Seventh shift pace 6.

6.rész

Olyan ideges voltam, hogy nem csak az autó sebessége, de az én vérnyomásom is százhatvan volt. Dühömben durván megrántottam a váltót, a fogaskerekek pedig felnyögtek.
- Bocs kocsi!
Meg tudtam volna fojtani Gerhardot, és Ront is, bár legszívesebben Raikkonent, és Perezt. Tudtam, hogy nem inni és bulizni mentek azok el, hanem kurvázni. Méghozzá vissza Sao Pauloba, arra a környékre, ahová a Bruno féle gazdag srácok nem járnak.
Én Miamiban nőttem fel, nem egy túl gazdag környéken, de itt is összeakadtam pár benzingőz fertőzöttel, prostival, és veszélyes fickóval. Vonzottam őket.
Bárhol, és bármikor képes vagyok őket kiszúrni, és a Brunóval való bulizásaink alkalmával pár jobb körökben mozgóval össze is haverkodtam. Olyan sose lehet tudni alapon. Ezek most jól jöttek.
Dél körülre be is értem Sao Paolónak arra a részére, ahol csak elit nyilvános házak, gazdag maffiózók, és drogbárók laknak. Beugrottam a Red Lightba, ahol ismertem a tulajt Chicot.
Alig tettem be a lában a kupiba, máris megjelent.
Szokás szerint szürke selyem öltönyben, lila ingben, és kubai szivarral a szájában.
- Oláh tündérkém! –vigyorgott.
- Gondom van!
- Ez itt a legjobb hely, hogy kiheverd.
- Chico! Kérlek! Komoly baj van!
Arrébb húzott egy sötét sarokba.
- Qual é o problema?
- Még mindig nem beszélek spanyolul!
- Ez portugál!
- Azon se!
- Mi a gond?
- Bruno eltűnt.
- Senna?
Bólintottam.
- Sose járt ebbe a negyedbe, minek itt keresed?
- Két haverjával indultak el, és gyanítom hogy inni, meg nőzni! Csak ide jöhettek ebben a részébe a városnak, vagy innen rendeltek nőt!
Chico megvakarta az állát.
- Ha nálam jártak volna tudnék róla.
- Nem kérdeznél körbe nem e látta valaki? Egy szőke, kék szemű finn gyerekkel, meg egy barna, jóképű mexikói sráccal kódorgott!
- Los ninos mexicanos?
Még szerencse hogy ezt a pár szót értettem.
- Igen. Mexikói. Sergio Perez.
Chico füttyentet.
- Drága móka lesz.
- Nem fontos az ár, csak tud meg Bruno a negyedben van e, vagy a csajt, aki nála volt hová rendelte.
- Gyere!
Azzal hátra tessékelt az irodába.
Leültetett egy bőrfotelbe, majd vagy fél óra spanyol nyelvű telefonálgatás után letette a kagylót.
- Na?
- Megvan a három lány, akiket rendeltek.
- Merre?
- Az egyik hajlandó idejönni, de nem lesz olcsó! A White Dreamben dolgoznak!
Értetlenül néztem rá.
- A legjobb, leg exclusivabb hely a városban.
- Remek!
Vagy egy óra múlva megérkezett a lány.
Kellemes csalódást okozott, inkább nézett ki fotómodellnek, vagy manökennek, mint prostinak. Magas volt, karcsú, hosszú barna göndör haj, olaj színű bőr, nagy barna szemek, érzékik ajkak, ízléses fekete kivágott felsőt, és fehér vasaltnadrágot viselt. A fején drága Christian Dior napszemüveg, a kezében Luis Vuitton táska.
Leült a mellettem lévő fotelbe.
- Camil, őt itt az egyik nagy kedves barátom! –mutatott rám Chico – Tegnap az egyik barátjánál voltál, két másik lánnyal?
- Igen. –nézett rám érdeklődve.
- Hová hívtak titeket? –kérdeztem rá.
- Donde?
- Igen, hogy hová mentetek el, hotelba, lakásba? Hová?
- Grand Hyatt Sao Paulo Hotelbe, a Diplomata lakosztályba. Pár órát maradtunk, a két barátja elég bunkó viselkedett velünk, de a te ismerősöd még részegen is kedves volt. Szép plusz pénzt kaptunk mindannyian.
- Hogy érted azt, hogy bunkók?
- Sértegettek minket, lekezelőek és durvák voltak a másik két lánnyal. De a barátod az Bruno, megvédte a lányokat, a két csont részeg haverját meg haza küldtette. Annyira berúgtak, hogy azt sem tudták, hogy hol vannak.
- Értem. Kedves fiú az biztos.
- Én a helyedben szemmel tartanám. –ált fel, hogy távozzon.
- Miért?
- Egész este hozzám sem ért, csak panaszkodott, hogy összeveszett a legjobb barátjával, meg hogy mennyi gondja van. Aztán, nagyon sokat ivott, és mintha egy kis zacskó fehér port is láttam volna a nappali dohányzóján, de nem tudom hogy az övé volt e, vagy valamelyik másiké? De ha ilyen drogos alakokkal lóg, akkor már nem sokáig lesz ilyen tisztességes.
Bólintottam. De belül éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa, és kitekerném Bruno nyakát, ha most itt lenne.
Beletúrtam a táskámban, és elővettem egy csipesszel összefogott szép nagy köteg pénzt.
- Ez háromezer! –nyújtottam felé.
Kicsit sértődötten nézett rám.
- A barátod segített nekünk, pedig az escort lányokon nem szokás. Tartoztam neki.
- Én meg neked, mert elmondtad hol van, és hogy bajba kerülhetett. És a pénz mindig jól jön.
Végül elvette, és elment.
Chico kikísért a kocsimhoz.
- A kis Senninha úgy tűnik, nagy bajban van. –nézett rám érdeklődve.
- Ne aggódj! Kihúzom belőle!
Bólogatott.
- Sok sikert hozzá!
- Kösz!
Megint kocsiba ültem, és átmentem a Hyatt hotelbe.
Az ajtó nyitó fiút kérdeztem meg, hogy a Diplomata lakosztály melyik emelet. Közben pedig kedvesen mosolyogtam, és a kezébe nyomtam ötszáz dolcsit.
- A tizennyolcadik kisasszony. –vigyorgott.
Végig sétáltam a hotel halljában, egészen a liftig, rá sem néztem senkire, csak mentem előre, majd beszálltam, és megnyomtam az ajtózárót.
Reménykedtem benne, hogy Bruno nem annyira hülye, hogy elkezdje romba dönteni magát, mert akkor nagyobb szószban vagyunk, mint gondoltam.
- Istenkém, add hogy csak részeg legyen, és fáradt!
Csak ne legyen drogos.
Bruno ugye nem teszed ezt magaddal? Ugye nem?
Felértem a tizennyolcadikra, és kinyílt az ajtó.