Through Hearts and Tracks 56.

56.rész

Fáradtan, és kimerülten ébredtem, a fejem is fájt. Megdörzsöltem a szemem, de még így is erős volt a fény, nehezen szoktam hozzá.
Kicsit kómásan ültem fel, és ekkor vettem észre, hogy a másik ágyról Seb engem bámul.
- Jobban vagy? –kérdeztem álmatagon.
- Igen. Sokkal. De még mindig van hőemelkedésem.
- Örülök.
Körbenéztem a szobában. Csak ketten voltunk.
- A konyhában van, reggelit készít. –közölte Seb egyszerűen.
- Értem. Megyek megnézem mit kotyvaszt. – gúnyolódtam.
- Annyira ehetetlenül főz?
- Nem. Istenien, tapasztalatból mondom! –vigyorogtam rá.
Aztán leesett. Baszd meg de állat vagyok! Minek kell az orra alá dörgölnöm! Hülye liba!
- Bocs! Nem volt szándék…
- Semmi baj…- mondta félszegen.
- Jól főz, csak elfejelt kávét készíteni. –próbáltam magyarázkodni.
- Senki sem tökéletes…- dünnyögte.
- Hát nem….
Kimásztam az ágyamból, és leültem Seb mellé. Próbáltam a szemébe nézni, de kerülte a tekintetemet.
Végül csak kiböktem.
- Hallottalak titeket tegnap este….
Seb ijedten nézett rám.
- Az nem, nem úgy volt! Szóval mi nem! – hebegte.
Döbbenten néztem rá.
- Te miről hadoválsz?
- Hát hogy mi nem döntöttünk semmiről a hátad mögött, meg arról van szó, hogy Eddie nem szeret, csak…
- Állj! Fék, kuplung, és vissza egyesbe! Nem mondtam semmi ilyet, én csak annyit hogy mindent hallottam, és én is jó ötletnek tartom, amit Eddie mondott, hogy végre mindenkinek el kéne döntenie mit is akar. Mondjuk elsődlegesen te legyél jobban, aztán át kell gondolnunk jó pár dolgot.
- Igen. Én már gondolkodtam is….
Érdeklődve pillantottam rá.
- Tudom, hogy mondtam már, de tényleg mindent sajnálok, és bánok. Nem így kellett volna kezelnem ezt a helyzetet, nem ilyen gyerekesen, és hülyén. De nem tudtam mit kellene tennem, abban teljesen biztos vagyok hogy szeretlek! Szívből szeretlek, és jobban mint eddig bárkit. De nem éreztem úgy, hogy elég jó vagyok neked, vagy hogy egy ilyen roncs alakra van szükséged mint én, akinek béka segge alatt van az önbizalma, és nem akartam, hogy egy ilyen emberrel kelljen élned.
- Szóval itt van a kutya elásva? Ebből a nem vagyok elég jó neked, és csak tönkreteszlek hülyeségből indult el ez az egész? –csattantam fel idegesen.
- Igen…- mondta bánatosan.
- Tudod, ezt nem neked kell eldöntened, nekem kell eldöntenem, hogy elég jó vagy e nekem, és ha én, ismétlem, én úgy ítélem meg, hogy igen, akkor te nem agyalj ezen! – ripakodtam rá.
- Tudom…
- Tudod? –döbbentem le.
- Igen. Mert Eddie ezt már fejtegette, de nem nagyon figyeltem rá…
- Remek. Te meg a tök fejed! Azért áruld már el, hogy azért használod valamire a fejed a versenyzésen kívül is, vagy a pályán kívül csak dísz a nyakadon? Mert nekem utóbbinak tűnik.
- Most pont úgy beszélsz, mint Kimi…- dünnyögte.
- Csodás!Legalább ebben egyetértek azzal a tuskóval!
- Kimi nem tuskó!
- Bocs akkor címeres ökör! Mert nem vettem észre, hogy a nagy haverod annyira ápolja lelked, helyette bulikba cipelt, aztán meg csak elkeseredett kiséleteket tett arra, hogy segítsen, de olyan nagyon nem törte magát!
- Kimi igenis próbálkozott!
- Mert látszik az eredménye ugye?
- Mert te annyira segítettél rajtam igaz?
- Ha nem húzom ki a segged a szószból, akkor most vagy egy spanyol börtönben rohadnál, vagy a kukacok ennének, csak úgy közlöm!
Seb durcásan elfordította a fejét.
- Remek most játszd csak a sértődöttet!
- Ha már úgy üvöltöztök, mint egy harminc éves házaspár, akkor legalább engem hagyjatok nyugodtan enni! – kiabált ránk Eddie.
Felnéztem a konyha felé, ott állt az ajtó előtt, és látszott, hogy nagyon, de nagyon mérges. A kezében lévő jól megpakolt reggeliző tálcát behozta, és lecsapta a dohányzóra.
- Jó étvágyat!
Azzal kicsörtetett, és olyan erővel rántotta össze a tolóajtókat, hogy zengett a ház.
- Isteni! Most ő is utál!
- Szerintem mindkettőnkre pikkel…- sóhajtott fel Seb.
Egymásra néztünk.
- Mint két kamasz! – mondtuk egyszerre.
Halványan mosolyogtunk.
Felálltam, és a kezemben a nagy tálcával vissza ültem Seb mellé.
Volt itt minden, rántotta, lágy tojás, paprika, paradicsom, kakaó, kávé, pirítós, vaj, lekvár, méz.
- Jól néz ki! –vigyorodott el Seb, felkapott egy villát, és eltűntetett egy nagyobb darab rántottát.
Bánatosan néztem rá.
- Mi a baj?
- Ezt nekünk csinálta, egész reggel vacakolt vele…. Mi meg ordítozunk egy sort, meg sem köszöntük….
Seb letette a villát.
- Két tűz között érzed magad igaz? –nézett aggódva.
- Igen… Egyre jobban, pedig amíg nem kerültél elő, minden a lehető legjobban alakult…
- Sajnálom, hogy belegázoltam az idillbe…
- Igaza van Eddienek, jobb ha most tisztázunk mindent, mint évekkel később… Fejezd be a reggelit, én megnézem hogy van…
- Rendben…
Felálltam, és már indultam volna, de Seb utánam szólt.
- Azért szeretném, hogy tudd, hogy szeretlek, eldöntöttem, hogy végre összeszedem magam, mert szeretnék veled boldog lenni, ha adsz nekem még egy legutolsó esélyt…. Azt remélem tudod, ha mellettem döntesz, nem lesz könnyű az elkövetkező időszak… De ha Eddiet választod, megértem, és akkor sem lesz semmi baj, nem csinálok semmi marhaságot, ígérem. Megpróbálom túltenni magam rajta, és esetleg mással boldog lenni, nem elkövetve újra ezeket a hibákat…. Neked kell döntened kivel szeretnél élni…. Én sem akarlak befolyásolni semmiben… Csak akartam, hogy ezt tudd…. – mondta komolyan.
Bólogattam.
- Köszönöm, hogy elmondtad…. De azt hiszem, ha ténylegesen jobban vagy, akkor elutazom pár napra, hogy helyre tegyem a dolgokat magamban, és csak utána döntök… Addig ne várj tőlem végleges választ…
- Megértelek… Addig, pedig, azon leszek, hogy felépüljek, és rendbe tegyem végre az életem…
- Oké…
Azzal sarkon fordultam, és széthúztam az ajtókat.