Through Hearts and Tracks 57.

57.rész

Eddie az asztalnál ült, és turkálta a rántottát. Látszott rajta, hogy ideges, és kedvetlen.
- Szia…- suttogtam.
Felnézett, aztán mérgesen lecsapta a villáját a tányérra, és mérgesen bámult az arcomba.
Nem akartam vele is veszekedni, most csak arra vágytam, hogy öleljen át, és azt mondja nem haragszik.
- Sajnálom én nem akartam….
- Hát persze! – vágott közbe – Már a könyökömön jön ki!
- Eddie kérlek…
- Most bezzeg kérsz, meg könyörögsz! De fel sem fogod milyen érzés azt hallgatni, hogy a kis szőkéddel úgy vitatkoztok, mint egy ős öreg házaspár, akik mindig is összetartoztak! Nekem ehhez már nincs gyomrom! – állt fel dühösen az asztaltól, a széket pedig, ahelyett, hogy visszatolta volna a helyére, csak szimplán, a földhöz csapta.
Hatalmasat csattant, én pedig összerezzentem, és ijedten pillantottam Eddiere, aki fogta a tányérját, bevitte a konyhába, szimplán belevágta a mosogatóba, ahol diribdarabra tört.
- Eddie… kérlek… én tudom, hogy nagyon nehéz neked, de ne csináld ezt ….- suttogtam.
- Elegem van ebből! Én ezt már nem bírom tovább! –közölte a mosogatónak támaszkodva.
- Eddie…
- Elmegyek! –közölte színtelen hangon.
Azt hittem rosszul hallok.
- Tessék?
- Délután még elhozom a dokit, aztán este elrepülök Londonba!
Lehunytam a szemem, és éreztem, hogy végigfolynak a könnyek az arcomon.
- Ha ezt most azért teszed, mert perlekedtünk, akkor kivételesen nem hozol jó döntést! Nem gondoltam volna rólad, hogy pont most fogod feladni! – közölte Seb dühösen.
Megfordultam, ott állt mögöttem a félfának támaszkodva, de látszott, hogy eléggé ingatag. Nagyon sápadt, és kimerült volt.
- Pont te a véleményedre van szükségem! – csattant fel Eddie – Inkább tartsd magadban a hülyeségeidet!
- Szerintem pedig te csinálsz hülyeséget! Ha végig hallgattad volna, tudnád, hogy a döntést elhalasztottuk, amíg jobban nem leszek, és én semmit nem fogok rá, rátok kényszeríteni, azt is fel dolgozom, ha téged választ!
- Hát hogyne! Ahogy eddig!
- Komolyan gondolom, amit mondok! Biztosan nem lesz könnyű Angel nélkül élnem lennem, de túlteszem magam rajta. Tudom, hogy melletted boldog élete lesz, mert szereted, és jó lecke lesz, hogy legközelebb ne hagyjam, hogy az idiotizmusom miatt elveszítsem akit szeretek!
- Nagy szavak! – dühöngött tovább Eddie.
- Te is tudod, hogy nem szokásom a levegőbe beszélni!
- Mert te a tisztesség lovagja vagy!
- Nem mondtam, hogy az vagyok. De erről a kérdésről, nem hiszem, hogy pont neked kéne szónokolnod, ha már itt tartunk!
- Mire célozgatsz ezzel? - ordított Eddie.
- Én nem célozgatok semmire, csak azt mondom, hogy te sem vagy éppen az erény, és a hűség szobra! – közölte Seb dühösen.
- Óóóó hát persze! Mert te a szőke hajaddal, a kék szemeddel, és az ártatlan kis mosolyoddal mindenkit leveszel a lábadról, közben meg nálam is többet iszol, és kapkodod a drogokat! Végül is egy playboy macsó, és egy drogos közül kell választania gondolom erre célozgatsz?! Látod édesem –nézett rám – a két lehető legjobb pasi közül kell választanod!
Úgy veszekedtek egymással, mint két kakas a szemétdombon, és én ezt már nem bírtam hallgatni.
Teljesen kivetkőztek önmagukból, sehol nem volt az a két férfi akit megismertem, csak két harcoló, akaratos, dühös, és csalódott ember. Tudtam, hogy én okoztam a galibát, és én kevertem meg mindent, de soha sem gondoltam, hogy idáig fajulhatnak a dolgok.
- Kíváncsi leszek, hogy a tények ismeretében kire voksolsz! – gúnyolódott tovább Eddie, és közelebb lépett hozzám, megfogta a karom, és megszorította.
- Nos lássuk ki lesz végül a befutó?
- Engedd el! Ha valakire dühös lehet az én vagyok! Ha meg akarsz verni valaki, akkor rajta itt vagyok én! Úgyis régóta a bögyödben vagyok! – sziszegte Seb.
Eddie mérhetetlen megvetéssel nézett rá.
- Sohasem bántanám, bármennyire is haragszom rá! Ami persze rólad, és a tárgy dobálási szokásaidról nem mondható el!
Seb arca megrándult a fájdalomtól. Sejtettem, hogy végigperegnek az agyában a kórházban történtek.
Ahogy Eddie közelebb húzott magához, megcsapta az orromat, valami frissen szeletelt zöldség illat, paprika, paradicsom.
Paradicsom!
Erre a szóra úgy éreztem felfordul a gyomrom.
A szám elé kaptam a kezem, és éreztem, hogy szédülök.
Felpillantottam Eddire, aki éppen Sebbel nézett farkasszemet.
Megpróbáltam kirántani a kezem, Eddie kezei közül.
- Csak nem el ak….- nem tudta befejezni a mondatot, lesápadt – Jól vagy? –kérdezte félve.
Elrántottam a kezem, és kirohantam a mosdóba.
Mivel nem ettem semmit, csak a gyomorsav, és egy kis tea maradéka jött ki.
De így is alig tudtam abbahagyni az öklendezést.
Valaki átölelt hátulról, és nyugtatgatott, valaki pedig a szám elé tartott egy nedves törölközőt.
Kicsivel később magamhoz tértem.
Eddie volt az aki, szorongatott, Seb pedig ült a kád szélén, és felém nyújtott egy száraz törölközőt.
- Jobban vagy? –kérdezték egyszerre.
- Kicsit. De azt a piros, kerek, lédús zöldséget, tüntessétek el a házból. –nyögtem.
- A paradicsomra gondolsz? – kérdezte Eddie aggódva.
Abban a pillanatban a wc felé fordultam, és megint hánytam.
Seb megint az orrom alá dugott, egy vizes törölközőt, aminek ezúttal levendula illata volt.
Mélyeket szippantottam belőle.
Amikor hosszú percekkel később, jobban lettem, már csak erősen rekedten tudtam beszélni.
- Ez a levendula jó ötlet volt. Kösz. Így sokkal jobb.
- Nincs mit.
- Honnan jutott eszedbe? –érdeklődött Eddie kissé gúnyosan, miközben engem ültetett le a lecsukott fedelű wc-re, majd bevizezett egy újabb törölközőt.
Seb semleges tekintettel bámulta.
- Nem tudom beugrott, hogy ez az illat mindig megnyugtatta Stephaniet, amikor a terhessége alatt hányingere volt….- morogta.
- Terhes? – nyögtem ki kétségbeesetten a kérdést, és Eddiere pillantottam, aki döbbenten nézett rám.
Én pedig hol Sebre, hol Eddire néztem rémülten.
Seb értetlenül nézett, engem, majd Eddiet.
- Most mi van miről maradtam le? –kérdezte dühösen.
Becsuktam a szemem, és hátradőltem a hideg csempére.
Majd amikor kinyitottam Eddiere pillantottam, aki karba tett kezekkel nézett, és hátával a mosdónak dűlt.
- Most mi van? –érdeklődött Seb tovább.
Eddie rá sem hederített, csak engem nézett.
Én pedig kérlelően néztem rá, hogy ne kérdezd meg, ne kérdezd meg, ne kérdezd meg!
- Terhes vagy? –kérdezte kedvesen.
Esdekelve néztem rá.
- Nem tudom… Lehet….- suttogtam.
Sebre pillantottam, aki először engem nézett megrökönyödve, majd Eddie.
A fenébe!