Hazard of hearts 12.

12.rész

Már mindenki lent, ült vagy állt a fa körül. Anya testvére Líz néni, a férje Péter, és a lányuk Katrina, aki még alig volt tizennyolc éves, és nevéhez méltóan legalább olyan képességekkel bírt, mint a hurrikán. Ha összekerültünk egy buliban, akkor az biztos, hogy mi tovább fokoztuk a jó hangulatot. Imádnivaló csajszi volt, az hétszentség, zöldszemek, szőkésbarna haj, modell alkat, és legalább akkora arccal és dumával áldotta meg az ég, hasonlóan hozzám.
- -Angiiieee! –ordított rám a szoba másik végéből.
Mindenki minket nézett, Eddie megdöbbentnek tűnt, láttam, ahogy végimért, de ez csak egy pillanatig tartott.
Katrina, pedig közben a nyakamba ugrott.
Chris kicsit távolabb húzódott.
- Szia Katrina! – öleltem át nevetve.
- Te – súgta a fülembe - ha neked a főnök kell, akkor lehet enyém az ír fenegyerek!
- Ez egy bonyolult sztori….
- Csak nem félténységit szerveztek? –kacsintott rám.
- Valami olyasmit, de, már nem is érdekel, az a tuskó…- kacsintottam vissza.
Olyan, Értem, én, jó pasi ez is! mosolyt villantott. Majd vissza trappolt a fa mellé, Eddie környékére.
Chris, pedig jelentékenyen mellém állt.
Eddie, pedig csak vetett ránk egy pillantást, majd tovább beszélgetett Gerharddal.
Megjelent anya a pezsgős poharakkal, hogy mindannyian koccinthassunk a békés, boldog karácsonyra. Én először Chrisnek kívántam. Hosszan somolyogtunk egymásra, aztán végül elkaptam a pillantásom, de éreztem, hogy kicsit elpirultam.
Felnéztem, Eddie meg már szinte nevetne, Most higgyem el hogy egy pár vagytok? tekintettel nézett rám.
Majd jött az ajándékozás, mi a szoba távolabbi csendes sarkába ültünk le.
Anyuéktól egy művészeti albumot Egyiptomról, apa tőlem, egy notesz, anya egy klasszikus operák cd gyűjteményt kapott. Gerhardtól én egy közepes méretű női fekete ezüst mintás Gucci táskát, a nagy fülű kézzel hordós fajtából.
- Gerhard te nem vagy észnél! Ez egy vagyon! –kiáltottam fel.
- De tetszik is?
- Naná! Isteni!
- Állítólag, egy nőnek legalább tíz táska kell! –vigyorgott – Örülök, jó tanácsot adott az eladó! Használd egészséggel!
Szorosan megöleltem, és adtam neki két puszit. Én egy drága bőr aktatáskát adtam, mivel feltűnt, hogy néha nem tudja melyik papírt hova tette. Jót nevettünk rajta, hogy mennyire egyre járt az agyunk.
Líz néniéktől egy új az évi Forma 1-es szezon összefoglalót kaptam, Líz néni egy sálat, Péter egy krimit, Katrina új cdket, és mp3 lejátszót.
Christől kaptam a legszebb ajándékot egy nagy szív formájú Swarovski kristályt, ezüst láncon, a dobozban egy kártya, rajta olaszul:
„Una donna che è un cuore puro e gentile, ed è importante per me. Da Chris.” (Egy nőnek, akinek tiszta és kedves szíve, és aki számomra fontos! Christől)
Nem tudtam szóhoz jutni, annyira, de annyira megható volt. A többiek nagyban bontogatták az ajándékaikat, úgyhogy nem nagyon figyeltek ránk.
- Tetszik? –kérdezte Chris halkan.
- Nagyon…. – suttogtam, és egy óvatos, puha csókolt leheltem az ajkára.
- Örülök… - kivette a láncot, és nyakamba akasztotta, amíg szöszölt a kapoccsal, addig közben adott a tarkómra egy gyors puszit.
Elmosolyodtam.
- Csibész… - susogtam
- Uhum….- hümmögte.
Chris tőlem, egy nagyon márkás fém tollat kapott, aminek az alsó részét gyönyörű faberakás díszítette, és egy ehhez tartozó névjegykártya tartót, természetesen a nevét is rágravíroztattam mindegyik darabra. Valamint egy kártyát, amire a következőket írtam:
„ Azért adom neked ezeket, mert annyira vagy fontos nekem, mint remélhetőleg ezek a tollak lesznek majd, a mindennapi munkád folyamán. Remélem, ha nálad lesznek, és használod őket, sokszor eszedbe jutok majd! Angie”
Hálásan, és boldogan nézett rám Chris, és megint kaptam egy lopott csókot.
Aztán a kezembe került egy kis doboz, olyan könyv formája volt. Megnéztem a kártyát, Eddietől kaptam, eszem ágában sem volt kinyitni, és elrontani a kedvem az ajándékával, így feltűnés nélkül összefogtam a többi meglepetéssel, amit kaptam és felvittem a szobámba.
Őszintén szólva, nem érdekelt, hogy Eddie miként reagált arra a nagy nehezen beszerzett pár régi Van Morrison bakelit lemezre, amik tudtam, hogy hiányoznak a gyűjteményéből. Abban az egy hétben, amíg jóban voltunk, már alig vártam, hogy mit fog szólni, ha megkapja, de már nem érdekelt. Neki is tettem bele egy kártyát.
Eredetileg azt írtam volna bele:
„Így ha jól tudom, már teljes a gyűjteményed! Tudtam, hogy régóta keresed, így megszereztem őket! Örülj nekik annyira, mint amennyire én örülök annak, hogy mennyire meglepődsz majd, és mennyire boldoggá tesznek! Nagyon sok szeretettel a kedvenc íremnek! Angie”
De végül, más lett.
Nem írtam oda, hogy szeretettel mert már nem azzal adtam, inkább mert illő volt, és ha már megvettem, odaadom, mert én úgysem hallgatnám.
„ Így már teljes a gyűjteményed! Angel”
Chris ajándéka, és törődése rádöbbentett, hogy Eddienek mennyire kevéssé voltam fontos valójában. A meglepetését bedobtam az éjjeli szekrényem egyik fiókjába, és felfrissítettem magam, és a fürdőszoba tükörben megcsodáltam még egyszer szívecskét, majd visszamentem a többiekhez.
Leültem Chris mellé, és körbepillantottam szinte azonnal feltűnt, hogy Eddie nem volt sehol.
Örültem, hogy eltűnt, nem is akartam látni, az este további részében, csak azokkal akartam lenni, akiket szeretek, és ő most pont nem volt a listán. Katarina odajött, és azonnal fecsegni kezdtünk, majd az új lejátszóját programoztuk be és feltettük rá a kedvenc zenéit, szinte fel sem fogtam, hogy máris mennyire elrepült az idő.
Végül leültünk vacsorázni, ami jó hangulatban, önfeledt nevetéssel, és viccelődéssel telt.
Már a desszert következett, amikor megint észrevettem, hogy Eddie sehol sincs.
- Hova lett az ír? –kérdeztem Christől gúnyosan.
- Elment…- mondtam kissé morcosan.
- Duzzog a szobájában, vagy üzletel? – gúnyolódtam tovább.
- Nem. Elutazott. –közölte csöndesen, és tárgyilagosan.
- Tessék? – döbbenten le.
- Miután felmentél, és kibontotta az ajándékod maradt pár percet, majd eltűnt telefonálni, majd visszajött és megint elment. Amíg Katrinával szöszmötöltetek, akkor mondta Gerhard, hogy Eddie közölte, hogy el kell utaznia. De szerintem inkább az ajándékod borította ki…
Érdeklődve néztem rá.
- Katrina éppen akkor akarta betenni a tőled kapott cdt a lejátszóba, és nem működött. –magyarázta – Hisztizett kicsit, majd mindenki odacsoportosult, hogy segítsen neki, nem kis felfordulást csinált. Eddie meg akkor bontotta ki, amit tőled kapott. De direkt félszemmel figyeltem. Megnézte a lemezeket, majd a kártyát, és pár pillanatig csak bámult rájuk, majd elővette a telefonját, mintha keresnék. Szerintem viszont, ez csak ürügy volt, hogy kimehessen. – fejezte be a sztorit Chris, láttam, rajta hogy a reakciómra vár.
- Helyes. Legalább nyugodt lesz az ünnep további része. –mondtam közönyösen, és folytattam az evést.
- Mit kaptál tőle? – kérdezte Chris érdeklődve.
- Nem tudom. Nem néztem meg, de azok után, ahogy bánt velem, biztos valami buta marhaság. Nem akarom elrontani azzal a jó hangulatom, hogy megint vele foglalkozom.
- Rendben….- mondta Chris megadóan.
A vacsora vége nagyon elhúzódott, a viccek, sztorizgatások alig akartak abba maradni. Mire észbe kaptunk, már hajnal kettő is elmúlt.
Mi mentünk fel utójára a szobákhoz, az ajtómban egy rövid, és pajkos, mégis kedves csókot váltottunk. Megállapítottam, hogy Chris sem utolsó ebben a műfajban.
Azonban mindketten túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy még hosszabbra nyújtsuk ezt amúgy is hosszú az estét. Az elválás, pedig kacér pillantások, és mosolyok kíséretében zajlott.