Through Hearts and Tracks 12.

12.rész

Szerencsére gyorsan ellátták Eddiet, de a szemöldökén lévő sebet össze kellett varrni. Hősiesen viselte, meg se nyikkant, pedig máskor mindig adja a műmacsót aki dumál, meg jajgat. Kifelé menet szóvá is tettem.
- Gondoltam, ha előadom a szokásos műsort, akkor még én is kaphatok egy taslit….- vigyorgott.
- Már megnyugodtam….- mondtam fáradtan.
- Nem meséled el, mit is történt pontosan?
- Ha akarod….- és elmondtam, mindent, a legelejétől, úgy ahogy volt.
- Szerintem akkor kezdett el hatni, amit beszedett, és ezért jött rá az ideg. Amit elmondtál, abból nekem az jött le, hogy beléd van esve, a feje búbjáig. Kétlem, ha szabad akaratából ilyeneket művelne…..
- Nekem is eszembe jutott, amíg vártalak, de nem tudok rá szánalommal nézni, tudod hány kis srác tekinti őt példaképnek? És mennyien szurkolnak neki? Ezen a szinten nem tehet ilyeneket! Nemcsak ön, de közveszélyes is, gondol el, ha begyógyszerezve megy ki a pályára. Kész életveszély! Nem értem miért nem ültetik be egy agykurkászhoz, vagy lélekbúvárhoz, az helyre tenné….
- Mert kézzel lábbal tiltakozik…..- mondta Eddie egykedvűen.
Megálltam, és rábámultam.
- Te ezt honnan tudod? –kérdeztem döbbenten.
- A Red Bull engem is akar támogatni egy kisebb összeggel, és szponzori ebédünk lett volna, Hornerrel és Kimivel, ahová Seb be sem dugta az orrát. Így szóba került, és utána szaglásztam kicsit, és Jaime is mesélt ezt azt, amikor összefutottunk. Többek közt ezért is gondoltam, hogy megnézem nem tette e nálad tiszteletét a kölyök.
- Jók a megérzéseid….
- Igen… Néha….
Már a szobám ajtaja előtt álltunk.
- Jobb ha kialszod magad…
- Nem lenne rossz, csak zúg a fejem, és túl fáradt vagyok….- mondtam kimerülten.
Eddie szét tárta a karjait, én meg hozzábújtam.
- Kösz….
- Bármikor….- hallottam hogy mosolyogva mondja.
A vállár hajtottam a fejem és becsuktam a szemem. Csak két percnyi nyugalom, csak annyi.
Arra eszméltem fel, hogy vízszintesen fekszem, és kapok egy puszit.
Fáradtan pislogtam körbe. Eddie az ágyam szélén ült, és engem nézett. Az éjjeli lámpa, pedig halványan világította be a szobát.
- Állva elaludtál….
- Dereng valami….
- Pihenj, majd holnap beszélünk. - mosolygott, és felakart állni, de megfogtam a karját.
- Nem maradnál?
- Nem vagy ehhez kicsit fáradt? –vigyorgott kajánul.
- De. És amúgy is csak barátilag. – morogtam.
Szó nélkül bemászott mellém az ágyba, úgy ahogy volt ruhástól, magához húzott, majd betakart mindkettőnket a takaróval.
- Aludj jól….- suttogta.
- Rendes tőled….
- Persze, persze…- morogta.
- De tényleg….
Kaptam egy puszit a fejemre. Aztán pillanatok alatt el is aludtam.
Arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom.
Morogtam egy sort.
- Akkor is fel kell kelned, már csipogott a mobilod….- suttogta Eddie a fülembe.
- Hány óra?
- Nyolc körül.
Fejemre húztam a takarót. Eddie, pedig felnevetett.
- Tudod roppant aranyos lehetsz reggelente!
Szúrósan néztem rá, a takaró alól.
- Fáradt vagyok, és éhes!
Eddie megint nevetett.
- Mindkettőre lenne ötletem!
- Sejtem!
- Tusolj le, öltözz át, és lemegyünk reggelizni. –vigyorgott.
- Remek, akkor mehetsz is a csapatodhoz tusolni, meg tiszta ruháért! –vigyorogtam rá.
- Nem kell! Miután elaludtál, pár ruhámért elugrottam, gondoltam, velem töltenéd a délelőttöt, és ezzel időt spórolunk meg.
- Mármint mivel?
- Ha nálad öltözöm át, és fürdöm le, és nem kell megvárnod míg elmegyek, visszajövök, meg összekészülök!
- Te sátán fajzat! –morogtam rá.
- De ha akarod el is mehetek?
Kimásztam az ágyból, és elindultam a fürdő felé.
- Mire kijövök, találj ki nekem valami isteni finom reggeli ötletet, és egy szórakoztató programot!
Elvigyorodott. Sejtettem mire céloz. Én meg forgattam a szemem, és bementem a fürdőbe, és kulcsra zártam az ajtót. Biztos, ami biztos alapon.
Jó sokáig folyattam magamra a vizet, mire észre tértem, és felébredtem teljesen. Nem bántam meg, hogy Eddie nálam aludt, jólesett, hogy valaki vigyáz rám, és átölel.
Végül, egy fehér fürdőköpenyben visszamentem.
- Tied a pálya…Van bent tiszta törölköző….- dünnyögtem.
- Még mindig morcos vagy?
- Inkább álmos.
- Akkor feküdj vissza. Én meg tusolás után, szerzek valami ehetőt…
- Tudod mit? Legyen. Ma egész nap lustálkodni fogok!
Eddie szélesen vigyorgott! És peckesen beslattyogott a fürdőbe. Gyorsan felhívtam a csapatot, hogy ma kivételesen pihenek, és mondják le az interjúkat. Két éve először tettem ilyen, úgyhogy szó nélkül belementek. Aztán eldőltem az ágyon, és újra magamra húztam a paplant.
Arra ébredtem fel, hogy valaki kopogtat.
Hallgatóztam egy kicsit, a víz még folyt a fürdőben, tehát csak pár percre szundítottam el.
Megint kopogtattak.
Kicsit dühösen pattantam ki, és nyitottam ajtót.
Először ledöbbentem, aztán fél perc múlva felszaladt a pulzusom közel háromszázra.
Be akartam vágni orra előtt az ajtót, de a lábával kiékelte, és a kezével megfogta az ajtó szélét.
- Kérlek! Csak szeretnék bocsánatot kérni! – hadarta.
- Húzz el Vettel, vagy esküszöm kiheréllek! – kiabáltam.
- Nagy barom voltam! Csak hallgass meg!
- Hallgat a hóhér! Húzzál el, de rövid úton!
- Kérlek szépen! Csak had magyarázzam meg!
- Tűnj…. már…. el! – kiabáltam, és elkezdtem rugdosni a sarkammal a lábát, majd sípcsonton rúgtam.
- Áhhh! – ordított fel, és láttam, hogy megtántorodik.
Ezt pillanatot választottam arra, hogy tiszta erővel bevágjam az ajtót előtte.
Fájdalmasan felordított.
- Rávágtad az ajtót a lábára? – kérdezte Eddie, aki ekkor mászott elő a gőzölgő fürdőből, egy szál törcsiben.
- Nem belerúgtam. Azt hiszem a kezére vágtam rá…. – vigyorogtam.
- Normális vagy? – ordított és közben csörtetett az ajtó felé – Ez acélszélű ajtó! Borotva éles! Örülhetsz ha nem törtek el az ujjai!
Eddie feltépte az ajtót, Seb a földön fetrengett kínjában, és szorította a bal kezét, amiből dőlt a vér. Jézusom! Nem bírtam megmozdulni….
- Hozz tiszta törölközőt! – kiabált rám Eddie.
Berohantam el a kezembe kaptam, az összest.
- Rohadtul fáj! – üvöltött Seb. És teljesen magzati pózba görnyedt.
- Mutasd! Hallod? Meg kell néznem!
- Tessék! – nyomtam Eddie kezébe a rongyokat.
Seb nagy nehezen elengedte a kezét, és látszott, de a vértől nem látszott semmi, Eddie kicsit letörölte, és csúnya mély majdnem csontig hatoló vágások látszottak a négy ujja alsó ujjpercein, ahol rávágtam az ajtót.
- Rettenetesen fáj! – nyögte Seb könnyes szemmel.
- Tudod mozgatni?
Seb csak nyögött.
- Tudod mozgatni? –kiabált Eddie.
- Neeem….- nyöszörgött Seb.
Eddie gyorsan az egyik törölközővel bekötötte Seb kezét, olyan nyomókötés félét csinált, a másikkal a fel karjára tett szorító kötést, és a falnak támasztotta Sebet.
- Maradj vele, felkapok valamit! – berohant a szobába.
Odatérdeltem Seb mellé, aki a bekötött kezét szorította. Az arca eltorzult a kínoktól.
- Ne haragudj! Nem akartam, én…..- már potyogtak a könnyeim.
- Menj innen! – nyögte.
- Én….
- Menj innen! Takarodj! – ordított rám.
Berohantam a szobába, és beleütköztem Eddiebe.
- Beviszem az orvoshoz! Már felhívtam, várnak minket!
Azzal otthagyott, feltámogatta Sebet, és elmentek.
Én pedig zokogva rogytam a padlóra. Csak ne legyen semmi baja a kezének….. Édes Istenem….