Meghozták az előételt, amit némán fogyasztottunk, majd a főételnél Eddie bedobta magát, és mire nyolc óra körül beszálltunk az autóba igazán vidám kedvünk kerekedett. Visszaindultunk a pályára.
Végig nevettük, és viccelődtük az egész utat, aztán besétáltunk a paddockba.
Éppen a Forma 1-es csapatok homeja előtt sétálgattunk, amikor valami nagy ordítozás hallatszott valamerről.
Döbbenten néztük egymásra, és kerestük, a hang forrását.

Through Hearts and Tracks 24.

24.rész

(Nem azért mert a meegjegyzésekben erre a folytatásra céloztatok, én is így terveztem :))

Megsimogatta a hátam, és csak ölelt.
- Komolyan Eddie! Én ….csak segíteni akartam…nem akartam….hogy Seb keze még jobban megsérüljön,…én…ezért ugrottam közéjük….meg mivel Seb ugrott Marknak, tuti….őt büntetnék jobban….Azt….azt még….megértem…hogy… dühös rám….a járunk aztán…mégse miatt…..De én…..Szarul esett….hogy…. rám ordított, és verekedni akart…..- bőgtem tovább.
Egyre jobban, annyira kiborítottam magam, hogy már levegőt is alig kaptam.
- Cssssssss! – mondta, és csak simogatott.
Én pedig, egyre jobban hozzáfészkeltem magam.
Annyira jólesett, ahogy vígasztalt, és törődött velem, ahogy simogatta a hátam, a karom, a nyakam. Volt benne valami erotikusan jó, és éreztem, hogy neki sem vagyok közömbös.
Hírtelen megfordultam. Megfogtam az ingét a mellkasán, és magamra rántottam.
Elkezdtem lerángatni róla a zakót, majd az inget, ő pedig rólam a toppot, és a bugyit, végül pillanatok alatt már pucéran feküdt fölöttem.
Őrület volt, ahogy simogatott, ahogy csókolta a nyakam, a mellem, már attól megbolondultam, hogy megsimogattam a csípőjét, a hátát, a tarkóját. Ahogy egyre jobban simogatta a mellem, aztán, ahogy kéjesen harapdálta, felnyögtem, és végig karmoltam a hátát.
Megragadtam a férfiasságát, és a körmömmel cirógattam, majd fel-le húzogattam a kezem. Felnyögött.
- Eddie…- suttogtam.
Aztán a keze egyre lejjebb, és lejjebb kalandozott, simogatta a combom, a fenekem, és hogy körözött az újaival, a csiklómnál. Felkiáltottam. Nagyon értett a nőkhöz.
- Eddie…..Eddie…..- nyögtem.
Megragadtam a tarkójánál, és odahúztam az arcát, az enyémhez, meg akartam csókolni, de elfordította a fejét, így az arcára adtam egy puszit.
- Mi a baj? –kérdeztem halkan.
Nem válaszolt, és elhúzódott tőlem.
- Eddie?
Nagy halvány körvonalként láttam, hogy az ágy szélére ül.
- Eddie…- odakúsztam hozzá, és hátulról átöleltem, és belecsókoltam a nyakába. –Miért nem mondod el mi a gond?
Éreztem, ahogy megrázza a fejét, hogy nem.
- Mit nem?
Becsúsztam az ölébe, és éreztem, a testén, hogy megfeszül, ahogy egymáshoz ér a bőrünk.
A kezét a csípőmre tettem, és simogattam a mellkasát, a nyakát, és az arcát.
De végig húztam az ujjaim rajta, éreztem, hogy peregnek a könnyei.
- De hát mi a baj? –kérdeztem kétségbeesve.
Áttaszigált az ágyra, majd feljebb kúszott, és hallottam, hogy matat valami az éjjeli szekrényen, halk kattanás. Majd halovány lámpafény, de ez is olyan erős volt, hogy a kezembe temettem az arcom, mert bántotta a látásom. Lassan hozzászoktam, és kinyitottam a sírástól érezhetően jól megdagadt szemem.
És ekkor döbbentem meg igazán.
- Te? – tört ki belőlem.
- Igen…- suttogta alig hallhatóan.
Seb, ott ült az ágyamon, pucéron, és kezébe temette az arcát.
Most ő bőgött. Halottam, ahogy zokog. Teljesen lezsibbadtam.
Nem kellett elmondani tudtam, miért kapom.
- Ez a bosszúd? –kérdeztem erőtlenül.
- Nem….Az lett volna,….. hogy megduglak….aztán felkapcsolom a lámpát….- zokogta.
- Jézusom……De….
- Mert már nem bírtam….hogy Eddienek hívsz…..Utolsó szemétnek éreztem magam….Azért jöttem ide, hogy bebizonyítsam,…. igenis férfi vagyok! De ahogy itt …bőgtél….megsajnáltalak….aztán dühös lettem, és átalakítottam a tervet….Mégiscsak neked lett igazad! Egy nőt se tudnék boldoggá tenni! – bukott ki belőle, és felállt az ágyamról.
Elkezdte összeszedni a cuccát. Elképedve hallgattam, amiket mondott.
Magam köré tekertem, egy vékony takarót.
Láttam rajta, hogy eléggé ki van bukva, teljesen magába zuhant.
Felrángatta magára a nadrágot, és éppen az inggel küzdött, amikor odaléptem elé, és átöleltem.
Szorosan átölelt.
- Miért akarsz még ezek után is bántani? Nem volt elég? Mit akarsz még tőlem? Hogy legyen öngyilkos miattad?–kérdezte rekedten.
- Tudod, hogy nagyon bánom! Én nem akartam ezt! Egyszerűen idióta vagyok! Sebastian kérlek! Maradj!
- Az előbb még Eddievel akartál szeretkezni, most meg velem? Gyors váltás nem mondom! – tolt el magától dühösen.
- Seb! Én csak vigaszt akartam Eddietől, egy éjszakát maximum….
- Szóval őt is átverted volna! –csattant fel.
- Nem….Már akkor tudta, hogy egy éjszaka amikor elment, azt hittem mégis akarja, és ő jött vissza….
- Remek! Ha bánatos vagy, akkor keresel valakit egy éjszakára!- kiabált rám.
- Hagyjuk….- mondtam fáradtan, és lerogytam az ágyra. - Menjél csak….
Azzal szorosan magamra tekertem a takarót, befordultam a fürdő felé, háttal neki és némán bőgtem tovább.
Most mit mondjak neki? Hogy tök mindegy kinek a nevét mondom, attól még nagyon is jó volt? Hogy éreztem, hogy aki velem van, az akar és szeret? És én is kívánom a testét, mert valami vonz felé? Már akkor tudnom kellett volna, hogy ő az amikor hozzámért, ugyanazt éreztem mint amikor korábban hozzámért, azt a bizsergést, és mégsem tudtam, hogy ő azt, azt hittem már Eddie iránt is érzem, de nem. Olyan idióta vagyok!
Hallottam, ahogy Seb összeszedi a cuccát, és kinyitja az ajtót.
- Te győztél… - suttogtam, és felzokogta, de amennyire tudtam, a kezemmel elfojtottam a hangokat.
Az ajtó bezárult, belőlem kitört a fékezhetetlen, keserves sírás. Már megint annyira kiborultam, hogy csak kapkodva tudtam levegőt venni, de így is alig sikerült.
Eszembe jutott, hogy a telefon az ággyal szemben a fürdő felé eső kis dohányzón maradt. Nagy nehezen, felkeltem, és felálltam, de eszméletlenül szédültem, forgott velem minden. Csak tántorogtam. Látni is alig láttam, egyrészt mert éreztem, hogy be van dagadva szemem, borzalmasan fáradt és félrészeg is voltam, ráadásul kicsi fekete körök táncoltak a szemem előtt.
Ahogy mentem az asztalka felé, megbotlottam a takaró szélében, és előre estem.
Valaki elkapott.
Felnéztem.
- Azt hittem elmentél….
Magához szorított.
Rám tört a hányinger. Sebet nagy nehezen eltoltam magamtól, és a kezem a szám elé téve igyekeztem a fürdőbe, éppen időben értem be. Minden kijött belőlem.
Ott ültem, a wc kagyló előtt, és nem bírtam abbahagyni az öklendezést.
Seb átölelt hátulról, és magához húzott.
- Vegyél nagy levegőt! Jó mélyen! Ez az!
Pár perc elteltével kicsit jobban lettem, letöröltem az arcom, a nedves törölközővel, amit adott.
Aztán felkapott, és bedugott az ágyba.
- Hogy vagy?
- Szarul….
Megsimogatta az arcom.
- Miért maradtál?
Félszegem rám mosolygott.
Felsóhajtottam.
- Eddienek igaza volt….
- Miben?
- Belém vagy esve….és azt hiszem én is beléd…..csak marhára nem akarom elhinni….de rajtunk kívül mindenki látja….
Mellém bújt, és szorosan átölelt.
- És neked ehhez Eddie kellett?
- Nem volt egyértelmű…..
Seb felnevetett.
- Kimi szerint ettől egyértelműbb, már csak táblával a nyakamban lennék.
- Amikor pezsgővel a kezedben álltál, akkor már láttam, hogy féltékeny vagy….
- Az is voltam….Meg tudtam volna ölni Eddiet…..
- Látszott….Nagyon utálsz azokért a beszólásokért…..
- Nagyon fájt….
- Tudom…..
- Pihenjünk inkább, és majd reggel mindent megbeszélünk….Már hajnal öt óra.
- Jézusom, én kilenckor kelek…..- nyögtem föl.
- Nekem nincs holnapra semmi kivételesen….Nem tudod lemondani?
- De…..Idehozod a telóm?
Seb a kezembe adta, aztán gyorsan elküldtem pár smst a főnöknek meg sajtósnak, hogy inkább pihennék interjúk helyett.
Letettem az éjjeli szekrényre, aztán már csak arra emlékszem, hogy hozzábújok Sebhez, utána filmszakadás.

Through Hearts and Tracks 23.

23.rész

Rekord idő alatt elkészültem, hála a profiknak.
Így, amikor tizenegy felé beléptem a partira, éppen senki sem figyelte az ajtót, úgyhogy gyorsan körbe tudtam nézni. A terem közepén két kör alakú bár volt egymással szemben felállítva, a pultok fényesre csiszolt, és lakozott kőrisfából voltak, előttük fém designos bárszékekkel. A polcokon színesebbnél színesebb italos üvegek, és mindenféle italokhoz szükséges poharak, kicsik, nagyok, közepesek, hosszú nyakúak, és rövidek. A mixerek helyes spanyol srácok, fehér ingben, fekete mellénnyel, és fehér nyakkendővel. A plafonról lógó színes lampionok fénye és a félhomály kellemes megnyugtató hangulatot biztosítottak, amit a jobbhátsó sarokban egy kis emelvényen terpeszkedő DJ zenéje egészített ki. Nem messze előtte, pedig néhány fekte bőr kanapé terpeszkedett, egy egyszerű fém, és üveg dohányzóasztallal.
Bal oldalon végig kihúzható üvegajtó volt, amin keresztül egy széles acélkorlátos teraszra lehetett kijutni.
Hátul a terem végéből, pedig nyílt egy másik nagyobb szoba, nagy fehér ülő garnitúrákkal, és kerek tömör fenyőfa dohányzó asztalokkal.
Ebben a pillanatban kiáltott rám valaki a terem másik végéből.
- Angel édesem!
Szélesen elvigyorodtam, de közben azon gondolkodtam, hogy elhoztam e nagy konyhakést, hogy leszúrjam Eddiet, mert hírtelen én kerültem az érdeklődés középpontjába, minden szem rám tapadt.
Csak kinyújtottam kecsesen a kezem, Eddie megcsókolta, és belekaroltam.
Vigyorogva indultunk el hátra, közben egyre többen bámultak ránk.
- Zseniális voltál drágám! Zseniális! Mindenki még az a kölyök is a nyálát csorgatta utánad! Olyan vagy, mint egy boszorkány! Varázslatos! –súgta oda.
- Szóval ütött? –érdeklődtem vissza.
- Az nem kifejezés. Tele vagy meglepetésekkel! Szerintem ma este minden pilóta, téged fog a csaja helyébe képzelni miközben döngeti! – vigyorgott tovább.
- Ez volt a célom…De így utólag…- mondtam bizonytalanul.
- Meg ne bánd! Ezt kár lenne! Megért egy misét, sőt többet is! Azzal a karomról, a csípőmre tette a kezét.
- Nem vagyok kurva! – dörrentem rá. – Vagy ezek után rám sütik?
- Nem! Csak annyit hogy jó nő vagy! De ne mond, hogy az előbbivel vége volt a színjátékodnak édes! – kacsintott rám.
- Túl jól ismersz….- sóhajtottam fel.
- Igen… Ahogy azt látom, hogy a kis bikádat már szét veti a sok tesztoszteron…És máris megfektetne…..- Beléptünk a hátsó szobába. Eddie kéjesen rám vigyorgott, és Seb felé bökött, aki sarokban állt a falnak dűlve, és pezsgőzött, közben, pedig vasvilla szemekkel meresztett rám, és majd összetörte a kezében lévő poharat, annyira szorította.
- Nem az enyém…- kacsintottam Eddiere.
- Ahha…
Ekkor jöttek oda a pilóták, a láthatóan ideges barátnőkkel, akik érthető okok miatt kicsit fújtak rám.
Ahogy leültünk a körükbe, láttam, hogy elég paprikás a hangulat. Körbe ült, vagy állt szinte mindenki, Schumi és Corina, Massa és Rafaela, Fernando és Raquel, Nicol és Lewis, Flavio, Todt és Michelle, Janson, Sutil, Liuzzi, Rosberg és Vivian, Brawn, Whitmarsh, Webber és Ann, Bruno, Kubica, Petrov, Horner, Domenicali, és Mallya.
És rátett egy lapáttal, amikor Corina valahogy megkérdezte, mindenféle felhang nélkül, hogy miért vállalkoztam a ruhára.
Schumi villámló pillantást vetett rá, de ennek ellenére, nem láttam Corina szemében kíváncsiságon mást.
- Ne haragudj nem kellett volna..
- Ugyan már! Hát tudod …- vigyorodtam el - fogadásból!
- Valóban? – döbbent le.
- Igen. Eddievel még évekkel ezelőtt volt egy fogadásunk, miszerint ha nyer egy futamot,amíg én az Indyben versenyzem, akkor hajlandó leszek a tisztességi estélyi helyett valami kihívót felvenni.
Eddie felnevetett.
- Jézusom! Az még akkor volt, amikor a második futamodat megnyerted!
- Bizony! De én tartom a szavam, mivel a szezonnyitót megnyerted, bár én nem voltam a pályán, de a szériában még versenyzem….
- Van még ilyen elmaradt fogadásunk? –érdeklődött élénken.
Fel kellett nevetnem.
- Hát ha szenilis vagy, az a te bajod, de biztosan van még néhány elfekvő! –kacérkodtam vele.
- Te valóban fogadsz ilyenekben? –döbbent meg Nicol Scherzinger.
- Van, amire, és akivel érdemes!
- Velem igen! –vigyorgott Eddie.
- Veled mindent érdemes!- eresztettem meg egy perverz mosolyt, amin még Eddie is meglepődött.
Ekkor jelent meg Leo, Greg, és Josh.
- Te kis boszorka! És nekünk nem is szólsz? –érdeklődött Leo nagy hanggal.
- Ezt videóra kellett volna venni! –vigyorgott Josh.
- Hna pont ezért nem szóltam! –sóhajtottam fel morcosan.
- Gyere! –azzal Leo felrántott a kanapéról. – Most végre bulizunk!
- Majd jövök! – kiabáltam vissza Eddienek.
Eszméletlen volt, ami levágtunk, táncoltunk,ittunk néhányat, és ökörködtünk, csináltuk a feltűnést. Már hajnal egy után valamivel lehetett, mire kifáradtunk, ekkor került mellém Eddie és felkért lassúzni. Hooverphonic - Mad About You ( http://www.youtube.com/watch?v=s9i6k_k7_K4 sajnos jobb nincs, ez legalább az elejétől) Bár ez inkább nyílt színi tapizás, és műsor volt Sebnek, aki a terasz ajtajának dőlve állt, egy újabb pohár pezsgővel a kezében, és minket nézett, de azért élveztük. Ami lévén egyre kevesebben voltak a teremben, már elég feltűnő volt, végül láttam, hogy Kimi odamegy, aztán már nem voltak sehol.
- Kicsit kimennék a levegőre…- mondtam a szám végén.
- Fáradt vagy?
- Szerinted?
Rám kacsintott, és eltűnt a pultok felé, én meg kimentem a teraszra.
Nekidőltem a korlátnak és mélyeket szippantottam, a hűvös sós tengeri levegőből. Majd elővettem egy cigit és rágyújtottam. Valahogy jólesett.
- Nem is tudtam, hogy kurva mellett, még nagy bagós is vagy! –jött a hátam mögül.
Megfordultam.
Seb volt az. Neki dűlt a falnak, és az üres poharat forgatta a kezében.
- Sok mindent nem tudsz még rólam kis herceg! –flegmáztam vissza.
- Még szerencse hogy már nem kellesz!
- Hát hogy ne!
Ekkor jobb ki Kimi, Horner, és Eddie vigyorogva a másik ajtón.
- Nem hiszed el? –kérdezte Seb dühösen.
Felnevettem.
- Elhinném el, ha nem úgy stíröltél volna egész este, mint valami farkas a prédáját! – nevettem a képébe.
- Ez nem igaz!
- Valóban?
- Hagyd már békén!- csattant fel Kimi.
- Mi az a kis szőkét védi a nagy szőke? Csak nem tartod neki néha még a gyertyát is? – bunkóztam tovább.
- Ezt most fejezd be! – csattant fel Seb.
- Mi az? Tesztoszteron túltengésed van és nincs kin levezetni? Vagy ha magadnak vered ki kölyök, az már nem olyan jó? Kellene egy nő is? –kérdeztem vigyorogva, és beleszívtam a cigibe.
Nem akartam ezt mondani, de mégis kimondtam, a fáradtság, és a sok pia kivetkőztetett önmagamból, és a sértettség tüskéje is bennem volt még. Tudtam, hogy ezt holnap kegyetlenül bánni fogom, de semmi nem érdekelt, ki akartam adni magamból a keserűséget, és minden eddig elfojtott dühömet, és bánatomat.
- Látom nem tanítottak meg viselkedni az iskolában! – csattant fel Kimi.
- A ribancképzőre gondolsz? Ott remekül végeztem, mint ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja! – és közelebb léptem Sebhez, aki, mint egy menekülőleg hátrább lépett.
Felnevettem.
- Már az is kínszenvedés neki, ha öt lépésre vagyok tőle!
Elsétáltam a fiúk előtt és belekaroltam ez egyre csúnyábban néző Eddiebe, de még az ajtóból visszaszóltam:
- Tudod, kölyök Eddie és közted az a különbség, hogy ő tudja, mi kell egy igazi nőnek, te meg nem, és ezért tud megtartani is. Te meg ezért vesztetted el azt a libát!- azzal rákacsintottam, és visszamentünk a terembe.
Eddie elkezdett a kijárat felé vinni.
- Még nem megyek sehová! – sziszegtem.
- Mára már éppen lejárattad magad, és engem is!- dühöngött.
- Miért? Úgy van minden, ahogy mondtam! A mai este után meg úgyis az ágyamban kötsz ki!
- Részeg vagy!
- Igen! És felszabadult, legalább végre kimondom, amit érzek, és gondolok!
- Hazaviszlek!
- Vigyél a pályára!
- Minek? –kérdezte foghegyről.
- Mert reggel hulla leszek, és nem akarok egy órát autókázni a pályára!
- Jó. De áruld már el minden döngölted a földbe az a szerencsétlen srácot! Muszáj volt így lejáratnod mindenki előtt?
- Vicces volt! – mondtam epésen.
- Nem volt az tudd meg! Én a helyében felképeltelek volna.
- Tudom…- mondtam majdnem sírva.
Ekkora értünk ki Eddie kocsijához, beülünk, és felhajtott a főútra. Én meg a kezembe temettem az arcom, és bőgtem. Egész úton egy szót sem szólt hozzám, sőt még akkor sem amikor kinyitottam a hálóm ajtaját.
- Bejössz? –kérdeztem rekedten.
- Nem!
- Eddie….
- Én nem ilyennek ismertelek meg! Ez már… ez amit műveltél vele, már mindennek a teteje! – csattant fel.
- Tudom….Maradj itt!- fogtam meg a karját, de elrántotta.
- Nem! Nem is vagy józan, és nem foglak szexxel vigasztani, a hülyeséged miatt!
- Kérlek…- mondtam szipogva. – Tudod, hogy bánom!
- Tudom… De el kellene gondolkodnod néhány dolgon, például, hogy miért feccöltél ennyi energiát, és időt abba, hogy magadba bolondítsd a srácot, mert kétlem, hogy bosszúból!
- Nem tudom….- suttogtam.
- Sejtettem…- dünnyögte.
- Eddie….de én azért is csináltam, hogy tetszek neked! Hogy kicsit olyan legyek, mint azok a libák, akikkel….
Megölelt.
- Épp ezért szeretlek, mert nem vagy olyan! És ne is legyél….Egyébként ritka dögös voltál ott fent!
- Maradj itt….Szeretném ha maradnál….- kapaszkodtam bele.
- Csábító! De ma nem! Tusolj le, és aludd ki magad! Reggel beszélünk…
Azzal sarkon fordult, és elment.
Bementem a szobába, és lerángattam a ruhámat, és beálltam a zuhany alá, nem tudom meddig folyattam a vizet, de egy idő után, csak kimentem, felvettem egy rövid toppot meg egy francia bugyit. Az óra szerint már majdnem három óra volt, eldőltem az ágyon, néztem bele a korom sötétbe. A redőnyök lehúzva, és lámpa sem éget. Aztán kitört belőlem, és sírtam.
Egyre jobban és jobban. Utáltam maga. És volt is mire.
Valaki kopogtatott, nem szóltam ki, majd ismét.
- Gyere be ha nagyon akarsz! – kiabáltam.
Csak Eddie lehetett! De legalább visszajött!
És tovább bőgtem, beletemettem az arcom a párnába.
- Igazad volt….Én utálom magam…..Olyan egy ….paraszt voltam…azzal a…szerencsétlennel…Biztos…gyűlöl….De legalább…te….te…ne haragudj….. jó? Kérlek….Kérlek! –zokogtam.
Odabújt hozzám hátulról, és átölelt.
- Abban is….a…másikban is…..neked….neked van igazad….Azt…. azt hiszem…..azért piszkáltam fel a büszkeségét…..mert….mert…..azt akartam, hogy,….. hogy kimondja….hogy szeret…vagy valami reakciót váltsak ki…hogy tudjam…..van e még esélyem…..de elcsesztem! Eddie én mindent elcseszek! Most tuti gyűlöl, és minden oka meg is van rá! Sose fogom rendbehozni ezt az egészet, és még esélyem sem lesz vele megpróbálni! Igazad volt….még akkor kellett volna vele beszélnem….Eddie! –zokogtam fel, és ő még erősebben szorított magához. – Utálom magam!

Through Hearts and Tracks 22

22.rész

Felhívtam Tamarát, nevezetesen Ecclestone uraság, édes kicsit lányát. Ő szervezi ugyanis többek közt az ő, és a tesója által tervezett ruhákból a bemutatót aznap este nyolctól. Még korábban felkért, egy pár ruhát mutassak be, és el is vállaltam, csak néhány estélyi semmi több. A végén a legkihívóbb ruhát viszont a sztriptíz koronázatlan királynője, Ditta von These mutatja be, mert senki sem vállalta a „tisztességes” nők közül, ugyanis mindent, de mindent mutat.
Szegény Tamarának égnek állt a haja az ötlettől, mert így mindent át kellett szervezni, kb. egy három óra alatt, de mikor kifejtettem az indokaimat, nevezetesen, hogy értem én hogy ideges volt Seb meg minden. De mért kellett nekem esni és majdnem megverni, mikor én csak segíteni akartam? Akkor belement. Pláne hogy kedvelte Sebet, és neki sem tetszett ez kis idegi kirohanása, így amondó volt, tegyük helyre.
Én még délután miután Tam megadta Ditta számát felhívtam, és megbeszéltük, hogy felmegyek hozzá, és betanít, segít egy két dologban, hogy minden rendben, és megfelelően menjen. Örült, hogy részese lehet, egy ilyen perverz bosszúnak, ahogy ő mondta. Körbe dicsért, hogy ezek után, ha egy pasi sem akar ágyba vinni még aznap este, ő többet fel nem lép, mint táncos. Ezen jót nevettünk, mert féltem, hogy nem úgy jön ki a lépés, ahogy kéne, de megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Aztán beesett a tervező kisasszony, a ruhával, hna itt volt az a pont, ahol rezgett a léc, de a ruha szerencsére részben szteccses volta miatt tökéletesen passzol rám. A rám szabott ruhák, pedig kisebb átalakításokkal, de jók lettek Dittára.
A bemutató a tervek szerint nyolckor kezdődött, és a poén az volt, hogy a fél Forma 1 mutatta be a férfi ruhák nagy részét. Nevezetesen Jaime, Timo Glock, Andrian Sutil, Liuzzi, Luca Di Grassi, Nico Rossberg, Lewis Hamilton, Sebastian, és Eddie, és Bruno. A színfalak mögött jött a szokásos kapkodás, és idegeskedés, hogy mindenki időben a kifutóra kerüljön. A lányok és fiúk természetesen külön öltözőt kaptak, és nem is láttuk egymást az egész cécó alatt.
Néha kisandítottam az ajtón át, mindenki ott volt, aki számított, az autó és divatvilágban.
A díszítés csodásra sikerült, egy hosszú kb. harminc méteres fehér színpad volt a kifutó.
A vendégek fekete szmokingban, vagy kissé sportosabb elegáns zakóban és fehér felsőben ültek, a nőkön csinos koktélruhák a szivárvány minden színeiben. Fehér selyemmel borított, párnázott székeken ülték körbe a kifutót.
A fények, és a zene teljesen összhangban volt, általában az aktuális slágerekből válogattak, hogy igazán trendi legyen.
Tam a vége előtt nem sokkal benézett, és mondta, hogy minden oké.
Először feltettek, a hátamra egy kiló alapozót, és vackot, hogy eltüntessék a tetoválásom, ami végül is fél óra kemény munkával sikerült is. Majd felvettem a ruhát, ami bebújós volt.
És inkább kurvás, mint elegáns. A felső része, nagyon vékony, és mindent mutató teljesen átlátszó fekete muszlim, a mellbimbótól kiindult egy fekete hímzés, ami felfelé megy mellkas felé félkör alakban az ember hónáig onnantól, pedig két oldalt a derékon, és a csípőn végig. Egészen a csípő leges - legalján lévő, éppen a lényeget eltakaró hosszú, uszályos és emiatt nehéz fekete selyembrokát szoknyarészig. Mindehhez, tíz centis fekete lakk tűsarkú, és
egy széles karimájú fekete kalap, és hosszú könyékig érő fekete kesztyű.
Se melltartó, se szilikon betét, semmi, csak a csupasz valóság.
Aztán feltették az erős fekete, füstös sminket, és a tűzvörös ajakrúzst, a sminkmesterek. Majd a hajam következett, göndör loknikba sütötték, majd a fekete hatalmas karimájú kalap alá tűzték, úgy, hogyha leveszem, szépen leomoljon a vállamra. A kalap teljesen takarta az arcom, éppen csakhogy kilátszottak az ajkaim. De én jól kiláttam a laza szövésű szálak közül.
Végül vagy másfél óra készülődés után kész is lettem, és kb. este tízre járt már az idő.
Kimentem a színpadra, és a fehér vászon mögött megálltam.
Hátulról megvilágították a vásznat, és megjelent az árnyképem. Látszott, ahogy felveszem a magas sarkút, az öltöztetők rám csatolják a szoknyarészt és a két kesztyűt.
Majd kijövök, és a díszletbejáratnak neki dűltem, kezemben egy hosszú fekete szipkával, benne egy barna szegfűszeges cigivel. Beyoncé: Naughty Girl. (http://www.youtube.com/watch?v=QOashdJAAO4&feature=related )
A fiúk a kifutó két oldalán álltak sorfalat.
Eddienek kellett odajönnie, egy fém gyújtóval, lazán felpattintotta, a számhoz emeltem a szipkát, és tüzet adott, meggyulladt a cigi. Kezet csókolt, és visszament a helyére.
Szívtam párat a cigiből, és kifújtam a füstöt, csak álltam a másik kezem csípőre téve.
Majd kivettem a cigit, és a földre dobtam, felhúztam a szoknyám, és egy látványos mozdulattal eltapostam.
Majd ahogy Ditta mutatta, a fenekem riszálva, csábos mozdulatok közepette, végig sétáltam a sorfal között és a kifutó végén pózoltam.
Most jön az, amikor akinek oda nyújtom a kezem, le kell húznia a kesztyűm, persze csak annyit mondtak a fiúknak, el kell fogadniuk, mert a művésznő majd ott helyben dönt.
Visszaindultam, és egyszer megálltam Eddie előtt, aki lehúzta az egyik kesztyűm, és láthatóvá vált a tűzvörös körmöm, visszaadta, megpusziltam a selymes anyagot, majd a vállára terítettem. Tovább mentem, majd megálltam Seb előtt, megsimogattam az arcát, és kezet nyújtottam, látszott, hogy megdöbbent, de levette a kesztyűt, szintén puszit adtam, de egy gyors mozdulattal a nyakába kötöttem.
Megálltam a nézőknek háttal, majd megfordultam, ekkor jött be Ditta, egy fekete kivágott estélyiben, mély döbbenet mindenkin. Majd Ditta mellém lépett, és egy laza mozdulattal lerántotta a kalapot, és látható vált az arcom.
A tömeg, és a fiúk is felhördültek, én pedig, negédesen mosolyogtam, majd újra elindultam végig a kifutón, a fiúk sorfalán keresztül, de rájuk sem néztem. Aztán a végénél megálltam, pózoltam majd vissza felé olyan, dívásan belecsókoltam a tenyerembe és dobtam egy puszit Eddienek aki úgy vigyorgott, mint a tejbe tök, és Sebnek, aki csak állt és úgy bámult rám, mint a kis kutya a velős csontra. Én pedig tovább mosolyogva, végigmentem a bejáratig, pont vége lett a számnak.
Tapsvihar minden felől, majd kéz a kézben meghajlás Dittával. Pár pillanattal később, pedig Tamara is feljött, és hárman együtt pukedliztünk.
Végül én mentem le elsőnek a színpadról, gyorsan be az öltözőbe, ahol sminkmentesítés, ruha ledobás, tusolás, hajmosás. Majd felkaptam egy fürdőköpenyt, és újra fel a normál esélyi ruhámat. Ez egy egyszerű fekete szatén combközépig érő ruha, v nyakú kivágással, nyakpántos kivitelben. Jött egy kellemes füstös smink, halvány rúzs, fekete körömlakk, és laza puha hullámok a hajamba. És egy alig nyolc centis szintén fekete szaténborítású, elől swarovski brossal díszített magas sarkú, és egy kis fekete szütyő szerű kézre akasztható táska.
Jöhet a parti. De már előre tudtam, hogy ki hogyan fogja lereagálni az esti fellépésem, és gonosz mosolyra húztam a szám. Megvolt az első felvonás!! Jöhet a második, és a végjáték!

Through Hearts and Tracks 21.

21.rész

Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok egyre inkább úgy éreztem, hogy jól döntöttem.
Eddievel egyre közelebb kerültünk egymáshoz, bármi nyomta a szívem, rá számíthattam. Sebet a szezonnyitó óta nem is láttuk, csak az újságokban, pedig az márciusban elején volt, most meg már június közepe.
Én egyre jobban álltam a bajnokságban, úgy nézett ki, hogy megint én nyerek. Pedig még csak nyolc futamon voltunk túl, a húszból.
Eddiet gyakran kérdeztem mit tud Sebről, mert egészen összehaverkodott Chrissel, gyakran hívták egymást. De nem nagyon válaszolt, csak hogy egyre jobban, gyorsan gyógyul, és hogy Valenciában már vezethet. Örültem, hogy minden gond nélkül felépült, és hogy nem kell lemondani a Forma 1-ről.
Úgy is lett. A Red Bull is kiadta a hivatalos közleményt, hogy Sebastian Vettel rajthoz áll, de a VIP versenyen még nem.
Apropó VIP futamok, ott is vezettem a tabellát, pedig volt még egy csúnya bukásom. A drága Liuzzi miatt, sajnos nem sikerült meglincselnem, de azért nem felejtettem el, hogy nekem jött, és összetörte a kocsit, úgyhogy jól be is szóltam neki az újságokban.
Velenciába szokás szerint már hétfőn megérkeztem, de szerdáig semmi említésre méltó nem történ. Akkor ugyanis a verseny előtt a boxba menet, Seb és Kimi jött velem szemben.
Odaköszöntem egy „Sziasztok”- ot, Kimi biccentett, de Seb keresztülnézett rajtam.
Csodás! Most én leszek a gonosz banya! Túlzottabban nem érdekelt, de úgy éreztem nem szolgáltam rá.
Mindegy.
Seb végül csak elindult a VIP-futamon, de mivel nem vett részt az időmérésen, az utolsó helyről. Én vezettem, Mark jött mögöttem, amikor Seb felküzdötte magát a harmadik helyre.
Valahol sejtettem, hogy lesz itt még tűzijáték, erre az utolsó két körre. Seb, addig üldözte Markot, míg az majdhogynem a kocsim seggében nem kötött ki. Ahogy láttam a visszapillantóból, Seb nagyon agresszívan vezetett.
Tempót váltottam, hogy lerázzam őket, semmi kedvem nem volt belefolyni a kis játszmájukba. Szedjék csak szét egymást, csak nekem hagyjanak békét.
Végül én nyertem majd egy másodperc előnnyel, Seb lett a második, Mark a harmadik, ahogy felálltunk a verdákkal a dobogó alá, kiszálltam. Befutottak ők is, oda mentem Sebhez, hogy gratuláljak, aki éppen akkor mászott ki a vezetőülésből.
De egy fél mozdulattal félre lökött, hogy neki estem a kocsimnak.
- Menj az utamból, te idióta liba!
Oda csörtette Markhoz.
- Te idióta barom! Meg akartál ölni? – támadt neki.
Mark, aki közben levette a bukót, meg a maszkot, csak vigyorgott.
- Mi a baj csak nem megint felment benned a pumpa? Csak nem savanyú a szőlő „haver”? –gúnyolódott.
- Eszednél vagy??
Ajjaj! Közben lehámoztam magamról a bukót.
- Ugyan már! Nem bírod a stresszt? Mondtam, hogy nem gyúrtak igazi bajnok anyagból!
Seb hozzávágta Markhoz a sisakját.
Mark meg behúzott egyet a Sebnek, aki neki esett a kocsijának. Seb meg mint egy bika, neki rontott Marknak, és derekánál fogva a földre teperte.
Birkózásos, bunyó féleségbe mentek át.
Zseniális! Két idióta!
Odarohantam, és hátulról elkaptam Sebet, és az overáljánál fogva lerántottam Markról.
Ekkor futott be Kimi, Horner, Todt, Eddie, meg drága jó főnököm Carl.
Erre Seb meg nekem támadt. Lökdösött, és ordított.
- Te minek szólsz bele? Neked ehhez semmi közöd! Eddig sem érdekelt mi van velem! Húzzál innen! Értve vagyok?
Olyan volt, mint egy pulykakakas!
- Normális vagy ember? Mi bajod van? Álljál már le hé!
- Nekem egy nő ne dirigáljon!
Hű baszd meg!
- Elég legyen már! – ugrott elém Eddie.
- Elég!- kiabált Kimi és lefogta Sebet.
- Menjél az utamból, had verjem szét a fejét!- kiabáltam Eddire.
- Nyugi! Hé! –fogott le.
- Engem te ne nyugtatgassál!
Addig birkóztam vele, végül rátapostam a lábára és elengedett.
- Mi az anyád bajod van mi? – kiabáltam Sebre – Elmentek otthonról? Tisztességesen nyertem, úgy vegyél vissza, vagy szíjat hasítók belőled kis herceg!
- Mi bajod van te némber? –replikázott vissza, Kimi karjai közül.
Mi van? Mi van?
Felkaptam a földön heverő bukót, és tiszta erőből, az éppen ekkor szabaduló Sebhez vágtam.
Mellbe találta, és megroggyant.
Kimi úgy kapta el.
- Eszednél vagy? –ordított Kimi.
- Igen. Kár hogy nem hagytam, hogy Webberrel megöljék egymást, két idióta barom! Kurva nagyot csalódtam benned „bajnok”!- mondtam Seb szemébe nézve, majd becsörtettem a mérlegelésre.
Aztán meg hátul kimentem, a szobám felé, én ugyan két ekkora fasszal ki nem állok a dobogóra.
Eddie utánam jött.
- Hagyjál békén!
Eddie megadóan felemelte a kezeit.
- Bocs! Rám jött a tíz perc!
- Látom! – dünnyögte.
- Beszélnem kellett volna vele, gyűlöl…
- Mondjam azt, hogy megmondtam?
- Jaj ne! Nem kell a hegyi beszéd!- emeltem fel a kezem.
- Sejtettem…
- Kíváncsi vagyok mi lesz ezek után az esti divat bemutatón, késsel estek egymásnak? –érdeklődött gúnyosan.
- Persze. Eljátsszuk a Karib tenger kalózaiból, Will meg Sparrow jelentét! –vigyorogtam rá.
- Angie…. Beszélj vele…- mondta komolyan.
- Én??? Vele??? Soha!
- Remek….
- Örülnöd kéne, hogy utáljuk egymást!
Eddie keserűen felnevetett.
- Most mi van?
- Ti nem utáljátok egymást, csak a kis herceg sértett, féltékeny és dühös. Neked meg lelkiismeret furdalásod van, és dühös vagy. A gyűlölet, és a szerelem között, pedig csak egy hajszál van…
- Ugyan már Eddie! Mire lenne félté….
Leesett.
- Látod? – mondta szelíden és átölelt. – Ezért mondtam….
- Még mindig szeretne ? Ugyan már! csak csípi a csőrét hogy én nyertem! De majd én megmutatom neki kivel van dolga!
Eddie vette egy mély levegőt.
- Nem érdekel! De megkapja a magáét ezért a verekedésért! Kikérem magamnak hogy így beszéljen velem! Ezért megfizet, és már tudom is hogy hogyan! – szögeztem le.
- Valóban? De mit is tervezel pontosan? –kérdezte Eddie gyanakodva.
- Majd este meglátod! –vigyorogtam rá.
Olyan kis ötletem támadt, amitől majd mindenkinek égnek áll a haja. Át kell alakítani mindent, amit terveztünk Tamarával, de megéri! Édes lesz a bosszú!

Through Hearts And Tracks 20.

20.rész

A hétvégi futamomnak az agyrázkódás miatt lőttek, bármennyit vergődtem, csak nem engedtek pályára. Mivel péntek délután kiengedtek, és a szokásos teendőim kiestek - ennek ellenére igyekeztem segíteni a csapatnak, és a tesztpilótának, amiben csak tudtam, de mégis sok lett a szabadidőm, és unatkoztam.
Eddie amennyire tudott igyekezett lekötni, mindenféle közös programot kitalált, ebéd, reggeli, vacsi, de hiába. Kínomban már a boxok körül kóvályogtam, hogy a megbeszélt szombat esti időben összeszedjem Eddiet, és visszamenjünk a szállóba. Még délután az időmérő után hívott fel, hogy mit szólnék hozzá? Teljesen fel volt dobva, nagyon jól ment neki az időmérő, első lett. Meg is lepődtem, régen volt már ennyire jó eredménye. Jó fél órával hamarabb elindultam a lakrészemből, már nem bírtam ülni a fenekem. Amikor át akartam vágni két Ferraris kamion között, halk beszélgetésre lettem figyelmes.
Közelebb osontam. Todt és Horner, és Eddie dumcsizgattak.
- Hogy van a srác? –érdeklődött Todt.
- Őszintén Jean? Rosszul. Teljesen padlón van.
- Kitalálom Angel miatt… - dünnyögte Eddie.
- Igen…. Megviselték a történtek. Nem tapsolt, hogy át kellett engednie neked.
- Mi??? Mi az hogy kellett??- fortyant fel Eddie.
- Kimi és én beszélgettünk vele, amíg Angelt kísérgetted. Nem lenne közös jövőjük, pláne, hogy Seb nincs a saját élete magaslatán. Nem tenne jót neki, sem a betegségének, sem a karrierjének, egy ilyen tüzes lány. És amennyire kiborították egymást, szerintem Angel is így vélekedik…
- Szerintem meg nem kéne beleszólnod Chriss! Had döntsék el ezt ők ketten! Sebastiannak szüksége van Angelre, ez nyílt titok, ezért van most rosszabbul. Ne mond nekem, hogy ez hip-hop fellépő sebláz, a véletlen műve! Ennyire te sem lehetsz hülye!
- Igazad lehet, tegnap reggel már egészen jól volt, de miután elküldte Angel megint depressziós lett. És ez a hírtelen sebfertőzés….lehet hogy összefüggnek….
- Megnyugtatlak Jean, összefüggnek! Angelnek hiába beszélek….A történtek után elkönyvelte, hogy a kölyöknek nincs rá szüksége, esze ágában sincs keresni a srácot. Annyira jó kis előadást vágott le neki azaz ökör!
- Akkor ennyi….
- Chriss ezt nem hagyhatod annyiban! Pont ezzel teszed tönkre Sebet! Értesd meg vele, hogy Angel a húgával történtek miatt pánikolt be.
- Te miért játszod ennyire a kerítőt? –érdeklődött Chriss élesen. – Neked pont ez a helyzet a jó!
- Igen valóban az! Sőt, nekem így könnyebb lenne végre megszerezni Angelt! De annyit küzdöttem azért, hogy legalább ez a barátságféleség meglegyen, és közel engedjen magához. Eszem ágában sincs fél év múlva a nagy love kellős közepén mégis azzal szembesülni, hogy a kicsi német kell neki. Megkímélném magam, és őt attól, hogy rájuk nyissak, amikor éppen egymást tesztelik az ágyban. Csak a vak nem látja, hogy előbb utóbb ez lesz a vége! Inkább jöjjenek össze, és derítsék ki, hosszútávon bírják e együtt minthogy, mindent borítsanak maguk körül néhány hónap múlva.
- Igen… Van abban valami amit mondasz….
- A kis lúzernek fel kell hívnia Angelt, és beszélniük kell. Addig én sem alszom nyugodtan, amíg nem rendezik ezt, egymást között.
- De ha egyikük sem akar beszélni a másikkal?
- Ha más nem, majd jövő heti partin, ott beszélniük kell egymással.
- Még meglátjuk Eddie….A cirkusz sem hiányzik…
- Tudom….- dünnyögte.
Gyorsan visszamentem, ahonnan jöttem.
Valóban Eddinek lenne igaza…..Eszembe jutott valami.
Megkerestem a Red Bull homeját, és bementem, Kimi éppen a szerelőkkel, és pár mérnökkel dumcsizott.
Odaintettem neki. Érdekesen nézett. Intettem, hogy jöjjön ide.
- Szia…
Bólintott.
- Nem szoktam segítséget kérni, de most kérnék….- morogtam magam elé.
- Igen? Pont tőlem? –méregetett gyanúsan.
- Igen. Akaratom ellenére kihallgattam Hornert, és Todtot, és Eddiet…
- És? Nekem ehhez mi közöm?
- Hallottam, hogy Seb szarul van, elkérném a számát….
- Eszem ágában sincs megadni!
- Sejtettem! De hallgass meg!
Azzal tömören előadtam, az előbbi beszélgetést. Gyanúsan méregetett közben.
Csodás! Még egy hitetlen!
- És?
- Beszélnem kéne Sebbel….
- És ezt telefonon akarod tisztázni vele? –kérdezte szúrós szemmel.
- Őszintén? Kedvelem Sebet, de azt hiszem, semmi komolyabbat nem akarok tőle… De Eddienek abban igaza van, hogy ezt tisztáznunk kell Sebbel….
- Nézd! Lehet, hogy valóban kell. De én azt mondom, hagyd békén! Ha folyamatosan beszélsz vele, és közel vagy hozzá azzal nem tud felejteni, így is állandóan látni fog a boxban. Két ilyen csalódás sok neki. Idővel összeszedi magát, és nyugodtan tudtok kommunikálni, ha te döntöttél, ő meg szakított pár napja, akkor nincs is miről igazán beszélnetek…Vagy van?
- Én is így gondolom, de Eddienek is igaza van….Az érme két oldala…..
- Te miért akarsz vele beszélni, mert Eddie mondta, vagy mert valóban te is így látod?
- Én nem akarok vele beszélni, de azért érdekel, hogy van…
- Jól lesz…Csak hagyd békén….
Bólintottam.
- Azért kösz….
Megrántotta a vállát.
- Tudod bármit is gondolsz rólam, megvan rá az okom, hogy miért menekültem el….
- Eddie elmesélte, és azt hiszem meg is értelek valahol…
- De Sebet nem érdekelte, és végig sem hallgatta Eddiet….- mondtam teljes bizonyossággal.
Bólintott.
- Kösz. És Bocs, hogy zavartalak…- mondtam fáradtan.
- Ugyan…- megrántotta a vállát.
Vissza ment az asztalhoz, én meg Eddiehez. A kocsiban ülve elmondtam mindent.
Azt is, hogy döntésre jutottam, Sebet elfelejtem, de ahhoz, hogy őt közel engedjem magamhoz, kell még egy kis idő, de jó úton haladunk.
Örültem, hogy sikerült tisztázni, és végre megint minden visszakerül a régi kerékvágásba.

Közlemény!

Kedves Mindenki!

Először is egy kis ünneplés, mert már 10.000 -nél többen láttátok a blogom!
És ezért elmondhatatlanul hálás vagyok!!! De komolyan, nehéz évek vannak mögöttem, és jólesik tudni, hogy ennyi ember érdekel, ammiket "papírra" vetek nap mint nap! :)
Szóval hálás vagyok érte! Ahogy a sok kommentért, és chat hozzászólásért!
A blog természetesen megy tovább, ahogy eddig!

Sok Puszi: Ange Ghost :)

U.I: Nem felejtettem el a mai két részt este jönnek :)

Through Hearts and Tracks 19.

19.rész

A csapatom volt olyan rendes, hogy beküldött némi ruhát, és pár női kelléket egy sporttáskában, így végigcsoszogtam, Eddire támaszkodva, a folyosón a fürdőszobáig.
Bementem, ő meg kint várt az ajtó előtt. Nehézkesen, de meg tudtam fürödni, és hajat is tudtam mosni, ami elmondhatatlanul jól esett, tekintve, hogy a rászáradt vértől csomós volt. Kb. fél óra után végre neki láttam az öltözésnek.
Valaki kopogott.
- Angel! Minden rendben? –kérdezte Eddie aggódva.
- Igen. Mindjárt kész vagyok! Ne aggódj!
- Oké.
Egy sötétkék farmert, egy fekete hosszú ujjú toppot, és egy kapucnis pulcsit vettem fel, amin a csapatom logója egy fekete párduc díszelgett. A táskában volt még egy sport cipő, azt is nagy nehezen magamra küzdöttem.
Nagy nehezen kitántorogtam az ajtón, majdnem elestem, ahogy kiléptem.
- Jól vagy?
- Persze. Csak kicsit szédülök….
- Gyere….
Odakísért a folyosón lévő széksorhoz, és leültünk.
- Kísérjelek vissza a szobádba?
- Nem. Nézzük meg Sebet, aggódom érte….
Eddie biztatóan rám mosolygott. Majd vissza vitte a szobámba a táskát.
Majd hathatós támogatása révén, végül is húsz perc csiga tempó, és szédelgési rohamok után már az intenzíven álltunk. Sebet már bevitték egy normál kórteremszerűségbe, úgyhogy nem volt üvegablak, amin benézhettem volna.
Eddie félszeg mosolyt villantott felém.
- Kísérjelek be?
- Igen. Nem ártana….Még összesem ettől a rohadt agyrázkódástól….
Bólintott.
Benyitottunk. De legnagyobb meglepetésemre, Seb nem volt egyedül.
Már ébren volt, az ágyon feküdt, fehér volt, mint a fal, az egészséges karjában, két infúzió is be volt kötve. Elég viseltesen nézett ki.
Horner az ágyánál ült, Kimi a sarokban állt, Todt, pedig az ablakon bámult kifelé.
Ahogy beléptünk, Seb felénk kapta a fejét.
- Szia…- próbáltam biztatóan mosolyogni.
- Hello….- mondta rekedten.
A többiek ekkor vettek csak észre minket.
Eddie elengedett, én pedig lassú csoszogással elindultam az ágy felé, de megint elszédültem, Horner és Eddie kapott el.
- Jól vagyok….Az agyrázkódás utóhatása…..
Leültettek Seb mellé az ágyra.
- Egész éjjel itt strázsáltatok a kölyök mellett, gyerek, meghívlak benneteket a büfébe reggelizni….- és jelentőségteljesen végignézett mindenkin.
- Addig Önre bíznánk! –mondta Horner fáradt mosollyal.
- Rendben…. De nem tegeződhetnénk?
Kezet fogtunk.
- Chriss….
- Angel….
- Akkor megyünk is….
Bólintottam.
Kimentek, Eddie pedig bezárta az ajtót.
- Hogy vagy?
- Jobban. Neked is feküdnöd kéne….- mondta erőtlenül.
- Nem vészes. Eddiet remekül lehet mankónak használni. –mosolyogtam.
- Értem….Nagyon…. megijedtél?
- Kicsit….
- Kösz, hogy felhívtad a srácokat….
- Nem én voltam, nem is tudom a számukat….Eddienek köszönd….
- Értem….
Kerültem a tekintetét. Mindenhová néztem csak rá nem.
- Baj van?
- Semmi, csak kómás vagyok….- motyogtam.
- Kimi mondta, hogy Eddie rángatott el mellőlem, hogy végre pihenj….
- Igen….
- Nem mondod el mi történt?
- Aggódtam érted….És kicsit ki vagyok….
- Amióta bejöttél rám sem nézel….Máris ennyire utálsz? Ennyire undorodsz tőlem?
Lehunytam a szemem, és a szemébe néztem. Kimerült, és üres volt a tekintete.
Mit mondhatnék erre? Nem ez volt a baj, de nem tudtam, hogy hazudjak e neki, vagy elmondjam az igazat?
- Szóval igen…
- Seb nem erről…
- De igen! Látom, amit látok! –csattant fel.
- Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek te hiszed….
- Valóban?
- Seb… kérlek….
- Menj el!
- Seb….hallgass meg….
- Nem akarom, még tőled is hallani, milyen egy szerencsétlen, szánalmas alak vagyok….Sajnálom, hogy tegnap rábeszéltelek erre a képtelen ötletre, hogy te és…én…
- Seb….- mondtam már majdnem sírva.
- Nem! Én is gondolkoztam! Rájöttem, hogy ez az egész, csak azért a bogyók miatt volt…
- Hogy mi? –kérdeztem értetlenül.
- Reggel, amikor felébredtem, akkor már jól voltam, és nem is…..nem is …… nagyon emlékeztem rád, Kimiék mondták részletesen, hogy járunk…..és hogy mi is volt az elmúlt pár napban……De nem voltam teljesen magamnál….úgyhogy, ha….bármi olyat tettem…..akkor ne haragudj…..– mondta szégyenkezve, kerülve a tekintetem.
- Most ugye csak viccelsz? –kérdeztem döbbenten.
- Nem…- suttogta, az ágyat nézve. – Ez komoly….
Lezsibbadtam. Ennyire nem lehetett belőve tegnap….Sem a csókra, sem arra nem emlékszik, hogy mellébújva aludtam??? Na ne!
- Mire emlékszel az elmúlt pár napból?
- Hát….- nézett rám bizonytalanul – szinte semmire…
- Értem….
Igazat mondott. Láttam rajta.
- Tekintve, hogy ez csak….valami agyszülemény eredménye…..talán jobb is ha mész…Szeretnék a barátaimmal lenni….
- Persze…. – suttogtam az ágynak. – Azért jobbulást….
- Kösz….
Felálltam és kimentem az ajtón. Egy nővérke segítségével, pedig vissza a szobámba.
Megkönnyebbültem, hogy csak Seb lázálma volt ez az egész, és vége anélkül, hogy megbántottam volna. Kicsit fel is lélegeztem, a barátai majd kihúzzák a szószból.
Eddie nem sokkal később befutott.
- Szia…Kerestelek a kölyöknél, de mondta hogy eljöttél….
- Igen… Elmondta, hogy semmire nem emlékszik az elmúlt pár napból, és Kimiék mondtak el neki mindent…..
- Mi van???? – kiáltott fel Eddie.
- Miért nem mondtad el, hogy…
- Mit?? Semmi ilyenről szó sincs! Végig vele voltam, amikor magához tért rögtön felőled érdeklődött! Mi ez a baromság, hogy nem emlékszik? –kiabált Eddie.
- Hazugság….- suttogtam – Azért, hogy nekem könnyebb legyen….Inkább hazudott valamit, hogy nekem ne fájjon a szakítás….megkönnyítette….nekem…..
Eddie döbbentem ült le mellém.
- Beszélj vele!
- Nem….Azt hiszem jobb is lesz így, ez kész agyrém lenne, hogy mi ismeretlenül, két nap után járjunk…..A barátai majd segítenek neki….Úgy tűnik észre tért….Sínen van…
- Szerintem meg rád van szüksége! És nem akarja, hogy szenvedj mellette! Tudja, hogy ha ki akar ebből mászni, az pokoli kemény út lesz! Önmagától akar megóvni!- kötötte Eddie az ebet a karóhoz.
- Nem! Azért küldött el, mert megbánta, és rájött, hogy nincs rám szüksége, ez csak egy fellángolás volt irántam, talpra áll a barátai segítségével….Nem kellek neki….- mondtam fáradtan.
- Ha te így gondolod! Gondold így! De attól még nem ez az igazság…
- Az orvos volt bent egy fél órája, azt mondta kiengednek, elvinnél?
- Ha szeretnéd….
- Kösz… Megkeresnéd a dokit, én meg összepakolok.
Eddie bólintott, majd elment.
Én pedig, azt a néhány cuccot bedobáltam a táskába, leültem a székre, és vártam Eddiet.
Mindenkinek jobb lesz így. Ez a dolog Sebbel nem működött volna.

Through Hearts and Tracks 18.

18.rész

Csak ültem ott, néztem Sebet az üvegablakon át, és egyre inkább el akartam futni.
Éppen arrébb akartam gördülni, amikor befutott Eddie, Hornerrel, meg Kimivel.
- Van változás? –támadott le Chriss.
- Nincs. – mondtam halkan.
- Fáradt vagy. Ha nem ülnél már össze is estél volna. Visszaviszlek a szobádba! – közölte Eddie parancsolóan.
Bólintottam, nem akartam tiltakozni, csak minél távolabb kerülni innen.
Némán mentünk végig a folyosón, Eddie még akkor sem szólt hozzám, amikor ágyba dugott, és betakart. Majd leült az ágyamra.
- Elmondod, mi van?
- Nincs semmi….
- Ismerlek már, mint a rossz pénzt….- morogta.
- Nem tudom….- suttogtam.
- Azt nem hiszem….
- Én olyan hülye vagyok! – tört ki belőlem – Én….én… én nem is tudok róla semmit, csak hogy vonzó srác, én nem tudok a problémáiról, az életéről, sőt még erről a komoly drogtémáról sem! Miért adtam neki esélyt? Két nap után, amiből többet veszekedtünk, mint beszélgettünk! Jézusom, akkora barom voltam! – mondtam kiborulva, és a kezembe temettem az arcom.
- Hűűűű, ez gyorsabban ment, mint vártam….- döbbent meg Eddie.
- Nem lep meg, hogy pezsgőt bontasz! – mondtam gúnyosan.
- Hát nem mondom, hogy nem bontanék, de nem iszom előre a sikerre! Bármit zavart is meg ennyire, azért ne írd le, a srácot azt mondom. Velem sem lenne fáklyás menet az életed, pedig engem már ezer éves ismersz. Azt mondtad, adsz neki egy esélyt, erre az első buktatónál visszakozol? Én nem értelek? Nem hiszem, hogy ennyire félreismertelek volna….
- Emlékszel a húgomra?
- Elenára? Persze!
- Ő is drogos volt! Ezért halt meg….
- Én azt hittem….
- Igen, mert a mese az volt, hogy azért halt meg mert rossz volt a fék. De nem, belőve vezetett, túl gyorsan ment, nem tudta kontrollálni az autót, és belehajtott az árokba….
- Szóval ezért….
- Én mindent megtettem a húgomért, amit lehetett, beszéltem vele, elvittem elvonókra, egy jó pszichiáterhez, mindig ott voltam neki….. És mégis….. Mindennél fontosabb volt, a drog, hogy be legyen lőve….Lopott, csalt, hazudott, bármire képes volt a napi adagért. Bármire! Azt hittem nincs ekkora baj Sebbel, de nagyobb mint gondoltuk! Én nem tudok még egyszer küzdeni valaki ellen, és végig nézni ahogy tönkre tesz mindent amiért addig harcolt, és mindenkit elmar maga mellől, aztán meghal…. Eddie én ezt nem tudom még egyszer végigcsinálni, és végignézni….Nekem ez nem megy….
Megfogta a kezem.
- Megértelek….De Sebastiannak szüksége van rá, te vagy a mentőöve… Nagyon kapaszkodik beléd….
- De azért nem lehetek vele, csak mert támasz kell neki? Az hazugság lenne!
- Nézd! Jobb most egy kis kegyes hazugság, mint holnap egy temetés….
- Nem fogok hazudni neki! Megígértem!
- Akkor legyél mellette, mint egy barát!
- Nem hiszem, hogy belemenne, már attól kikészült, hogy azt hitte te és én…- mutogattam magunkra.
- Azt hitte, megjártam az ágyad? –vigyorgott kajánul.
- Mivel egy szál törcsiben mentél ki…..
Eddie csak vigyorgott.
- Végül is igen! Nem is annyira hülye a gyerek!
- Eddie, te sosem változol….
Erre rám kacsintott.
- Szerintem ne hagyd szószban a srácot, ha más nem akkor haverilag állj mellé. Ráfér.
- És mellém ki áll? Te?
- Igen.
- Te már akkor állsz, ha éppen egy szobában vagyunk! –vigyorogtam rá.
- Sose tagadtam, hogy megdobogtattad a szívem!
- Szerintem nem a szíved!
Elvigyorodott, és megrántotta a vállát.
- Pihenj egyet, átmegyek Sebhez, ha bármi van, szólok.
- Rendben.
Az ajtóból, még visszafordult.
- Nézd! Gondold át amit mondtam, és aludj rá egyet! Nem akarom, hogy fél év múlva megbánd, hogy mégis mellettem voksoltál. Ha engem választasz, akkor már ne visszakozz! Én tudok várni, csak dönts úgy, hogy neked jó legyen!
Bólintottam, és ő kiment.
Mély álomba merültem, de amikor reggel felébredtem, mégis zúgott a fejem, és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy aludtam volna.
Elővettem a telefont, és megcsörgettem Eddiet.
- Jó reggelt! Látom felébredtél…
- Igen. Átjössz beszélni, hogy mi újság?
- Persze. Pár perc.
- Okés.
Negyed óra múlva kopogtattak.
- Gyere!
- Szia!
- Szia….Hogy van?
- Ahogy tegnap. Legalább nem romlott az állapota.
- Értem….
- Átvigyelek?
- Nem tudom….
- Ha akarod melletted maradok…..
- Nem tudom, bírnám e látványt még egyszer….
- Ha nem vagy benne biztos, akkor inkább ne gyere….Sebnek egy biztos pontra van szüksége, hogy a támasza legyen…..ha ez neked nem megy, akkor jobb ha be sem mész….talán többet ártanál vele….
- Én is erre jutottam….
- De közben bűntudatod is van…
- Tudod, néha jobban ismersz engem, mint én magamat….
Elvigyorodott.
- Félek, hogy vagy elakarok futni, vagy kiborulok….
- Nem vagy te olyan gyáva…
- És ha mégis?
- Tudod, ti nők annyit bírtok problémázni a semmin….
- A semmin?
- Jah. Azt döntsd el, hogy mész vagy nem! Utána majd kiderül, hogy bírod e, ha nem visszajössz, ha igen, maradsz! Ha kiborulsz, akkor majd összekanalazunk!
Elkezdtem lemászni az ágyról.
- Mégis csak? –érdeklődött felhúzott szemöldökkel.
- Igen. Megmentette az életem, ennyivel tartozom, ez a minimum.
Ezzel próbáltam nyugtatni magam, de valahogy nem nagyon sikerült.