Through Hearts and Tracks 7.

7.rész

Ahogy beültem az autóba az időmérő előtt, kicsit ideges voltam. Tudtam, ha minden áron meg akarom mutatni, abból baj lesz. Lévén, nagy akarásnak nyögés a vége.
Sejtettem, hogy Eddie szándékosan dobta be mindenki előtt a nagy fogadást, egyrészt nyomást akart rám gyakorolni, másrészt így nem bújhattam ki alóla, mert hát ott vannak a fiúk tanúnak. Nem mintha ki akartam volna, mindig állom a szavam, bár ez esetben, lehet hogy kivételt tettem volna.
Ez az egy óra szinte semmire sem volt elég, én saccra lőttem be a kocsit, annyira nem ment mellé a beállítás, úgyhogy nem volt sok meló, a gumiválasztás nehezebb diónak bizonyult, a lágy jól tapadt, de ette a pálya rendesen, a kemény meg jó lett volna, be csak három kör után volt üzemképes. Patt helyzet.
A többiek is betliztek, sokan voksoltak a lágyra. Én nem. A futam végén is teljesíteni szerettem volna, úgyhogy a keményre voksoltam, és imádkoztam, hogy kibírjam amit rendesen betapadnak.
Egészen tűrhető időket sikerült összehoznom, ami nem mondható el mindenkiről, hiszen az új poros, felgumizatlan aszfalton, és ismeretlen íveken nagyrészük csúszkált, és tesztelte a bukótereket.
A lágyon futottam egy mázli kört, és ezzel én lettem az első, legnagyobb „boldogságomra” Vettel a második, utána pedig, Senna, Schumacher, Jaime, Eddie, Petrov, és Button az első nyolc. Nem volt számomra megdöbbentő, hogy rajtam kívül nincs Indys az első nyolcban, magam részéről nagyon meglepődtem volna, ha lesz.
Viszont elindult a pusmorgás, hogy elvertem a mezőnyt. Aztán a másik susmus, hogy majd meglátjuk versenyen, hogy teljesít, mert most csak szerencséje volt.
Végül is a versenylónak a derbin kell jól futni nem igaz?
A rajt csúszott egy kicsit, hiszen kellet kb. húsz perc mire mindenki kirámolt a rajtrácsra. Nem tudom kinek támadt az a zseniális ötlete, hogy időmérő után rögtön verseny, idő sincs a felkészülésre, és az eredménynek kiértékelésére.
De hát tanulópénznek jó tanulság ez is.
Felálltam a pole-ba, és leültem a célegyenes betonfalának tövében. Néztem hogy nyüzsögnek a többiek, mint a mérgezett egér.
Valaki megállt előttem. Felsandítottam.
- Szia! Zártkörű a buli, vagy lehet csatlakozni?
- Szia Jaime! Csüccs! –ütöttem rá a fűre magam mellett.
Lehuppant.
- Hna mi a pálya?
- Rólad beszél mindenki. – mondta félszegen.
- Pletykálsz? –kérdeztem vigyorogva.
- Ha érdekel.
- Érdekel hát. –böktem meg.
- Van aki szerint mákod volt, van aki szerint te vagy az Isten.
- Ez nem újdonság. – nevettem fel komoran. – Mi van még?
- Hát igazából erről ennyi. De lenne itt még más is. –morogta, és elkezdte a cipőorrát piszkálni.
- Igen? Hna mesélj!
A füvet tépkedte, és továbbra sem nézett rám.
Körbenéztem magunk körül, Vettel a kocsijának dűlve állt, és feszülten figyelt minket, de amikor kiszúrta, hogy nézem, elfordította a fejét.
- Mi van csak nem nagykövet lettél? – kérdeztem szúrósan.
- Valami olyasmi….- nézett rám félszegen. – Honnan tudtad?
- Női megérzés. –vontam vállat. – Mit akar a kis herceg?
- Beszélni veled, és tisztázni a dolgokat.
- Még meggondolom!
- Nem lehetne gyorsan meggondolni?
- Még én teszik neki, meg neked szívességet, és még ti pattogtok? –fortyantam fel.
- Nem. Ez nem úgy van.
- Hanem hogy?
- Szóval neki rossz ómen, ha haragszik rá valaki a mezőnyből, nem szeret úgy elindulni.
- Mi van? – ez hülye.
Ez a kölyök defektes az tuti. Ekkora ártatlan őzike nincs még egy földön!!!
- Ha azt mondod a srácot a Bambiból szalajtották, akkor még hídba is lemegyek!
- Kicsit naiv lélek…….
- Most ugye csak szívatsz ezzel a rossz ómen dumával? –kérdeztem meg határozottan.
Félszeg mosolyt eresztette meg.
Kitört belőlem a röhögés.
- Ember a srác nem százas!
- Mindenkinek van valami heppje…..
- Hát hallottam már jó párról, de eddig ez viszi a pálmát! –vigyorogtam.
Jaime kérdőn nézett rám.
- Most el kéne olvadnom ettől a kérlelő tekintettől?
- Jobb ötletem momentán nincs…..
- Tudod nekem kapóra jön, ez a babona dolog! Könnyebben nyerek!
- Sejtem. De legyél vele kicsit megértőbb?
- Mert miért is?
- Nincs túl jó passzban.
- Jah! Összetörték a kicsi szívét! – mondtam gúnyosan.
- Ne légy bunkó! Eléggé padlón van!
- Kiheveri! Én is kihevertem, amikor a vőlegényem az esküvő napján a koszorúslányomat döngette! A lényeg közben nyitottam rájuk! Ha én túléltem ő is túléli!
- Hűűű! Jó sztori!
- Az! Sablon történet! Hónapokig ezen csámcsogott a sajtó!
- Az övé ennél is durvább…
- Most az jön ha tudnám, megérteném….
- De esküdj meg, hogy nem mondod el senkinek! – mondta komolyan.
- Cserkész becsszó! –vigyorogtam.
Komoran bámult.
- Jó rendben! Senkinek egy árva szót se! – mondtam, és elhúztam a kezem a szám előtt, mintha cipzár lenne rajta.
- Szóval a volt barátnője Hanna, akivel már időtlen idők óta járnak, és akibe Seb fülig bele volt esve. Egyszer csak bejelentette a lány, hogy ő terhes. Seb olyan boldog és jó kedvű lett, hogy madarat lehetett volna fogatni vele, majd kiugrott a bőréből, hogy apa lesz. El akarta venni Hannát a vb után. Ezért mindent beleadott, hogy ő legyen a bajnok. Aztán az utolsó verseny utáni bulin, Seb elkezdte keresni a lányt, hogy hol lehet. Végül bekopogott Markhoz, mert fényt látott, nem jött ki senki, de aggódott, és bement. Hanna meg ott hentergett Markkal az ágyban. Seb tökre ledöbbent, Mark meg vigyorogva közölte, hogy hát Hanna már egy ideje az ő ágyát melegíti, és a gyerek aki Hanna vár az övé, és nem Sebé. Tekintve hogy megcsináltatták a tesztet és kiderült, de Hanna nem akarta elhagyni Sebet. Mert állítólag őt szereti Mark mg csak egy kaland.
- Szép sztori! Akkor már értem Webber miért került ki olyan gyorsan a képből…
- Igen. Seb meg a piálásban keres vigaszt.
- Remek megoldás! –morogtam.
- Jah. Már mindenki próbált vele beszélni, de senkire sem hallgat. Tökre megzuhant.
- A mennyekből a pokolba. Érthető. Kéne neki valami lélekbúvár.
- Áhhh. Nem ismeri el, hogy olyanra szüksége van.
- Makacs mi?
- Mint az öszvér.
- Szóval kegyesen bocsássak meg neki, hogy legyen egy jó napja?
- Hát, ahha….
- Hna jó. Lásd kivel van dolgod… - felemeltem a mutatóujjam - De nagy szerelmi bánat ide-vagy oda, én többet nem nézek el neki semmit. Ez volt az első és utolsó alkalom.
Jaime elvigyorodott, és elkezdett nagyban integetni Sebnek, hogy jöjjön már ide.
Kicsit kelletlenül sétált át hozzánk.
- Hello. – motyogta.
- Csá! – nem akartam megkönnyíteni a dolgát, ennyi járt nekem.
- Megkértem Jaimet hogy beszéljen veled….
- Tudom, azért lehetsz itt. –dünnyögtem.
- Szóval….- egyik lábáról a másikra állt, és erősen a lábam fizírozta.
Felálltam, hogy fejmagasságban legyünk.
- Szóval?
- Szeretnék elnézést kérni, amiért bajba kerültél miattam. Nem ez volt a terv….
- Igazán? –csipkelődtem. – Akkor mi?
- Hát…..Azért kerestünk, mert meg akartunk hívni ebédre, hálából, illetve én. Eddie mondta, hogy szereted az olasz ételeket, csak itt Amerikában sehol nem tudják jól elkészíteni. Én meg megbeszéltem a szakáccsal, hogy bármit megfőzne neked, amit csak kérsz. Gondoltam biztosan örülnél, mert annyit fáradtál miattam.
Tiszta kis herceg! De komolyan!
Kitört belőlem a röhögés! Alig bírtam abbahagyni. Kezet nyújtottam Sebnek.
De ő csak értetlenül nézett.
- Látod Jaime, mondtam, hogy találó név rá ez a kis herceg! – vigyorogtam.
Seben meglátszott, hogy tiszta ideg lett és sarkon fordult.
Elkaptam a karját, és visszafordult.
- Örülök, ilyen jól mulattok rajtam!
- Ugyan már! Ez csak poén volt. Nem érted a tréfát? –vigyorogtam.
- Remélem jól szórakoztál! És te is „haver”! – vágta oda Jaimenek.
- Hna elég legyen! Elhiszem, hogy szar neked amiatt, a kis liba miatt, de ne rajta meg rajtam verd le! –fortyantam fel.
- Príma! Szóval még kis is beszélted ennek a csajnak a magánéletem! Csodás! Minden benne lesz az esti lapokban! – egy pillanatra a kezébe temette az arcát. – Többet ne keress ex barát! – mondta Jaimenek.
- Mond te eszednél vagy? Csak egy vicc volt semmi több! Mit játszod itt a sértődött a dívát?? Csak hogy tudd, a haverodnak hála, megvan bocsátva az idióta viselkedésed! Amit meg Jaime mondott nekem, nem szellőzetem meg sehol! Nem tudom mit hallottál, vagy gondolsz rólam, de engem nem érdekel mások magánélete, sem a pletykarovatok cikkei! Nekem két dolog fontos, a pályán nyújtott tisztességesen elért eredmény! És hogy ki milyen ember valójában! Egyébként a sértegetéseidet kikérem mind magam mind Jaime nevében! Most, pedig húzz el a kocsimnak még a környékéről is!!
Seb csak állt ott, mint valami szobor.
- Hallod?
- Gyere Seb! – mondta Jaime, és elkezdte elráncigálni a haverját, már fél úton voltak Seb kocsija felé, amikor Seb visszarohant hozzám.
- Gond van a hallásoddal? – dünnyögtem, a kocsimat támasztva.
Seb bámult rám, de én a célegyenes fürkésztem, rá se hederítettem. Végül oda állt elém.
- Beszéljük meg ezt a dolgot! –motyogta – Légyszi!
- Részemről meg volt beszélve! – morogtam.
- Ne csináld már!
Farkasszemet néztünk.
Amikor okával az égkék szemeibe fúrtam a tekintetem, sok szomorúságot, fájdalmat, megtörtséget, és valahol mélyen elfojtott kis szikrát tükröztek. Kicsit meglepődtem, takargatott dühöt, megvetést, és hazugságot vártam.
- Ne haragudj jó? Nagyon tuskó voltam. De mostanában, nem igazán találom önmagam, kicsit szét vagyok esve.
- És ez ok arra, hogy így bánj emberekkel?
- Nem. –sütötte le a fejét.
Vettem egy mély levegőt.
- Jó legyen! Nincs harag!
Csillogó tekintettel nézett rám.
- Tényleg?
- Tényleg!
Erre a nyakamba borult, és kaptam egy puszit!
- Kösz! – vigyorgott ezerrel.
- Húzz el, mielőtt meggondolom magam!!
Szalutált, és elpucolt.
Tisztára, mint egy kis kamasz. Megcsóváltam a fejem, de tény ami tény, volt a srácban valami őszinte naivitás, és kedvesség. Sőt az igazat megvallva még jól is esett, az ölelés és a puszi. Határozottan puha ajkai vannak, és vonzó illata.
Újabb fejcsóválás közepette beszálltam az autóba.