Hazard of Hearts 33.

32.rész

- Nem vagyok Bambi!
- Bocs!Bambi! –vigyorogtam szélesen.
- Inkább Toppancs! (Eredetileg Thumper, de nálunk, ha minden igaz Toppancsnak nevezték a nyuszit!) – kuncogott mögöttünk Zoé.
- Miért? –kérdeztem hátra.
- A mimikája miatt! – nevetett Zoé hasát fogva.
- Hagyjátok abba! Ez gáz!
- Mi? –kérdeztem tetetett döbbenettel.
- Hogy rajtam gúnyolódtok!
- Nem is vagyunk rajtad! – mondtuk Zoéval egyszerre, aminek újabb röhögés lett a vége.
Seb mérgesen előre csörtetett.
- Mindig ilyen? – döbbent meg Zoé.
- Nem. Szerintem még mindig a Hanna ügy, plusz a pár nappal ezelőtti balesete. Túl lesz rajta, de addig is vegyünk vissza mert tényleg belegázolunk, az érzékeny kis lelkébe. – somolyogtam.
- Érzékeny kis lélek na persze!
- Miért ne mond nekem hogy letámadott? – keltem Seb védelmére.
- Nem. De minden férfinak az a célja, hogy megdöntse a csajokat!
- Ahogy minden nőnek az, hogy a pasikat ágyba vigye! Az élet fontos része ez is. Csak ki kell választani a jó pasit! Ha az ember okával válogat, akad köztük egyébként néhány rendes is, mint Chris vagy Seb.
- Az apám nincs köztük!
- Ez tény! Nem egy földre szállt angyal! De attól még szeret!
- Hát hogyne! – mondta Zoé mérgesen.
- Megint állt a bál?
- Le lettünk ordítva Sebbel, hogy mit keresünk mi a hálószobája ajtajában! Válaszul hozzávágtam az újságot! Ledöbbent!
- Sssszzzz! Az gáz! Aztán?
- Kirángattam Sebet, és lementem hozzá. Apám meg utánam, és verte az ajtót, hogy nyissuk ki!
- Gondolom nem nyitottátok!
- Naná hogy nem! Láttam, hogy Seb nincs jól, eszem ágában sem volt összeveretni, csak azért mert apám hülye!
- Legalább neked van eszed, ha már apádnak nincs! De miattatok, rám meg Chrisre verte rá az ajtót!
- Bocs…
- Semmi gáz! Chris leordította! Egy kicsit le tudtuk hűteni, de azt hiszem én is felcsesztem az agyát!
- Mivel?
- Hosszú történet….
- Szóval te is voltál a nője! – közölte epésen.
- Inkább az a baja hogy nem voltam! – nevettem fel.
Zoé döbbenten nézett rám.
- A lényeg hogy nem. De ha kínja van, akkor nálam köt ki, hogy mit kezdjen veled!
- Akkor anyunak igaza volt!
- Miben?
- Hogy „Végre van egy nő, aki elkapta apád tökeit, és tud bánni azzal a hülye ír fejével!”
Kitört belőlem a röhögés. A térdem csapkodtam úgy nevettem.
Hosszú percek teltek el, mire sikerült leállnom.
- Ez a mondatot ne verd nagy dobra jó? A saját, és az én érdekemben sem. –mondtam könnyes szemmel.
- Miért?
- Mert egy, nem vagyok a nője, kettő Christ boldogítom, három ha ezt terjeszted akkor megindul a pletyka, és Chris és apád is kínos helyzetbe kerül, mondván mindkettejükkel egyszerre kavarok. És ha rájönnek hogy te vagy a forrás, akkor véged!
- Akkor nem terjesztem!
- Helyes döntés. Amúgy meg, bármilyen ember is Eddie, akkor is az apád, és hidd el hogy szeret! Csak nem tudja mit kezdjen veled, ő leragadt ott hogy te az ő pici lánya vagy! Azt hiszem pár év fázis késésben van! Próbálkozik ő, csak mindig elszúrja! Nekem elég sokat mondta, hogy bánja, de tudod milyen nem tud kibújni a bőréből. De legalább már próbálkozik, és nálad az már nagy eredmény….
- Tudom. Én is szeretném rendbehozni, de mindig ordítás és balhé a vége.
- Türelmet kéne tanulnia, és ahogy hallom tőle néha neked is….- somolyogtam.
- Igen….. Kéne…… - motyogta - És Chris tényleg olyan rendes pasi? –váltott témát, hagytam.
- Igen. Törődik velem, és szeret.
- És te is őt?
Nem válaszoltam.
- Nem mondom el senkinek. –szögezte le gyorsan.
- Mit nem mondasz el senkinek? –jött vissza Seb.
- Semmi. Azt, hogy csak úgy vagyunk Chrissel.
- Én azért reménykedetem hogy hátha beleszeretsz…
- Seb, te pont olyan naiv és kedves vagy, mint Exupery könyvében a Kis Herceg. De azért szeretlek!
- Miért én vagyok mindig a béna?
- Nem vagy béna, csak jóhiszemű, túlságosan is. – belekaroltam, és megböktem – Ne keseregj már azon a lányon. Van még ezer másik, aki van olyan jó, mint Hanna.
- Tudom… De még fáj….
Szomorúan néztem rá.
- Akkor csatlakozz te is Megtört Szívek Klubjához! – sóhajtott Zoé.
Rápillantottam, ő is le volt törve.
- Srácok! Én két citrommal nem mászkálok! Szedjétek össze magatokat jó?
- Uhum. –dünnyögték egyszerre.
Így indultunk el gyárnézésre. Zoé megpróbálta megerőltetni magát, és poénkodni, néha még Seb is elmosolyodott. De mi hiába viháncoltunk, és éreztük jól magunkat, a kis német csak nem tudott kimászni a melankóliából.
Éppen végeztünk az egyik felével az épületnek, amikor el kellett haladnunk a porta előtt.
Odahajoltam Zoéhoz.
- Menj előre és foglalj nekünk egy asztalt az ebédlőben, valami csendeset. Addig kifaggatom Sebet!
Rám kacsintott, majd eltűnt.
- Hna szőke herceg! –húztam félre – Mond már el mi a gáz!
- Hanna hívogat! – felelte egyszerűen.
- De minek? Mit akar?
- Hogy adjak neki még egy esélyt….
- Gyorsan meggondolta magát. És te akarsz neki adni?
- Nem. A történtek után nem. De nem tudom lerázni… - mondta keserűen.
- Megoldjuk ígérem! De most ne nyomasszon!
Bólogatott.
- Egész kedves lány ez a Zoé! Nem gondoltam hogy ennyire normális…
- Helyes lány, és aranyos is. Csak ki van Eddie miatt…. – mondta Seb bánatosan.
- Majd mi összerakjuk egymás lelkét! –kacsintottam rá, majd belekaroltam, és bementünk az ebédlőbe.
Zoé ugyanazt az asztalt választotta, ahol már korábban is ültünk Sebbel.
Micsoda érzék!
Az ebéd egész jól indult, Seb is elengedte magát, és a végén azon kaptam magam, hogy én vagyok a terápia vezető. Seb elpanaszolta az egész Hannás sztorit elölről, Zoé rendesen szidta a csajt, hogy milyen egy ribanc. Aztán én meséltem el megint életem pasijait. Eddiet kihagytam, Zoé pedig mint valami hazugságvizsgáló rákérdezett.
Nem akartam sumákolni, így színt vallottam. Nem fűzött hozzá semmi.
Végül ő került terítékre. Kiderül, hogy akivel összejött, az nem volt már, mint Piquet fia Nelson.
Kicsit kiakadtam, hogyhogy tudott pont vele kavarni, de előre tudtam a választ.
- Szerettem, és ezt hittem ő is szeret! – mondta letörten.
Most Seben volt a sor, hogy minden szidalmat Nelsonra pakoljon.
Mire befejeztük az ebédet, kineveztem az asztalt a Megtört Szívek Klubjának törzshelyévé.
Éppen fel akartunk állni, amikor megjelent a hármas fogat - Chris, Eddie, és Gerhard -, az ebédlő ajtajában.
- Már csak ők hiányoztak! –szaladt ki Zoé száján.
- Micsoda időzítés… - morogtam.
- Apám sík ideg….- motyogta Zoé.
Eddie valóban dühösnek tűnt.
Semmi kedvem nem volt egy újabb balhéhoz vele, és ahogy láttam Sebnek, és Zoénak sem, de éreztem a zsigereimben, hogy elkerülhetetlen. Nagyot sóhajtottam. Miért ver engem az Isten? Miért?