Hazad of hearts 1.

Hazard of hearts fejléce:


Angel Hunter(Michelle Schermer)




Eddie Irvine, "Crazy" Eddie, a Red Bull tanácsadója:


Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke:


Gerhard Berger, a Red Bull menedzsmentjének igazgatója:


Sebastian Vettel, a Red Bull pilótája, a F1 2010-es világbajnoka:



1.rész

Ahogy beléptem a hatalmas bevásárlóközpont ajtaján szinte megkönnyebbültem. Gyorsan a mozgólépcsőhöz mentem, hogy minél előbb felérjek az első emeleti a kávézóba. Egy forró teára vagy kávéra vágytam, ami felmelegíti a testem és a lelkem is, meg valami alkoholra, ami erőt ad.
Katasztrofálisan éreztem magam, egyrészt mert inkább csinosan, mint melegen öltöztem, és ezt a kora esti október végi időjárás nem tolerálta, másrészt éppen most közölte velem életem szerelme, hogy vége, ő bizony talált magának mást, a féléves Amerikai kint tartózkodása alatt.
Szét sem nézve bementem a Coffeshopba és a belső részen leültem a sarokba, egy kis asztal, és egy kényelmes bőr fotel társaságába.
Egy kedves barna, húsz körüli, magas csinos pincérlány jött oda.
- Szia! Mit hozhatok?
- Szia! –közöltem semlegesen miközben az étlapot böngésztem, igyekeztem rám sem hederíteni. Ma nem voltam beszélgetős hangulatban. – Egy extra erős brazil feketét, tejszínhabbal, és egy Charleston Follies-t jéggel.
- Azonnal hozom! –mondta kedvesen.
- Meg egy hamutálat is! Kösz! –szóltam utána.
Azzal elővettem egy női magazint, és úgy tettem mintha olvasgatnám.
Néztem a lapokat, de nem is láttam semmit, csak a történtek zakatoltak a fejembe.
Nem nagyon értettem semmit.
Pár hónapja még én és Kristóf voltunk a világ két legboldogabb embere, a közös jövőnket tervezgettük, ő jól menő ügyvéd volt egy helyi –debreceni - kirendeltségű amerikai cégnél, marketing, és külkapcsolatok részlegen. Én sem panaszkodhattam, menő kisfőnök ként az apám tervező, és építőipari cégénél, bár a munkám és az iroda ügyei miatt sokszor haza kellett utaznom Mátészalkára, remekül megvoltunk mi ketten. Legalábbis addig, amíg Kristófnak fel nem ajánlották, hogy menjen ki fél évre Amerikába, Austinba a cége ottani telephelyére, hogy szerezzen ott tapasztalatot, mert kinéz neki egy még jobb állás, ha jól teljesít.
Nem is rágódtunk rajta sokat el is vállalata, remek lehetőségnek tűnt nem vitás, így én sem akartam akadékoskodni, bár háromszor hazajött, azonban utolsó alkalommal éreztem, hogy valami nincs rendben. Kedvesen mégis távolságtartóan viselkedett, és alig beszélt hozzám pár szót, a négy nap alatt. De én betudtam annak, hogy fáradt, és csak pihenni szeretne, tévedtem.
Olyan hülye voltam, észre kellett volna vennem a jeleket, az egyre kevesebb telefonhívást, és emailt, a távolságtartást. De én csak azt hittem képzelődöm, soha többé nem leszek ilyen naiv!
Gyűlöltem őt, amiért nem tudta ezt korábban megmondani! Annak viszont örültem, hogy nem jön haza, hanem végleg kiköltözik, ugyanis megkapta az ottani ügyvédrészleg vezetését, magyarán ő lesz ott a nagy kutya. Hát csak legyen! És rohadjon is meg ott ahol van, a ki kurvájával együtt!
A pincérlány letette elém a Charlestone-t, és a hamutálat.
Biccentettem neki, és előtúrtam a táskámból egy doboz Djarum Black szegfűszeges cigit, felkattintottam a fém gyújtómat, és meggyújtottam.
Ritkán bagóztam, de most erre volt szükségem, nem akartam józanul gondolkodni! Mindent összevetve gondolkodni sem akartam, csak ennyire vágytam cigi, kávé, pia, go haza, egy jó fürdő és pihenés.
Kifújtam a füstöt.
Kezembe vettem a poharat, és körkörösen megmozgattam, a jég csilingelve csapódott neki a kristályüvegnek. Belekortyoltam, éreztem ahogy égeti a torkom. Jólesett.
Visszatettem az asztalra, és cigizve tovább lapoztam az újságot.
Belebotlottam egy cikkbe, ahol egy sztár hollywoodi házáról írtak, csak a képeket néztem meg. Nem érdekelt a duma.
Bárcsak lenne valami munka ami most eltereli a figyelmem, de pár hete minden nagyobb melót letudtunk, és most pangás volt. Aztán beugrott, hogy apa felhívott reggel, hogy holnap lehet hogy kellenék, mert valami osztrákok jönnek, mert egy gyárat akarnak Mátészalkára telepíteni, és kéne a német nyelvtudásom.
Tudtam, hogy ez csak kifogás, tekintve hogy apám angol, és feltehetően az üzletfelek is beszélnek angolul. Hát igen angol. Fanyar mosolyra húztam a szám, eszembe jutott, hogy ő és anya már vagy harminc éve boldog házasságban élnek, és mai napig nem bánják, hogy mindketten Debrecenbe jártak egyetemre. Mondhatni sablonos tündérmese az övék, apám angol, Londonból, gazdagcsaládból való, és a középiskola elvégzése után, építészetész mérnöknek akart tanulni, és ma sem tudja miért Magyarország, és Debrecen mellett döntött. Anya egyszerű családból való, ő angol –irodalom szakon tanult az egyetemen, egy buliba ismerkedtek össze, és a nagy szerelem máig tart. Apát a szülei, mondván pénzén –nem rangján – alul házasodik, kitagadták miután elvette anyát, de ő állítja a mai napig nem bánja, mert neki anya az igazi. Amikor fél évvel, az esküvő után karácsonykor kiderült, hogy lányuk lesz, végleg eldöntötték, hogy az ő kicsikéjüket Angel Hunternek fogják hívni.
Megint fanyarul elmosolyodtam. Ők az élő példa, hogy létezik a boldog házasság, csak ez nekem nem jön össze, mert ez már a második eset, hogy pofára ejtenek. Irigyeltem őket.
Megjött a kávém, de már rá sem néztem a pincérre.
Gyorsan megittam a maradék italom, majd három kis zacskó cukrot beletömtem a kávéba és szórakozottan kavargatni kezdtem. Éreztem, ahogy kezd jobb kedvem lenni. Végül is, ha azt nézzük jól jártam. Legalább nem kell Amerikába költöznöm. Fene menne Austinba a világ végére.
Hangos nevetésre lettem figyelmes, és felpillantottam. Akkor ült le az előttem lévő nagyobb asztalhoz és három bőr fotelhez egy felettébb jó kedvű férfi társaság.
Tovább böngésztem az újságot, pár perccel később arra lettem figyelmes, hogy milyen kacér hangnemben adja le egyikük a rendelést. Okával odanéztem.
Három férfi ült az asztalnál, egy negyvenes kissé pocakos barna göndör hajú kedves tekintetű, egy másik nem is rossz, jóvágású, harmincas állandóan vigyorgó megnyerő arcú, szintén göndör hajú, és végül jó negyvenes pimaszos, csibészes mosolyú kissé őszes, rövid hajú, kellemes hangú. Nagyokat nevettek, és láthatóan jól el voltak.
Nem igazán tudtam miről beszélnek, de amit kivettem, az kocsikról, és nőkről szólt.
A pincér lány kihozta a rendelésüket, és a harmincas feltűnően flörtöt vele, tette neki a szépet rendesen. Tény, ami tény, nem csinálta rosszul, és felettébb jó pasi volt, olyan akit az ember lánya, nem rúgnak ki az ágyából, ha úgy adódik.
Rezgett a mobilon, előtúrtam. Csak egy sms, apától, hogy akkor holnap számíthat e rám.
Visszaírtam, hogy igen, és reggel tízre ott vagyok.
Eltettem a telefont, az újságot, a cigit, majd felálltam.
Odasétáltam a pénztárhoz, ami pont a három pasi mellett volt.
- Fizetnék. –mondtam kedvesen.
- Azonnal. –mondta a lány zavartan.
Látszott hogy még mindig a férfi hatása alatt van.
Keresgélte a gépben a rendelést, én kissé morcosan, féloldalasan neki dűltem a pultnak.
Ekkor vettem észre, hogy a negyvenes pasi engem stíröl, méghozzá elég látványosan, és pimaszul. Érdeklődve néztem rá, és egy hosszú pillanatig farkas szemet néztem a huncut kék szempárral. Megeresztett egy csibészes mosolyt.
- Meg is van. –közölte a pincér.
Ránéztem, és kifizettem a kért összeget, és borravalót is adtam. Közben hallottam, ahogy a negyvenes, mond valamit a harmincasnak angolul.
- Nézd csak meg ezt a kis csinos szőkét itt. Felettébb mutatós darab, és nem lehet utolsó az ágyban, leríj róla, hogy milyen vehemens.
- Hát nem mondom, hogy nem töltenék el vele, egy éjszakát szívesen.
- Mit kezdenél vele? Nem is értesz a nőkhöz? Minden nőd elhagy! – mondta nevetve a negyvenes.
- Hna előtört belőle a nagy macsó… - szólalt meg a harmadik.
Visszafordultam a pénztártól, az előbbi férfi még mindig engem nézett.
Rendesen végigstíröltem én is, jelezve, hogy hallottam, és értettem miről beszéltek, majd keresztül néztem rajtuk, és kisétáltam a tömegbe.
De éreztem, ahogy a negyvenes tekintete hosszan elkísér. Nem tagadom szívesen visszafordultam volna, de erőt vettem magamon. Bár egy pillanatig eljátszottam a gondolttal, mert felettébb vonzónak ítéltem meg, de az egy éjszakás kaland nem az én műfajom, ennek pedig láthatóan, csak arra kellenék.