Through Hearts and Tracks 24.

24.rész

(Nem azért mert a meegjegyzésekben erre a folytatásra céloztatok, én is így terveztem :))

Megsimogatta a hátam, és csak ölelt.
- Komolyan Eddie! Én ….csak segíteni akartam…nem akartam….hogy Seb keze még jobban megsérüljön,…én…ezért ugrottam közéjük….meg mivel Seb ugrott Marknak, tuti….őt büntetnék jobban….Azt….azt még….megértem…hogy… dühös rám….a járunk aztán…mégse miatt…..De én…..Szarul esett….hogy…. rám ordított, és verekedni akart…..- bőgtem tovább.
Egyre jobban, annyira kiborítottam magam, hogy már levegőt is alig kaptam.
- Cssssssss! – mondta, és csak simogatott.
Én pedig, egyre jobban hozzáfészkeltem magam.
Annyira jólesett, ahogy vígasztalt, és törődött velem, ahogy simogatta a hátam, a karom, a nyakam. Volt benne valami erotikusan jó, és éreztem, hogy neki sem vagyok közömbös.
Hírtelen megfordultam. Megfogtam az ingét a mellkasán, és magamra rántottam.
Elkezdtem lerángatni róla a zakót, majd az inget, ő pedig rólam a toppot, és a bugyit, végül pillanatok alatt már pucéran feküdt fölöttem.
Őrület volt, ahogy simogatott, ahogy csókolta a nyakam, a mellem, már attól megbolondultam, hogy megsimogattam a csípőjét, a hátát, a tarkóját. Ahogy egyre jobban simogatta a mellem, aztán, ahogy kéjesen harapdálta, felnyögtem, és végig karmoltam a hátát.
Megragadtam a férfiasságát, és a körmömmel cirógattam, majd fel-le húzogattam a kezem. Felnyögött.
- Eddie…- suttogtam.
Aztán a keze egyre lejjebb, és lejjebb kalandozott, simogatta a combom, a fenekem, és hogy körözött az újaival, a csiklómnál. Felkiáltottam. Nagyon értett a nőkhöz.
- Eddie…..Eddie…..- nyögtem.
Megragadtam a tarkójánál, és odahúztam az arcát, az enyémhez, meg akartam csókolni, de elfordította a fejét, így az arcára adtam egy puszit.
- Mi a baj? –kérdeztem halkan.
Nem válaszolt, és elhúzódott tőlem.
- Eddie?
Nagy halvány körvonalként láttam, hogy az ágy szélére ül.
- Eddie…- odakúsztam hozzá, és hátulról átöleltem, és belecsókoltam a nyakába. –Miért nem mondod el mi a gond?
Éreztem, ahogy megrázza a fejét, hogy nem.
- Mit nem?
Becsúsztam az ölébe, és éreztem, a testén, hogy megfeszül, ahogy egymáshoz ér a bőrünk.
A kezét a csípőmre tettem, és simogattam a mellkasát, a nyakát, és az arcát.
De végig húztam az ujjaim rajta, éreztem, hogy peregnek a könnyei.
- De hát mi a baj? –kérdeztem kétségbeesve.
Áttaszigált az ágyra, majd feljebb kúszott, és hallottam, hogy matat valami az éjjeli szekrényen, halk kattanás. Majd halovány lámpafény, de ez is olyan erős volt, hogy a kezembe temettem az arcom, mert bántotta a látásom. Lassan hozzászoktam, és kinyitottam a sírástól érezhetően jól megdagadt szemem.
És ekkor döbbentem meg igazán.
- Te? – tört ki belőlem.
- Igen…- suttogta alig hallhatóan.
Seb, ott ült az ágyamon, pucéron, és kezébe temette az arcát.
Most ő bőgött. Halottam, ahogy zokog. Teljesen lezsibbadtam.
Nem kellett elmondani tudtam, miért kapom.
- Ez a bosszúd? –kérdeztem erőtlenül.
- Nem….Az lett volna,….. hogy megduglak….aztán felkapcsolom a lámpát….- zokogta.
- Jézusom……De….
- Mert már nem bírtam….hogy Eddienek hívsz…..Utolsó szemétnek éreztem magam….Azért jöttem ide, hogy bebizonyítsam,…. igenis férfi vagyok! De ahogy itt …bőgtél….megsajnáltalak….aztán dühös lettem, és átalakítottam a tervet….Mégiscsak neked lett igazad! Egy nőt se tudnék boldoggá tenni! – bukott ki belőle, és felállt az ágyamról.
Elkezdte összeszedni a cuccát. Elképedve hallgattam, amiket mondott.
Magam köré tekertem, egy vékony takarót.
Láttam rajta, hogy eléggé ki van bukva, teljesen magába zuhant.
Felrángatta magára a nadrágot, és éppen az inggel küzdött, amikor odaléptem elé, és átöleltem.
Szorosan átölelt.
- Miért akarsz még ezek után is bántani? Nem volt elég? Mit akarsz még tőlem? Hogy legyen öngyilkos miattad?–kérdezte rekedten.
- Tudod, hogy nagyon bánom! Én nem akartam ezt! Egyszerűen idióta vagyok! Sebastian kérlek! Maradj!
- Az előbb még Eddievel akartál szeretkezni, most meg velem? Gyors váltás nem mondom! – tolt el magától dühösen.
- Seb! Én csak vigaszt akartam Eddietől, egy éjszakát maximum….
- Szóval őt is átverted volna! –csattant fel.
- Nem….Már akkor tudta, hogy egy éjszaka amikor elment, azt hittem mégis akarja, és ő jött vissza….
- Remek! Ha bánatos vagy, akkor keresel valakit egy éjszakára!- kiabált rám.
- Hagyjuk….- mondtam fáradtan, és lerogytam az ágyra. - Menjél csak….
Azzal szorosan magamra tekertem a takarót, befordultam a fürdő felé, háttal neki és némán bőgtem tovább.
Most mit mondjak neki? Hogy tök mindegy kinek a nevét mondom, attól még nagyon is jó volt? Hogy éreztem, hogy aki velem van, az akar és szeret? És én is kívánom a testét, mert valami vonz felé? Már akkor tudnom kellett volna, hogy ő az amikor hozzámért, ugyanazt éreztem mint amikor korábban hozzámért, azt a bizsergést, és mégsem tudtam, hogy ő azt, azt hittem már Eddie iránt is érzem, de nem. Olyan idióta vagyok!
Hallottam, ahogy Seb összeszedi a cuccát, és kinyitja az ajtót.
- Te győztél… - suttogtam, és felzokogta, de amennyire tudtam, a kezemmel elfojtottam a hangokat.
Az ajtó bezárult, belőlem kitört a fékezhetetlen, keserves sírás. Már megint annyira kiborultam, hogy csak kapkodva tudtam levegőt venni, de így is alig sikerült.
Eszembe jutott, hogy a telefon az ággyal szemben a fürdő felé eső kis dohányzón maradt. Nagy nehezen, felkeltem, és felálltam, de eszméletlenül szédültem, forgott velem minden. Csak tántorogtam. Látni is alig láttam, egyrészt mert éreztem, hogy be van dagadva szemem, borzalmasan fáradt és félrészeg is voltam, ráadásul kicsi fekete körök táncoltak a szemem előtt.
Ahogy mentem az asztalka felé, megbotlottam a takaró szélében, és előre estem.
Valaki elkapott.
Felnéztem.
- Azt hittem elmentél….
Magához szorított.
Rám tört a hányinger. Sebet nagy nehezen eltoltam magamtól, és a kezem a szám elé téve igyekeztem a fürdőbe, éppen időben értem be. Minden kijött belőlem.
Ott ültem, a wc kagyló előtt, és nem bírtam abbahagyni az öklendezést.
Seb átölelt hátulról, és magához húzott.
- Vegyél nagy levegőt! Jó mélyen! Ez az!
Pár perc elteltével kicsit jobban lettem, letöröltem az arcom, a nedves törölközővel, amit adott.
Aztán felkapott, és bedugott az ágyba.
- Hogy vagy?
- Szarul….
Megsimogatta az arcom.
- Miért maradtál?
Félszegem rám mosolygott.
Felsóhajtottam.
- Eddienek igaza volt….
- Miben?
- Belém vagy esve….és azt hiszem én is beléd…..csak marhára nem akarom elhinni….de rajtunk kívül mindenki látja….
Mellém bújt, és szorosan átölelt.
- És neked ehhez Eddie kellett?
- Nem volt egyértelmű…..
Seb felnevetett.
- Kimi szerint ettől egyértelműbb, már csak táblával a nyakamban lennék.
- Amikor pezsgővel a kezedben álltál, akkor már láttam, hogy féltékeny vagy….
- Az is voltam….Meg tudtam volna ölni Eddiet…..
- Látszott….Nagyon utálsz azokért a beszólásokért…..
- Nagyon fájt….
- Tudom…..
- Pihenjünk inkább, és majd reggel mindent megbeszélünk….Már hajnal öt óra.
- Jézusom, én kilenckor kelek…..- nyögtem föl.
- Nekem nincs holnapra semmi kivételesen….Nem tudod lemondani?
- De…..Idehozod a telóm?
Seb a kezembe adta, aztán gyorsan elküldtem pár smst a főnöknek meg sajtósnak, hogy inkább pihennék interjúk helyett.
Letettem az éjjeli szekrényre, aztán már csak arra emlékszem, hogy hozzábújok Sebhez, utána filmszakadás.