Through Hearts and Tracks 16.

16.rész

- Sajnálom….- nyögte ki – Tudom, hogy nem akartál bántani, csak dühös voltam, és csalódott.
- De miért érzem azt, hogy nem csak a kezed miatt….
Erőltetett értetlenkedő tekintettel nézett rám.
- Pocsékul hazudsz….- céloztam rá finoman.
- Tudod te azt….
- Most így konkrétan nem, de adhatnál némi támpontot, a barkóbához sose volt türelmem.
- Hát te és Eddie….
- Hogy mi van? –kérdeztem döbbenten.
- Hát hogy nálad aludt.
- És?
Lemaradtam valahol. De miről is? Mi van?
- Vele vagy a történtek után nem?
- Hogy mi? Nézd ne beszélj nekem itt rébuszokba, hanem kérdezz nyíltan, ne célozgass itt nekem! – morogtam rá.
- Arra akadok kilukadni, hogy végül is hozzámész nem,….. vagy együtt vagytok, mert lefeküdtél vele tegnap este….- mondta lemondóan.
- Már megbocsáss ezt Eddie mondta?
- Nem mondott semmit, de a reakciói, meg hogy te fürdőköpenyben, ő meg egy szál törölközőben nyitott ajtót….
- És azért voltál dühös, mert Eddiet választottam?
- Igen…..Nagyon bántott….
Megfogtam az egészséges kezét.
- Szeretném elmondani mi történt. Eddie valóban nálam aludt….
Seb arca megrándult, és legördült egy könnycsepp.
- Nálam aludt mert, megkértem rá, és igen egy ágyban aludtunk…
- Kérlek ne folytasd….- suttogta.
Megszorítottam a kezét.
- Ruhában bújt mellém, és velem maradt, hogy ne legyek egyedül…
Seb hitetlenkedve nézett.
- Reggel, pedig letusolt, el akartunk menni reggelizni, és szórakozni….Ennyi történt.
- Akkor te nem?
- Nem. Nem is volt időm gondolkodni ilyeneken, és a látszattal ellentétben Eddie úriember. Soha nem kényszerítene rá semmire, vagy erőltetne olyat, amiben nem vagyok biztos….
- Értem….
- Jobb?
- Sokkal. – mondta halkan.
Vettem egy nagy levegőt és kifújtam.
Egymásra néztünk.
- Szeretnék egy esélyt…
- Tudom….Már tegnap este tudtam, hogy azért jöttél….
- Egy barom voltam, nem kellett volna beszednem az Ativant, és pláne nem rá inni, de….- nem fejezte be a mondatot.
- Mond el…
- Féltem, annyira féltem, hogy meg sem hallgatsz, vagy elutasítasz. Úgy éreztem azt nem viselném el, ezért olyannak akartam látszani mint régen, jókedvűnek, életvidámnak, hogy legyen esélyem, hogy ne lásd rajtam, milyen egy roncs vagyok… egy senki….egy hulladék…..
Könnyek gyűltek a szemembe. Megfogtam a pólóját, és magamhoz húztam.
Fél karral átölelt.
- Olyan eszetlen vagy….Hogy beszélhetsz így magadról? – suttogtam.
- Ez az igazság….- mondta kimerült hangon.
- Nem, ez nem az igazság.
A szemébe néztem.
- Ez csak a szívfájdalmad, és a depid miatt van, meg gondolom a gyógyszer mellékhatása, hogy kezdesz szétesni…
- Csak a gyógyszer miatt van néha jó kedvem….
- Ez hülyeség! Orvosi engedély nélkül nem szedheted, és pláne nem ihatsz rá, ez öngyilkosság! – csattantam fel.
- Tudom….
- Nem éretek Sebastian, de komolyan…. Szeded az a kacatot, úgy viselkedsz, mint egy eszelős…tudod, hogy kész öngyilkosság ezt csinálni mégis csinálod, amikor meg tiszta vagy, akkor esélyt akarsz tőlem, meg kapcsolatot….Szerinted ez hogy jön össze?
- Sehogy…
- Hna ez az!
- De ugye nem gyűlölsz?
Rámosolyogtam, félszegen viszonozta.
- Megyek…- felakart állni, de megfogtam a karját.
- Hova?
- Vissza a kórterembe…
- Még nem fejeztük be a beszélgetést! – néztem rá keményen.
- Már elmondtad a véleményed, és igazad is van….Nekem reményem sem lehet nálad, pláne nem így, hogy bogyókat szedek…. Ki akarna így bárkit is…..- suttogta.
Teljesen ki volt készülve. Látszott rajta, hogy legszívesebben elfutna, és leugrana valamelyik hídról. Istenem annyira látszott rajta, hogy baj van.
- Kérlek! Ülj vissza! És engedd, hogy végig mondjam, amit szeretnék jó?
- Jó….- mondta alig hallhatóan.
- Seb, én mindennek ellenére kedvellek, és vonzódom hozzád, te is tudod. Mert amikor nem szedsz be semmit, akkor igazán klassz srác vagy, komolyan. De ezekkel a dühkitörésekkel, és elmezavarokkal én nem tudok mit kezdeni…..
Fájdalmas arccal nézett rám.
- Ne kínozz kérlek….
- Én nem kínozlak….Ezzel az ivászat, meg pirula kapkodással le kell állnod de sürgősen…..
- Tudom…. Majd összekapom magam….
De láttam, rajta hogy csak úgy mondja, hogy mehessen már innen minél távolabb.
- Mikor majd?
- Kérlek…. Fáradt vagyok…
- Ne tered a témát!
- Be akarsz dugni elvonóba? –kérdezte egykedvűen.
- Nézz rám kérlek…
Egyszerűen csak rám bámult. Igyekezett nem figyelni. Védeni akarta magát.
- Seb….Csak akkor lesz igazi esélye ennek az egésznek, ha menekülsz a problémák elől ezekbe a szarokba…..
- A karrieremnek egyenlőre vége, amíg ki nem derül, hogy mi van a kezemmel….- mondta halkan.
- Én most nem a karrieredről, hanem rólunk beszélek…..
Felkapta a fejét.
- Rólunk?
- Rólunk.
- Van olyan hogy rólunk? –kérdezte reménykedve.
- Tisztázzuk. Jó? Ha nem szedsz hülyeségeket, és összeszeded magad akkor, van értelme megpróbálni…..De csak lassan, fokozatosan, nem durr bele módon! Szépen az elejétől, mindenre meghagyva az időt, és mindennek megadva a módját…. Azt megígérhetem, hogy mindig őszinte leszek…. De nem ígérhetek neked semmi biztosat, mert ha menet közben mégsem úgy alakul, akkor én csak azért nem fogok veled kavarni, hogy nehogy a padlón legyél… Egy kapcsolat nem épület szánalomra….
Amennyire csak tudott, átölelt. Egymásra mosolyogtunk.
Ekkor lépett be Eddie. De az arcáról semmit nem lehetett leolvasni.
Egy fehér zacskó volt a kezében, szó nélkül letette a kis szekrényre.
Majd rám nézett, aztán Sebre.
- Ha még egyszer megbántod, vagy fájdalmat okozol neki én kitekerem a nyakad! És csak, hogy tudd, amint mindketten jobban lesztek, igenis harcolni fogok Angelért, hogy megmutassam neki, szeretem. Neked, pedig elég sokat kell tenned azért, hogy egyáltalán méltó legyél hozzá!
Azzal sarkon fordult, de az ajtóból még visszanézett.
- Nem haragszom, de nem adom fel ilyen könnyen!
- Tudom…
Bólintott és kiment.
- Honnan tudta? –kérdezte Seb.
- Néha én sem tudom, de olyan mintha az ember fejébe látna. És azért pár éve ismerjük már egymást….
- Igaza van….- sóhajtott Seb.
Biztatóan rámosolyogtam.
Igen, Sebnek fel kell nőnie hozzám, és össze kell vakarnia magát, de alapjában véve jó ember.
- Tudod Eddie nagyon fair volt velünk….- mondta.
Bólintottam.
Igen. Régi motoros ő a szakmában, tudja, ha pár hónap alatt nem csiszolódunk össze, és nem találjuk meg a közös nevezőt, akkor úgyis vége Sebbel,és rájövök hogy Eddie az igazi. Hm…. A nagy taktikus.