Through Hearts and Track 27.

27.rész

Halk hangokat hallottam, de mintha érthetetlen nyelven beszéltek volna. Fájt a fejem, és úgy éreztem mintha beakarna szakadni a hátam. Többszöri nekifutásra sikerült csak kinyitnom a szemem, de nem láttam semmit, csak nagy sötétséget, majd pár lassacskán halvány fényderengett, és színes foltok úszkáltak, akárcsak a halak a vízben. Majd fokozatosan minden láthatóvá vált, és elnyerte eredeti formáját.
Egy majdnem sötét szobában voltam, a fejem fölötti kis lámpák adtak némi félhomályt.
Körbenéztem, fehér falak, nagy ablak, lehúzott redőnnyel, széles ágyban fekszem, fehér takaróban, és párnák között. És büdös van, irtó büdös! Mi ez a szag?
Beleszimatoltam a levegőbe. Klór, és hipó. Fúj! Akkor kórház.
Jobb ha elhúzok innen, mielőtt még betegebb leszek. Ahogy mocorogtam, feltűnt, hogy akarom tele van, mindenféle infúziós szarokkal, és kanülökkel.
Fel akartam ülni, de ahogy megmozdultam, valaki megszorította kezem. Arrafelé néztem, és egy dús barna hajköteget láttam. Ismerős volt. Majd hírtelen felkapta a fejét.
Eddie volt az.
És szarul festett. Ritka szarul. A szemei be voltak dagadva, és sötét karikák árulkodtak arról, hogy nem sokat aludt mostanában, az arcán jó pár napos borosta éktelenkedett, a haja kócos, a ruhája gyűrött volt. Mintha fogyott is volna. Majdhogynem inkább csövesre, mint a piperkőc, és jól öltözött ír fenegyerekre emlékeztetett.
- Hála Istennek….- suttogta, és megszorította a kezem.
Rámosolyogtam.
- Szia…- mondtam magam számára is meglepően rekedtes suttogással.
- Már a attól féltem, hogy……Aztán, hogy fel sem akarsz ébredni…..- mondta fáradtan, és a fejét a kezemre hajtotta.
- Mi történt?
- Kórházban vagy édes….- suttogta a kezemnek.
- Arra rájöttem….
- Nem emlékszel semmire? –nézett a szemembe.
Annyira kimerült, és elgyötört volt.
- Valami dereng, vacsiztunk, aztán Seb be volt rúgva, verekedtetek….- mondtam szakaszosan, ahogy felrémlettek a képek – aztán beléd akarta vágni a sörösüveget….
- De te elém ugrottál….- suttogta.
- Most hogy mondod….- vigyorodtam el.
De Eddie már nem volt ilyen jókedvű. Csak ült ott komoran.
- Felelőtlen vagy…. –mondta halkan.
- Ne ijessz meg kérlek….- nyeltem egyet – Van valami maradandó bajom? –kérdeztem kétségbeesve.
- Nem. Nem semmi…. Hála Istennek…. Ne izgulj….
- Akkor jó….Nem mondod el miről maradtam el?
- Hát….Ránk hoztad a frászt…..Jó pár szilánk volt a hátadba fúródva, néhány eltalálta az artériádat is, meg közel voltak a gerincedhez….Amikor összeestél a pályán dőlt belőled a vér…..És amikor elájultál…..- nyelt egyet- De a mentő gyorsan kiért, behoztak… Aztán a több órás műtéted, amíg kiszedték azokat az üvegdarabokat, és összevarrtak… De közben a szíved is leállt….- a kezébe temette az arcát és zokogott. - Aztán ez a kóma… Azt hittem végleg elveszítelek…..
Hírtelen felállt és szorosan átölelt, és csak sírt. Kétlem, hogy valaha bárki látta volna Eddiet sírni, ha ő így ki van idegileg, akkor nagy lehetett a baj. Már én is bőgtem.
- Eddie….
Nagy nehezen elengedett.
- Meddig voltam zöldség?
- Kicsit több mint két hétig….
- És te végig itt ültél?
Bólintott. Ó, Eddie.
Megszorítottam a kezét, és visszahúztam, hogy öleljen meg megint. Sokáig voltunk így, mire ismét eleresztett.
- Behívom a dokit jó?
- Okés.
Kiment, majd pár perc múlva vissza is jött, egy idősebb hatvanas kopaszodó, szemüveges, alacsony orvossal. Megvizsgált, megnézte a műszereket, majd közölte, hogy minden rendben, pár nap és mehetek is. Aztán tovább is állt. Kicsit megkönnyebbültem, hogy gyorsan elhúzhatok.
Eddie visszaült a székre, az ágyam mellé, és fogta a kezem.
- Sajnálom…Miattam két versenyről is lemaradtál…- mondtam bűnbánóan.
- Teszek a versenyekre. Te fontosabb vagy!
Elmosolyodtam.
- Köszönöm….
- Érted bármit….
- Eddie…..Szeretnék kérdezni valamit….De ne húzd fel magad nagyon jó?
- Kérdezz…- mondta fáradtan.
- Sebbel mi lett?
- Az külön sztori! – mondta mérgesen – Először elvitt téged a mentő, ők meg jöttek kocsival utánad, illetve Kimi hozta Hornert, meg a kis szőkét, aki kiborult, és bőgött mint egy siratóasszony, hogy megölt téged, meg hasonló hülyeségek. Aztán jöttek a rendőrök, és elvitték a detoxba. Aztán az őrsre, majd bekasznizták vagy három napra. Az ügyészség meg vádat emelt ellene, előre megfontolt szándékból elkövetett súlyos testi sértés ellen. Ami a spanyoloknál, ha elítélik akkor olyan 1-5 évet kaphat.
- Mi???????????????????- kiáltottam fel.
- Igen. Mivel a törvény szerint „ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben követik el, a büntetés bűntett miatt könnyű testi sértés esetén három évig, súlyos testi sértés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.” (BTK 170/3)Illetve lehet az is, ha az ügyész úgy dönt, hogy "a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz."(BTK 170/5)
- Jézus…. Akkor sitten van?
- Nem. Hornerék addig - addig csűrték csavarták, hogy szabad lábon védekezhet, de olyan államba nem utazhat el, még versenyre sem, ahová nincs kiadatása a spanyol kormánynak. Bírósági végzés van róla. Így mivel általában ezekbe az országokba vízum kell azt a német kormány megvonta tőle. Úgyhogy Dél –Koreába biztosan nem mehet el, és mivel ez fő bűnök egyike Szingapúrban, Japánban, és az arab kollégáknál is, amíg nem menti fel a bíróság, addig nem szívesen látott vendég náluk sem. A Brazilokkal meg a spanyoloknak nincs kiadatásija, ezért oda meg a végzés miatt nem mehet, ha elmegy, akkor az szökésnek minősül, és visszamegy spanyolba, akkor tuti ülni fog.
- Jézus….Baszd ki!
- Ugye? Szép dolog a jog! Nekem is egyre jobban tetszik!
- És lesz tárgyalás?
- Persze. Te vagy a koronatanú, a sértett, neked is meg kell jelenned rajta. Ha te ott vagy, akkor lecsukják legalább egy évre. Úgyhogy ott kell lenned!
Zsibbadtan, és hitetlenkedve néztem Eddire.
- Ne mond hogy nem akarsz elmenni a bíróságra? –kiáltott fel, és felpattant a székről.
- Eddie….
- Nem! Ülnie kell, és ülni is fog! Amit veled tett arra nincs szó!- dühöngött, és fellökte a széket.
- Kérlek hallgass meg Eddie…
- Nem!
- Eddie….- mondtam könyörgő hangon.
- Nem!
- Kérlek! – és esdekelve néztem rá.
Ő pedig dühösen, majd végtelen szeretettel.
- Utálom, mikor megpuhítasz! –dünnyögte, és leült az ágyamra.
- Tudod, hogy rendes srác! – közbe akart vágni, de a kezem a szájára tettem – Te is tudod… És én is hibás vagyok, te is, mert ingerelted, és nem tudtál uralkodni magadon, holott a vak is látta, hogy nem volt önmaga. Olyan részeg volt, mint a csapos macskája…. Ismered, a légynek sem tudna ártani…. Szerelmes, és féltékeny volt… Én is hibáztam, amikor elmentem, minden szó nélkül, de azt hittem, hogy vége…. Eddie kérlek…. Azért csinálta, mert még mindig súlyos gondjai vannak, kifordult önmagából! Ne tegyük tönkre! Kérlek! Kérlek….
- Kórházba kerültél miatta…. – veszekedett tovább.
- Tudom… De látod megúsztam…. Kérlek….
Morgott valamint, mint egy kutya, ami olyan igenféleségnek volt tekinthető, bár erős ellenérzésekkel.
- Beszélek reggel az ügyvédemmel….- pufogott tovább – De ne hidd hogy nem tudom, miért bocsátottál meg neki ilyen hamar….
- Szeretem….Nem tagadom, nem tagadtam, már akkor este sem…. De nem bocsátottam meg neki. Nagyot csalódtam benne. De nem vagyok bosszúálló.
Eddie mérgesen mellém fészkelte magát, én meg hozzábújtam.
- Remélem nem bánod meg….- dünnyögte.
- Én is…..
Én is.
Azzal bevackoltam magam a mellkasára, és elaludtam.