Through Hearts and Tracks 6.

6.rész

Igyekeztem lenyugodni, ami többé - kevésbé sikerült is.
Ahogy végignéztem az én kis gépcsodámon, egyből jó kedvem lett, mert tudtam, hogy mi ketten nyerő páros leszünk. Csinos kis dög volt annyi szent, de dolgoztunk is vele kb. fél évet. Leo és Josh sokat segítettek, de az én tuning buzi haverjaim voltak az igazi zsenik, ők csinálták a munka nehezét, és szidtak is rendesen, amiért újabbnál újabb ötletekkel álltam elő. Végül is idomulva az FIA szabályaihoz, egy 4500-5000cm3 motort, 450 -550 LE (lóerős) 7000-8000rpm, 450-550 Nm 3800-4500 rpm nyomatékú, 280- 360 km/h sebességú, 14-19l/100km fogyasztású, és fenti paraméterek közé eső gépet kellett összerakni. Ami végül is nem rossz, de tuning nélkül nehéz ütős kocsit össze legózni. Én inkább, ha választani lehet, a nagy esküt a tuningra tettem le, szép - szép a gyári verda, de nem biztos hogy nyersz is vele.
Mivel bármilyen külsőt lehetett adni az autóknak, én a 2009-es Lamborghini Gallardo LP-560-4 mellett döntöttem, egyszerű fekete festéssel az elején ezüst színű dühös tigrissel, az oldalán festet karmolás nyommal. A rendszámon pedig, az Angeline felirat díszelgett.
Még átnéztük a szerelőkkel, csak úgy a rend kedvéért, hogy minden okés e benne. De nem találtunk semmit.
Ránéztem az órára, már majdnem délután fél kettő elmúlt, úgyhogy átmentem a homeunkba kajálni, mióta a Panthernél vagyok egészen összehaverkodtam a szerelőkkel, mérnökökkel, és ha lehet még többet tanultam. Ennek a tudásnak nem csak pályán, de az autóépítésben is erősen hasznát vettem. Úgy tűnt, a többiek is egész megkedveltek, pedig ahogy Carltól hallottam nem igazán voltak oda az ötletért, hogy én leszek az első számú pilóta. Sőt, majdhogy nem bojkottálni akarták a teszteket, hogy rövid úton kitegyenek. A hírem már akkor is megelőzött, aminek persze csak a fele volt igaz, nekem azokkal akadt gondom, akik azt állították, hogy értenek a kocsikhoz, és közben pedig nem. A rendes keményen gürizőkkel nem rúgtam össze a port, sőt ha úgy alakult magam is segítettem a srácoknak. Aminek kifejezetten örültek, hiszen a legtöbb pilóta attól is irtózik, ha meglát, egy olajos alkatrészt.
Ilyenkor magamban hálát adtam az égnek, hogy annak ellenére, hogy gazdag családba születtem, nem lettem a pénz rabja.
Hát igen…
A Diamond név, valóban kapcsolódik a gyémánthoz, még az nagyapám, valahogyan megtudta, hogy a Kanadában található Ekati terület alatt van valami értékes –pontosabban tavak alatt, hiszen a kincset erő terület nagy része sekély tavak alatt található. Az a valami, pedig gyémánt. Méghozzá, az egyik legjobb, és legdrágább minőségű. Az öregnek persze volt esze, nem fecsérelte el az erejét, és energiáit a méregdrága kitermelésre, eladta – sok – sok szép ropogós milliárd dollárt keresve vele -, de volt egy kitétele, a haszonélvezet –persze nem az egész csak huszonöt százalék - a családjáé marad, amíg az ki nem hal, az pedig, szép summa. Így tehát, az öreg a Clarkson családnevet Diamondra változtatta. Engem tehát jó módban neveltek, de persze az öregen kívül senki sem tapsolt, hogy versenyző legyek. Nagyapám – Charles, de én csak Charleynak hívom, az ő kérésére - , mai napig leinti a család siránkozó női tagjait, mondván:
„ – Végre van egy tökös nő ebben a családban, és nem olyan mint a többi némber, akik csak azt az átkozott angol flancoskodáshoz, és sipákoláshoz ért!” Charley ez alatt, az etikettet, és a jó modort érti, anyám legnagyobb szívfájdalmára, akik vért verítéket nem kímélt, de végül feladta, hogy belőlem úri nőt faragjon.
Amikor eldöntöttem, hogy az autók világát választom, a véget nem érő kerti partik, bálok, estélyek, rendezvények helyett, Charley mindenben támogatott, de én kikötöttem, hogy nem adhat egy fillér szponzori pénzt sem. Be is tartotta, amit ígért, a saját erőmből boldogultam, és ha nem volt támogató elmentem robotolni valahová, így haverkodtam össze a tunigosokkal. Ugyanis az egyik melóm, egy szerelő műhely takarítása volt, aztán valahogy minden ment magától.
Persze Charley mindig érdeklődött, hogy mi újság velem, és gyakran kijött a versenyekre is, hiába alig hatvan éves nagypapaként fiatalnak számított. Mondhatni a családom egyetlen emberileg értelmes tagja.
Az ebéd végeztével, úgy döntöttem leugrom a paddockba, körbe szaglászni, hogy mi újság.
Az időmérő háromtól négyig, a verseny öttől hatig volt kiírva, hogy félig szürkületben fejezzük be, nehezített körülmények között. Kezdetben alig akart pár ember indulni, aztán már kiderült, hogy mindenki ott lesz.
Le slattyogtam a VIP teremben, hogy megnézzem a régi ismerősök közül van e ott valaki?
Ahogy beléptem, láttam, hogy tömve van a helyiség, Indysek, Forma 1-esek, szerelők, pilóták, mérnökök, csapatvezetők.
- Basza meg! Mi van itt ingyen cirkusz? Vagy mi?
Vágtam egy grimaszt.
Minden vágyam ez volt. Végül is, mégis bementem, gondoltam szétnézek.
Odamentem az italos pulthoz, és egy bögrébe erős brazil fekete kávét töltöttem, aztán go bele cukor, meg tej.
Mikor megfordultam, pont Jaimevel találtam szembe magam.
- Szia! –köszönt félszegen.
- Hali!
- Nagyon pipa vagy rám? –érdeklődött bátortalanul.
- Várj! Kézifék! Miről hadoválsz?
- Hát hogy elfogadtam a segítséged, hogy Sebet haza vigyük, és ebből lett bajod…..
- Mit ittál ma? –kérdeztem neki szegezve a kérdést.
- Öööööö. Ásványvizet, miért?
- Nem volt poshadt?
- Nem. Nem hiszem palackozott volt. Miért?
- Csak azt hittem, megártott azért beszélsz ökörségeket itt nekem.
- Szóval nincs harag?
- Jaime, és arra barom németre haragszom. Mert szerintem erősen korlátolt.
- Ááááh. Nem rossz srác ő csak kicsit megvan zuhanva.
- Óóóó persze. Hát hogyne. Ne védd jó?
- Nem védem. –emelte fel a kezét megadóan. – Hallottam, hogy Bernie lebaszta Tonyt, ő meg téged, hogy mit akavasz.
- Ja. Holott nem is én kavarok, hanem a kis herceg!
- Kis herceg?
- Miért nem olyan bárgyúan naiv, és bambuci, mint Exupéri könyvében.
Jaime röhögésben tört ki, így elég sok tekintet felénk fordult.
- Tudod mit? Ez tetszik!
- Gondoltam! –vigyorogtam rá.
- Nem ülünk le?
- De!
Lehuppantunk egy – egy fotelbe egymással szembe, egy dohányzóasztal két oldalán, mellettünk két üres kanapé, a jobb oldali nekem kicsit háttal.
- Tényleg és mi volt az utóhatása a ledorongolásomnak?
- Hát miután elmentél mindenki Seben röhögött, hogy, hogy lehetett ekkora barom, amiért pont téged sikerült felbosszantania. Ő meg ott füstölgött magában.
- Mint egy kis vulkán?
- Hát kb.
Ekkor ugrott át valaki a jobb oldali kanapé támláján, és vágódott le rá, nekem háttal.
- Heló haver!
Jaime meg csak bámult hol az érkezőre, hol rám.
- Mi van? Miért bámulsz rám?
- Jobb ha mész. –közölte Jaime zavartan.
- Most mi bajod van?
- Semmi Seb, csak jobb ha mész.
- Mi bámulgatsz te a hátam mögé haver? –kérdezte dühösen a kis herceg, és megfordult.
Igyekeztem minél mérgesebb, és agresszívabb arcot ölteni.
- Basss…..- nyögte ki. Majd dünnyögött valamit németül.
Szúrósan néztem rá. Éppen fel akart tápászkodni, amikor lecsüccsent mellé Eddie, és Kimi. Esélye sem volt, hogy el tudjon menni. Majd a másik kanapéra Josh, Leo, és Greg.
- Már csak ti hiányoztatok a boldogságomhoz! – morogtam.
- Látom még mindig jó a kedved! – vigyorgott Eddie.
Felemeltem a csészét, és rámutattam az ujjammal.
- Törjem el a fejeden? –kérdeztem flegmán.
- Nem. Köszi. Inkább fogadj velem!
Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Mire? Hogy meddig futsz még utánam?
- Valami olyasmi. Ha előtted végzek a délutáni futamon, vagy nyerek, akkor velem töltesz egy estét. –kajánul vigyorgott.
Értettem a célzást, meg fog fektetni, ha összejönne neki.
- Kitalálom vízszintes helyzetben!
Eddie bólintott.
Kitört belőlem a röhögés.
- Ahha. Álmodik a nyomor. És mi van, ha én nyerek?
- Egy hétig teljesítem minden kérésed, és körbe ugrállak.
- Fogadás nélkül is azt teszed! –vigyorogtam. – Jobb ajánlatom van, ha én nyerek enyém az ülésed az Audiban Le Mans –i versenyen!
Eddie lesápadt, többiek pedig, egyre érdeklődőbb tekinteteket vetettek hol rám, hol rá.
- Hna mi van egy nő sem ér annyit? – vigyorogtam, tudtam, hogy ebbe épeszű ember nem megy bele. Pláne egy pilóta.
Eddie hosszan bámult rám.
- Legyen! Kezet rá!
Ledöbbentem. Akkut nő hiánya lehet, ha felteszi a nehezen kiharcolt helyét.
Felálltam, ő is, kezet fogtunk.
- Még meg fogod bánni! –vigyorogtam.
- Vagy inkább te! – azzal tovább állt.
- Miért mentél bele? –kérdezte Jaime döbbenten.
- Ugyan már! Én nyerek! Mindig én nyerek, és neki nincs ütőképes kocsija, csak a szája nagy!
- És ha mégis? –kérdezte Josh bizonytalanul.
- Jézusom Josh! – nevettem fel – Eddie jó pasi, és ahogy hallom nincs rá panasz az ágyban, annyira nem lehet rossz eltölteni vele egy éjszakát! Én mindenképpen jól járok! Meg aztán nem követem el többet azt a hibát, hogy beleszeretek valakibe.
Letettem a bögrét az asztalra.
- Hna legyetek jók fiúkák! Jaime te meg tarts rajta a szemed, ezen a részeges német kis hercegen! – mondtam kacagva, és közben megböktem Sebi fejét, aki csak bambán bámult rám.
Ahogy a többiek is.
Én pedig, ritka jó kedvel sétáltam vissza a boxba.
Végül is, nem is lenne olyan rossz Eddie ágyában lenni. Vagy igen?