Through Hearts and Tracks 18.

18.rész

Csak ültem ott, néztem Sebet az üvegablakon át, és egyre inkább el akartam futni.
Éppen arrébb akartam gördülni, amikor befutott Eddie, Hornerrel, meg Kimivel.
- Van változás? –támadott le Chriss.
- Nincs. – mondtam halkan.
- Fáradt vagy. Ha nem ülnél már össze is estél volna. Visszaviszlek a szobádba! – közölte Eddie parancsolóan.
Bólintottam, nem akartam tiltakozni, csak minél távolabb kerülni innen.
Némán mentünk végig a folyosón, Eddie még akkor sem szólt hozzám, amikor ágyba dugott, és betakart. Majd leült az ágyamra.
- Elmondod, mi van?
- Nincs semmi….
- Ismerlek már, mint a rossz pénzt….- morogta.
- Nem tudom….- suttogtam.
- Azt nem hiszem….
- Én olyan hülye vagyok! – tört ki belőlem – Én….én… én nem is tudok róla semmit, csak hogy vonzó srác, én nem tudok a problémáiról, az életéről, sőt még erről a komoly drogtémáról sem! Miért adtam neki esélyt? Két nap után, amiből többet veszekedtünk, mint beszélgettünk! Jézusom, akkora barom voltam! – mondtam kiborulva, és a kezembe temettem az arcom.
- Hűűűű, ez gyorsabban ment, mint vártam….- döbbent meg Eddie.
- Nem lep meg, hogy pezsgőt bontasz! – mondtam gúnyosan.
- Hát nem mondom, hogy nem bontanék, de nem iszom előre a sikerre! Bármit zavart is meg ennyire, azért ne írd le, a srácot azt mondom. Velem sem lenne fáklyás menet az életed, pedig engem már ezer éves ismersz. Azt mondtad, adsz neki egy esélyt, erre az első buktatónál visszakozol? Én nem értelek? Nem hiszem, hogy ennyire félreismertelek volna….
- Emlékszel a húgomra?
- Elenára? Persze!
- Ő is drogos volt! Ezért halt meg….
- Én azt hittem….
- Igen, mert a mese az volt, hogy azért halt meg mert rossz volt a fék. De nem, belőve vezetett, túl gyorsan ment, nem tudta kontrollálni az autót, és belehajtott az árokba….
- Szóval ezért….
- Én mindent megtettem a húgomért, amit lehetett, beszéltem vele, elvittem elvonókra, egy jó pszichiáterhez, mindig ott voltam neki….. És mégis….. Mindennél fontosabb volt, a drog, hogy be legyen lőve….Lopott, csalt, hazudott, bármire képes volt a napi adagért. Bármire! Azt hittem nincs ekkora baj Sebbel, de nagyobb mint gondoltuk! Én nem tudok még egyszer küzdeni valaki ellen, és végig nézni ahogy tönkre tesz mindent amiért addig harcolt, és mindenkit elmar maga mellől, aztán meghal…. Eddie én ezt nem tudom még egyszer végigcsinálni, és végignézni….Nekem ez nem megy….
Megfogta a kezem.
- Megértelek….De Sebastiannak szüksége van rá, te vagy a mentőöve… Nagyon kapaszkodik beléd….
- De azért nem lehetek vele, csak mert támasz kell neki? Az hazugság lenne!
- Nézd! Jobb most egy kis kegyes hazugság, mint holnap egy temetés….
- Nem fogok hazudni neki! Megígértem!
- Akkor legyél mellette, mint egy barát!
- Nem hiszem, hogy belemenne, már attól kikészült, hogy azt hitte te és én…- mutogattam magunkra.
- Azt hitte, megjártam az ágyad? –vigyorgott kajánul.
- Mivel egy szál törcsiben mentél ki…..
Eddie csak vigyorgott.
- Végül is igen! Nem is annyira hülye a gyerek!
- Eddie, te sosem változol….
Erre rám kacsintott.
- Szerintem ne hagyd szószban a srácot, ha más nem akkor haverilag állj mellé. Ráfér.
- És mellém ki áll? Te?
- Igen.
- Te már akkor állsz, ha éppen egy szobában vagyunk! –vigyorogtam rá.
- Sose tagadtam, hogy megdobogtattad a szívem!
- Szerintem nem a szíved!
Elvigyorodott, és megrántotta a vállát.
- Pihenj egyet, átmegyek Sebhez, ha bármi van, szólok.
- Rendben.
Az ajtóból, még visszafordult.
- Nézd! Gondold át amit mondtam, és aludj rá egyet! Nem akarom, hogy fél év múlva megbánd, hogy mégis mellettem voksoltál. Ha engem választasz, akkor már ne visszakozz! Én tudok várni, csak dönts úgy, hogy neked jó legyen!
Bólintottam, és ő kiment.
Mély álomba merültem, de amikor reggel felébredtem, mégis zúgott a fejem, és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy aludtam volna.
Elővettem a telefont, és megcsörgettem Eddiet.
- Jó reggelt! Látom felébredtél…
- Igen. Átjössz beszélni, hogy mi újság?
- Persze. Pár perc.
- Okés.
Negyed óra múlva kopogtattak.
- Gyere!
- Szia!
- Szia….Hogy van?
- Ahogy tegnap. Legalább nem romlott az állapota.
- Értem….
- Átvigyelek?
- Nem tudom….
- Ha akarod melletted maradok…..
- Nem tudom, bírnám e látványt még egyszer….
- Ha nem vagy benne biztos, akkor inkább ne gyere….Sebnek egy biztos pontra van szüksége, hogy a támasza legyen…..ha ez neked nem megy, akkor jobb ha be sem mész….talán többet ártanál vele….
- Én is erre jutottam….
- De közben bűntudatod is van…
- Tudod, néha jobban ismersz engem, mint én magamat….
Elvigyorodott.
- Félek, hogy vagy elakarok futni, vagy kiborulok….
- Nem vagy te olyan gyáva…
- És ha mégis?
- Tudod, ti nők annyit bírtok problémázni a semmin….
- A semmin?
- Jah. Azt döntsd el, hogy mész vagy nem! Utána majd kiderül, hogy bírod e, ha nem visszajössz, ha igen, maradsz! Ha kiborulsz, akkor majd összekanalazunk!
Elkezdtem lemászni az ágyról.
- Mégis csak? –érdeklődött felhúzott szemöldökkel.
- Igen. Megmentette az életem, ennyivel tartozom, ez a minimum.
Ezzel próbáltam nyugtatni magam, de valahogy nem nagyon sikerült.