Hazard of hearts 22.

22.rész

Még elintéztünk egy fényképes beléptető kártyát nekem, hogy be tudjak menni a szobába, és egyéb helyekre. Dietrich annyira előzékeny volt, hogy előre leszólt, hogy teljes körű jogosultságot kapjak, amit azt jelentette hogy bárhová be tudtam lépni ezzel a kis vacakkal a gyár területén. Seb mondta, hogy becsüljem meg, ilyen csak tíz –tizenöt embernek van.
Még viccelődtünk, ökörködtünk egy kicsit, míg felértünk a szobáig.
- Jaj igen, Chris lakrészében kaptál helyet, ha nem gond? – mondta Seb.
- Hát jobban örültem volna, egy saját szobának bármilyen kicsi is.
- Jelenleg csak két szoba szabad, de oda holnap jön Adrian felesége, meg a gyerekei.
- Értem. Végül is nem tragédia, csak nem szeretek mindenhol a pasiba botlani. Kell egy kis magány.
- Ezzel nem lesz gondod. Chrisnek marha nagy a lakrésze, vagy kétszáz négyzetméter.
- Mennyi?
- Bezony! –vigyorgott Seb – Szinte a teljes felső szint az övé. Van egy nagy nappali, erkély, két háló, egy bazi nagy fürdő, meg egy kisebb konyha.
- Hűűű. Azt hittem max egy két szobás…
- Neeem. Az a mienk. –húzta el a száját.
- Seb! Amikor én itt vagyok, gyere át nyugodtan! Sőt beszélek Chrissel, hogy ha csak ő van itt, akkor is bejöhess. Rád fér, egy kis nyugi. Meg ahogy látom szereted a nagy tereket. Nem tesz jót neked, ha be vagy zárva egy kis lukba.
- Köszi. De ha térre vágyom, kimegyek sétálni.
- Seb! Laktam egy két szobás lakásban, az ember egy szint után majd megőrül, hogy több tere legye. Nekem is szokatlan volt egy nagy családi után ház után, egy pici egérlyuk. – mosolyogtam rá kedvesen.
Hírtelen átölelt.
- Olyan rendes vagy velem! De komolyan!
Nagy nehezen elengedett.
- Szívesen…
- Jó hogy van valaki aki törődik velem. Kezdem kicsit úgy érezni, mintha a nővérem lennél. Ők ápolták ennyit a lelkem.
Szélesen elvigyorodtam.
- Mindig akartam egy öcsit!
Megöleltük egymást.
- Öcsi! –vigyorogtam rá.
- Nővérke! – nevetett fel.
Tetszett, hogy Sebbel máris ennyire jól alakult a kapcsolatom. Kedveltem, és tényleg olyan volt, mintha végre lenne, egy öcsém. Örültem, hogy végre én is el tudtam mondani valakinek mindent, erről a bonyolult kapocsról, ami Chris, Eddie és köztem van. Seb nem tudott segíteni, a tanácsaival sem mentem sokra, sajnos ő az emberi őszinteségre alapoz a legtöbbször, és ezt Eddie esetében nem lehet. De már azzal is sokat tett, hogy meghallgatott, és nem adja tovább.
Végül megálltunk egy nagy fehér ajtó előtt, Seb elkérte a kártyám és megmutatta hogy kell kinyitni, majd rövid búcsú után magamra hagyott.
Varázslatos kis lakrész volt annyi szent. Amikor beléptem, a bejárat jobb oldalán kicsit beljebb egy kis szekrényke kapott helyett, rajta levelekkel és kulcsokkal, a földön pár papucs hever szanaszét. Majd hatalmas világos nappaliba jutottam, fehér és homokszínű bolyhos szőnyegek, egy három kanapés fehér bőr ülőgarnitúra fekete párnákkal.
Az ülőgarnitúra előtt egy kis fekete dohányzóasztal, üveglappal, ezekkel szemben a jobb oldali falnál egy beépített fehér könyvszekrény, rengeteg könyvvel és a plazma tv terpeszkedett.
A bejárattal szemben nyílt a terasz, amit a szobától hatalmas üveg tolóajtók választottak el, és sötétbarna sötétítő függönyökkel lehetett enyhíteni a vakító fényt.
A nappali bal oldaláról nyílt a pinduri konyha, fenyőfa szekrénnyel, egy kis elektromos sütővel mikróval, hűtővel. Inkább volt ez teakonyha, de mivel mindenki az ebédlőben evett, és volt még, aki éjjel is dolgozott, így a lenti konyha állandó működik, sőt ha kéri a főnök még fel is viszik a kaját, nem is kell nagyobb.
A főzőhelyiség mellett volt a fürdő. Nagy széles masszázs sarokkáddal, zuhanykabinnal, széles tükörrel, és fehérporcelán kézmosóval. A hecc kedvéért a csempe szokatlan kék színe nekem tetszett. Végül a vizet is sokszor kéknek látják a festők.
A nappali jobb oldalából a könyvszekrény mellől nyílt két szoba.
Az egyikben barack színű falak,bambuszparketta, középen széles francia ágy, két oldalán mogyoróbarna éjjeli szekrények, bal oldalon széles üvegajtóval, ami a teraszra vitt ki, ezzel szemben pedig hatalmas beépített garderobebbal, és a sötétnarancs sötétítő volt a hab a tortán.
Az ajtó bal oldalán, kis fésülködő asztal, viszonylag nagy kerek tükörrel.
A másik szoba pont ennek volt a tükörképe, garderobe bal oldalon, erkély a jobb oldalon, sötét homokszínű falak, és sötét diófa bútorok, és sötétbarna sötétítők. Látszik, hogy ez Chris hálója, határozottan férfiasabb, mint a másik.
A bőröndöket, már bevitték a szobákba, úgy döntöttem, gyorsan kipakolom a sajátom, aztán zuhanyozom egyet. Egyrészt nem tudtam kicsomagolhatom e Chris cuccait, háklis e rá vagy sem, mert ki tudja mit hova szokott rakni, és ha nem ott van, akkor keresni kezdi. Másrészről meg nem akartam, hogy úgy érezze kutakodom, vagy turkálok a holmiai közt.
Arra gondoltam, hogy estére, egy kényelmes sötét farmert, fekete kivágott toppot, fekete sportcipőt húzok. Félig elegáns, és csinos, félig sportos.
Kikészítettem mindent az ágyra, majd levetkőztem, és egy köpenybe bújva éppen elindultam a fürdőbe, amikor csipogott a telefonom.
Christől jött egy újabb sms, hogy elhúzódott a megbeszélés, és a mai jópofis vacsit Dietrich lefújta, de neki még beszélnie kell pár emberrel. Hálás voltam, hogy nem lesz bájcsevej. Visszaírtam, hogy okés, én már a szobában vagyok, és igyekszem pihenni, Seb kicsit jobban van, valamint, ne aggódjon semmi gond, hogy még nem tud jönni, hiszen ez a munkája, és megértem.
Már vagy húsz perce pancsoltam, amikor legem lett és kijöttem. Alig törölköztem meg máris kopogtak.
Összehúztam magamon a lenge darabot amennyire lehetett, majd ajtót nyitottam.
Kicsit megdöbbentem.
- Beengedsz?
- Elbűvölő a modorod már megint! – vágtam vissza Eddienek.
Ki más lenne, aki képes akkor beállítani, amikor egy szál pendelyben vagyok.
Bejött, és leült a kanapéra.
- Mit akarsz?
- Te mondtad, hogy jöjjek át beszélni! –morogott rám.
Felnyögtem. Basszus tényleg!
- Jó felkapok valamit, addig maradj itt! – nem vártam meg a választ, csak becsörtettem a szobámba.
Bezártam az ajtót, és gyorsan felöltöztem.
Mire kimentem, Eddie egy pohár jeges italt forgatott a kezében.
- Az víz vagy vodka?
- Előbbi!
- Jó válasz! Utóbbinál repültél volna. –leültem vele szemben.
- Utóbbi meg egy veled töltött éjszaka sokkal többet segítene rajtam!
- Te részeg vagy? –kérdeztem döbbenten.
- Nem! Viszont, ha most megint leelemezted a kapcsolatomat a lányommal, akkor biztos be fogok rúgni!
- Jó kilátások!
Tovább forgatta a poharat, a jégkockák pedig csilingeltek, ahogy az üveghez értek.
Meredten nézett maga elé.