Through Hearts and Tracks 9.

9.rész

Ajánlott zene: Plumb - Cut

- Hna mi az? – vigyorogtam rá.
- Semmi. –mondta fáradtan. – Visszamegyek a boxba. Jössz?
- Nem várjuk meg Jaimet? –kérdeztem döbbenten.
Seb nemet intett a fejével. Megint olyan kimerültnek, és összetörtnek tűnt.
- Mi a baj? –kérdeztem aggódva.
- Csak fáradt vagyok.
Jaime közben elsétált a folyosó végére.
- Ahha persze. Te vagy a nap hőse! Örülnöd kéne…
- Örülök….- dünnyögte.
- Látom….
Lehorgasztotta a fejét.
- Hékás….- az álla alá tettem a kezem és felemeltem.
Annyira szomorú volt.
- Mi baj?
- Semmi. –fordította a tekintetét.
- Seb….Megmentettél, tartozom neked! Had segítsek! Hátha tudok…
- Nem tartozol…- suttogta.
- Miért vagy depis? –faggattam.
Egyre inkább nem értettem mi a gond, hírtelen olyan bánatos lett, látszott, hogy valami nyomja a lelkét, és szerettem volna segíteni.
- Igyunk egy kávét valahol ahol nyugi van jó? És elmondhatod mi nyomja a szíved…
- Nem kell segítség! –csattant fel.
- Nem úgy tűnik…. – mondtam csendesen.
- Hát annyira tudni akarod, akkor tessék! Kurvára magányos vagyok, és egyedül érzem magam! Senkit nem érdekel, hogy lelkileg, hogy vagyok! – sziszegte.
Mérgesnek tűnt.
Félszegen rámosolyogtam.
- Ennyire zavar? –kérdeztem kedvesen.
- Persze. Szar érzés! –morogta felháborodva.
- Akkor egy cipőben járunk. „Kezdetnek nem is olyan rossz az egyedüllét”.
- Ezt honnan szedted?
- A Sabrina című filmben mondta valaki. De van benne valami, végül is minden kapcsolat abból indul, hogy egyedül vagyunk….
Fanyarul rám mosolygott.
Visszamosolyogtam.
Olyan kedves, és szeretetre éhes srác. Akárcsak én.
- Jaimenek igaza van! A hősnek jutalom jár. Mit szeretnél?
- Csak vicc volt. A köszönöm is elég. –mondta félszegen.
Odaléptem hozzá, megsimogattam az arcát.
Egy kicsit hozzábújtam, és mélyen a szemébe néztem, majd megfogtam az overálja nyakát és magamhoz húztam. Az arcom finoman az ő arcához dörzsöltem.
Hírtelen, szinte rám vetette magát. Követelőzőn, mégis gyengéden, szenvedélyesen csókolt, erősen magához szorított, aztán egy heves lendülettel neki estünk a falnak. Seb mintha ott helyben le akart volna teperni. Először megdöbbentem, aztán elveztem. Magam sem tudom miért, de jó volt. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, és simogattuk a másikat. Elkapott minket a gépszíj. Amikor elváltak az ajkaink, kapkodva vettük a levegőt.
Seb megint meg akart csókolni, de a mutató ujjam a szájára tetten.
- Sem a hely…. Sem az idő….A szex nem segít az összetört szíveden….- suttogtam.
Rám nézett, szinte perzselt a tekintete.
- Kérlek….. Csak még egy csókot….Kérlek……kérlek…- susogta.
Megfogta kezem és belecsókolt.
- Legyen ez a jutalom…..- mormolta a fülembe.
- Ez volt a jutalom…..- suttogtam.
Nem tudtam leplezni mennyi vonz, húz hozzá a vágy. Olyan volt, mintha a mágnes két fele lennénk.
- Kérlek…..annyira jó volt…..kérlek….- finoman belecsókolt a nyakamba.
A kezem a tarkójára csúsztattam és magamhoz húztam.
Újra összeértek az ajkaink, és egyre durvábban, egyre vágyakozóbban csókolóztunk. Mintha mindkettőnk minden magánya felszínre tört volna. Teljesen belefeledkeztünk egymásba.
Arra tértünk magunkhoz, hogy becsukódik valami. Oldalra néztünk, Jaime éppen akkor ment el, látszott az üvegajtón keresztül.
Seb arca zavart volt.
- Ne haragudj. Én nem tudom mi ütött belém…. Nem szoktam ilyen lenni….- motyogta.
- Én sem szoktam vadidegeneket visszacsókolni….
Felnevettünk.
- Jaime látta….
- Igen. Beszélek vele…. Majd azt mondom, hogy…..- megvakarta a fejét.
- Ne mondj neki semmit…
- Miért? –kérdezte döbbenten.
Kívülről nem látszott rajtam semmi. De belül nagyon megijedtem. Ha hagyom, ebből még bármi lehet, olyan könnyen bele tudnék szeretni. Neki még össze van törve a lelke. Nem állunk erre készen. Csak bántanám, és ő is engem. Összetörnénk egymás szívét! Ismerem magam, csak bántanám, ő pedig nem az a fajta aki megérdemli, és nem veszi a szívére! Nem szabad! Nem lehet! Nem! Nem!!!
Ahogy a szemébe néztem, azt akartam mondani, hogy üres a szobám, és menjünk, legyen ahogy lesz…..
De mégsem ezt mondtam.
- Mert a hős megkapta a csókot a történet végén, nem történt semmi. Meg akartalak vigasztalni.
- Csak ezért csináltad? –kérdezte mérgesen.
- Sajnálom. – nyögtem ki.
Seb mérgesen, csalódottan, és fájdalommal telien nézett rá, majd sarkon fordult, és elrohant.
Lehunytam a szemem, és legördült egy könnycsepp az arcomon.
Nagyon megbántottam, nem elég hogy az a lány, de még én is. Pedig, nem érdemelte meg. Az életem köszönhetem neki….
Valaki megérintette a vállam.
Eddie volt.
Dühös lettem, miatta volt ez az egész, idióta minek jött nekem?? Ha nem jön nekem, nem történt volna meg!
Megpofoztam, aztán megint, elkapta a kezem, a másikkal elkezdtem ütni a mellkasát.
Szorosan magához húzott.
- Mi a baj? – kérdezte döbbentem.
Nem feleltem.
- A csók miatt vagy ilyen?
Döbbenten néztem rá.
- Láttad? Hogyhogy?
- Láttam. Igen. A vizsgáló ajtajában álltam, akkor engedtek el.
- Megbántottam….
- Nem csak őt….- mondta csalódottan.
Értetlenül néztem Eddie kifürkészhetetlen arcát.
- Valóban szeretnél?
- Még nem jöttél rá?
- Azt hittem…..
Megcsóválta a fejét.
- Beszélj vele. Rendes srác. Még lehet köztetek valami…..
- Kétlem.
Eddie felnevetett.
- Nem úgy tűnt! Azt még értem, hogy tőlem félsz, de tőle?
Megrántottam a vállam.
- Nem értelek! A pályán sokkal több kockázatot vállalsz….
- Igen. –mosolyodtam el.
- Nem zárhatod el a szíved….
- Lehet…. De a fogadásunkat én nyertem…
- Igen. – mondta lemondóan. – Beragadt a gázpedál. Nem jól rögzítették.
- Azt hittem szándékos volt….
- Azért két év alatt még egyszer sem mentem neked soha….
- Bocs….
- Haza vigyelek?
- Inkább csak kísért vissza a homeba.
Bólintott.
Egész úton poénkodott, és sztorizgatott, egészen jó kedvem lett. A lakrészem ajtajában váltunk el.
- Tudod egészen sokat változtál. –vigyorogtam rá.
- Tudod, lehet, hogy érted mégis megpróbálnám, ez a hűség a sírig dolgot. –mondta komolyan.
Ez most valami vicc tekintetet vetettem rá.
- Komolyan beszélek. Gondold meg. Én itt leszek…..
Azzal elment.
Becsuktam az ajtót, és zúgott a fejem. Nem tudtam most mi is van. Ott egy kedves tök ismeretlen srác, akit képes voltam két nap után megcsókolni, meg egy jó pár éve ismert playboy, aki megpróbálná velem az örökkön – örökét, és megváltozna értem……De nekem ki is tetszik valójába? Eldőltem, és az ágyon landoltam, a plafont kezdtem el bámulni. Az élet nem egyszerű.