Hazard of hearts 8.

8.rész

Felébredtem, mert valami hiányzott, rájöttem hogy az, nem hallom Eddie szívverését.
Tapogatózni kezdtem, és kiderült, hogy egyedül vagyok az ágyban. Kínkeservesen kinyitottam a szemem, és feltűnt, hogy Eddie behúzta a függönyöket, és a redőnyt is lehúzta, így kellemes félhomály volt. De úgy saccoltam dél körül lehet az idő.
A mellettem lévő párnán ott hever a telefonom, megnyomtam, kiderül délután fél három van. Ennyit már nagyon régen aludtam. Sőt nem is tudom mikor. Örültem, hogy mára nem terveztem munkát, és szabadnapot írtam be, mert éghetnék amiért mindenről lekéstem.
Kiderült, hogy két smst, két nem fogadott hívást kaptam. Mind Eddietől. Megdobbant a szívem. Visszakapcsoltam a hangot a telefonomra, majd megnéztem az első smst.
„ Szia! Remélem jól aludtál. Reggel el kellett utaznom, mert elég sok minden torlódott fel ez alatt az egy hét alatt. Ha minden jól megy csütörtökön érkezem, a fiúkkal. Majd hívlak. Eddie”
Tehát már huszonharmadikán itt lesz.
Ez az sms, kora reggel hat óra tájban jött, még kétszer hívott délelőtt.
Kicsit több, mint egy órája jött a másik üzenet.
„ Most éppen azért utálsz mert tegnap nem történ semmi? Ezért nem vagy hajlandó semmilyen írott, vagy íratlan formában kommunikálni velem? Azért legalább annyit jelezhetnél, hogy nem lettél e beteg!”
Gyorsan megnéztem az emailjeimet, kettőt is írt, ugyanazok voltak mint az smsek.
Megértettem, hogy mire gondol, és mit hisz, de én aludtam.
Gyorsan tárcsáztam, kicsöngött, de nem vette fel. Végül bekapcsolt a hangposta, de kinyomtam. Újratárcsáztam, semmi, ismét hangposta.
„- Szia…. –mondtam halkan – Most ébredtem fel, nem tudom mi volt velem, régen nem aludtam fél napot egy huzamban, azt hiszem lehajtottam magam az utóbbi hetekben. Mindegy. Te gondolom rendben megérkeztél, mert írtál, és hívtál. Kétszer is hívtalak, de nem vetted fel, biztosan dolgod van. Ennyit akartam. Szia.” –fejeztem be letörten.
Kinyitottam az ablakot, lemásztam a konyhába, de rettenetesen megfájdult a fejem. Bevettem egy aszpirint, ittam egy kis narancslevet, és ettem egy kis müzlit.
Vissza mentem a hálóba, bezártam az ablakot, és visszabújtam a takaró alá.
Arra riadtam fel, hogy csörög a mobil, meg sem néztem ki az csak felvettem.
- Tessék…- mondtam rekedten, és alig hallhatóan.
- Jól vagy Angie? –kérdezte valaki aggódva a vonal másik végén.
- Nem mondanám, ráz a hideg, és fáj a fejem, azt hiszem lázas vagyok…- suttogtam – Kivel beszélek?
- Chris vagyok.
- Chris?
- Horner.
- Tudom, de miért hívsz?
- Gond van, megint a tervekkel. Módosítani kellene még kettőt, és kijavítani megint a költségvetést. Két mérnöknek támadt egy jó ötlete, majd meglátod. De ráér…
- Megcsinálom.
- Ahogy hallom, te inkább csak pihenj.
- Nem! Küld át azonnal felkelek és megcsinálom! Eddienek igaza van, ha elvállaltam egy ilyen volumenű beruházást, akkor felelős vagyok érte. – folytattam rekedten tovább.
- Szerintem inkább pihenj, hallani, hogy rosszul vagy….
- Küld át!
Letettem.
Kimásztam az ágyból, és nekiültem a munkának, szerencsére kevesebb gond volt vele, mint vártam, így három óra múlva kész is lettem. Tényleg gazdaságosabb volt így annak a területnek a működése e miatt az átalakítás miatt, kb. egy negyeddel kevesebb pénzbe kerül majd a fenntartásuk. De a végére már ülni sem bírtam, majd beszakadt a hátam, és köhögtem is. Felhívtam Christ.
- Szia! –szólt bele vidáman – Dietrichnek tetszik, ha minden jól megy ,akkor ez marad a végleges.
- Re….- rám jött egy köhögési roham. Nagy nehezen abbahagytam. –Bocs. Remek. Akkor ez marad.
- Hogy vagy? Ez a köhögés nagyon csúnya.
- Nem vagyok jól, de majd pihenek.
- Van ott veled valaki? –kérdezte aggódva.
- Nem anyuék csak szerdán jönnek. De nehogy szólj nekik, rájuk fér a pihenés, én megleszek. Csak egy kis – újabb köhögés – nátha. Elmúlik mire jöttök ne aggódj. Most leteszem.
Letettem.
Felálltam, hogy visszamegyek az ágyba, de hírtelen minden elsötétült.
Arra ébredtem fel, hogy ráz a hideg, de úgy hogy összekoccannak a fogaim, jártányi erőm sem volt, így nagy nehezen a székről lerángattam egy plédet egy magam köré tekertem. Kicsit jobb lett, végül megint elájultam.
Arra tértem magamhoz, hogy valaki az ágyamba tesz, és megsimogatja az arcom.
- Eddie…- suttogtam.
- Nem… sajnálom….- jött a halk válasz.
Kinyitottam a szemem.
- Chris….
Sajnos túlságosan is kiérződött a hangomból a csalódás, mert Chris egy fanyar mosollyal próbált mindehhez jó képet vágni.
- Szia…. Ausztriában voltam Dietrichnél, és gondoltam megnézem, hogy vagy… Kicsit rám ijesztettél….
Halványan rámosolyogtam.
- Már kihívtam az ügyeletest mindjárt itt lesz….
- Köszi….
- Kérsz valamit?
- Egy kis vizet.
- Mindjárt hozom…
Bólintottam. Hallottam, ahogy lemegy a konyhába. Csöngettek.
Pár perc múlva, már egy kedves arcú, fekete hajú, ötvenes, jó kedélyű dokival, dr. Nevető Gáborral tért vissza. Ő a házi orvosom, mázli.
Amíg megvizsgált, Chris kiment.
Majd szólt neki, hogy bejöhet.
- Hna hát ez szép kis tüszős mandula, meg arcüreg, meg kis tüdő gyulladás. Beadok egy lázhúzót, és egy erősebb antibiotikumot. –miközben felszívta az injekciót, fecserészett tovább - Mit csináltál tegnap te lány?
- Sétáltam egy …..barátommal a vásárban, már este is nagyon fáztam, de azt hittem, csak a hideg miatt.
A gumiszalaggal lekötötte a felkarom, lefertőtlenítette valami sprével, majd miközben fokozatosan beadta beszél tovább, hogy elterelje a figyelmemet.
- Nem. Ez inkább a hideg, a nem megfelelő öltözet, és a kimerültség oka. Nagyon nyúzott vagy Angiekém. Az egyetem alatt voltál ennyire túlhajtott. Vegyél vissza kislány, az élet nem mókuskerék.
- Igen. Kicsit sok volt mostanában a munka meg a gond…. De igyekszem…
- Helyes! Itt lesznek a receptek! – azzal Chris kezébe nyomta őket. – Rendes volt a párodtól, hogy felhívott, jól tette.
- Nem a párom, csak a munkatársam. –közöltem határozottan.
- A munkatársa vagyok a Red Bull gyár ügyében, tegnap beszéltünk telefonon, és nagyon csúnyán köhögött, így gondoltam ránézek, mivel mondta, hogy egyedül van. –közölte Chris mindenféle zavar nélkül.
- Értem. Hát akkor is jól tetted, még egy - két nap gyógyszerek nélkül, ilyen magas lázzal, és kórház lett volna a vége. Hna akkor, viszlát fiatalság! – és elindult kifelé.
- Elhozom a gyógyszereidet, addig pihenj. –mondta Chris majd a doki után ment.
Pár pillanattal később már el is aludtam.