Hazard of hearts 11.

11.rész

Másfél óra elteltével, átültem az ablakpárkányra, és neki dűtöttem a homlokom a hideg falnak. Néztem, ahogy a kinti tájat egyre nagyobb, és vastagabb rétegben fedi el fehér takaró.
Éppen Robert Downey Jr, Man Like Me c. lágy, nyugodt száma szólt (http://www.youtube.com/watch?v=TWa2jXqopVY). Jólesett a lelkemnek ez a rekedtes hang. Valaki hátulról átölelt, szorosan magához húzott, és megsimogatta a karom. Észre sem vettem, hogy valaki bejött. Neki dőltem.
- Hogy vagy? –kérdezte Chris.
- Nem jól….- mondtam fáradtan.
- Gondoltam örülnél egy kis magánynak…
Bólintottam, hogy igen.
- Mit mondott, hogy ennyire padlón vagy?
- Semmit. Úgy beszélt velem, mintha nem is ismernénk egymást, érzelem nélkül. Utána meg dühösen vakkantott, hogy menjek már és szóljak nektek.
- Sajnálom….- simogatta tovább a karom, és megpuszilta a nyakam –Hagyjam abba? Nem akarom ki…
- Nem. Jólesik.
- Oké…
- Nincs erőm lemenni és jó pofizni, ma nincs. Ma nem tudnék színlelni…
- Mondjam azt, hogy fáradt vagy, és lepihentél?
- Jó lenne, de akkor anyuék itt nyüzsögnének egész este, hogy jajj nem vagyok jól! Nem halálra idegesítene most az aggódásuk!
- Akkor nincs más ötletem le kell menned….
- Attól tartok….
- Mondjuk azt tudom, Eddie agyát mivel tudnád felhúzni, hogy egész este sík ideg legyen….- súgta a fülembe, majd megpuszilta a fültövem.
- Igazán? –kérdeztem már majdnem nevetve.
Tetszett ez a játék.
- Bizony…- harapott bele a fülcimpámba.
Megfordultam és a szemébe néztem.
- Mesélj…- bújtam hozzá.
- Nos…. – húzott még szorosabban magához, és közben ringatott – Anyukád azt mondta, olyan nyolc körül lesz az ajándékozás, és akkor jön át anyukád húga a családjával, és a gyerekekkel. Addig van….- ránézett az órájára- háromnegyed órád… - az orrát hozzá dörzsölte a nyakamhoz, és belecsókolt egy párszor.
Kacéran felnevettem, meg akartam szólalni, de finoman a számra tette a kezét.
- Van időd, hogy őrülten szexisre kicsípd magad…. – folytatta – Nem mintha most nem lennél az…- mosolygott rám kajánul – Mondjuk valami csinos felső, ami mindent mutat.
- Mindent?
- Majdnem mindent. –kalandozott lejjebb a keze a csípőmre – Aztán az este nagy részét tölthetnénk azzal, hogy állandóan egymás közelében vagyunk, duruzsolunk, és bájolgunk.
- Most is ezt csináljuk…- nevettem rá.
- Igen. De Eddiet megenné a fene ha látná…
- Ha látná, hogy engem stírölsz, és tapizol. Én meg nem hogy elviselem, de még tetszik is.
- Ahha. Majd megölné a féltékenyég, és nem tehetne semmit.
- Gonosz vagy! És ezzel persze te is jól jársz! – kacérkodtam.
- Igen. De nem vagyok gonosz, csak perverz!
- Igen?
- Igen. –súgta a nyakamba – Mondjam azt, hogy le is tesztelhetsz?
- Esetleg…
- Akkor mondom. Le is tesztelhetsz az este…- morogta a fülembe.
- Ugye tudod, hogy amit most csinálsz, az egész jól csinálod?
- Uhum….- csókolgatta a nyakam.
- Látom, hogy tetszik…
Megszólalt szintén Robert Downey Jr.-től a River. Lassúzni kezdtünk, és közben Chris keze továbbra is felfedező úton járt a testemen.
- Nem jössz velem a zuhanyba? –súgtam a fülébe.
- Most nem… Túl rövid az idő, és nem örülnék, ha ránk nyitnának… Majd este… Amikor már nyugi van…. Addig még átgondolhatod a dolgot…
Bele fúrtam az arcom a vállába.
- Baj?
- Nem. Igazad van, ne rontsuk el, ezt most így jó….- doromboltam.
Vége lett a számnak.
- Mennem kell készülni….- morogtam.
- Uhum…- dünnyögte.
Nagy nehezen elengedett, és bódultan bámult rám.
- Ígérem, őrülten dögös leszek.
- Helyes….
Nehezen engedtük el egymás kezét, kimentem a fürdőbe, és egy hosszú zuhany után visszaslattyogtam, de addigra Chris eltűnt.
Gyorsan kulcsra zártam a szobám ajtaját, hajcsavarókkal feltekertem a hajam, és beálltam a szekrény elé. Végül, és sötétkék kikoptatott elejű farmerre, egy elől v kivágású nyakba akasztós fekete rövid ujjú felsőre esett, aminek hátsó része mélyen a hátam közepéig láttatni engedett mindent. Többek közt azt is, hogy nincs melltartó alatta, ami egyébként volt, csak ritka fifikás darab. Olyan amin nyakba akasztós, és nincs hátsó kapcsa.
Egy csinos csipkés fekete francia bugyi, és egy öt centis fekete lakk tűsarkú egészítette ki a képet. Gyorsan hajat szárítottam, kicsit belakkoztam, majd kivettem a csavarókat. A lágy hullámos haj, a kicsit erős füstös smink, halványrózsaszín arcfesték, de csak diszkréten, és csak egy kis ajakápoló. Használtam még egy pár csepp szemcseppet, mert kicsit bedagad a szemem a sírástól. Ez az egész, így olyanná varázsolt, mintha egy dögös modell lennék.
Valamivel nyolc előtt megszólalt a csengő, és pedig akkor akasztottam egy hosszú piros gyöngysort a nyakamba, utolsó simítás gyanánt.
Valaki kopogtatott az ajtón.
- Chris vagyok…
- Pillanat! – még belenéztem a garderobe ajtaján a tükörbe – De kurva jól nézek ki! –vigyorogtam magamra, és becsuktam a szekrényt.
Az ajtóhoz léptem, és kinyitottam.
- Hűűűű….- bökte ki Chris, döbbenten.
Majd felfalt a szemeivel.
- Hna elég dögös vagyok? –fordultam körbe.
Belépett a szobámba, és behúzta az ajtót maga mögött.
- Muszáj lemennünk? –kérdezte kajánul.
Ránevettem.
- Igen. Azt hiszem igen…
Átölelt, és mélyen a szemembe nézett.
- Megakarlak csókolni…
Megfogtam az inge nyakát, és közelebb húztam magamhoz, már majdnem összeért a szánk.
- Angie! Kicsim ne tollászkodj annyit! Gyere már! - kiabált fel az emeletre anya.
A homlokom Chris vállának nyomtam.
- Most nagyon utálom őket!
- Megértelek…- dünnyögte.
Majd kart –karba öltve lesétáltunk a nappaliba.