Through Hearts and Tracks 26.

26.rész

Körbenéztük, de csak az ordítozást, és a csörömpölést lehetett hallani.
- Mi az ördög ez? –kérdeztem meglepve Eddiet.
- Van egy tippem!
- És velem is megosztod?
- Gyere!
Azzal elkezdett húzni előre, majd a Ferrari, és McLaren elhagyása után, már kezdtem kapizsgálni mi is van. A Red Bull homejából jött, honnan máshonnan.
- Elegem van! Te nem vagy normális! Téged diliházba kell zárni! –üvöltött valaki.
- Menj a fenébe!
Közelebb mentünk, és ekkor rontott ki Kimi, mint valami dúvad.
- Hna csak megvagy te is te némber! – veszekedett rám.
- Normális vagy? –kérdeztem döbbenten.
- Seb miattad van kiborulva! Mi a faszomat csináltál vele?
Eddie ekkora ragadtam meg Kimit a pólójánál fogva.
- Vegyél vissza öcsi, vagy laposra verlek! –sziszegte a képébe – Több tiszteletet, nem egy útszélivel beszélsz, hanem egy hölggyel!
Kimi szeme villámokat szórt.
- Most pedig mond el szépen miről is van szó!
- Seb kiborult! Hogy miket mondtál neki tegnap, meg hogy ő elment kiszellőztetni a fejét, te meg elmentél Eddievel, hát khm….sejtjük hova…maradjunk ennyiben! – jött Kimi háta mögül a válasz.
Chris volt az. Eddie elengedte Kimit.
- Hogy mi van? –kérdeztem elhűlve. – Mikor felébredtem sehol senki, elment, se egy cetli, se egy üzenet semmi. Szerintetek mégis mit gondjak ezek után mi? Majdnem egy órát készültem, és csak utána indultunk. És csak vacsoráztunk! Bár ez senkire sem tartozik, még akkor sem ha végig dugtuk volna a Hilton összes szobáját!
- Állítólag látta, ahogy Eddie felhúzza a ruhádat…- mondta színtelen hangon Chris.
- Ember nézd már meg szerinted ezt egyedül fel lehet húzni? –körbefordultam.
- Hát….
- És egyébként is, nehogy már én tartozzak neki magyarázattal, annak ellenére, hogy reggel úgy ott hagyott. Tudhatta volna, hogy ez a leg egyértelműbb jele annak, ha egy pasi nem akar látni többet egy nőt, hogy csak úgy eltűnik, mint a kámfor!
Mindenki meglepődve bámult. Menjetek a picsába!
- Menjünk! – belekaroltam Eddiebe.
- Menjél csak, teeeee ribanc királynőőő! – üvöltött ránk Seb, a home ajtajában állva.
Egy pezsgősüveg, volt a kezében, két másik üveg Coronitát meg letett a mellette lévő asztalra. Alig állt a lábán. Csont részeg volt.
Szánalmasan festett. Látszott rajta, hogy ki van borulva.
- Mi van mész még egy menetre a milliomos playboy fasszal? –kérdezte flegmán, és beleivott a pezsgőbe.
Eddie karja megfeszült, Seb felé akart indulni, de nem engedtem, és láttam, hogy megy fel benne a pumpa.
- Eddie, kérlek! Látod, hogy totál részeg… Kérlek! Ha kárt teszel benne, akkor téged vesznek elő….
Eddie határozottan nézett rám.
- Csak a te kedvedért nem csinálok belőle sürgősségi esetet….
Rám mosolyogtam.
- Inkább én belőled, te idióta segg!
- Eddie…- suttogtam.
Bólintott, sarkon fordultunk, és pár lépés után, egy üveg tört ripityára közvetlenül a lábunk helyén. Felkiáltottam, és ugrottam egyet ijedtemben, Eddie aggódva nézett rám.
- Minden rendben? –kérdezte rémülten.
- Persze….-dadogtam.
A többiek döbbenten bámulták hol Sebet, hol minket.
- Hna mi van? Csak nem megijedtél ? –kérdezte Seb vigyorogva, aki már a home előtt állt, a másik kezében egy újabb sörös üveggel.
Eddienél itt szakadt el a cérna, és mint valami eszelős neki rontott Sebnek, és a földre teperte.
Seb kezéből kiesett az üveg, és félig eltörött. Ők meg összeverekedtek, Seb kapott többet, a gyomrára, a fejére, Eddie csak párat az arcába. Megint a kis herceg járt rosszabbul. Nagy nehezen szedték szét őket, Kiminek kellett Sebet fognia, Hornernek meg Eddie.
- Jól vagy? –kérdeztem aggódva.
- Persze. Csak karcolások…- dünnyögte Eddie.
Sebre néztem, véres volt az arca, a kézfejével próbálta törölgetni, meg valami törölköző féleséggel amit Chris adott neki. Biztosra vettem, hogy legalább megzúzta az orrát, és néhány arccsontját, az ajka is kicsattant, és ahogy fogta a bordáit….Hát reménykedtem benne, hogy repedéssel megúszta. Eddie Irvinnal csak az verekszik, aki legalább akkora nagy bunyós, és acél ökle van. Az ír fenegyerek nem piskóta, és Seb meg nem tanult az előző esetből.
- Azt hiszed nagy legény vagy? Szarrá vernélek! – kiabálta Seb.
- Húzzál el kölyök! – szólt vissza Eddie.
- Mi van? Csak nem annak a kis kurvának a szoknyája mögé bújsz? –kérdezte Seb gúnyosan.
Eddie már elindult fel, de megfogtam a karját, és magam felé fordítottam, kérlelően néztem rá, és nemet intettem a fejemmel.
- Jól vagyok! Jól vagyok! – dünnyögte közben Seb a fiúknak.
- Azt se tudja miket beszél, te is látod, hogy totál be van állva, ha megölöd te szívod meg….
- Téged csak ne sértegessen senki a jelenlétemben….- mondta kedvesen és átölelt.
Valahogy jólesett, és megnyugodtam.
Kinyitottam a szeme, hogy elengedjem Eddiet.
Ekkor vettem észre, hogy Seb felénk rohan, és már majdnem teljesen Eddie mögé ért, a törött üveggel a kezében.
Le akarja szúrni!!! Le akarja szúrni!!!
Jézusom ne!
Láttam, mikor Seb elérte Eddiet, és láttam, ahogy lendíti az üveget.
- Neeeeeeeeee! – halottam, ahogy valaki felordít.
Reflexből hírtelen megfordultam Eddievel.
És még abban a pillanatban éles fájdalom hasított a hátamba.
Hallottam, ahogy valaki síron túli hangon felsikolt.
Aztán már nem volt erőm a saját lábamon állni, zuhantam az aszfalt felé. Két erős kar tartott meg. Felnéztem.
Eddie arcán, a mély döbbenet, és a kétségbeesés látszódott.
- Jézusom…. – suttogta.
Megláttam a kezét.
- Vérzel….- mondtam erőtlenül, hírtelen olyan fáradt lettem.
- Ez nem az én vérem…. Úristen!- és már folytak a könnyei.
Ekkor döbbentem rá, az, az én vérem.
- Orvost! Hívjatok már orvost, az Istenért! – kiabálta.
- Mi történt? –kérdeztem suttogva.
Erős köhögés jött rám, alig kaptam levegőt. De elmúlt.
- Nem lesz semmi baj hallod? Csak tarts ki….Angel csak tarts ki…..Hol van már az orvos? - zokogta.
Már alig tudtam nyitva tartani a szemem. Annyira ólmosan fáradtnak éreztem minden tagom.
- Kérlek! Ne aludj el! Maradj ébred! Kérlek….
Halványan rá mosolyogtam. Újabb köhögési roham tört rám.
Be kell hunynom a szemem, de csak egy kicsit, csak pár percig pihenek. Csak addig.
Elnehezült a szemhéjam, és éreztem, ahogy lecsukódnak a pilláim. Az egész olyan volt, mintha álomba merülnék.
Valahonnan távolról, nagyon messziről valaki a nevemet kiabálta, de már alig érzékeltem.
Ha pihentem egy kicsit, beszélek vele….Majd később….