Hazard of hearts 34.

34.rész

Szerettem volna, ha van alattunk egy csapóajtó, és el tudunk tűnni a semmiben. Olyan jól alakult ez a nap miért kell elrontani?
Zoéra pillantottam, az egész teste megfeszült.
- Mit akar tőlünk? Miért nem hagy élni egy kicsit? –suttogta Zoé.
Seb félig Zoé elé állt, hogy megvédje.
Seb, és az ő lovagiassága. Kicsit megmosolyogtató volt.
Nem akartam Eddievel újabb égzengető vitát, de ha a srácokra hárítom, akkor Seb egy feltehetően még egy repedt vagy törött bordával, Zoé, pedig egy újabb ordítozási emlékkel gazdagodik.
Nem maradt más választásom, nekem kell vállalni a harci szerepet.
Vettem egy mély levegőt, az „nagy merülés” előtt. Megpróbáltam felidézni, miért is neveztek olyan sokáig, Roguenak(Róg), azaz Vadócnak.
Seb elé léptem, a bal kezemmel hátranyúlta, és megtoltam Seb mellkasát, hogy álljanak távolabb.
- Bízzátok rám, majd én leszerelem. – morogtam oda nekik.
Eddie ekkor állt meg előttem. Láttam már párszor dühösnek, de ez most más volt.
Itt éppen a Katrina hurrikán készült kitörni. Eldöntöttem, legyen bárhogy is, én állom a sarat, ő fog megfutamodni, és ha kell minden eszközt bevetek.
Rám sem nézett, egyenesen Zoéhoz beszélt.
- Te mi az ördögöt keresel ezek társaságában! –sziszegte.
Hátrapillantottam, Zoé az előtte álló Seb karjába kapaszkodott. Kétlem hogy eddig bármikor is félt volna Eddietől, de most láthatóan lesápadt.
- Tudtommal élő emberek vagyunk, és nem tárgyak! De úgy látom a te csökevényes agyaddal komoly gondok vannak! – sziszegtem az arcába.
- Te ebbe ne szólt bele! –ordított rám.
- De beleszólok! És szarok rá, ha nem tetszik! – emeltem fel én is a hangom.
- A lányommal akarok beszélni, nem egy ringyóval!
- Nem vagyok ringyó! – löktem meg a mellkasát – És láthatóan a lányod nem akar veled beszélni! Ugyanis te nem beszélni akarsz, hanem ORDÍTANI! –üvöltöttem a képébe.
- Kitekerem a nyakad, ha nem takarodsz el az utamból!
- Hajrá! –tártam szét a karom- Előbb rúglak tökön, semhogy megpróbálhatnád!
- Zoé! Azonnal gyere ide! Nem engedem meg, hogy egy kurva, és egy depressziós elmebeteg közelében legyél!
- És kikérem Seb és magam nevében ezeket a jelzőket! De az persze nem számít, hogy téged három nővel kapott rajta ugye? Vagy hogy most is dől belőled a whisky! Te apukák gyöngye! –mondtam gúnyosan.
- Te velem nem beszélhetsz így!
- Miért? Mert neked nem teszik? Senkit sem érdekel miről dumálsz!
- Zoé! Gyere ide!
Hátra pillantottam, Zoé még görcsösebben kapaszkodott Sebbe. A kis német elszántnak tűnt, de tudtam, hogy Eddie amúgy is laposra verné, de hogy sérült is, így még rosszabbul járhat.
Pár repedt borda nem játék.
- Nem tudtam, hogy Zoét annyira szereted, hogy úgy bánsz vele, mint egy kivert korcs kutyával ! – kacagtam gúnyosan.
Ez hatott.
- Még egy szó, és nem érdekel, hogy Chris nője vagy, és felképellek!
- Csak rajta! Te utolsó aljas szemétláda!
Eddie keze felém lendült, de végül, csak a mutató ujját nyomta a képembe.
- Ez volt az utolsó dobásod kislány! Most pedig takarodj az utamból! – mennydörögte.
Megragadta a bal karom, hogy arrébb lökjön, de a jobb kezemmel egy marha nagy pofont kevertem le neki. Hatalmasat csattant az arcán, én meg már akkor tudtam, ha most nem tör el a kézcsontom, akkor soha. Piszkosul fáj!
Eddie a szájához emelte a kezét. Vérzett!
- Még egy lépés a srácok felé, és többé nem lesz szükséged nőre! – ordítottam a megdöbbent arcába.
Pár végtelenül hosszú pillanatig farkasszemet néztünk.
- Ne avatkozz a családi ügyeiben! Semmi közöd hozzá!
- De igenis van, ha Zoé nekem sírja el, hogy mennyire utál téged, és mennyire nem akarod megérteni!
Eddie döbbenten nézett Zoéra, aki már szinte eltűnt Seb mögött.
- Miért hangolod ellenem a lányomat, te kis szemétláda!
- Nem kellek én ahhoz! Elintézed te saját magadat! Ahogy reggel is, miért Zoé és Seb volt a hibás, miért ők lettek leordítva, hogy három prosti hentergett az ágyadban? Az jó megoldás, hogy utána meg vered az ajtajukat, és ordítasz, hogyha nem nyitják ki, akkor komolya bajuk lesz?
- Vedd tudomásul torkid vagyok veled! Elintézem, hogy többé még a Forma 1 közelébe se mehess! –kiabáltam a képembe, és sarkon fordulva kicsörtetett.
- Maradjatok itt! – szóltam hátra a srácoknak, és Eddie után rohantam, a döbbent Chris, Adrian, Gerhard, és fél Red Bull gyár szeme láttára.
Az előtér felén már túl volt, amikor rákiabáltam, a nagy belmagasság, és az üres tér miatt, százszorosára nőtt hangerőm.
- Állj meg te mocsok! Hallod? Állj meg! Ugyan mond már el, hogy mi a kibaszott élet bajod van velem? Hm? – kiabáltam, és rohantam utána.
Hírtelen megpördült, és megint farkasszemet néztünk.
- Tűnj el végre! – ordította.
- Miért? Miért tűnjek el? Mi bajod van velem ember?
- Az hogy elkényeztetett, hisztis kis kavarógép vagy!
- Te meg egy részeges, kiöregedett, kurvapecér, ex pilóta! Egy senki! Ennyit sem érsz! –csettintettem az ujjammal.
- Gyűlöllek! – ordította.
- Miért? Mert segítettem hogy összehaverkodj a lányoddal, de te elszúrtad? Vagy azért mert nem dugtam veled első adandó alkalommal és most Chrissel vagyok? Ez bassza a csőröd?
- Ne mert még egyszer bezavarni az életembe!
- Ne fenyegess engem! Inkább valld csak be, itt és most végre, hogy mi a bajod velem! Mond már el végre nyíltan! Azóta fújsz rám, mióta betetted a lábad hozzánk karácsonykor! – ordítottam tovább.
- Mi a bajom? Az a bajom, hogy azért kavarsz Chrissel, hogy engem bosszants, hogy féltékeny legyek! Neked van bajod! Az a bajod, hogy minden vágyad végighenteregni velem, egy egész éjszakát, valld csak be, hogy ez minden vágyad! Az, hogy jól megdugjalak! Erre vársz mióta csak lestíröltük egymást! És vedd tudomásul, nem vagyok féltékeny, csak elegem van abból, milyen szánalmas vagy, és kihasználod a legjobb haverom ellenem!
Döbbenten néztem rá.
- Esküszöm te elmebeteg vagy! – közöltem hitetlenkedve és félig kiabálva – Menj orvoshoz de sürgősen! Amióta annyira bunkó vagy velem, mint egy kőkorszaki ősember minden vágyam az, hogy földbe döngöljelek, mert tiszta szívből gyűlöllek! Bárcsak soha ne látnálak többé, és ne kéne beszélni veled! Te vagy az, aki kihasznál engem, mert ha bármi kínod van a lányoddal, akkor rohansz hozzám, hogy segítsek! Te futsz utánam, és nem én utánad! Én boldog vagyok Chrissel, és nincs rád szükségem! Neked van rám, csak nem mered bevallani! Mert a nagy macsó, Eddie Irvinenak nincs szüksége senkire sem! Szánalmas vagy! Nem csodálom, hogy Zoénak és mindenki másnak rossz véleménye van rólad, és nem tart semmire sem!
A következő kép az volt, hogy a padlón fekszem, és fáj az arcom.
Hozzáértem a kézfejemmel, és láttam, hogy vérzik.
Eddie pár lépésre állt tőlem, kinyújtott kézzel. Lefehéredett, döbbent, és kétségbeesett arccal bámulta a kezét majd engem.
Szóval pofon vágott! Valaki átkarolt hátulról, és megpróbált felsegíteni.
- Minden rendben Angie? – oldalra néztem Chris volt az.
Kicsit még kótyagos voltam.
- Kicsit forog a világ, de igen…
Valaki más is átkarolt, Chris pedig elengedett, és Eddie felé indult.
Kicsit homályos volt a kép, de annyit felfogtam, hogy Chris jól bemosott az írnek.
- Nem érdekel mit mondott Dietrich ki vagy rúgva! –üvöltötte Chris.
Eddie sarkon fordult, és kicsörtetett az épületből.
Pár pillanattal később felbőgött egy motor, Eddie elment.