Hazard of hearts 21.

21.rész

Kinéztem a szélvédőn, a többiek normál mód leparkoltak, majd elég döbbent és dühös ábrázat keverékével indultak meg felénk.
Már előre röhögtem. Chris kinyitotta az ajtót, nem szállt még ki, de már hallottam Mark hangját.
- Baszd meg Chris! Te mióta tudsz ilyen stílusban vezetni, vagy csak a kis Sebnek tartottál bemutatót a régi időkből?
Hna ez volt az utolsó csepp, kivágtam az ajtót. Kitettem ballábam az aszfaltra, a jobb lábam a kocsiban volt, és bal kézzel rákönyököltem az ajtó tetejére.
- Mi van kenguru savanyú a szőlő! –vágtam oda.
Chris is ekkor szállt ki, és ugyan ezt a pozíciót vette fel.
Konkrétan ledöbbent mindenki. Marknak szó szerint tátva maradt a szája. Dietrich és Adrian egymásra néztek, és egy Ez már döfi! szerűen bólogattak. Eddie meg csak somolygott, és csóválta a fejét. Nem tűnt meglepettnek, inkább olyan volt, mint aki ezt a fejleményt várta.
Ahogy egy pillanatra egymásra néztünk, biccentett.
Az volt az érzésem…. Nem, tudtam, hogy tudja hol tanultam ezeket. Eddie tudta! Vagy a stílusomból vágta le. De ő tudta.
- Mi van kis kenguru elvitte a cica a nyelved? –gúnyolódtam Markkal.
- Ez csalás!
- Miért lenne az?
- Mert Chris fogadott velünk és nem te! Így Eddie nyert! Úgyhogy Chris bukta a pénzt! – vicsorogta.
Hna Eddie meg sose fog mellém állni, pláne hogy így megrövidítheti Christ.
- Öcsém te azzal foglalkozz, hogy fizess! Vesztettél! – közölte Eddie simán – Amúgy meg Chris kocsija ment végig, és bár nem ő vezetett, attól még tisztességes győzelem volt. A győzelem, pedig győzelem, úgyhogy fizess szépen! Amúgy meg nem mindegy neked kinek kell kicsengetned? –szurkálódott.
Megdöbbentem. Eddie megvédett minket! Aztán beugrott. Ja nem! Csak inkább Christ, mert a haverja, évek óta. Szóval Christ nem fogja basztatni, csak engem! Végül is, először vele akartam kamatyolni, aztán a legjobb haverja ágyában landoltam. Már csak ez is sértő neki….
- Majd vond le a fizumból főnök! –morogta Mark.
- Meglesz ne félj! – közölte Chris élesen.
Mark erre elviharzott. Majd Dietrich is eltűnt valamerre, hivatkozva arra, hogy sürgős dolga akadt.
Rákacsintottam Sebre.
- Érzed mennyivel tisztább és frissebb lett a levegő? Kenguru mentes az övezet!
Végre megjelent az arcán egy széles Sebastianos vigyor.
- Naná! De ugye nem ez a nagy terv?
- Neeeeem. Ez csak az epilogus volt! – nevettem rá.
- Miben mesterkedtek? –kérdezte Adrian.
- Semmi közöd hozzá! Hacsak nem vagy tagja te is BMWEIH –nek!
- Hogy minek?
- A „Bunkó Mark Webber Ellen Irányuló Hadműveleteknek”. –közöltem póker arccal.
- Ezt ti alapítottátok? –mutatott előbb rám, majd Sebre.
- Nem! Én alapítottam, és Sebet beveszem! Ki akar csatlakozni? – karoltam bele Sebbe.
A többiek csóválták a fejüket.
- Ne aggódj Seb! Mesterien ki tudok babrálni emberekkel! –vigyorogtam rá – A repertoárom határtalan!
- Már kíváncsi vagyok!
- Akkor menjünk együnk valamit, és idegen vezetés közben elmesélem a hadi tervet!
- Oké! –vágta rá.
Majd Chrisre pillantott, várva valami helyeslés félét.
- Ne őt nézd szépségem, hanem engem! Na gyere! –és húzni kezdtem az épület felé – Chris ugye majd hívsz?
- Persze!
- Helyes! Ha végeztem akkor összeszedlek valahol!
- Én inkább szétszednélek! –kiabált utánunk.
- Nem! Te inkább leszednél dolgokat rólam! –fordultam meg, és dobtam felé, egy szívdöglesztő mosolyt, és közben hátrafelé sétáltam – Aztán ne csajozz nekem, mert ki tudja hol futunk össze a gyárban!
- Jó, akkor lemondom a két szőkét a mérnökségről!
- Helyes! Akkor nem szétcincálva, és lestrapálva kapod vissza Sebit! –vigyorogtam tovább, majd menet közben sarkon fordultam, és ismét belekarolva Sebbe, lendületesen elindultunk.
- Most ez arra volt célzás, hogy..... hogy…. –dadogta.
- Arra! De hagy már az Istenért! Csak szívattam Christ, de ez ő is tudja. Ne aggódj már! Lazítsd! –mosolyogtam rá, de Seb arca komolya maradt – Mi az?
- Semmi….
- És a semmi miatt lettél morcos! Ne nézz hülye libának jó? Lehet hogy annak látszom, de nem vagyok az!
- Jó bocs! Én csak nem…
- Mit nem?
- Nem akarom, hogy Christ velem büntesd meg. –bökte ki.
- Tessék? –álltam meg – Hna ácsi! Te miről hadoválsz?
- Hát hogy ne én legyek az aki talonban tartasz Chris mellett!
- Te ezt honnan az öreg Istenből szedted?
- Abból, hogy ennyire….. kedves vagy velem.
- Seb! Te hülye vagy, és nem tudsz semmit a nőkről! –mondtam a képébe.
- Miért nem ez..
- Nem! Szó sincs róla! Nézd! Kedves gyerek, és helyes is, de nekem túl kölyök vagy – már bocs! Én az olyan típusú pasikra bukom mint Chris vagy …..
- Vagy?
- Eddie…- böktem ki.
Érdeklődve nézett rám. Legyintettem.
- És azért vagyok ilyen vigéc veled, mert Chris halálra aggódja magát miattad, hogy nem vagy okés újabban. Amíg jegyzem látszik is. Gondoltam mivel jó vagyok lélekbúvárságból, egy kicsit helyre rázlak. Olyan nagy beszélgetéseket, meg ökörködéseket terveztem, meg haverkodást. Chris úgy látja kell melléd valaki, aki segít, én segítek, ha akarod, és amit mi beszélünk majd, nem adom tovább, még neki sem. Így már okés?
- Igen… - kezet nyújtott.
- Remek. Együnk valamit jó? És közben játszunk kérdezz feleket.
- Olyan dedóban játszottam utójára… - morogta.
- Nem baj most fogsz! Így sok mindent megtudhatunk egymásról. Na gyere! –húztam be a fotocellás ajtón.
Az a fölszinti étkezőig jutottunk. A négy oldalból kettő üvegből volt. Látszottak a kinti fák, és a komor táj. Az ajtóval szembe a terem a másik végében indultam, leültem a sarokba, Seb velem szemben. Átböngésztem az étlapot az asztalon.
Kértem valami salátát, sült csirkét, és kivételesen kólát, Seb is valami hasonlóra szavazott.
Aztán elindult a kérdezősdi, mondtam hogy kérdezzen, én válaszolok. Végül is meséltem magamról, Chrisről, és elmondtam az Eddies történetet is töviről hegyire. Megértette mit miért csináltam, vagy csinálok, de szerinte egyértelmű, hogy Eddie bármit is mutat féltékeny. Láttam benne rációt, de inkább csak félreértésnek véltem. Végül is Eddienek elég jó pókerarca van, és néha az Isten sem érti mit miért tesz.
Végül Seb is kibökte mi bántja. Hát neki is volt elég. Mark szezon közbeni hátbatámadása fájt neki, nevezetesen hogy azt hitte bízhat az ausztrálban mert a barátja, és kiderült hogy nem. Sajnos Seb is kicsit olyan mint én, hülye, mert bízik az emberekben. Aztán elmondta, hogy Hanna egyszer csak elé állt a vb cím megszerzése utáni héten, hogy vége, mert beleszeretett másba pár hónapja, de nem akarta, hogy szezonközben zuhanjon meg így nem mondta el. Zseniális, végül is élete legboldogabb hetét tette tönkre. És ennyi. Megértettem Sebet, ez derült égből a villámcsapás. A mennyekből a pokolba vezető út volt ez neki. Sajnáltam.
Aztán valahogy érződött rajta, hogy jobb hogy elmondta, hogy könnyebb a szíve.
Néha egy ismeretlennel jobban tudunk megbeszélni olyan dolgokat ami fáj, mint akiket szeretünk.
Mire az órámra néztem délután három volt. Fel akartam hívni Christ, de jött egy smst, hogy megbeszélés van, és látott minket beszélgessünk csak. Ha meg fáradt vagyok, Seb elkísér a szállásra. Így megkértem a kis szőkét, mutassa az irányt, mert pihennék egy nagyot.