Through Hearts And Tracks 20.

20.rész

A hétvégi futamomnak az agyrázkódás miatt lőttek, bármennyit vergődtem, csak nem engedtek pályára. Mivel péntek délután kiengedtek, és a szokásos teendőim kiestek - ennek ellenére igyekeztem segíteni a csapatnak, és a tesztpilótának, amiben csak tudtam, de mégis sok lett a szabadidőm, és unatkoztam.
Eddie amennyire tudott igyekezett lekötni, mindenféle közös programot kitalált, ebéd, reggeli, vacsi, de hiába. Kínomban már a boxok körül kóvályogtam, hogy a megbeszélt szombat esti időben összeszedjem Eddiet, és visszamenjünk a szállóba. Még délután az időmérő után hívott fel, hogy mit szólnék hozzá? Teljesen fel volt dobva, nagyon jól ment neki az időmérő, első lett. Meg is lepődtem, régen volt már ennyire jó eredménye. Jó fél órával hamarabb elindultam a lakrészemből, már nem bírtam ülni a fenekem. Amikor át akartam vágni két Ferraris kamion között, halk beszélgetésre lettem figyelmes.
Közelebb osontam. Todt és Horner, és Eddie dumcsizgattak.
- Hogy van a srác? –érdeklődött Todt.
- Őszintén Jean? Rosszul. Teljesen padlón van.
- Kitalálom Angel miatt… - dünnyögte Eddie.
- Igen…. Megviselték a történtek. Nem tapsolt, hogy át kellett engednie neked.
- Mi??? Mi az hogy kellett??- fortyant fel Eddie.
- Kimi és én beszélgettünk vele, amíg Angelt kísérgetted. Nem lenne közös jövőjük, pláne, hogy Seb nincs a saját élete magaslatán. Nem tenne jót neki, sem a betegségének, sem a karrierjének, egy ilyen tüzes lány. És amennyire kiborították egymást, szerintem Angel is így vélekedik…
- Szerintem meg nem kéne beleszólnod Chriss! Had döntsék el ezt ők ketten! Sebastiannak szüksége van Angelre, ez nyílt titok, ezért van most rosszabbul. Ne mond nekem, hogy ez hip-hop fellépő sebláz, a véletlen műve! Ennyire te sem lehetsz hülye!
- Igazad lehet, tegnap reggel már egészen jól volt, de miután elküldte Angel megint depressziós lett. És ez a hírtelen sebfertőzés….lehet hogy összefüggnek….
- Megnyugtatlak Jean, összefüggnek! Angelnek hiába beszélek….A történtek után elkönyvelte, hogy a kölyöknek nincs rá szüksége, esze ágában sincs keresni a srácot. Annyira jó kis előadást vágott le neki azaz ökör!
- Akkor ennyi….
- Chriss ezt nem hagyhatod annyiban! Pont ezzel teszed tönkre Sebet! Értesd meg vele, hogy Angel a húgával történtek miatt pánikolt be.
- Te miért játszod ennyire a kerítőt? –érdeklődött Chriss élesen. – Neked pont ez a helyzet a jó!
- Igen valóban az! Sőt, nekem így könnyebb lenne végre megszerezni Angelt! De annyit küzdöttem azért, hogy legalább ez a barátságféleség meglegyen, és közel engedjen magához. Eszem ágában sincs fél év múlva a nagy love kellős közepén mégis azzal szembesülni, hogy a kicsi német kell neki. Megkímélném magam, és őt attól, hogy rájuk nyissak, amikor éppen egymást tesztelik az ágyban. Csak a vak nem látja, hogy előbb utóbb ez lesz a vége! Inkább jöjjenek össze, és derítsék ki, hosszútávon bírják e együtt minthogy, mindent borítsanak maguk körül néhány hónap múlva.
- Igen… Van abban valami amit mondasz….
- A kis lúzernek fel kell hívnia Angelt, és beszélniük kell. Addig én sem alszom nyugodtan, amíg nem rendezik ezt, egymást között.
- De ha egyikük sem akar beszélni a másikkal?
- Ha más nem, majd jövő heti partin, ott beszélniük kell egymással.
- Még meglátjuk Eddie….A cirkusz sem hiányzik…
- Tudom….- dünnyögte.
Gyorsan visszamentem, ahonnan jöttem.
Valóban Eddinek lenne igaza…..Eszembe jutott valami.
Megkerestem a Red Bull homeját, és bementem, Kimi éppen a szerelőkkel, és pár mérnökkel dumcsizott.
Odaintettem neki. Érdekesen nézett. Intettem, hogy jöjjön ide.
- Szia…
Bólintott.
- Nem szoktam segítséget kérni, de most kérnék….- morogtam magam elé.
- Igen? Pont tőlem? –méregetett gyanúsan.
- Igen. Akaratom ellenére kihallgattam Hornert, és Todtot, és Eddiet…
- És? Nekem ehhez mi közöm?
- Hallottam, hogy Seb szarul van, elkérném a számát….
- Eszem ágában sincs megadni!
- Sejtettem! De hallgass meg!
Azzal tömören előadtam, az előbbi beszélgetést. Gyanúsan méregetett közben.
Csodás! Még egy hitetlen!
- És?
- Beszélnem kéne Sebbel….
- És ezt telefonon akarod tisztázni vele? –kérdezte szúrós szemmel.
- Őszintén? Kedvelem Sebet, de azt hiszem, semmi komolyabbat nem akarok tőle… De Eddienek abban igaza van, hogy ezt tisztáznunk kell Sebbel….
- Nézd! Lehet, hogy valóban kell. De én azt mondom, hagyd békén! Ha folyamatosan beszélsz vele, és közel vagy hozzá azzal nem tud felejteni, így is állandóan látni fog a boxban. Két ilyen csalódás sok neki. Idővel összeszedi magát, és nyugodtan tudtok kommunikálni, ha te döntöttél, ő meg szakított pár napja, akkor nincs is miről igazán beszélnetek…Vagy van?
- Én is így gondolom, de Eddienek is igaza van….Az érme két oldala…..
- Te miért akarsz vele beszélni, mert Eddie mondta, vagy mert valóban te is így látod?
- Én nem akarok vele beszélni, de azért érdekel, hogy van…
- Jól lesz…Csak hagyd békén….
Bólintottam.
- Azért kösz….
Megrántotta a vállát.
- Tudod bármit is gondolsz rólam, megvan rá az okom, hogy miért menekültem el….
- Eddie elmesélte, és azt hiszem meg is értelek valahol…
- De Sebet nem érdekelte, és végig sem hallgatta Eddiet….- mondtam teljes bizonyossággal.
Bólintott.
- Kösz. És Bocs, hogy zavartalak…- mondtam fáradtan.
- Ugyan…- megrántotta a vállát.
Vissza ment az asztalhoz, én meg Eddiehez. A kocsiban ülve elmondtam mindent.
Azt is, hogy döntésre jutottam, Sebet elfelejtem, de ahhoz, hogy őt közel engedjem magamhoz, kell még egy kis idő, de jó úton haladunk.
Örültem, hogy sikerült tisztázni, és végre megint minden visszakerül a régi kerékvágásba.