Hazard of hearts 5.

5.rész

A következő pár nap ilyen csendesen, barátságosan, mégis némi romantikus fűszerezéssel telt. Délelőtt dolgoztam, délben Eddie bejött az irodába, és ellentmondást nem tűrően elvitt ebédelni, majd vissza az irodába, és vagy két délután ott is maradt, ahogy ő mondta, hogy rajtam tartsa a szemét, nem igazán tudtam eldönteni, hogy ezt most konkrétan hogy is érti, de pont ezért tetszett annyira. Bár a vicc az volt, hogy a két délután nagy részében inkább csak néztük egymást.
Mire észbe kaptam már december 17.-e, péntek volt. Ez azt jelentette, hogy Eddie már majdnem egy hete nálunk, - tekintve hogy anyuék nem voltak itthon - inkább nálam volt.
Örültem, hogy van kihez, és miért hazamenni még ha csak rövid időre is.
Ezt egyik ebédünk alkalmával szóvá is tettem, egy bolond pillanatomban, Eddie pedig jó ízű nevetéssel reagált rá.
Már éppen ott tartottam, hogy kivágom magam valamivel, hogy ez csak vicc volt, de abbahagyta a nevetést, és határozottan rám nézett.
- És te ezen meg vagy lepődve? – kérdezte mosolyogva.
- Miért ne legyek?
- Ne legyél, egyrészt az ember társas lény, másrészt ez utána pár nap után le se tagadhatjuk, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, az a kis szikra bizony ott van köztünk, ha akarjuk ha nem. – mondta komolyan.
Félszegen rámosolyogtam.
- Ez tényközlés volt, nem nagy szerelmi vallomás. –nevetett fel, mert látta, hogy zavarban vagyok.
- Tudom….- piszkáltam a villámmal a burgonyát a tányéromon.
Megfogta a kezem.
- Te arra kértél, hogy ne próbálkozzak, így nem próbálkozom. De ha közben meggondoltad magad, és akarsz tőlem valamit, akkor mond meg vagy lépj te.
Egy hosszú kedves pillantást vetettem rá.
- Te legalább nem kertelsz, és nem futsz, futtatsz felesleges köröket. Mindig a lényegre térsz. –nevettem fel.
- És mi értelme a puhatolózásnak, a kertelésnek, annak hogy kerülgetjük a másikat, hogy eldöntsük tetszünk e neki vagy sem? Csak időpazarlás!
- Igen az….
Eszembe jutott valami, illetve több valami is, amit szerettem volna megkérdezni, csak nem volt merszem direkten feltenni. Így tovább piszkáltam a kaját a tányéron.
- Nagyon átlátszó vagy! – nevetett Eddie.
- Hogy érted?
- Ahogy mondom, látom, hogy valami böki a csőröd.
- Inkább kérdésem lenne.
- Inkább kérdéseid! – nevetett fel – Csak nem mered feltenni őket.
Bólintottam.
- Jó. Lássuk hogy boldogulok veled. – és megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt.
- Tessék?
- Az első kérdésed az lenne, hogy sok nőm volt már? Igen. Volt egy jó pár. A második, hogy voltam e már szerelmes? Igen, a lányom anyjába, de nem tartott sokáig, de nem bántam meg, mert akkor most nem lenne lányom. És hiszek még a nagy szerelemben, ami örökké tart? Nem. Szerintem ilyen nem létezik. Egy idő után minden kapcsolat megkopik és vége. Meg tudnék változni, hogy ne fussak más nő után? Nem, én ilyen vagyok és kész, és nem is akarok megváltozni, szeretek ilyen playboy életet élni. Megfogok e valaha nősülni, és lesz a családom? Nem, én ahhoz már túl öreg róka vagyok, szeretem ezt magányos farkas életet, és a szabadságot, nem vagyok az a nősülős típus. És nem, ha esetleg összejönnénk, nem tudom garantálni, hogy nem csallak meg, és nem bántalak meg. Annyit tudnék megígérni, hogy megpróbálom, ha szeretnéd.
Felnevettem.
- Visszavonok mindent, amit korábban mondtam rólad. Értesz a nőkhöz, és a vesénkbe látsz.
Humorosan meghajolt.
- Hát tanul rólatok nőkről ezt, azt az ember, egy pár év alatt. –mondta kacéran.
Átfutott valami huncutság az arcán.
- Csak nem arra gondoltál, hogy még nem is teszteltem az ágyban mit tudsz? –kérdeztem fapofával.
Ledöbbent.
- Én is visszavonom amit mondtam, te meg átlátsz rajtam. Pedig ki sem nézném belőled, hogy ennyire jó emberismerő vagy. –vigyorgott megint.
- Jó emberismerő vagyok, és kicsit jó profilozó is, de ha szerelmes vagyok akkor hülye is vagyok…- mondtam letörten.
- Akkor ne legyél szerelmes, csak érezd jól magad a pasikkal.
- Nekem nem megy az, hogy tetszik valaki és máris az ágyában kötök ki.
- Igen ti nők néha túl bonyolítjátok az életeteket.
- Miért neked elég, ha tetszik egy nő, és máris ágyba viszed?
- Hát azért ezt nem mondanám, régebben persze volt ilyen, de ma már megnézem azt is mi van a csomagolás mögött. –nevetett.
- Lehetetlen alak vagy! –nevettem, rá kacéran.
Vigyorogva megrántotta a vállát.
Örültem az ilyen kis epizódoknak, és közjátékoknak. Igyekeztem Eddie előtt takargatni a valódi célom, nevezetesen, hogy szeretnék belátni a bonviván álarca alá, hogy valóban olyan e, amilyennek mondja magát, vagy csak duma az egész. De ahogy egyre inkább többet beszélgettünk, és egyre jobban vonzódtunk egymáshoz világossá vált számomra, hogy nem, ez a valódi énje, ő ilyen, egy szeretni való csibész, aki ért a nők nyelvén, de mint Casanova, ő sem hűséges.
Amikor napközben nem volt velem, néha eltöprengtem, megérné e nekem, ha adnék neki, nekünk egy esélyt, ha másra nem is egy könnyű kis flörtre, egyrészt mert így legalább nem lettem volna egyedül, legalább ideig óráig, másrészt mert tudtam, hogy neki is erősen mozgatja a fantáziáját, mi sülne ki egy közös kapcsolatból.
De még erősen élt bennem a félelem, a félelem egy újabb sérülésre, a fájdalomra. Nem akartam azt érezni, hogy megcsaltak átvertek, kihasználtak, nem akartam megint szerencsétlenül érezni magam.
Lassan eljött a vasárnap reggel, és ahogy ültünk és viccelődtünk a reggelinél, olyan jó érzés töltött el, közel volt a karácsony, kint havazott, és Eddie szívdöglesztően festett a sötétkék pulcsijában, és farmerében, a lusta lágy fényben. A hecc kedvéért, én egy fekete topban, és francia bugyiban, és egy fehér selyem köntösben ültem, amit nem húztam össze magamon.
Néha felpillantottam a pirítósom kenegetéséből, és feltűnt hogy ő is legelteti ám rajtam a szemét. Ez egészen felvillanyozott.
- Mi legyen a holnapi program? –kérdeztem egyszerűen, az újságom böngészve.
De nem kaptam választ, és erre felpillantottam, Eddie éppen a kávéját itta, de pár pillanatra megállt a bögre a kezében.
- Mi az? –kérdeztem rá.
- Attól tartok elfelejtetted, hogy holnap korán vissza kell utaznom Miamiba. Holnap van huszadika.
- Igen ezt elfelejtettem, de teljesen, pedig mondtad. – mondtam letörten.
- Mit terveztél holnapra?
- Még nem vettem meg a karácsonyi ajándékokat, és gondoltam hátha van kedved eljönni, aztán este szétnézhetnénk a vásárban.
Érdeklődve méricskélt.
- Igyunk forralt bort, és sétáljuk a hidegen, amíg le nem fagy a lábunk? –kérdezte komolyan.
- Már évek óta nem csináltam ilyet, de csak egy kósza ötlet volt. – mondtam kissé letörten, majd visszatértem az újság fölé.
- Nem hangzik rosszul. Rám is rám fér egy kis nosztalgiázás. – vigyorodott el.
Felpillantottam.
- Akkor vásároljunk most, aztán meg sétáljuk? –kérdeztem lelkesen.
- Öltözz!
Felpattantam, és kiszaladtam a szobából, de visszanéztem, Eddie itta tovább a kávéját, böngészte az üzleti híreket, és csóválta a fejét mosolyogva.
Visszasettenkedtem mögé, és adtam az arcára egy puszit.
Meglepetten pillantott fel.
- Tudom hogy néha gyerekes vagyok, de te vagy a legjobb dolog ami az utóbbi időben történt velem, mert törődsz velem. –mosolyogtam rá, majd elrohantam öltözni.