Through Hearts and Tracks 23.

23.rész

Rekord idő alatt elkészültem, hála a profiknak.
Így, amikor tizenegy felé beléptem a partira, éppen senki sem figyelte az ajtót, úgyhogy gyorsan körbe tudtam nézni. A terem közepén két kör alakú bár volt egymással szemben felállítva, a pultok fényesre csiszolt, és lakozott kőrisfából voltak, előttük fém designos bárszékekkel. A polcokon színesebbnél színesebb italos üvegek, és mindenféle italokhoz szükséges poharak, kicsik, nagyok, közepesek, hosszú nyakúak, és rövidek. A mixerek helyes spanyol srácok, fehér ingben, fekete mellénnyel, és fehér nyakkendővel. A plafonról lógó színes lampionok fénye és a félhomály kellemes megnyugtató hangulatot biztosítottak, amit a jobbhátsó sarokban egy kis emelvényen terpeszkedő DJ zenéje egészített ki. Nem messze előtte, pedig néhány fekte bőr kanapé terpeszkedett, egy egyszerű fém, és üveg dohányzóasztallal.
Bal oldalon végig kihúzható üvegajtó volt, amin keresztül egy széles acélkorlátos teraszra lehetett kijutni.
Hátul a terem végéből, pedig nyílt egy másik nagyobb szoba, nagy fehér ülő garnitúrákkal, és kerek tömör fenyőfa dohányzó asztalokkal.
Ebben a pillanatban kiáltott rám valaki a terem másik végéből.
- Angel édesem!
Szélesen elvigyorodtam, de közben azon gondolkodtam, hogy elhoztam e nagy konyhakést, hogy leszúrjam Eddiet, mert hírtelen én kerültem az érdeklődés középpontjába, minden szem rám tapadt.
Csak kinyújtottam kecsesen a kezem, Eddie megcsókolta, és belekaroltam.
Vigyorogva indultunk el hátra, közben egyre többen bámultak ránk.
- Zseniális voltál drágám! Zseniális! Mindenki még az a kölyök is a nyálát csorgatta utánad! Olyan vagy, mint egy boszorkány! Varázslatos! –súgta oda.
- Szóval ütött? –érdeklődtem vissza.
- Az nem kifejezés. Tele vagy meglepetésekkel! Szerintem ma este minden pilóta, téged fog a csaja helyébe képzelni miközben döngeti! – vigyorgott tovább.
- Ez volt a célom…De így utólag…- mondtam bizonytalanul.
- Meg ne bánd! Ezt kár lenne! Megért egy misét, sőt többet is! Azzal a karomról, a csípőmre tette a kezét.
- Nem vagyok kurva! – dörrentem rá. – Vagy ezek után rám sütik?
- Nem! Csak annyit hogy jó nő vagy! De ne mond, hogy az előbbivel vége volt a színjátékodnak édes! – kacsintott rám.
- Túl jól ismersz….- sóhajtottam fel.
- Igen… Ahogy azt látom, hogy a kis bikádat már szét veti a sok tesztoszteron…És máris megfektetne…..- Beléptünk a hátsó szobába. Eddie kéjesen rám vigyorgott, és Seb felé bökött, aki sarokban állt a falnak dűlve, és pezsgőzött, közben, pedig vasvilla szemekkel meresztett rám, és majd összetörte a kezében lévő poharat, annyira szorította.
- Nem az enyém…- kacsintottam Eddiere.
- Ahha…
Ekkor jöttek oda a pilóták, a láthatóan ideges barátnőkkel, akik érthető okok miatt kicsit fújtak rám.
Ahogy leültünk a körükbe, láttam, hogy elég paprikás a hangulat. Körbe ült, vagy állt szinte mindenki, Schumi és Corina, Massa és Rafaela, Fernando és Raquel, Nicol és Lewis, Flavio, Todt és Michelle, Janson, Sutil, Liuzzi, Rosberg és Vivian, Brawn, Whitmarsh, Webber és Ann, Bruno, Kubica, Petrov, Horner, Domenicali, és Mallya.
És rátett egy lapáttal, amikor Corina valahogy megkérdezte, mindenféle felhang nélkül, hogy miért vállalkoztam a ruhára.
Schumi villámló pillantást vetett rá, de ennek ellenére, nem láttam Corina szemében kíváncsiságon mást.
- Ne haragudj nem kellett volna..
- Ugyan már! Hát tudod …- vigyorodtam el - fogadásból!
- Valóban? – döbbent le.
- Igen. Eddievel még évekkel ezelőtt volt egy fogadásunk, miszerint ha nyer egy futamot,amíg én az Indyben versenyzem, akkor hajlandó leszek a tisztességi estélyi helyett valami kihívót felvenni.
Eddie felnevetett.
- Jézusom! Az még akkor volt, amikor a második futamodat megnyerted!
- Bizony! De én tartom a szavam, mivel a szezonnyitót megnyerted, bár én nem voltam a pályán, de a szériában még versenyzem….
- Van még ilyen elmaradt fogadásunk? –érdeklődött élénken.
Fel kellett nevetnem.
- Hát ha szenilis vagy, az a te bajod, de biztosan van még néhány elfekvő! –kacérkodtam vele.
- Te valóban fogadsz ilyenekben? –döbbent meg Nicol Scherzinger.
- Van, amire, és akivel érdemes!
- Velem igen! –vigyorgott Eddie.
- Veled mindent érdemes!- eresztettem meg egy perverz mosolyt, amin még Eddie is meglepődött.
Ekkor jelent meg Leo, Greg, és Josh.
- Te kis boszorka! És nekünk nem is szólsz? –érdeklődött Leo nagy hanggal.
- Ezt videóra kellett volna venni! –vigyorgott Josh.
- Hna pont ezért nem szóltam! –sóhajtottam fel morcosan.
- Gyere! –azzal Leo felrántott a kanapéról. – Most végre bulizunk!
- Majd jövök! – kiabáltam vissza Eddienek.
Eszméletlen volt, ami levágtunk, táncoltunk,ittunk néhányat, és ökörködtünk, csináltuk a feltűnést. Már hajnal egy után valamivel lehetett, mire kifáradtunk, ekkor került mellém Eddie és felkért lassúzni. Hooverphonic - Mad About You ( http://www.youtube.com/watch?v=s9i6k_k7_K4 sajnos jobb nincs, ez legalább az elejétől) Bár ez inkább nyílt színi tapizás, és műsor volt Sebnek, aki a terasz ajtajának dőlve állt, egy újabb pohár pezsgővel a kezében, és minket nézett, de azért élveztük. Ami lévén egyre kevesebben voltak a teremben, már elég feltűnő volt, végül láttam, hogy Kimi odamegy, aztán már nem voltak sehol.
- Kicsit kimennék a levegőre…- mondtam a szám végén.
- Fáradt vagy?
- Szerinted?
Rám kacsintott, és eltűnt a pultok felé, én meg kimentem a teraszra.
Nekidőltem a korlátnak és mélyeket szippantottam, a hűvös sós tengeri levegőből. Majd elővettem egy cigit és rágyújtottam. Valahogy jólesett.
- Nem is tudtam, hogy kurva mellett, még nagy bagós is vagy! –jött a hátam mögül.
Megfordultam.
Seb volt az. Neki dűlt a falnak, és az üres poharat forgatta a kezében.
- Sok mindent nem tudsz még rólam kis herceg! –flegmáztam vissza.
- Még szerencse hogy már nem kellesz!
- Hát hogy ne!
Ekkor jobb ki Kimi, Horner, és Eddie vigyorogva a másik ajtón.
- Nem hiszed el? –kérdezte Seb dühösen.
Felnevettem.
- Elhinném el, ha nem úgy stíröltél volna egész este, mint valami farkas a prédáját! – nevettem a képébe.
- Ez nem igaz!
- Valóban?
- Hagyd már békén!- csattant fel Kimi.
- Mi az a kis szőkét védi a nagy szőke? Csak nem tartod neki néha még a gyertyát is? – bunkóztam tovább.
- Ezt most fejezd be! – csattant fel Seb.
- Mi az? Tesztoszteron túltengésed van és nincs kin levezetni? Vagy ha magadnak vered ki kölyök, az már nem olyan jó? Kellene egy nő is? –kérdeztem vigyorogva, és beleszívtam a cigibe.
Nem akartam ezt mondani, de mégis kimondtam, a fáradtság, és a sok pia kivetkőztetett önmagamból, és a sértettség tüskéje is bennem volt még. Tudtam, hogy ezt holnap kegyetlenül bánni fogom, de semmi nem érdekelt, ki akartam adni magamból a keserűséget, és minden eddig elfojtott dühömet, és bánatomat.
- Látom nem tanítottak meg viselkedni az iskolában! – csattant fel Kimi.
- A ribancképzőre gondolsz? Ott remekül végeztem, mint ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja! – és közelebb léptem Sebhez, aki, mint egy menekülőleg hátrább lépett.
Felnevettem.
- Már az is kínszenvedés neki, ha öt lépésre vagyok tőle!
Elsétáltam a fiúk előtt és belekaroltam ez egyre csúnyábban néző Eddiebe, de még az ajtóból visszaszóltam:
- Tudod, kölyök Eddie és közted az a különbség, hogy ő tudja, mi kell egy igazi nőnek, te meg nem, és ezért tud megtartani is. Te meg ezért vesztetted el azt a libát!- azzal rákacsintottam, és visszamentünk a terembe.
Eddie elkezdett a kijárat felé vinni.
- Még nem megyek sehová! – sziszegtem.
- Mára már éppen lejárattad magad, és engem is!- dühöngött.
- Miért? Úgy van minden, ahogy mondtam! A mai este után meg úgyis az ágyamban kötsz ki!
- Részeg vagy!
- Igen! És felszabadult, legalább végre kimondom, amit érzek, és gondolok!
- Hazaviszlek!
- Vigyél a pályára!
- Minek? –kérdezte foghegyről.
- Mert reggel hulla leszek, és nem akarok egy órát autókázni a pályára!
- Jó. De áruld már el minden döngölted a földbe az a szerencsétlen srácot! Muszáj volt így lejáratnod mindenki előtt?
- Vicces volt! – mondtam epésen.
- Nem volt az tudd meg! Én a helyében felképeltelek volna.
- Tudom…- mondtam majdnem sírva.
Ekkora értünk ki Eddie kocsijához, beülünk, és felhajtott a főútra. Én meg a kezembe temettem az arcom, és bőgtem. Egész úton egy szót sem szólt hozzám, sőt még akkor sem amikor kinyitottam a hálóm ajtaját.
- Bejössz? –kérdeztem rekedten.
- Nem!
- Eddie….
- Én nem ilyennek ismertelek meg! Ez már… ez amit műveltél vele, már mindennek a teteje! – csattant fel.
- Tudom….Maradj itt!- fogtam meg a karját, de elrántotta.
- Nem! Nem is vagy józan, és nem foglak szexxel vigasztani, a hülyeséged miatt!
- Kérlek…- mondtam szipogva. – Tudod, hogy bánom!
- Tudom… De el kellene gondolkodnod néhány dolgon, például, hogy miért feccöltél ennyi energiát, és időt abba, hogy magadba bolondítsd a srácot, mert kétlem, hogy bosszúból!
- Nem tudom….- suttogtam.
- Sejtettem…- dünnyögte.
- Eddie….de én azért is csináltam, hogy tetszek neked! Hogy kicsit olyan legyek, mint azok a libák, akikkel….
Megölelt.
- Épp ezért szeretlek, mert nem vagy olyan! És ne is legyél….Egyébként ritka dögös voltál ott fent!
- Maradj itt….Szeretném ha maradnál….- kapaszkodtam bele.
- Csábító! De ma nem! Tusolj le, és aludd ki magad! Reggel beszélünk…
Azzal sarkon fordult, és elment.
Bementem a szobába, és lerángattam a ruhámat, és beálltam a zuhany alá, nem tudom meddig folyattam a vizet, de egy idő után, csak kimentem, felvettem egy rövid toppot meg egy francia bugyit. Az óra szerint már majdnem három óra volt, eldőltem az ágyon, néztem bele a korom sötétbe. A redőnyök lehúzva, és lámpa sem éget. Aztán kitört belőlem, és sírtam.
Egyre jobban és jobban. Utáltam maga. És volt is mire.
Valaki kopogtatott, nem szóltam ki, majd ismét.
- Gyere be ha nagyon akarsz! – kiabáltam.
Csak Eddie lehetett! De legalább visszajött!
És tovább bőgtem, beletemettem az arcom a párnába.
- Igazad volt….Én utálom magam…..Olyan egy ….paraszt voltam…azzal a…szerencsétlennel…Biztos…gyűlöl….De legalább…te….te…ne haragudj….. jó? Kérlek….Kérlek! –zokogtam.
Odabújt hozzám hátulról, és átölelt.
- Abban is….a…másikban is…..neked….neked van igazad….Azt…. azt hiszem…..azért piszkáltam fel a büszkeségét…..mert….mert…..azt akartam, hogy,….. hogy kimondja….hogy szeret…vagy valami reakciót váltsak ki…hogy tudjam…..van e még esélyem…..de elcsesztem! Eddie én mindent elcseszek! Most tuti gyűlöl, és minden oka meg is van rá! Sose fogom rendbehozni ezt az egészet, és még esélyem sem lesz vele megpróbálni! Igazad volt….még akkor kellett volna vele beszélnem….Eddie! –zokogtam fel, és ő még erősebben szorított magához. – Utálom magam!