Driven - Felpörgetve 74.

74.rész

Végül is nem tudtunk elindulni csak szombat reggel. Chris szerdán és csütörtökön borzalmas állapotban volt. Péntekre lett csak jobban, úgy ahogy, így meg kellett kérnek Vettelt hogy cseréljünk, három plusz napot vállaltam hogy belemenjen. Nem akartam cirkuszt, sem fenyegetést, így inkább alkudoztam. Nem volt erőm Chris, Luke, és az autó mellett még rá is.
A kimerültségnek meg is lett az eredménye, az ebéd utáni megbeszélésen elaludtam.
Mario ébresztett fel a végén.
- Sajnálom. Többet nem fordul elő. –dörzsöltem a szemem.
- Nem is. Mert most szépen haza mész.
- Tessék?
- Fáradt vagy, kialvatlan. Kimész a pályára, és össze is fogod törni az autót. Haza mész pihensz pár napot, és jössz a jövő heti tesztre.
- Meg kell szoknom a fáradtságot, mert máskor sem lesz jobb.
- Utazzatok haza. Ma már úgysem vesszük hasznod.
- Köszi.
- Tudod hogy értem.
Bólintottam.
- Aludj egy jó nagyot. Jövő héten várlak.
- Jó.
Visszamentem a szállóba.
Chris a tv előtt feküdt a kanapén, és aludt. Rá is ráfért. Letusoltam, és egy szál fürdőköpenyben lefeküdtem a hálóba.
Magamban valahol hálát adtam az égnek, hogy Luke Adriannál van, szinte percek alatt elnyomott az álom.
Arra ébredtem fel, hogy alig kapok levegőt. Pár pillanattal később rájöttem, hogy azért, mert az angol mellettem alszik, és erősen magához húz. Fészkelődtem egy kicsit, hogy lazuljon a szorítás.
Nem értettem hogy miért csinálja, az utóbbi időben párszor aludtam már vele egy ágyban, pláne ha annyira rosszul volt mint most, de sosem bújtunk egymáshoz.
Hajnalban felébredtem, kimentem a fürdőbe, leültem a kád szélére és elbőgtem magam.
Minden vágyam az volt, hogy másnap a pályán körözhessek, de tudtam hogy Marionak igaza van. Nem vagyok sem olyan lelki, sem olyan testi állapotban, amire szükség lenne.
Cobrát is már ezer éve nem láttam, legalábbis vagy három hónapja, amióta ápolónőt játszom.
Már biztosan átszerződött máshoz.
- Mi a baj?
Felpillantottam.
- Csak kijött rajtam a stressz.
- Gyere. – nyújtotta felém a kezét – Menjünk aludni. Holnap hosszú napod lesz.
- Nem tesztelek.
- Tessék?
- Mario letiltott.
Összevonta a szemöldökét.
- Miért?
- Elaludtam a megbeszélésen, megtámasztottam a fejem, és ennyire emlékszem.
- Szükséged van pihenésre. Pláne hogy lassan kezdődik a szezon. Jót fog tenni neked ez a pár nap.
- Persze.
Leült mellém.
- Még megvan a régi lakásod Indyanapolisban nem?
- De.
- Miért nem utazol el Amerikába pár napra? Sok ismerősöd van arra, kicsit kiszakadnál ebből a bolondokházából. Én el leszek, és a kicsi is.
- Kösz, de nem.
- Menj el. Neked is jár a szabadság, egész szünet alatt semmit sem pihentél, csak rohangáltál, elláttad Lukeot, engem istápoltál, és rendezted a ház ügyeit. Egy kicsit fel kell töltődnöd.
- Velem jössz?
- A pihenés azért pihenés, mert nincs ott egy éjszaka ordító gyerek, és egy állandó rosszullétes rákos. –mosolyodott el – Amúgy sem hiszem, hogy jót tenne nekem, egy tizenkét órás repülőút.
- Majd még eldöntöm. De holnap szeretnék kimenni a pályára, és nézni az autókat, ahogy köröznek.
- Miért?
- Hiányzik. –szaladt ki a számon.
Átölelt.
- Rengeteg nyűgöt vettél velem a nyakadba.
Legyintettem.
- Ugye tudod hogy nem kell ápolnod? Nem várom el, és azt sem hogy Lukekal ennyire törődj. Túl sok idődet, és energiádat emésztjük fel… Pedig neked a versenyzés az életed. Azt hittem, hogy…
- Hagyd ezt kérlek. Így van jól ahogy van.
- Nem! Tönkre teszed magad, és a karriered. Neked a versenyzés az életed. Nem akarom hogy miattunk baleset érjen, vagy fel kelljen adnod, mert nincs elég időd a felkészülésre, és erőd a koncentráláshoz.
- Mire akarsz megint kilyukadni? Ha megint arra a hülyeségre hogy váljunk el….
- Nem!
- Akkor?
- Költözz el.
- Tessék?
- Ez a leg…
- Megint kidobsz az életedből? Ha nagy a baj kellek, de ha már javulnak a dolgok kivágsz? Nem hiszem el, hogy megint itt tartunk. Megint van valaki a képben, vagy ezúttal csak simán lapát?
- Nem erről van…
- Szerintem meg igen! Elegem van! Torkig vagyok veled! – berohantam a nappaliba, magamra rángattam a farmert, meg egy pólót, és felkaptam a táskám.
- Hová mész?
- Semmi közöd hozzá!
- Angel! – megragadta a karom.
Pofon vágtam.
- Elválok! Majd keres az ügyvédem. – sziszegtem, majd azzal a lendülettel kirohantam a folyosóra, majd az épület elé.
Leintettem az első taxit, majd megkértem hogy vigyen a reptérre, előkerestem Eddie számát.
Végül megnyomtam a hívásindítást.
Egy álmos hang szólt bele.
- Igen?
- Ang vagyok.
- Mi van ég a ház? – gúnyolódott.
- Tudod mit? Menj a pokolba Christiannal együtt. –és lecsaptam a telefont.
Reggelig ültem a reptéri váróban, gondolkoztam hova tudnék menni, és hogyan tovább.