Hazard of hearts 20.

20.rész

Három csinos kis Audi r8 parkolt bent, két fehér, és egy fekete, meg egy ezüst metál Ferrari 599-es.
Kivételesen a fekete Audi lett a zsánerem.
- A fekete az enyém…- súgta oda Chris.
Kacér pillantást vetettem rá.
Mosolygott és megcsóválta a fejét. Közben Seb, és Mark átadták Eddienek, és Chrisnek a kulcsokat.
- Verseny a gyár parkolójáig? –dobta fel Eddie a témát.
- Mi a tét? –kérdezte Dietrich.
- Tízezer euro!
- Érdemes annyiért? –flegmázott Mark.
- Ha nem tetszik akkor hagyd ki!
- Én benne vagyok! – vigyorgott Dietrich – Adrian ?
- Oké. Akkor én veled megyek.
- Én is benne lennék…- dünnyögtem magam elé, halkan.
Én is be akartam szállni, de se kocsim, sem elég pénzem nem volt, nem mondom azért anyagilag jól el voltam eresztve, de három milliom nem volt zsebben.
- Beszállok! – közölte Chris.
- Helyes! Végre egy kis izgalom! – vigyorgott Eddie majd beült a kocsiba.
- Úgy látszik a huszonhárom csaj nem volt elég izgató neki! – vigyorogtam Chrisre.
Rám kacsintott.
Dietrich, és Adrian is beszálltak a kocsikba, sőt Mark is, aki viszont ritka paraszt volt.
Tekintve hogy amint bezárta az ő oldala felőli ajtót, aktiválta a központi zárat, és így Seb nem tudott beülni. Amivel pedig kiverte a biztosítékot nálam, azaz volt, hogy gázt adott arrébb is gurult a másik hangárhoz.
A többiek követték.
Seb, teljesen le volt törve, és némi haragot is véltem felfedezni a mozdulataiban, mivel bevágta az egyik táskám a motorháztető alá, a csomagtartóba. ( Az R8-as csomagtartója elől van nem hátul, mivel középmotoros autó.) Chris is felkapta a fejét.
- Sebastian! – pirított rá.
- Ha még bele is rúgsz akkor tíz pont, és összetöröd a cdimet is! –vigyorogtam rá, negédesen.
Zavartan pillantott rám.
- Elnézést kérek! Ha bármit összetörtem, akkor…
- Semmi gond! Az egy idióta barom! –böktem a fejemmel a hangár felé - Nem volt semmi törékeny benne. Csak vicceltem. – és rá mosolyogtam.
- Akkor sem kéne dobálnom más cuccát….
- Hát nem… De túléltük. - és belekaroltam.
Kicsit zavarba jött.
- Ne aggódj! –nevettem fel – Elég nekem Chris, nem keresek másik pasit! Csak haverkodom! Sok jót mesélt rólad! És bár most olyan vagy, mint aki most kapott a nyakába egy vödör jeges vizet, szerintem jóban leszünk! Sőt! Van egy tervem Mark földbe döngölésére! –vigyorogtam rá.
- Máris?
- Ahha. Imádni fogod!
- Honnan tudod?
- Bízz bennem! Jól földbe tudom döngölni aki engem bosszant, és Mark bosszant.
- Eddie rá a tanú! – szalad ki Chris száján – Mármint amikor leépítetted az üzlet elején, keresztbe lenyelte Eddiet, és hímsoviniszta beszólás miatt, és meddig egy hónapig levegőnek nézted?
- Hát kb.
- Csakígy utólag meg súgom, Gerhard elszólta magát Dietrich egyik buliján, és mindenki Eddien röhögött egy hétig. –kacagott fel.
- Mármint azon, hogy rövidre zártam?
Chris élénken bólogatott.
- Jobb vagyok mint Tracy Whitney! –vigyorogtam.
- Ki? –kérdezte Seb.
- Egy regényhősnő. Átverik börtönbe kerül, de kijut és mindenkinek megfizet, majd szuper tolvaj lesz, aki milliós ékszereket tűntet el, de sosem fogja el a rendőrség. ( Sidney Sheldon: Ha eljön a holnap c. regényhősnője, film is készült belőle http://www.polc.hu/konyv/ha_eljon_a_holnap/191917/, Főcím: http://www.youtube.com/watch?v=0i13oJ2fhoQ&feature=related )
- Angie! – szólelt meg Chris a kocsi jobb oldaláról.
Arra néztem, és már repült is felém valami. Kicsit bambáskodva, de elkaptam.
Az Audi kulcsai voltak.
Seb felé nyújtottam.
- Nem Sebnek adtam!
Döbbenten néztem rá, de ő elszánt volt.
- Megőrültél?
- Vezess!
- De Chris, az a pénz egy vagyon!
- Nekem nem! És ahogy kifaroltál a múltkor a parkolóból, az inkább volt művészi, mint átlagos! Van egy olyan érzésem, hogy rejtegetsz még jó pár titkot…. – mondta kedvesen, de amikor megakartam szólalni leintett, és rám kacsintott.
Szóval kíváncsi rájuk, de nem fog nyaggatni, majd elmondom ha akarom.
Azt hiszem, jobb ha nem tudja meg őket. Mindenkinek jobb. Nem akartam a múltra emlékezni, de valahogy mindig visszavezetett abba az irányba az utam. Nem szabadulhattam meg attól, aki jó tíz évvel ezelőtt voltam.
- Rendben!
Beültünk az autóba, és becsatoltam az övet.
Seb érdeklődve figyelt hátul.
Örültem annak, hogy a sötétített üvegnek hála, nem süt be az erős napfény. Szokatlan volt ez Angliában.
- Milyen messze van a gyár?
- Egyenesen előre, kb. tizenöt húsz kilométer.
- Bármit teszek, ne szóljatok bele! És ne kérdezzetek semmit, mert úgysem fogom elmondani!
Bólintottak.
- Akkor vágjunk bele!
Bedugtam a kulcsot az indítóba, és elfordítottam.
A műszerfal életre kelt, bekapcsoltam a lejátszót, és előkerestem a zsebemből az mp3ast, Anastacia két számát, a Paid my dues- t, és a One day in your life –ot.
És gázt adtam, begördültem a többiek mellé.
Egy reptéri alkalmazott, aki a repülőket navigálja ki egy botszerű lámpával szaladt végig előttünk.
Majd beintett, és elindultunk.
Szándékosan leghátra maradtam. Taktikáztam. Dietrichet, szinte két kilométer után megelőztem. Mellé mentem, mintha meg akarnám előzni, de aztán mikor kicsit leszorított, akkor megjátszottam, hogy beijedtem. A negyedik mellé menetel után, adtam egy erős gázfröccsöt, és elhúztam mellettük.
Felváltottam hatosba, de stabilan fogtam a kormányt, be kellett érnem Markot és Eddiet.
Eléggé elléptek. Élveztem a kétszázhetvenes tempót. Szerencsére nem sokkal később már előttünk kolbászoltak.
A két barom teljes szélességében elfoglalta az utat fej-fej mellett mentek. Vissza kellett váltanom.
Végül eszembe jutott, egy remek ötlet.
De sajnos a manőver nem az én zsenialitásomat tükrözte, csupán lemásolni készültem, viszont ha jól csinálom mi nyerünk.
Mark seggébe mentem, ott loholtam a nyakán, de úgy tettem, mintha előzni akarnám.
- Chris, ugye, ha beértünk a gyárba akkor a parkolóig, egy marha széles téren kell átmennünk?
- Igen. Egy három sáv széles téren, és balra lesz a pakoló…
- Remek!
Gázt adtam. Már majdnem belementem Mark hátsó lökhárítójába.
Láttam a gyárat, jön a kanyar, hogy be tudjunk hajtani. Felváltottam hatosba. És motorfékkel kanyarodtam. Mákom volt, hogy stabil a konstrukció, így nem lengett ki a fara, de erősen kellett tartanom a kormányt, mert azért csúszott a kicsike. Le maradtunk. Tudtam, hogy így lesz, de a kigyorsításnál, én jövök ki jobban. Legalábbis remélem. A sorompót már felhúzták.
A három kocsi szélsebesen elhúzott.
Mark Eddievel volt elfoglalva.
Itt a nagy alkalom! A motor felpörgött, a számláló alapján már váltani kellett volna, de még nem tettem, kicsit rávártam, majd fel hetesbe.
A kocsi szinte megugrott, én pedig tövig nyomtam a gázt, szinte azonnal Mark mögött voltunk, kirántottam az autót balra, ahol több hely volt, és mindkettőjük mellett elhúztam. Egy enyhe fékezéssel, és két kezi kormányzásra, amolyan rallysan erősen kisodródva befordultam a parkolóba.
Feltűnt, hogy velem szemben van kitéve egy nagy kék tábla, rajta nevekkel.
Ezért utálni fognak, de nagyon! Jaj de nagyon!
Gázt adtam, aztán a táv felénél, elkezdtem jobbra tekerni a kormányt, mintegy félkörívet akartam leírni a kocsival. Elkezdtünk csúszni, de igyekeztem tartani az ívet, majd a félkör felénél hírtelen behúztam a kézi féket, a gumik erősen füstölni kezdtek, a maradék lendülettel pedig a kocsi becsúszott a Chrisnek kijelölt parkolóhelyre.
Majd széles vigyorral Chrisre néztem, aki döbbentem bámult, ahogy Seb is, láttam a visszapillantóból.
- Én nem akarom tudni, ezt hol tanultad…. –bökte ki Seb.
- Helyes! –nevettem rá.