Hazard of hearts 14.

14.rész

Végül, csak én szólaltam meg hamarabb:
- Chris… most haragszol?
- Nem. Csak…..Semmi.
- Chris…
- Angie! Te nekünk dolgozol, és a Mercinek fogsz szurkolni, ez hogy néz ki!
- Jéééézusom! Sejtettem, hogy ez van! Nézd, én tisztességgel, és becsülettel végeztem a munkám, és végzem is! Az hogy én világ életemben a Schuminak, és Ferrarinak szurkoltam az más eset.
- És szerinted, ha ez kiderül, ezt Dietrich hogy fogja látni? – csattant fel.
- Tessék? Dietrichet a pénze, és az elvégzett munka érdekli!
- Őt érdekli a csapata iráni lojalitás, és hűség!
- Csakhogy én nem vagyok a csapat tagja! Nem dolgozom a F1ben, engem ő alkalmazott, és nem a Red Bull Racing! Sajnálom, hogy nekem nem tetszik, de én örülök ennek a hírnek. Szeretem Schumit, mert jó ember, segít a rászorulókon, sok módon, és sok pénzzel! Nekem ő gyerek korom hőse, aki egy szar kocsival versenyeket nyert, és küzdött a végsőkig! Nem tudom olvastad e a Ferrari történetét, de Enzo Ferrari halála után a csapat szétesett, és a mezőny végén kullogtak, ezt Berger is tanúsíthatja. Schumi, Todt, meg Brawn sokat tettek azért, hogy újra a csúcsra kerüljön ez a márka, és én örülök annak, hogy ennyi mindent nyert, mert keményen megdolgozott érte, ugyani sokszor tesztelt a tesztpilóták helyett, és Eddie helyett is. Annyiszor döglött meg alatta valami, vagy szúrta el a csapat. Lehet utálni, vagy gyűlölni igen, de nem vitatható el az, amit letett az asztalra. És ha az a bajod vele, hogy nagyképű és arrogáns, akkor nézd meg a többi pilótát, Senna sem a kis egójáról volt híres. Csak azért leverte Eddiet, mert az visszavette tőle a körét Japánban. Ebben a sportban minden pilóta egoista, és egyik sem szent, mert annak kell lennie, van aki be tudja fogni a száját, van aki nem. És mondjuk Eddie nyilatkozatait nézve, aki mindenkinek tyúkszemére taposott, a Schumi senkiről sem mondott rosszat soha! Lehet, hogy vannak más világbajnokok is mezőnyben, és lehet, hogy idén nem fog neki úgy menni mint régen, de én akkor is neki szurkolok! És mellesleg az a pilóta, szerelő, csapatvezető, firkász vesse rá az első követ, aki tökéletes, és nem hibázik, ember létére. Engem ez nem fog befolyásolni a munkámban, ami az, hogy nektek építsek egy fasza gyárat! – közöltem dühösen.
- Most miért véded ennyire?
- Mert máris grimaszolsz, hogy egy kakassal több van a tyúkólban azért! Pedig, így a vb is izgalmasabb lesz, és többet és egy olyam cím ahol valaki Schumit is le tudja győzni! Például a te kis kedvenced Vettike! Akkor lehet igazán nagy pilóta, ha be tudja bizonyítani, hogy meg tudja nyerni a nagy példaképpel, baráttal szemben vb címet, mert akkor valóban nagy pilóta lehet ő is. De persze te attól félsz, hogy megremeg a keze igaz?
- Nem! Én attól félek, hogy amilyen idegállapotban van, komoly baja esik a pályán! –fakadt ki.
Értetlenül pislogtam Chrisre, akinek ekkor esett le, hogy elszólta magát.
- Tessék? Mi van Vettellel?
Chris lerogyott mellém az ágyra.
- Sebnek komoly gondjai vannak….
- Gondjai?
- Igen. Mióta szakított Hannával, azóta nincs túl jól. Nagyon nyúzott, alig alszik, és a versenyzés sem megy úgy ahogy kéne. Sőt már az is nagy szó, ha apró mosolyt megereszt. A béka segge alatt van lelkileg, és sehogy sem tud kimászni ebből a helyzetből. Azért nem örülök, hogy Michael is beszáll, mert ők jóban vannak, és sokszor beszélik meg a gondjaikat, ami segít Sebnek, de ha azt akkor is folytatják, ha Michael visszaül, akkor megindul a susmus.
- A susmus?
- Igen. Hogy Schumi azért van vele jóba, mert most Seb a nagy esélyes, hogy nyerjen még egy vb-t, meg hogy majd Michael utódjának akarja a Mercihez, és persze hogy ki tudja milyen üzleti, és autó beállítási trükköket beszélnek meg. A média még inkább rájuk fog szállni, pontosabban Sebre. Eddig is felröppent ez az, hogy lelki bánata van, de ha Michael nem lesz mellette, akkor még inkább látszani fog. Ez a visszatérés nem csak nekem, de Sebnek sem jött jól.
- Nem tudtam, hogy ekkor a baj.
- Hohhóóó. Seb azért nem tesztelt a szezon végén, mert hazaküldtem, annyira ki volt, hogy két értelmes mondatot nem tudott már összerakni, nemcsak a hajtás, de ez a szívügy is megviselte. Márciusban meg mindenki….
- Mindenki őt akarja majd szétalázni, mert ő ül a trónon…
- Pontosan….
- Hűűűűű. Miért nem mondtad, hogy ekkora a baj?
- Mert ez az én felelősségem, nekem kell megoldanom.
- De ahogy látom, lövésed sincs….- mondtam óvatosan.
- Hát nincs!
- Mi lenne ha veled mennék a főhadiszállásra, és a szárnyaim alá venném a srácot? Tudod, jó vagyok pszichológiából! Egy kis dumcsizunk, egy kicsit ökörködünk, egy kicsit bulizunk! Összehaverkodok vele, és meglátjuk mire jutok! – mosolyogtam rá.
- Megtennéd?
Mosolyogva bólintottam.
- Igen. Végül is nincs bajom a sráccal, és ha ennyire padlón van, az neked is gondot okoz, és ha gond van, akkor nincs időd velem törődni, úgyhogy ha jól sül el lesz egy barátom, neked meg kevesebb gondod!
Chris szorosan átölelt.
- Imádlak!
- Persze, persze…
- De te akkor is Schuminak szurkolsz majd!
- Igen! De hát én sem vagyok tökéletes! Belőlem is hiányoznak a hibák! –nevettem rá kacéran.
Erre Chris nyíltan hozzám dörgölőzött, és ágynak döntött, pillanatok alatt belemelegedtünk a játékba. Simogattuk egymást, ahol értük, Chris pedig végig csókolta a nyakam, és leszedte a felsőm. Válaszol én is lecibáltam róla az övét.
Éppen egy heves csókcsatát vívtunk, amikor valaki diszkréten kopogott az ajtófélfámon.
Zavartan néztünk egymásra.
- Khm. Chris megtennéd, hogy a mi kis bájos menedzserünket elhagyod egy fél perce, szeretnék valami fontosat megbeszélni veled. – motyogta Gerhard a fal takarásában, de innen is tudtam, hogy a küszöbön túl állt meg.
- Megyek! –kiabálta ki Chris.
- Azt hiszem ránk nyitott…- motyogtam zavartan.
- Nem csuktam be az ajtót…- vigyorogta.
Erre belebokszoltam a mellkasába, és hozzávágtam a pólóját.
- Hülye! És ha anyám az? Égtem volna, mint a rongy! –tátogtam mérgesen.
De ő csak vigyorgott. Barom!
Mondjuk így is zavarban leszek Gerhard előtt, de ha ennyi idősen is ránk nyit egy család tag az gáz. Nagyon gáz!
Pusmogtak pár percet, majd Chris visszajött, de addigra én is szalonképes állapotba kerültem.
- Baj van?
- Semmi. –vigyorogta.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Berger zseni! – közölte lazán, miközben hozzám bújt – Megdumálta a családod!
- Szuper! Mikor indulnak?
- Holnap reggel. –vigyorgott kajánul – Szerencsére én úgy adtam elő magam, mikor már kicsit hajlottak rá, hogy holnap, de legkésőbb kedden utaznom kell, és hogy ne legyél egyedül síelés helyett velem jöhetsz. Így ha ők nem mentek volna, mi mentünk volna ketten.
Kacéran rávigyorogtam. Nem egy leveszett pasi.
- Meg Dietrichet is! Bár őt nem kellet puhítani!
- Hm?
- Hát Dietrich felhívta mit szól ehhez, a Schumi visszatér sztorihoz, és Berger finoman célzott rá, hogy te nagy fanja vagy. Erre Dietrich közölte, hogy tudja, mert mindenkit előre leinformált, így téged is, meg látta a könyveket az irodád polcán, és nem érdekli, sőt mondta, hogyha úgy alakul esetleg mutassunk Schuminak téged. Mert neki fontos, hogy minden munkatársa jól érezze magát! – imitálta az utolsó mondatot Dietrich hangján.
- Szuper! – nyújtóztam egyet, de Chris nagyon nyomult – Hna állj!
- Állok! – nézett rám jelentőségteljesen.
Belebokszoltam a mellkasába.
- Holnapig bírd ki! Nem akarok több kínos szitut! – morogtam.
Hosszan pislantott, majd megcsókolt, én a mellkasához bújtam.