Through Hearts and Tracks 55.

55.rész

Az idő lassan, és kínok közt telt Seb számára. Hol égett a teste a láztól, és mindent lerúgott magáról, hogy majd megfagyott, és úgy vacogott, hogy hallani lehetett, ahogy összekoccannak a fogai.
A szívem szakadt meg érte, de nem sok mindent tudtunk tenni, ha melege volt, akkor vizes törölközővel hűtöttük, ha fázott, több takarót terítettünk rá.
Már erősen hajnalodott, amikor kimentem a fürdőbe, hogy megint bevizezzek néhány törölközőt, amikor visszafelé megszédültem, és a falba kellett kapaszkodnom.
Forgott velem a folyosó, és minden kiesett a kezemből.
A közelben volt egy kis asztalka, rajta egy díszes kék vázával, benne fehér rózsákkal, nekitámaszkodtam, de ahogy kicsuklott a lábam alólam, elkezdtem eldőlni, és a súlyom miatt kissé felém billent az egész, és a váza hangosan csörömpölve tört ripityára a kőpadlón.
Eddie azonnal megjelent a folyosó bejáratnál, és elkapott mielőtt végleg a földre estem volna.
- Mi történt? – kérdezte suttogva.
- Rosszul vagyok. Forog velem minden.
- Lázad nincs. –vette le a kezét a homlokomról – Sápadt vagy, és kimerült. Nem is csodálom, az elmúlt pár napban nem sokat aludtál. Pihenned kell, vagy te is Seb mellé kerülsz, még nem vagy csúcsformában.…
- Igen… Valahogy most tényleg, egy ágyra és alvásra vágyom.
- Mit szólnál, ha megágyaznék neked a másik kanapén? A kandalló előtt….
Hozzábújtam.
- Csak egy vak nem látja, hogy mellette kell lenned…- dünnyögte.
- Tudom, hogy szüksége van rám, de nem akarom áltatni…
- Talán, jelen esetben a hazugságból valami jó is kisülhetne…
- Mi? Hogy pár nappal később padlóra kerül, hogy becsaptam? –kérdeztem kicsit ingerülten.
- Szeretnék neki segíteni, de azt hiszem, neki igazából rád van szüksége….
- Tudom…. És mondanám is neki, hogy szeretem…
- De te engem szeretsz, vagy legalábbis bizonytalan vagy….
- Kérlek… Nagyon kérlek… Ezt ne most beszéljük át jó? Ha jobban lesz, leülünk, és ígérem meghallgatlak, el is gondolkodom azon amit mondtál, mert megint minden annyira zavaros. Egyenlőre beérem azzal, hogy szeretlek, és hogy érte aggódom mert kedvelem, de hogy mi mögött mi van azt én most nem vagyok képes végig zongorázni… Ehhez egy fáradt vagyok és hulla, kettő ideges, három aggódom.
Szorosan megölelt.
- Én sem gondoltam, hogy most, máris, hanem majd… Gyere….
Betámogatott a nappaliba, és kihúzta, majd megvetette a másik kanapét.
Lefeküdtem, betakart, majd leült, és neki dűlt a kandallónak.
- Aludj egyet, addig eljátszom a nővérkét…. –poénkodott.
- Felkeltesz ha bármi van?
- Persze…
Alig csuktam le a szemem, próbáltam aludni, és kb. egy óra elteltével már félálomban is voltam, amikor valami halk susmorgás miatt kicsit magamhoz tértem.
- Elment? Elment igaz? –kérdezte Seb kétségbeesve, alig halhatóan.
- Ugyan ne beszélj hülyeségeket… Itt alszik a másik kanapén, nincs túl jól….
- Beteg? Rosszul van? Mi baja? – zihálta idegesen Seb.
- Semmi komoly, ne pánikolj már. Elszédült, mert kimerült. Két napja alig aludt, rohangált, és idegeskedett miattad, még nincs a toppon, így nehezebben bírja. De pár hét edzés, pihenés, és újra a régi lesz. Inkább magad miatt aggódj, azon agyalj, hogy minél hamarabb egészséges legyél.
- Miattam lett rosszul? Istenem….
- Elég legyen! Hallod amit mondok, semmi baja, csak fáradt! Szedd össze magad, és legyél végre jól, hogy ne kelljen miattad aggódni! –dörrent rá Eddie.
- Felhívnád Christ, hogy jöjjön értem?
- Már felhívtam Christ, és ide jön, de hogy addig maradtok itt, míg az orvos azt nem mondja, hogy mehettek, az hétszentség! Elegem van már ebből, a huzavonából ezt most jegyezd meg! Ha kell neked Angel, akkor kapard össze magad, és harcolj érte, és ne sápítozz itt nekem!
- Ő téged választott… - suttogta Seb elmondhatatlanul mély fájdalommal, és csalódottsággal.
- Nem fogom azt mondani, hogy én már az elején mondtam, hogy ha igazán szereted, akkor ne tedd vele azokat, amiket tettél, mert egy idő után nem bírja tovább, ahogy kínzod. És én leszek az, aki szerelmes ölelő karokat, támaszt, és megértést nyújt neki, amit neked kellett volna. Te is tudtad, hogy régóta vonzódik hozzám, ahogy azt is, hogyha nem lököd felém, és nem adsz rá okot neki, sosem fekszik össze egy ilyen kurvapecérrel mint én. De nem, neked mártírt, és a szenvedő Krisztust a kereszten című drámát kell újra és újra előadnod, amivel én már torkig vagyok! Érted? Elegem van! Szeretem Angelt, bármit megtennék érte, de amíg őfelsége a nagy Sebastian valamikor a távoli jövőben el nem dönti mit, vagy kit is akar valójában, addig kényed kedve szerint dróton rángat mindenkit, Angellel és velem kezdve a sort! Mert ha éppen beteg vagy, vagy depressziós elküldöd a pokolba, utána meg kaparod a küszöbét mint egy kis nyamvadt pudli! Én meg nézzem végig, hogy teszed tönkre lelkileg, idegileg, és testileg?! Hát nem! Azt ajánlom, hogy amíg itt vagy, és ráérősen heverészel, addig döntsd el végre, hogy mi faszt akarsz, és utána nekem ne visszakozz, megértetted? Ha kell szerezd meg, ha nem kell, akkor húzz el a francba, és hagyd hogy boldog legyen Velem! Mert én legalább az elején megmondtam, hogy nekem Ő kell, és pont, és foggal körömmel harcolok érte már két hosszú éve. Úgyhogy, ha bennem van, akkor legyen benned is végre annyi gerinc, és tegyél meg mindenkinek egy marha nagy szívességed, hogy végleg döntesz!
Seb keserűen felnevetett, ami erős köhögésbe torkolt.
- Már döntöttem. El akartam menni, de ti nem hagytátok.
- Bármennyire is utállak, azért nem akarom a halálodat… - dünnyögte Eddie -. Szóval azt állítod, hogy döntöttél? Milyen alapon? Mert hogy ha neked ő valóban nem kell, akkor miért szorongattad úgy a kezét ájultan?
- Nem azt mondtam, hogy nem szeretem, hanem hogy döntöttem. Mindenkinek ez lesz a legjobb, lehet, hogy te sem vagy tökéletes, de legalább nem vagy egy alkoholista, drogos, idegbeteg, potenciális öngyilkos jelölt, mint én. Hiába szeretem, mellettem pokol lenne az élete, láttad, hogy milyen őrültségeket csinálok, ha rám jön. Majdnem megöltem…- suttogta remegő hangon – Nem várhatom el tőle, hogy életveszélynek tegye ki magát nap, mint nap… Hiába próbálkozom, mert próbálkozom elhiheted, de nem tudom legyűrni ezt az egészet… És lássuk be, senki sem akarhat egy ilyen emberi roncs mellett élni… Ettől ő sokkal jobbat érdemel… - mondta kimerülten.
- Kész? Ennyi? Feladod?
- Mit? Már nincs mit feladni… A karrieremnek vége, nem hogy pálya, de még autó közelébe sem fognak engedni az FIA döntése után. Példát akarnak majd statuálni, és igazuk is lesz… Angel pedig már döntött, melletted…
Eddie keserűen felnevetett.
- Mi olyan vicces?
- Tudod, én az utóbbiban nem vagyok száz-százalékig biztos. Bármit is mond, szerintem túl hírtelen mondta azt, hogy vegyem el, és legyen családunk.
- Hozzád akar menni? –kérdezte Seb döbbenten.
- Igen. De szerintem nem biztos ebben… Most úgy érzi, de én hiszem, hogy később is ezt akarja majd…. Inkább az a gyanúm, hogy összekeveri a hálát, a kalandot, a törődést, a vonzódást, a szerelemmel. Még össze van zavarodva… Ha tényleg engem szeretne, nem nézett volna téged annyira aggódva, ami már inkább volt szerelmes, mint féltő…
- Ezt honnan veszed? –kérdezte Seb szarkasztikusan.
- Az évek, meg a rutin…. Amúgy pedig több eszem van annál, mintsem hogy magamhoz kössek egy olyan nőt, aki később úgyis elhagyna…. Neki is azt mondtam, amit neked, gondoljátok át… Ha nagyon akarjátok, akkor a lehető legjobban sülhet még el ez az egész, de ahhoz nagyon kell akarni. De dűlőre kell jutnotok, mert ezzel a macska egér játékkal mindent, és mindenkit tönkretesztek magatok körül….
- Lehet, hogy igazad van…
- Igazam van! És most pihenj, mielőtt ezzel a nagy dumapartival felébresztjük!
Hosszú néma csönd következett, majd hallatszott, hogy Seb mélyen szuszog, résnyire nyitottam a szemem, és láttam, ahogy Eddie a tűzbe bámul.
Éltem a gyanú perrel, hogy Eddie valahol tudta, hogy nem alszom még elég mélyen, így akarta a tudtomra adni, hogy záros határidőn belül végleges döntést szeretne. Meg is értettem, bár szerintem nem ez volt a legjobb alkalom, de így kikényszeríthette a döntést….
Az biztos, hogy mindenkinek volt min gondolkodnia az elkövetkező pár napban….