Through Hearts and Tracks 2.

2.rész

Végig sétáltam a bárpult előtt, és közben vetettem magamra egy pillantást, az italos üvegek mögötti tükörben. Egészen tűrhetően festettem, elől mélyen dekoltált combközépig érő egyszerű könnyű muszlim fekete estélyit viseltem, aminek ráadásul a háta egészen a fenekemig ki volt vágva. Tökéletesen látszott a hátamon az angyalszárnyas tetkóm, ami Kat von D. munkája. A szőke hajam, a nagy nehézségek árán belesütött lágy hullámok révén, kivételesen nem úgy állt, mint valami szénaboglya. Lehet, hogy sminkelésnél, nem kellett volna, ilyen erős füstös hatásra törekedni, de hát már mindegy.
Leginkább valami, túlfestett, túl kihívó ribinek éreztem magam. Mindegy. Legalább jobban bedőlnek a buta liba imázsnak, és nagyobbat fog szólni, hogy milyen jó időket megyek a pályán. Kétlem, hogy annyira sok mindent tudnának rólam.
Odasétáltam Tony mellé, aki éppen akkor fejezett be valami, okfejtést, az Indyről a Forma 1-elitjének.
- Drágám! Örülök, hogy látlak! Remekül festesz! – mondta vigyorogva, miközben kaptam két puszit az arcomra.
Idióta fasz! Most úgy fog körbe mutogatni, mint valami bazári majmot, ezért tökön rúgom!
- Tony! Remek parti! Igazán, impozáns. – mondtam favigyorral az arcomon.
- Igen a fiúk is ezt mondták! Meglepte őket, hogy mi is meg tudjuk adni a módját! – mutatott körbe a díszfaszok, és luxuspicsák egyvelegén. Ez alól a vélemény alól pár embert voltam hajlandó felmenteni, Schumit a feleségével, Todtot Michelle Yeongot, Brawnt, ők kérdésen felül álltak.
- Jaj hiszen ti még nem ismeritek egymást! Ő, itt a mi kis üdvöskék Angel! Angel ők: Jenson Button, Lewis Hamilton, Ron Dennis a Mclarentől, Michael Schumacher és a felesége Corina, Nico Rossberg, Ross Brawn a Mercedestől, Fernando Alonso és kedvese Rauqel, Stefano Domenicali a Ferraritól, Robert Kubica, Vitalij Petrov Reanulttól, Franz Tost Toro Rosso, Bruno Senna a HRT-tól, és persze a Red Bulltól Christian Horner, Kimi Raikkonen, és a tavalyi világbajnok Sebastian Vettel. Valamint, de nem utolsó sorban Berni Ecclestone. – mondta végig a neveket, én meg közben mindenkinek biccentettem, ők meg vissza.
Csak tudnám minek mutat be, mikor én mindenkiről tudom, hogy ki, de inkább rájátszottam, hogy gőzöm sincs ki kicsoda.
Megszólalt Cascadatól, a Pyromania.
Ki ez a DJ? Összeráncoltam a szemöldököm.
- Mi az? –érdeklődött Tony.
- Ki a DJ?
- Miért?
- Amerikában, a pop egyik hazájában, német előadótól dalt játszani, kissé szokatlan.
- Ennyire utálják a német zenét? –érdeklődött Schumi.
A tekintetemmel végig szaladtam a társaságon, Vettel kivételével,- aki csak fogta a kezében a pezsgőt, és bámult maga elé,semmi életjelet sem adva-, érdeklődő pillantások kísértek.
- Nem. Csak Amerikában nem szokás, itt mindig a helyiek a legnépszerűbbek, mindenben. Személy szerint én szeretem Cascadat, sőt még Lena Meyer bizonyos számait is.
A következő szám, Scooter: Nessaja.
- Sőt, ez a DJ kifejezetten az én ízlésemnek megfelelően keveri a zenét.
- Ez meglepő? –érdeklődött Tost.
- Igen. Mert az amerikai dj-k többsége trance zenét kever, vagy max. rapet, esetleg R&B-t, pop zenét nem. Ez inkább egyoldalúvá mint színessé teszi a hangzást.
- Ha nagyon érdekli, a mi pilótánk a DJ. –vigyorgott Tost.
- Valóban? –adtam a hülyét.
- Igen. Jaime Alguersuari.
- Látom a zenében nagyon otthonosan mozog. De Tony rengeteget mesélt arról Angel, hogy Ön milyen tehetséges versenyző. Ez is igaz lenne? – közölte Bernie vigyorogva.
Hol egy kés?
- Igazán? Én azt hittem a legutóbbi eset óta a pokolba kíván, mivel rontom az Indy hírét. – mondta fapofával.
Mindenki felnevetett.
- Lásd be drágám, nem a legjobb reklám, hogy a bukó sisakodat olyan erővel vágtad Andretti fejéhez, hogy betört. –mondta Tony unottan, miközben belekortyolt a pezsgőjébe.
Mindenki engem kezdett el bámulni.
Barom Tony, de ha arra játszik, hogy megmutassa itt terem az a csaj, aki képes szarrá verni a selyemfiúkat hát akkor mehet a menet. Majd adom a bunkó, de jó versenyzőt, mekkora csattanás lesz, hogy eszem is van.
- Betört a bukósisakod? – érdeklődött Alonso döbbenten.
Ez ennyire sötét? Valaki adjon neki egy lámpát!
- Nem. Andrettinek a feje tört be. Elég csúnyán méghozzá. – közölte egy hang mondóan, a hátam mögül.
Ezt ezer közül is felismerném.
Gonosz mosolyra húztam a szám. Ma sem fogunk szórakozni!
- Azt hittem el sem jössz, mert leköt a kis szőke svéd csaj! – szúrtam oda épesen.
- Azért te jobban lekötnél!
- Valóban? Én inkább felkötnélek! – mondtam vigyorogva.
- Hna Eddie Irvine, már csak te hiányoztál! – sóhajtott Tony.
Eddie ekkor lépett mellém, és a kezembe adott, egy pohár sörnek tűnő valamit.
Kérdőn néztem rá.
- Már csak a Coronita maradt, ennek kell lennie a kedvencednek!
- Igen. –vigyorogtam – De kocsival vagyok, nem iszom. – és a kezébe nyomtam.
Imádtam szívatni Eddiet, két éve mióta az Indyben vagyok, állítja, hogy én vagyok álmai nője, persze ostromol rendesen, de ha elhajtom, mindig másnál keres vigaszt. Az elején, még az volt az érzésem, azért csinálja, mert jó képű, gazdag, harmincas évei elején jár, és hiányzom a gyűjteményéből, de eddig egy nő után sem futott ennyit a többiek szerint, mint utánam. Gyakran voltak a karján cicababák, de mióta én ismerem, futó egy éjszakásnál hosszabb kapcsolata nem volt, úgyhogy lassan, de óvatosan kezdtem elhinni, hogy lehet némi igazság abba, amit mondanak. És tagadhatatlan, hogy élveztem a kis pengeváltásainkat, de ezért, igyekeztem távol tartani magam Eddietől.
- Egyszer menne veled minden simán! –morogta.
Felnevettem.
- Akkor már nem enne, ennyire utánam fene!
- Versenyző nők! –dünnyögte.
- Csak tőletek playboyoktól mentsen meg az Isten! - mondtam a plafont nézve.
Kuncogás futott végig a kis csoporton.
- Muszáj állandóan civódni? –érdeklődött Tony.
- Mi nem civódunk.-közölte Eddie.
- Nem , valóban nem mert én megpróbálnám lekoptatni, de valahogy nincs annyi esze, hogy vegye a lapot. – mondtam Tonynak mosolyogva.
- Nem zavar hogy melled állok! – veszekedett rám Eddie.
Lesújtó pillantást vettem rá.
- Látod, hogy nem!
Eddie felvonta az egyik szemöldökét, és belekortyolt a pezsgőjébe.
Csak nem besértődött? Na neee. Ez még tőle is szokatlan. Sosem vesz semmit a szívére, érdeklődve pillantottam rá. Eddie?! Komolyan a lelkébe gázoltam??
Ekkor valaki jól hátba vágott.
Mire észbekaptam már körbe is állt a Dream Team. Az én legjobb volt Nascaros haverjaim: Leo és Greg Mansell, és Josh Hill. Persze a családjai ki nem állhatnak, de ez sose érdekelte egyikünket sem.
- Láttuk kint az Audit! – vigyorgott Leo.
- Az. Tényleg szerelitek a Honda Conceptet? –érdeklődött élénken Josh.
- Igen. Besültek a dugattyúk, de nem vészes, már rendeltünk új alkatrészeket. Pár nap és meg is lesznek.
- Te és mi ez pletyka, hogy indulsz az Indyanapolisi 500-ason?-kukorékolta Greg.
- Semmi. A Chevi felkért, és igent mondtam. –vigyorogtam.
Eddie köhögni kezdett, mert félrenyelte, amit ivott.
- Megvesztél??? Annyi ember lesz ott, akinek keresztbe tettél már, más versenyeken, hogy szétlapítanak az ovál betonfalán! –csattant fel Eddie- Ez öngyilkosság!
- Kösz! De nincs szükségem sem a tanácsaidra, sem a kioktatásodra! Egyenlőre még én vagyok az egyik legjobb a mezőnyben! Nem félek, holmi másodrangú szájhősöktől, és ha több időt, és energiát fordítanál a versenyzésre, a csajozásnál akkor talán nem gazdag szórakozó milliomosnak, hanem valódi pilótának is tartanának, sőt nagyobb hitele lenne annak amit mondasz! – közöltem hidegen.
- Gyertek srácok! – belekaroltam Leoba, és Joshba – Ne rontsuk itt a levegőt!
Azzal sarkon fordultunk, és elvonultunk a medence másik oldalára, hogy egy jót dumálhassunk, és őrjönghessünk, a díszes társaság legnagyobb megdöbbenésére.