Through Hearts and Tacks 4.

4.rész

- Kíváncsi lennék mennyit vedelt, hogy így kinyúlt, mint az ágyelő? – gondolkodtam hangosan.
- Tizenhárom pohár Jacket ivott. –mondta fáradtan a mixer.
- Hűűű! –nyögtem ki – Szép teljesítmény.
- Meg előtte még ki tudja mit, mert már volt benne, amikor leült. –morogta a mixer.
- Nehéz győzelem lehetett ez a világbajnoki cím, ha még mindig ünnepli. –vigyorodtam rá a még mindig döbbent arcot vágó Jaimre.
- Áh! Nő van ebben kisasszony! –mondta a csapos.
- Mondott magának valamit?
- Egy csinos kis barna leült mellé, de elküldte melegebb éghajlatra mondván minden nő repedt sarkú.
- Akkor igaza van. Nő van e mögött a nagy ivászat mögött. Mehetünk? –kérdeztem Jaimet.
- Menj csak. Hívok egy taxit, és visszaviszem a hotelbe Sebastiant.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Ennyire jóban vagytok?
- Hát annyira nem, de mondhatni egy cégen belül vagyunk. Meg ő is, a Crowneben lakik. Tudod általában rendes srác, nem nagyon láttam még így berúgva.
Ha Teréz anyát akar játszani csak rajta, nekem semmi közöm hozzá. Pláne hogy a srácot nem is ismerem túlzottan.
- Értem. Akkor jó babysitterkedést.
- Kösz.
Azzal elindult, hogy felkanalazza a kicsi németet, én meg megittam a koktélom maradékát.
Éppen felém tartottak, amikor a kis német megszólalt.
- Nézd már milyen csinos kis grid girl! Szedjük fel!
Ahhoz képes, hogy szerelmi bánata van, és utálja a nőket. Grid girl?
Vigyorogtam egyet magamba, hát annak még nem néztek! Végül is még akár bóknak is lehet venni, hiszen azok a csajok a legcsinosabbak, és legszebbek. És mint tudjuk a részegek nem hazudnak!
- Seb! Hagyd őt békén jó? – rángatta Jaime, de Vettel elvesztette az egyensúlyát és elterült, Jaimet is majdnem elrántotta.
Intettem nekik, hogy viszlát, és kimentem a parkolóba.
Már csak két - három kocsi állt bent.
Csippantottam a riasztóval, beszálltam, és bekapcsoltam a zenét. Kelly Clarkson: Because of you. Szusszantam egyet. Végig hallgattam, aztán beindítottam a motort. Kifaroltam, éppen a bejárat előtt mentem el, amikor láttam, hogy Jaime, Vettelt hánytatja.
A német alig állt a lábán Jaime tartotta, kegyetlenül nézett ki.
Kihajtottam az útra.
De a visszapillantóból még láttam, ahogy Vettel összeesik, és Jaime próbálja felrángatni a földről.
Kikapcsoltam a zenét, és visszafordultam.
- Ekkora hülyet mint én! Minek veszek a nyakamba koloncot???
Egy tempós fékezéssel közvetlenül a srácok előtt álltam meg, kiszálltam, és megkerültem a kocsit.
- Nem kell egy fuvar?
- Angyal vagy! – mondta Jaime.
- Jah tudom! Szárnyaim is vannak, emlékszel?
Aztán leeset neki.
Vigyorogva bólogatott.
- Te én tök barom vagyok! Ez sport kocsi!
- És?
- Két személyes!
- Az gáz.
- Figyi! Vezess te, én meg beülök a kis szeszkazánnal az anyósülésre, egyikünk sem túl nagy darab szorosan, de elférünk!
- Ez szabályos?
- Szerinted? De egyedül úgyse tudod elvinni.
- Hát nem.
Odaadtam Jaimenek a kulcsokat, beültem az anyósra, szorosan a váltóhoz, Sebet meg valahogy beszenvedtük.
Reménykedtem benne, hogy nem hány le.
Jaime beült.
- Te ezt a kocsi, hogy kell vezetni?
- Mert?
- Olyan mint Darth Vader budoárja.
- Tök egyszerű, de amikor váltasz, akkor csak finoman, enyhe kuplunk, gyors váltás.
- Ahha.
- Csak ne törd össze, és ne tedd tönkre.
- Igyekszem.
Egész jól ment Jaimenek, de azért nem indítanám el egy utcai gyorsulásin se. Néha magyaráztam neki, hogy mit hogy, de egész jól el volt a kis tuniggéppel.
Szerencsére minden galiba nélkül beértünk a hotel parkolójába.
Jaime kiszállt, és kirángatta Sebet, aki két oldalról támogattunk be.
Nagy nehezen értünk a recepcióhoz, majd fel a szobájához, ami előtt máris letámadott minket, Kimi, Chris, meg Franz.
- Hála Istennek megvagy Sebastian! Már kezdtünk aggódni – nyögte ki Chris.
- Átvenné valaki a srácot, mert elég nehéz!
Kimi odapenderült, és átvette.
- Kösz!
- Mi köszönjük! Rendes volt tőled, hogy segítettél.
- Jaimenek köszönd, én ott akartam hagyni! –dünnyögtem.
- Akkor is köszönjük! – mondta Horner – Neked is Jaime!
A srác bólintott.
- Mennyit ivott? –kérdezte Kimi.
- A csapos szerint tizenhárom Jacket, meg kit tudja még mit. Először azt hittük más támasztja a pultot.
- Sejtem kire gondoltatok….- morogta.
Vállat vontam. A recepción kapott kártyát elővettem, és kinyitottam az ajtót.
- A rossz hírnév nehezen kopik el! A jó meg annál hamarabb! A kicsi németnek még baja lehet ebből, a nagy ivászatból.
A srácok közben leültették egy fotelbe a fél ájult Sebet.
- Már szárnyra kapott a hír. De Sebet nem érdekli semmi.
- Akkor nagy lehet a szívfájdalma.
- Hát őt is eléggé átverték a palánkon.
Sejtettem, hogy a saját maga viharos válására is céloz.
- Túl éli. A szerelembe, és a szívfájdalomba még nem sokan haltak bele.
- Áhh. Mintha a falnak beszélnénk. Csak kesereg. Tiszta zombi lett már! – kiabált Kimi.
- Majd magához tér. De az tuti, hogy holnap, nagyon szarul lesz. Most a legjobb lesz, ha alszik egy nagyot. – mondtam erőltetett mosollyal.
- Én megyek, ha nem gond. –mondta Jaime.
- Én is. Viszlát. –köszöntem el.
Azzal otthagytuk őket.
Elbúcsúztam Jaimetől, aki pár szobával arrébb lakott, én meg felmentem a saját emeletemre, és egy gyors zuhany után, bedőltem aludni.