Fast and Furious 72.(Vége!)

72.rész

Életem leghosszabb és legfárasztóbb versenyhétvégéje volt a szezonzáró futam.
A pénteki és szombati nap is őrült rohanással, és munkával telt. Be a kocsiba, ki a pályára, vissza a boxba, megint a pályára, majd a boxba, pár óra alvás, rohanás Kimihez.
Mindkét éjszakát nála töltöttem a betegszobában, mellette fekve, de alig aludtam egy-két órát. Vasárnap reggel fél kómásan ébredten, ahogy leszálltam az ágyról össze is estem.
De kiderült, hogy semmi komoly, csak a béka segge alatt van, a vércukor szintem.
Kimi ennek eredménye képen, ki könyörögte, hogy kiengedjék, és testületileg elkullogtunk a Red Bullhoz reggelizni. Amikor elénk rakták, a pirítóst, a sonkát, a paradicsomot, paprikát, vajat, mézet, rántottát, lágy tojást, kolbászkát, én konkrétan a kirakott mennyiség felét szó szerint felzabáltam.
Ekkor kérdezték meg mikor is ettem utoljára, nagy nehezen kinyögtem, hogy még szombat reggel, egy müzlit.
Kimi kedvesen és kissé morcosan. szép kis előadást tartott arról, hogy én nem vigyázok magamra, és önpusztítást folytatok, bla, bla, bla. A végén kiröhögtem, hogy bagoly mondja verébnek.
Örültem, hogy végre kellemes, jó hangulatban tudunk együtt tölteni pár órát.
A futamot simán megnyertem a poleból indulva, a világbajnok meg Bruno lett.
Sebet sajnáltam, szegény embert az ág is húzza, de valahogy nem rázta meg a dolog, eltökélten közölte, hogy akkor majd jövőre. Jól viselte a vereséget, és azt is, hogy nőként végleg elveszített.
Érdekes módon, a várva várt bulvár botrány elmaradt, nem volt semmi csak csend. Aztán vasárnap kora este bombaként robbant a hír, hogy Jenny a hétvégén hozzáment, ahhoz a finn milliomoshoz. Mint kiderült, amikor a pasi meglátta a képeket, amin Jenny és Kimi voltak, rájött hogy Jenny élete szerelme, és gyorsan elvette. Alig olvastuk el a híreket jött egy futár egy csomaggal, benne Az Aktával. És pár sor:
„ Tisztelt Kimi!
Mint már bizonyára tudja Jenny hozzám jött feleségül, aminek én határozottan örülök, mert bármilyen bolondnak is gondol, szeretem őt! Nem vagyok naiv, tudom milyen ember, és sajnálom, azt, amit Önnel és Miss Hellroaddal tett.
Nem Jenny mondta el, hanem én figyeltettem, és jöttem rá, mit is művelt, de akkor is feltétel nélkül szeretem.
Azzal az egy kitétellel vettem el, és ruháztam rá jelentős vagyonom felét – ami szemtelenül magas összeg - , halálom után, pedig minden ingó, és ingatlan értékemet, hogy az eredeti dossziét, és a mellékelt csekket visszajuttatjuk Önöknek, tegyenek ezekkel belátásuk szerint. Egyrészt mert Jennynek nincs, és nem is lesz rá szükséges soha többé, másrészt pedig így tiszta lappal emelt fővel kezdhetünk új életet.
Tovább mellékelek még egy levelet, amit Jenny saját döntése, és elhatározása alapján fogalmazott meg, és amelyben leírja, hogy soha többé semmilyen lejárató kampányt, vagy zsarolást nem kísérel meg. Amennyiben megszegné, abban az esetben kötelezi magát, hogy az Önök által kért bármekkora kárpótlási összeget hajlandó kifizetni, és a nyilvános bocsánat kérést is vállalja. Reményeim szerint, ez jó jele annak, hogy valóban megváltozik.
Minden jót kívánok Önöknek a továbbiakban!
Tisztelettel: Jari Laukkanen”

Az iratokat betettük az iratmegsemmisítőbe, aztán egy szemetesbe dobva elégettük. A leveleket, és a csekket megtartottuk. Örültem, hogy végre egyszer kezd minden jól alakulni, reménykedtem, hogy ez így is marad.
A futam végén mindenki hivatalos volt Bruno extravagáns bulijára. Először nem akartam elmenni, de Kimi meggyőzött, végül is nem minden nap lesz valaki világbajnok, Bruno, pedig a legjobb haverom.
Kéz a kézben vonultunk be a már diszkó hangulatban tomboló tömeg közzé, sok meglepett, megrökönyödött pillantást kaptunk. De majd elmúlik, hiszen minden csoda három napig tart.
Kimit is féltettem, de ő vízen, és gyümölcsleveken kívül semmit nem ivott. A győztesnek pezsgős koccintást járt ugyan, de Kimi itt is az íztelen alkoholmentest választotta.
Büszke voltam rá, de tudtam, hogy nem könnyű neki.
Történt még egy érdekes fordulat az este folyamán, nevezetesen Schumi, és Brawn félre hívtak egy sötét és csendes sarokba. Mondván szeretnének váltani velem pár szót.
Legnagyobb meglepetésemre, szerződést ajánlottak.
Kiderült, hogy Nico szerződése lejárt, és bár lett volna lehetősége nem maradt, majd előszerződést kötöttek Petrovval, de amikor a Lada bejelentette pár napja, hogy beszáll a Forma 1-be, akkor az orosz szerződést bontott, a kérdéses összeget, pedig a Lada kifizette Petrovért.
Így a Mercedes pár millióval gazdagabb lett, de egy pilótával szegényebb. Mivel a szezon végén már nem volt szabad ember, így Ross kitalálta, hogy hátha én bevállalom.
Őszinték voltak, bár nem gondolkodta azon, hogy én üljek be abba a kocsiba jövőre, de meggyőzte őket az addig mutatott teljesítményem, és ezt nem hízelgésként mondják.
Schumi elmondta, hogy lenne lehetőségük mást is, beültetni, pl. Klient, Couthardot, vagy Heidfeldet, ha lehetne ő azonban inkább hozzám ragaszkodna.
Mondtam neki, hogy megtisztelő, de én nem vagyok az a fajta, aki mások hátvédje lesz, hiába mai napig ő a hősöm, akkor sem.
Mély megdöbbenésemre, azonban teljes jogú státuszról lenne szó, mivel Schumi következő év végén végleg visszavonul, így rám építenék az elkövetkező három évet, tekintve, hogy kettő plusz egy éves szerződést ajánlanak.
Elfogadtam!
Kimi utólag nem volt ennyire lelkes, félt, hogy szalag címen lesz, „ Egy ágyban az ellenséggel”, annak viszont örült, hogy ez remek lehetőség nekem.
Hétfőn elrepültünk Amerikába, és két hónapig csak utazgattunk, Keleti parttól a Nyugatiig bejártunk minden várost, amit érdemes volt. Rengeteget nevettünk, sétáltunk, és szeretkeztünk.
Pozitív csalódásként ért, hogy Horner többször is felhívta Kimit, hogy minden rendben van e, és biztosítsa róla, hogy bármi is lesz a csapat mellette van, és nem keresnek másik pilótát. Sőt számítanak Kimire, már az első teszt napon. Örültem ennek a pálfordulásnak, és Kimi is.
Aztán december elején Kimi felhívta Markot, a régi edzőjét, aki mindkettőnk edzését vállalta. Kemény három hónap következett, a március eleji tesztekig, de megérte. Kimi végül is minden pánikja, és félelme ellenére átment az alkalmassági vizsgán, aminek rajta kívül Horner örült a legjobban.
Az új szezon rengeteg új meglepetést is hozott, egyrészt kiderült, hogy Seb Bruno húgával Paulával jár, aki két évvel idősebb, mint ő. Hna bumm! Két évvel! De Bruno, persze tajtékzott, és mennydörögve közölte Sebbel, idézem:
„Konfettit csinálok belőled, ha összetöröd a szívét, te német!”
A húgával, meg hogy:
„Nem vagy normális??? Minek neked az e kölyök??? Nem találsz magadnak érett pasit???”
Persze, a poén az volt, hogy augusztusban a Belga Nagydíj előtt Seb megkérte Paula kezét, Bruno meg majdnem agyvérzést kapott. Én viszont örültem, hogy Seb végre megtalálta az igazit. Akkora volt a szerelem, hogy Paula minden versenyen kint volt, és Sebnek szurkolt, nem Brunonak. Amina bátyja be is sértődött, de végül csak észre tért.
Kiminek egészen jól ment a versenyzés, még nem volt az igazi, de nagyon összekapta magát.
És nem volt több ivászat, és drogozás sem.
Nekem remek szezonom teljesítettem, de végül a gigászi csatában, Schumi, Vettel és én köztem dől el a cím sorsa. Sebi nyert. Én pedig nem voltam csalódott. Egyrészt mert remek csatákat vívhattam velük, másrészt a Merci mindenben támogatott, és tudtam, hogy jövőre én nyerek.
Schumi visszavonult, és Kimi lett az utódja.
De persze, a következő év versenyein, ettől függetlenül élet halál harcot vívtam vele a pályán.
Mindent megtettem a győzelemért, és én nyertem. Az FIA gálán, pedig nyílt színen Kimi megkérte a kezem.
Egyértelmű volt a válaszom, igen. Hozzámentem. De tekintve hogy az Angel Hellroad Raikkonen hülyén hangzott volna, így nem vettem fel a nevét. Ennek ellenére, kibékültem Kimi szüleivel, akik egészen megkedveltek.
A harmadik Mercis szezonomat is kitöltöttem, és nyertem még egy vbcímet, aztán visszavonultam, tekintve, hogy amúgy is visszaakartam, és terhes is lettem.
Első gyermekünk lány lett: Tracy Raikkonen, a második fiú Bruno Raikkonen – ragaszkodtam hozzá, hiszen ha Bruno nincs, akkor talán semmi sem így alakult volna. A nagyszülők szerint is a lány tiszta anyja, a fiú tiszta apja.
Kimi és Seb, pedig váltásban nyertek még egy-egy bajnoki címet.
A kis német is boldog lett Paulával, nekik ikreik születtek egy kislány, és egy fiú.
Így tehát, boldog vége lett ennek a kaotikus kapcsoltnak, és történetnek, de egyet egy éltre megtanultam belőle:
„Ennyi csak mi tudható: Szeretni kell, mert szeretve lenni jó”!