Hazard of hearts 9.

9.rész

Arra ébredtem fel, hogy valaki veszekszik. Körbenéztem, de csak Christ láttam aki a sarokban sétált. Telefonált. A szobámban kellemes hűvös és friss volt a levegő, nyitva volt az egyik ablak. Késő délutáni napsugarak fáradta csillogtak a friss havon.
- Azt Istenért Eddie, tényleg beteg. A földön fekve találtam meg, összeesett miután befejezte a munkát. Az orvos szerint túl van hajtva, és tüdő, mandula, és arcüreg gyulladása van. Szegény nagyon sápadt, és kimerült. Aggódom érte. Lázálmában félre beszélt azt hitte én vagyok te. Többször is a neveden szólított. Nem… Nem…. Ide kell jönnöd! Ugyan Eddie kit érdekel most Dietrich, és az üzlet! Gyere ide most! Szüksége van rád! De…..De…. Eddie! Eddie! –kiabálta, de ahogy láttam Eddie már bontotta a vonalat.
Szóval nem jön. Nagyon csalódott voltam.
Chris megfordult, és döbbenten nézett rám, akkor vette észre, hogy ébren vagyok.
- Szia…- mondta kedvesen.
- Szia…- köszöntem rekedten.
Leült az ágyam szélére.
- Jobban vagy?
- Egy kicsit…
- Értem. Elhoztam a gyógyszereidet, összedobok egy szendvicset, és be kell venned őket. Sajnos nagy főzőtudományom nincs, de néhány alap dolog mint a rántotta, a szendvics, és a rántott szelet, megy.
- Kedves vagy köszönöm, de inkább szomjas mint éhes vagyok… Meddig aludtam?
- Csak pár órát, kedd délután van, tegnap beszéltünk telefonon.
- Értem….
Christ kiment, és pár perc múlva egy pohár gőzölgő teával jött vissza.
- Köszönöm. –beleszippantottam az illatába, barackos volt a kedvencem.
Némám szürcsölgettem, amikor Chris végül megszólalt.
- Fél órát veszekedtem vele, de nem hajlandó ide jönni. Azt mondta most az üzlettel, és a lányával kell törődnie, és te meg fogod érteni….
Nekidűltem a párnáknak.
- Nem tartozik nekem semmivel, nem voltunk, vagyunk együtt… Megértem….- mondtam ki majdnem sírva.
- De fontos neked…
- Igen…. –böktem ki pityeregve, Chris pedig szorosan átölelt.
- Nem értem őt…. Annyira látszik, hogy vonzódtok egymáshoz, nem értem miért nem próbálkozik be egyértelműen, hiszen lenne esélye… Csak kínozzátok magatokat…. Ez nem az stílusa….
- Mert megkérdtem, hogy ne tegye, hogy ne próbálkozzon…. –suttogtam, és belefúrtam az arcom Chris vállába.
- Akkor már értem…. Most már bánod?
- Nem tudom. Talán. Lehet.
- Hát igen ő az a fajta pasi, aki törött szíveket hagy maga után… De úgy látom így is, hogy ti…- nézett rám Chris zavartan.
- Nem, mi nem. De a végén már nem rajtam múlt…- mondtam keserűen.
- Hát, ez meglepő. Eddie mindig kihasználja az alkalmat. – elmélkedett Chris, majd próbálta menteni magát – Úgy értem, hogy …. szóval….
- Tudom hogy értetted. Lehet hogy annyira nem talál vonzónak…
- Akkor bolond, vagy vak. Te nagyon is szép vagy. – mondta kedvesen.
Ismertem ezt a tekintetet. Chrisnek is bejöttem, talán még jobban, mint Eddienek. Remek. Már csak ez hiányzott.
- Köszi…- mondtam zavartan.
- Felhívjam Eddiet? Beszélsz vele?
- Nem! Nem! Inkább nem. Mit mondjak neki? De most őszintén! Nem tudnék neki mit mondani. Annak viszont örülök, hogy végre beszél Zoéval.
Chris vágott, egy halvány grimaszt.
- Mi az?
- Semmi.
- Na persze!
- Én úgy tudom évek óta nem beszélnek…. –jött az egyszerű válasz.
- Igen, tudom. Elmondta mi volt Zoéval, én bátorítottam, hogy próbálják megbeszélni a dolgokat, és egyenesbe hozni a kapcsolatukat.
- Eddie neked elmondta? –kérdezte döbbenten.
- Miért? Ez olyan nagy szám?
- Hát én és Gerhard, majdnem két éve dolgozunk vele, és már időtlen idő óta ismerjük, mégis csak vagy egy éve húztuk ki belőle az igazságot. Azt is úgy, hogy taj részeg volt, és depressziós, mert aznap volt a lánya szülinapja, és ő nem lehetett ott. Az hogy neked két hónap alatt elmondta, és megfogadta a tanácsod majdhogynem kisebb csoda. A női nagy része semmit sem tud Zoéról, csak annyit, hogy létezik. Eddie nem egy érzelgős fajta.
- Én azt hittem, hogy többen tudják…
- Nem, csak a szülei, Sonia, meg mi, meg most már te.
- Értem…
- De ezek után végképp nem értem, miért nem jön ide. Ez már nekem magas!
- A lényeg, hogy te itt vagy Chris! Tartozom, egy nagy köszönömmel!
- Ugyan! Badar beszéd! – mosolygott kedvesen.
- Nem, nem nagyon rendes volt tőled, hogy idejöttél.
- Ez természetes.
- Igen, de mint látjuk nem mindenkinek. – mondtam keserűen.
- Be kéne venni a gyógyszereket… Biztos nem vagy éhes?
- De. Talán mégis. Egy rántotta jólesne.
- Rendben.
Összemosolyogtunk, és ekkor jutott eszembe valami nagyon fontos.
- Ó basszus!
- Mi történt?
- Nem vásároltam be. Pedig holnap muszáj lesz, ha csütörtökön érkeznek a többiek. Teljesen elfelejtettem. – fogtam a fejem.
- Az baj…. De ha összeírod, én megveszek mindent! –közölte Chris elszántan.
Felnevettem.
- És meg is főzöl? –nevettem tovább- Nem. Felhívom anyuék bejárónőjét, átugrik, és összeírjuk a listát, ő pedig megfőz mindent. Pedig én akartam. –mondtam morcosan.
- Tudsz főzni? –kérdezte Chris kacéran.
- Ha van recept, akkor bármit. Tavaly én főztem, de attól tartok nem tenne jót nekem, ha holnap este, meg csütörtök délelőtt a konyhában rohangálnék.
- Hát nem! És nem is engedném!
- Sejtettem. De fel sem merült bennem, ülni alig bírok, hát még főzőcskézni. Majd Márta néni, megcsinálja. De elvihetnéd kocsival a boltba, és segíthetnél neki, egy hatvan körüli idős hölgy.
- Persze, ez természetes.
- Köszönöm. De tényleg. Ha nem lennél itt, most tényleg gondban lennék.
- Ismételten szívesen. –nevetett rám – Megcsinálom a rántottád.
- Én meg felhívom Márta nénit.
Chris bólintott, és eltűnt. Mire fél óra múlva visszajött, addigra minden el volt intézve. Márta néni vállalt mindent, csak arra kért, hogy akkor megvesz magának is mindent, és mivel nálunk jó nagy a konyha megfőzne mindenkinek itt helyben. Mondtam, hogy ez nem gond, annak pedig örült, hogy nem egyedül kell cipekednie, elmosolyodtam, ha Chris tudná milyen strapás munkára vállalkozott….