Through Hearts and Tracks 64.

64.rész (Vége!)

Ahogy teltek az órák egyre jobban aggódtam Sebért, de hiába hívtuk Christ nem tudott semmit sem mondani.
Már ott tartottam, hogy remegtem az idegtől, ekkor állt Eddie a sarkára, és beadatott nekem, egy adag enyhe nyugtatót, és altatót, csak annyit, hogy tudjak pár órát aludni. Az elején nem lelkesedtem az ötletért, de meggyőzött, hogy addig idegesítem magam, amíg újra rosszul nem leszek.
Mellém bújt az ágyba, de tudtam, hogy egy percet sem fog pihenni.
Mire felébredtem, már Chris is előkerült, és Eddievel sutyorgott, a szoba egyik sarkában.
Fáradtan pislogtam feléjük, aztán nagy nehezen – kómásan a kimerültségtől, és a gyógyszerektől – kinyögtem egy hellot.
Eddie leült mellém.
- Hogy vagy?
„Szerinted hogy lennék?”villantást vettem rá.
Bólintott, hogy vette a lapot, de az arca kifürkészhetetlen maradt, nem úgy Chrissé, nem nézett a szemembe, és idegesen mozgatta az ujjait.
Morcosan Eddire néztem.
- Ha hülyeséget csinált, és nem halt bele, én fojtom meg a puszta kezemmel….
Eddie vett egy nagy levegőt.
A válla mögül Chrisre nézett, majd jelentőségteljes pillantást váltottak.
- Mondtam, hogy miattad bukunk le. Csapatfőnök létedre lehetne jobb pókerarcod….- dünnyögte, majd felém fordult.
- Azaz érzésem, hogy nem akarom tudni, mi volt, de azért mond el…
Valahol egy kicsit fásult, és túlságosan nyugodt voltam. Azt hiszem ez az állapot, amikor az ember egy szint után, mindent kicsit tompán fogad.
- Szerintem sem akarod tudni… Találd ki honnan imádkoztam le, miután egy órán át téptem a szám, hogy nem miatta veszítjük el a babát…. –morogta.
- Hát szívem szerint az mondanám, hogy a Golden Gate hídról, vagy az Eiffel –torony tetejéről, de mivel ezek kiesnek….
- A kórház tetejéről akart leugrani….
- Pazar…
- Meg sem lepődsz? –kérdezte Chris döbbenten.
- Azt hiszem, ahhoz még mindig le vagyok nyugtatva, hogy kitörjön belőlem az ideg, és valami hasonlóra is számítottam.
- Mit mondtál neki?
- Hát az elején mindenféle baromságot, hogy a családja, barátai, a csapat, de nem jött be. Úgyhogy elregéltem amit neked mondtam pár napja, és hogy ő tuti szerelmes beléd, és te is szereted, mert köztünk nagyon nem működött a dolog. Meg hogy mivel már a baba sem köt majd minket össze, boldog lehet veled. Erre kibukott, hogy milyen egy szívtelen tuskó vagyok, hogy nem jelentesz nekem semmit, meg a kicsi sem. Kb. negyed órát hallgattam, ahogy ócsárol.
Keserűen felnevettem, de inkább kínomban, mint örömömben.
- Csodálom, hogy nem te adtad meg neki az utolsó lökést…
- Felmerült bennem, de betudtam, hogy ki van idegileg.
- És hogy győzted meg?
- Hogy elmondtam neki, hogy szükséged lesz rá, mert meg leszel zuhanva a baba miatt is meg, miattam is….
- Miattad?
- Elmondtam neki, hogy beleszerettem valaki másba, és mivel amúgy sem működött köztünk ezért is küldtelek el…
- És?
- Hát lemászott a párkányról, hogy megverjen, de lenyugtatták.
- Jobban járt, mintha megint palacsintává lapítottad volna.
- Hát igen….
Érdeklődve fürkésztem az arcát.
- Miért érzem azt, hogy van ebben a nő ügyben valami csattanó? – hosszasan néztem Eddie szemébe, majd megint nevetni kezdtem.
Végül két kacagás közt sikerült kinyögnöm egy értelmes kérdést.
- Seb melyik nővére a szerencsés?
- Tudod, néha nem tudom, hogyhogy csinálod, hogy a vesémbe is belelátsz…- dünnyögte.
- Ez tűnt a legabszurdabbnak és bejött. Na mesél!
- Seb nem tudja ki az, csak annyit hogy tényleg van valakim, és el akartalak hagyni, de legalábbis gondolkodtam rajta.
- És én magam adtam meg a kezdő lökést, azzal, hogy olyan réveteg voltam.
Félszegen mosolygott.
- Melanie az, a fiatalabb. Amikor Seb kórházban volt, vagy Chris hívtam, hogy érdeklődjek, sokszor beszéltem vele is. Nagyon jóban lettünk, de nekem ott voltál te, aztán a hír, hogy gyerekem lesz… Megmaradtunk jó barátoknak, de az utóbbi pár hétben mióta olyan szomorú vagy, és sokszor aggódtam miattad, ő néha hívott, hogy felvidítson, meg támogasson. Kedves nő….
- Sejtem…
- Dühös vagy?
- Nem. Nem. Tényleg. Inkább örülök, hogy van valaki tényleg rendes hozzád való lány. Meg is értem. Azt hiszem mi inkább már csak nagyon jó barátok voltunk az utóbbi két hétben, mint egy pár…. – bólintott - Hallottam ezt azt róla, hogy olyan kis mimóza, de ugyanakkor meg poénbomba mint az öccse. Jó lelkű lány. Én örülök neki, de gondolom Seb nem fog.
- Hát nem… Én se örülnék neki, ha a helyében lennék. Végül is, ő annyit lát ebből,hogy először a barom lenyúlja a csajom, összehoznak egy gyereket aztán meg dobja a nőt a húgom miatt.
- Majd beszélek a fejével…. Szóval fontolgattad hogy randira hívod? –vigyorogtam.
- Igen. De nem akart olyan formában szóba állni velem, mert nem akart közénk állni, de amikor Seb előkerült, felhívtam és elmondtam mindent.
- Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam, de örülök hogy valaki melletted is állt.
- Tudod én is. Mert néha már azt hittem megörülök….
- Sejtem. Gondolom akkor Melanie keze volt abban is, hogy annyira tündérien viselkedtél bizonyos helyzetekben….
- Neki is volt benne része….
- Azért majd mutasd be, úgy hivatalosan is.
- Szerintem szegény, ott halnak meg a szégyentől.
- Ugyan már minek! Nem haragszom rá, inkább köszönettel tartozom neki, és neked is.
- Egész megkomolyodtál az utóbbi időben. –vigyorgott rám.
- Hát igyekszik az ember…. Seb gondolom kiütve pihen…
Eddie bólintott.
- Bemennék hozzá…
- Elintézem. – mondta Eddie majd felállt, és kiment.
Chrisre pillantottam.
- Mennyire van padlón?
- Hát, mikor végre rájött, hogy a történtek nem az ő veszekedése miatt alakultak így, jobban lett. Nem annyira rossz, mint volt a múltkorában, nincs annyira megzuhanva, de jól sincs.
- Értem… Tudod, azaz érzésem, ez mind kellett ahhoz, hogy végre igazán rájöjjünk, hogy mi vagyunk egymásnak a nagy Ő….
Chris elmosolyodott.
- Seb is pont ugyanezt mondta….

Magam sem gondoltam volna, hogy még sok nehézség várt ránk… Pedig így volt…..
Hosszú hónapok kemény küzdelme után, végül is Seb teljesen talpra állt, és a régi önmaga lett, mint az életben, mind a pályán. Szerencsére az új évre nem kapott eltiltást, csak csúnya megrovásokat, de túléltük ezt is, és őszintén boldogok voltunk.
Amikor következő évben karácsonykor Eddie és Melanie Seb elé állt, és színt vallottak, valamint Eddie tényként közölte, hogy el elveszi Melt, Seb dühében rájuk vágta az ajtót. Sőt velem is jól összeveszett, hogy miért falaztam Eddienek. Én pedig halál nyugodtan mondtam neki, hogy szerintem ez jól van így, valamint hogy a pár hónap múlva születendő gyerekem keresztapja is ő lesz, ha tetszik ha nem. Seb hosszú percekig bambán nézett, majd a nyakamba ugrott, és boldogan megcsókolt, így még akkor szent este ki is békült mindenkivel.
Eddie persze huncutul kacsintott rám, ő volt az akinek elsőként elmondtam a jó hírt, és vele főztük ki, hogy ha így tálalom a hírt, akkor neki is könnyebb lesz. Szükségük is volt rá, hiszen
Mel is babát várt, de ezt a jó hírt Seb már csak újévkor tudta meg.
Abban az évben Seb újra megnyerte a vb-t.
Mint kiderült igazam lett, Mel csendessége, kedvessége révén Eddie is révbe ért, boldog családban élt, távol a nagy buliktól, és lokáloktól, és ugyanabban az évben mint Seb, ő is felért a csúcsra, megnyerte az Indy bajnokságot.
Augusztusban megszületett Sebbel a fiúnk Michael. Aki tiszta apja lett, állandóan csak mosolygott, de a zöld szemeit, és keménységét azt tőlem örökölte. Majd egy hónapra rá, Eddiék lánya Emma, akiben az apja csibészes mosolya, vagánysága, balhés természete, meg persze Mel igéző kék szeme köszönt vissza.
Mindannyian boldogok voltunk, mert kiteljesedett az életünk.
A fiam születése után, küldtem egy szép nagy csekket, és egy köteg vörös rózsát, a Red Templbe, Catrinenek a madamenak, hálából, amiért Eddiet jó útra terelte, és hogy végleg abba tudja hagyni a lányaival ezt az életet.
A csekket visszaküldték, csak a rózsát tartották meg. De egy levélben Catrine elmondta, hogy nem azért nem hagyja abba, mert nem teheti meg, neki ez a természetéből fakad, meg aztán „ Ha a jó öreg Eddie egyszer tévútra menne, úgyis nálunk kötne ki, és legyen aki megmondja neki a magáét, és hazazavarja, a feleségéhez, meg a lányhoz!”
Mosolyogva hajtottam össze a levelet, mert tudtam, ezt már soha nem fog megtörténni, hiszen az életünk egy új, boldog, és nyugodt fejezete kezdődött meg.