Hazard of hearts 27.

27.rész

(Mó kedvéért, de nincs több kívánságműsor! :D)

Felszálltunk a gépre, és fáradtan nyúltam el az egyik ülésben.
- Mennyivel kényelmesebb ezen utazni mint járaton…- sóhajtottam fel.
- Igen….- Chris lerogyott mellém.
- Nincs komolya baja. Ne aggódj! Pár hét és rendben lesz!
- Tudom…. Kicsit olyan mintha a fiam lenne… - a kezébe temette az arcát, és masszírozni kezdte a fejét.
- Nem akarod elmondani mi a gond? Mi nyomaszt ennyire?
Hátradőlt az ülésben.
- Most máshoz lenne kedvem… - húzott magához.
- Chris ezt most ne….
- Még haragszol? – nézett rám vágyakozva.
- Nem. És nem kifogásnak szánom, de majdnem tizenkét órája repülök egy huzamban, fáradt vagyok, éhes, és kimerült.
Szorosan magához húzott.
- Ne haragudj…
- Semmi baj…. Akkor csak búj hozzám!
- Rendben.
Felállt széthúzta az ülést, mint egy kanapét.
- Nem akarom tudni ez miért kellett ide Eddienek!
Chris felnevetett.
- Akkor nem részletezem!
Fáradtan bújtam a mellkasára.
Chris kibámult az ablakon.
- Aludj egyet te is. Rád fér…
- Nem tudok… Zakatol az agyam….
- Mond el….
- A te eltűnéseddel kezdődött, aztán kiderült, hogy elszúrtuk a tervezést… - suttogta.
- Az autóét?
- Igen. Adrian tervei és a számítógépes szimuláció rendben volt, aztán amikor a kész kocsit betoltuk a szélcsatornába kiderült, hogy kész katasztrófa. Amit lehetett javítottunk rajta, mielőtt a fiúk kifutnak vele a pályára, de nem nagyon jöttünk rá, hol a legnagyobb gond. Olyan az egész, mint egy nagy rohadt ementáli sajt, és hiába tömünk be egy lukat, van még rajta több száz.
Szánakozva néztem rá. Minden gondot magára vett, csoda hogy nem rokkant bele!
- Seb is azért törte össze magát, mert elbasztuk! – fakadt ki.
- Nem, baleset volt, te mondtad!
- Igen! Az! De az én hibám!
- Chris!
- Az enyém! Adrian már tavaly nyár óta mondja, hogy adjak több pénzt a fejlesztésre, és az tervező részleg makett tesztelői részlegének, de azt hittem, ahogy eddig, Adrian tökéleteset munkát végez. és az csak idő és pénz pocsékolás! Nem gondoltam, hogy az új szabályok miatt ennyire mellényúlunk! Ahogy Sebet ismerem, mindent megtett, hogy még többet hozzon ki abból a rakás ócskavasból, de hiába. Túlment egy határon, és majdnem belehalt!
- Chris… Seb tudta mit csinál! Nem gyerek már! Vállalta a rizikót!
- Miért voltam olyan hülye?? A saját pilótáim életét teszem ezzel kockára!
- Chris! Kérlek! –szorosan hozzábújtam – Megoldódik minden hidd el! Ne agyalj ezen kérlek! Azzal nem segítesz a csapaton, ha belebetegszel!
- Maradj velem! Most nagy szükségem van rád!
- Tudod, hogy számíthatsz rám, ahogy Seb is…
Magához húzott, és megcsókolt, szenvedélyesen, vadul, követelőzőn. Amikor elváltak az ajkaink, kapkodva vettük a levegőt.
Chris nem tudta visszafogni magát, és az ölébe rántott.
Simogatni kezdte a hátam, a mellem, a fenekem.
- Ezeket nem lehet az ágyban megoldani…- suttogtam.
- Nem! De három hete nem voltam nővel…. És sok bennem a feszültség…- morogta rekedten a nyakamba.
Lehúzta a felsőmet, és kikapcsolta a melltartómat.
- Ne mondj nemet…. Most ne…. Kellesz nekem! – suttogta a fülembe.
- Jó…. De akkor a padlón csináljuk!
Felálltam, és magammal húztam őt is. Levettem a zakóját, és meglóbáltam előre.
- Ugye tudod nélkülözni?
- Igen…- mondta rekedten.
Ledobtam a földre, mint egy rongyot.
Kigomboltam az ingét, és kioldottam az övét. Mindkét ruhadarabot ledobáltuk.
Megfordultam, és hozzányomtam a fenekem a férfiasságának.
Éreztem, mennyire vágyik rám. Kikapcsolta a nadrágom, és lehúzta rólam.
Egy elől piros szaténbetétes, hátulra pánttá vékonyodó fekete csipke alsó volt rajtam.
- Miért ezt vetted fel? –kérdezte Chris rekedten.
- Nem tetszik? – gúnyolódtam.
- Fel akartál szedni valakit? –kérdezte szinte mérgesen.
- Igen! Egy jó képű írt! – vágtam vissza.
Maga felé fordított.
- Szóval szándékosan csináltad igaz? Szándékosan futottál össze velem! De ezek szerint inkább Eddiet akartad?! – dühöngött.
Elkezdte keresni a nadrágját.
Hátulról átöleltem.
- Csak nem féltékeny vagy rá te angol? – kacérkodtam.
- Ha azért vagy itt, hogy megleckéztess, és a földbe döngölj, akkor gratulálok sikerült! – dühöngött tovább.
Le akarta rázni magáról a kezem.
- Csak ezt volt kedvem felvenni reggel….- mondtam fásultan, majd elengedtem.
Chris megfordult és rám nézett.
- Ha Eddie kell, akkor…
- Hülye vagy…
- Igen az vagyok, mert…
Befogtam a száját.
- Ha ő kéne, akkor nála lennék! És inkább örülj, hogy reggel ezt az alsót vettem fel! – bújtam hozzá.
- Megőrülök ha a közelemben vagy….- suttogta.
- Látom…..
Lehúztam magammal a földre. Ő került felülre, végig csókolta az egész testem, a nyakamtól, a hasamig. Közben cirógatta a belső combom, majd benyúlt az alsómba.
Finoman cirógatott, körkörösen simogatott, és harapdálta a mellbimbóm.
Kéjesen felnyögtem, megragadtam a boxerét, és elkezdtem lecibálni róla.
Sikerült.
Le akartam tolni magamról a finom kis alsómat, de nem engedte.
- Ez marad.. –morogta.
- Tetszik? – nyögtem fel.
- Megvadít!
Megragadtam a férfiasságát, megszorítottam, és simogattam, majd húzogattam.
Teljesen megőrült tőle.
Végül nem bírta tovább rám feküdt, kicsit oldalra húzta az alsómat, és egy határozott mozdulattal belém hatolt.
Már ez is túl jó volt. Neki nyomtam a csípőm az övének, és mozogni kezdtem, gyors tempót diktálva. Próbált lassítani, de hiába.
Éreztem, hogy neki már nem sok hiányzik.
- Hagy abba…- mordult rám.
Nem hagytam.
- Angie…
Megpróbált lefogni, de nem sikerült neki.
Még gyorsabban mozogtam, ő is átvette a tempót. Éreztem, ahogy megfeszül a teste, hangosan felnyögött, egy pillanatra abbahagyta, majd folytatta.
Pár pillanattal később, bele kellett kapaszkodnom a hátába, megint véresre karmoltam, kezdett túl jó lenni, majd kicsit felemelkedtem, és egy túl hangos nyögést követően én is a csúcsra értem.
Visszahanyatlottam a földre, Chris átölelt. Én pedig a mellkasához bújtam.
- Mi hiányzott jobban a társaságom, vagy a szex velem? – kérdeztem még mindig zihálva.
- Mindkettő. De legjobban a szex. – felelte lihegve.
- Jó páros vagyunk az ágyban…
- Igen…
Fölé hajoltam és sokatmondóan rá vigyorogtam.
- Ha csak nem akarsz bűnjellel a hátadon végigmenni a gyárban, a zakódat ki kell dobnod!
Mindketten egyszerre nevettünk fel.