Through Hearts and Tracks 3.

3.rész

Az este további része remekül folytatódott, legalábbis számomra. Egy csendes félreeső asztalhoz telepedtünk le, és mindenki élménybeszámolót tartott, Greg és Leo a téli szünetet kihasználva buliból buliba mentek, és minden létező csajt megfektettek. Josh inkább tréningezett, és minél jobb formában akarta kezdeni a szezont, végre be akarta bizonyítani, hogy a Hill név nem tűnt el a süllyesztőben.
- Szóval Forma 1-es vb címet akarsz? –kérdeztem vigyorogva.
- Előbb még oda kell jutni, de apám szerint nem sok esélyem van….- közölte szomorúan.
- Te viszont be akarod neki bizonyítani, hogy téved…- mondtam komoran. - Tudod apád remek versenyző volt a maga korában, én nem tartottam nagy tehetségnek, azóta láttam néhány futamon, de te jobb vagy! Szerintem menni fog! És szponzor gondod sem nagyon lesz, ilyen családnévvel.
- Angelnek igaza van. Tudod, hogy nem dicsérget senkit, és nem ápolgatja senki pici lelkét. Amit ő mond az tutira úgy is van. Apád egy barom! – veszekedett Joshra Leo.
Jaj Leo! Vigyorodtam el. Imádtam a srácot, bárkinek segített bármiben, és igazi küzdő volt a pályán. Mondtam is neki hogy igazi oroszlán, nem csak a nevében, de természetében is, akárcsak az apja – őt is Oroszlánnak becézték.
- Kösz! Mondj valami újat! – kesergett tovább Josh.
- Ugyan már Josh! Ha tudnád hányszor hívtak engem kurvának, ribancnak, vagy bénának, és hallgattam volna rájuk, rég nem tartanék itt, ahol most vagyok!
- Csak szarul esik…
Megértettem mit érez, vacak érzés, ha pont a családod döngöl a padlóba. Sajnos néha egy egy név több átokkal, és nyűggel jár, mint pozitívummal.
- Mindjárt jövök! –pattantam fel.
Oda mentem kis járdához, és végig sétáltam a DJ-hez.
A pult tele volt bakelit lemezekkel, két lejátszóval, valamint egy laptoppal.
Jaime egyik kezével a fél fülén fülhallgatót tartott, a másikkal zenét válogatott a gépén.
- Szia! – köszöntem mosolyogva.
Ekkor felnézett a „nagy” munkából.
Zavartan mosolygott vissza.
- Szióka!
- Tudom, hogy ez nem kívánságműsor, de kérhetnék egy számot?
- Hát valóban nem az….De egy névért, és egy telefonszámért szívesen. – mondta vigyorogva, és közben mélyen a szemembe nézett azokkal a hihetetlen kék szemeivel.
Visszamosolyogtam.
- Csak név, telefonszám nincs.
Kérlelőn nézett rám, és pedig nemet intettem a fejemmel.
- Hát jó. – mondta és kezet nyújtott – Jaime Alguersuari.
- Angel! Angel Diamond!
Ledöbbent.
- Tudom, honnan ismerlek! Te vagy az marhatehetséges autóversenyző csaj!
Felnevettem.
- Igen. Rólad meg a főnököd áradozott, hogy jó DJ vagy.
- Ismered? –hüledezett.
- Bemutattak neki.
- Szóval, miről is lenne szó? –kérdezte vidáman.
- Egy haverom nagyon maga alatt van, és szeretném felvidítani, ezért kellene egy konkrét szám.
- Melyik?
- Carlos Santana és Chad Kroeger: Into the night.
- Az egy nagyon jó szám.
- Az. És lehetne jó hangos?
- Hát annyira nem, de megteszek mindent!
- Aranyos vagy! Köszi!
- Egy ilyen szempárért bármit!
Elvigyorodtam, és megcsóváltam a fejem.
Megfordultam, hogy megyek is, de meggondoltam magam.
- Ha a Panthernél jársz, szólj be és meghívlak egy kávéra! – kacsintottam rá.
Jár neki ennyi, ha már ilyen normális volt.
Szélesen elvigyorodott, és bólintott.
- Mindenképpen.
Azzal elsétáltam. Bár a zene kicsit hangosra sikerült, megérte, mert Joshnak prima kedve kerekedett, és az este vége felé a fiúkkal együtt eltűnt csajozni. Egyedül maradtam az asztalnál. Már csak alig pár vendég lézengett itt-ott. Még nem volt kedvem elmenni, visszasétáltam Jaimehez.
- Hali!
- Miss Diamond!
- Azt hittem tegeződünk? – dobtam be.
- Naná! –vigyorgott.
- Egész jól keverted ma este!
- Mondta Franz, hogy kedvező kritikát adtál. Megint számot szeretnél?
- Csak dumálni, a haverok elhúztak. Nem zavarok?
- Nem. Éppen azon filózom, mit is kéne még betenni.
- Hát mivel szinte vége a bulinak, valami lassút.
- Nincs sok ötletem. Nem nagyon ismerem az itteni közízlést.
- Plumb: Clut?
- Az egy énekes?
- Egy együttes. Kicsit olyan Evanescance féle. Nincs tőlük számod?
- Megnézem. – pötyögött a gépen – De van. Megnézed?
Átmentem az ő oldalára.
- Ez egy nagyon jó szám! –böktem rá a Cut-ra.
- Hna akkor lássuk. Remélem nem vágsz át.
Lekeverte az előzőt, és már szólt is a kellemes, szomorkás dal.
- Te ez tényleg jó. –mondta döbbenten.
- Naná.
Egészen jól, elfecsegtünk még vagy negyedórát, aztán bezárta a bazárt, és elkezdett pakolni.
- Akkor most hazamész?
- Igen. Fogok egy taxit, és vissza a hotelbe.
- Ha gondolod szívesen elviszlek. Melyikben laksz?
- Crowne Plaza. De nem akarok gondot okozni.
- Én is ott lakom, úgyhogy no problem. Míg összepakolsz, iszok valami alkoholmenteset a bárban okés?
- Rendben. Pár perc és megyek.
Előre mentem, és lezuttyantam az első helyre amit kinéztem.
- Jó estét kisasszony! Mit adhatok? –jött oda egy latinos kinézetű srác, fehér colgate reklám mosollyal.
- Hello. Valami alkoholmentes édeset!
- Egy Rail Splitter koktél?
- Jól hangzik, de mit takar?
- Gyömbér és citromlé, cukorsziruppal.
- Prima, akkor egy olyat.
A srác neki látott, közben valaki elég hangosan megkopogtatta a pult másik végét, a poharával.
Ki ez a barom? A félhomályban nem sok látszott.
Csak egy sötétkék felsős, szőke srác volt, de nem látszott az arca, mert már szinte a pulton feküdt.
Az ingujjon látszott két vörös bika. Hna akkor van, egy tippem ki lehet.
A mixer vigyorogva elém tette az italt, és közben Jaime is befutott.
- Megiszom és mehetünk!
- Okés.
- Te úgy látom a finnek gyöngye alaposan bevodkázott! – mondtam gúnyosan, és a pult vége felé böktem.
- Nem is akárhogy. – mondta fejcsóválva – Pedig mindenki azt mondta, azoknak az időknek vége.
- Kutyából nem lesz szalonna.
Megint kopogtatták a pultot.
- Sajnálom uram, nem adhatok többet, így is többet ivott, mint szabadott volna. Menjen haza, és pihenje ki magát.
- De ééén inni akarok! Még egy Jacket! – és rácsapott a pohárral a pultra.
- Uram! Kérem távozzon, vagy a biztonságiak viszik el.
- Menjeeeneeeek a pooookoooolba!
Azzal a pultra csapta a poharat, amit elrepedt. Le akart szállni a bárszékről, de elvétette, és elterült a földön.
Teljesen ledöbbenten, és Jaimere néztem, szájtátva bámulta a földön fekvőt, majd engem, majd a földön fekvőt.
- Ez nem Kimi! – nyögtem ki.
- Nem! Ez… ez….. Vettel!- dadogta.
Hulla részegen, kiterülve a Hitol Hotel bárjában ott feküdt az elmúlt év világbajnoka Sebastian Vettel. Apám micsoda szalagcím lesz ebből reggel!