Through Hearts and Tracks 21.

21.rész

Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok egyre inkább úgy éreztem, hogy jól döntöttem.
Eddievel egyre közelebb kerültünk egymáshoz, bármi nyomta a szívem, rá számíthattam. Sebet a szezonnyitó óta nem is láttuk, csak az újságokban, pedig az márciusban elején volt, most meg már június közepe.
Én egyre jobban álltam a bajnokságban, úgy nézett ki, hogy megint én nyerek. Pedig még csak nyolc futamon voltunk túl, a húszból.
Eddiet gyakran kérdeztem mit tud Sebről, mert egészen összehaverkodott Chrissel, gyakran hívták egymást. De nem nagyon válaszolt, csak hogy egyre jobban, gyorsan gyógyul, és hogy Valenciában már vezethet. Örültem, hogy minden gond nélkül felépült, és hogy nem kell lemondani a Forma 1-ről.
Úgy is lett. A Red Bull is kiadta a hivatalos közleményt, hogy Sebastian Vettel rajthoz áll, de a VIP versenyen még nem.
Apropó VIP futamok, ott is vezettem a tabellát, pedig volt még egy csúnya bukásom. A drága Liuzzi miatt, sajnos nem sikerült meglincselnem, de azért nem felejtettem el, hogy nekem jött, és összetörte a kocsit, úgyhogy jól be is szóltam neki az újságokban.
Velenciába szokás szerint már hétfőn megérkeztem, de szerdáig semmi említésre méltó nem történ. Akkor ugyanis a verseny előtt a boxba menet, Seb és Kimi jött velem szemben.
Odaköszöntem egy „Sziasztok”- ot, Kimi biccentett, de Seb keresztülnézett rajtam.
Csodás! Most én leszek a gonosz banya! Túlzottabban nem érdekelt, de úgy éreztem nem szolgáltam rá.
Mindegy.
Seb végül csak elindult a VIP-futamon, de mivel nem vett részt az időmérésen, az utolsó helyről. Én vezettem, Mark jött mögöttem, amikor Seb felküzdötte magát a harmadik helyre.
Valahol sejtettem, hogy lesz itt még tűzijáték, erre az utolsó két körre. Seb, addig üldözte Markot, míg az majdhogynem a kocsim seggében nem kötött ki. Ahogy láttam a visszapillantóból, Seb nagyon agresszívan vezetett.
Tempót váltottam, hogy lerázzam őket, semmi kedvem nem volt belefolyni a kis játszmájukba. Szedjék csak szét egymást, csak nekem hagyjanak békét.
Végül én nyertem majd egy másodperc előnnyel, Seb lett a második, Mark a harmadik, ahogy felálltunk a verdákkal a dobogó alá, kiszálltam. Befutottak ők is, oda mentem Sebhez, hogy gratuláljak, aki éppen akkor mászott ki a vezetőülésből.
De egy fél mozdulattal félre lökött, hogy neki estem a kocsimnak.
- Menj az utamból, te idióta liba!
Oda csörtette Markhoz.
- Te idióta barom! Meg akartál ölni? – támadt neki.
Mark, aki közben levette a bukót, meg a maszkot, csak vigyorgott.
- Mi a baj csak nem megint felment benned a pumpa? Csak nem savanyú a szőlő „haver”? –gúnyolódott.
- Eszednél vagy??
Ajjaj! Közben lehámoztam magamról a bukót.
- Ugyan már! Nem bírod a stresszt? Mondtam, hogy nem gyúrtak igazi bajnok anyagból!
Seb hozzávágta Markhoz a sisakját.
Mark meg behúzott egyet a Sebnek, aki neki esett a kocsijának. Seb meg mint egy bika, neki rontott Marknak, és derekánál fogva a földre teperte.
Birkózásos, bunyó féleségbe mentek át.
Zseniális! Két idióta!
Odarohantam, és hátulról elkaptam Sebet, és az overáljánál fogva lerántottam Markról.
Ekkor futott be Kimi, Horner, Todt, Eddie, meg drága jó főnököm Carl.
Erre Seb meg nekem támadt. Lökdösött, és ordított.
- Te minek szólsz bele? Neked ehhez semmi közöd! Eddig sem érdekelt mi van velem! Húzzál innen! Értve vagyok?
Olyan volt, mint egy pulykakakas!
- Normális vagy ember? Mi bajod van? Álljál már le hé!
- Nekem egy nő ne dirigáljon!
Hű baszd meg!
- Elég legyen már! – ugrott elém Eddie.
- Elég!- kiabált Kimi és lefogta Sebet.
- Menjél az utamból, had verjem szét a fejét!- kiabáltam Eddire.
- Nyugi! Hé! –fogott le.
- Engem te ne nyugtatgassál!
Addig birkóztam vele, végül rátapostam a lábára és elengedett.
- Mi az anyád bajod van mi? – kiabáltam Sebre – Elmentek otthonról? Tisztességesen nyertem, úgy vegyél vissza, vagy szíjat hasítók belőled kis herceg!
- Mi bajod van te némber? –replikázott vissza, Kimi karjai közül.
Mi van? Mi van?
Felkaptam a földön heverő bukót, és tiszta erőből, az éppen ekkor szabaduló Sebhez vágtam.
Mellbe találta, és megroggyant.
Kimi úgy kapta el.
- Eszednél vagy? –ordított Kimi.
- Igen. Kár hogy nem hagytam, hogy Webberrel megöljék egymást, két idióta barom! Kurva nagyot csalódtam benned „bajnok”!- mondtam Seb szemébe nézve, majd becsörtettem a mérlegelésre.
Aztán meg hátul kimentem, a szobám felé, én ugyan két ekkora fasszal ki nem állok a dobogóra.
Eddie utánam jött.
- Hagyjál békén!
Eddie megadóan felemelte a kezeit.
- Bocs! Rám jött a tíz perc!
- Látom! – dünnyögte.
- Beszélnem kellett volna vele, gyűlöl…
- Mondjam azt, hogy megmondtam?
- Jaj ne! Nem kell a hegyi beszéd!- emeltem fel a kezem.
- Sejtettem…
- Kíváncsi vagyok mi lesz ezek után az esti divat bemutatón, késsel estek egymásnak? –érdeklődött gúnyosan.
- Persze. Eljátsszuk a Karib tenger kalózaiból, Will meg Sparrow jelentét! –vigyorogtam rá.
- Angie…. Beszélj vele…- mondta komolyan.
- Én??? Vele??? Soha!
- Remek….
- Örülnöd kéne, hogy utáljuk egymást!
Eddie keserűen felnevetett.
- Most mi van?
- Ti nem utáljátok egymást, csak a kis herceg sértett, féltékeny és dühös. Neked meg lelkiismeret furdalásod van, és dühös vagy. A gyűlölet, és a szerelem között, pedig csak egy hajszál van…
- Ugyan már Eddie! Mire lenne félté….
Leesett.
- Látod? – mondta szelíden és átölelt. – Ezért mondtam….
- Még mindig szeretne ? Ugyan már! csak csípi a csőrét hogy én nyertem! De majd én megmutatom neki kivel van dolga!
Eddie vette egy mély levegőt.
- Nem érdekel! De megkapja a magáét ezért a verekedésért! Kikérem magamnak hogy így beszéljen velem! Ezért megfizet, és már tudom is hogy hogyan! – szögeztem le.
- Valóban? De mit is tervezel pontosan? –kérdezte Eddie gyanakodva.
- Majd este meglátod! –vigyorogtam rá.
Olyan kis ötletem támadt, amitől majd mindenkinek égnek áll a haja. Át kell alakítani mindent, amit terveztünk Tamarával, de megéri! Édes lesz a bosszú!