Hazard of hearts 54.

54.rész

18-as karika!

Végig Lucasékat követtük. Legnagyobb sajnálatomra, csak rendes sebességhatáros tempóban.
Kicsit idegesen doboltam az ujjaimmal az ablak belső peremén.
- Gond van?
- Nem. Bocs. Csak kicsit túl pörögtem, ittam is, és ilyenkor szeretek tempósan menni.
- Úgy érted száz fölött! – vigyorgott rám.
- Úgy! Látom érted a dörgést!
- Pilóta vagyok!
- Inkább egoista!
Egymásra vigyorogtunk.
- Tudod egész normális csaj vagy!
Érdeklődve néztem rá.
- Hát sok mindent hallottam már rólad. De nem tűnsz számítónak.
- Nem vagyok számító, csak belekeveredtem egy szerelmi háromszögbe, és próbálok kimászni belőle!
- Úgy érted a Horner, Irvine, és te piramisra gondolsz?
- Nem tartozik rád! – közöltem hidegen.
Nem tudtam honnan tudja, és nem akartam róla beszélni.
Az út további részében egy szót sem szóltunk egymáshoz. Bruno rendben leparkolt, majd kisegített a kocsiból, és felajánlotta a karját.
- Nem kell játszanod a lovagot! –utasítottam vissza.
- Nem játszom, én ilyen vagyok! – ajánlotta fel ismét.
Szúrósan néztem rá, de fel sem vette, végül elfogadtam.
Andyék mögött sétáltunk be a Sevenbe, és meg kellett állapítanom, hogy a hely valóban kedvemre való.
Ahogy beléptünk, feketére festett falak, a mennyezetről lelógó vérvörös lampion szerű és gömb formájú lámpák pedig a megfelelő félhomályt szolgáltatták. Némi lézer fény is villogott valahonnét. Bal oldalon végig, egy hosszú bárpult terpeszkedett, ezzel szemben jobb oldalon pedig, szintén vörös ülő garnitúrák sorakoztak.
Nem túl hangos diszkózene szólt.
- Gyertek menjünk hátra! –indult meg Lucas és Andy.
A következő teremben, szintén fekete falak, a mennyezetről lecsüngő hosszú arany hajszerű lámpákkal ontotta sejtelmességgel, sötétbarna bőr ülőgarnitúrákkal, és kicsi fa mahagóni asztalokkal, arany hátterű bárpulttal, aminek a pultja vörösre volt festve, teljesen letaglózott.
A félhangos R&B zene hallatszott.
- Isteni ez a hely! - böktem ki.
- Egyet értek…
Brunora néztem. Neki is bejött a bár. Az arcára volt írva.
Végigmentünk egy kis zsúfolt folyosón, majd az utolsó bejáratnál balra fordultunk.
Úgy tűnt ez az utolsó terem.
A falak sötét bordó színűek voltak, a bárpult vörös, de több helyen díszes mintákat vágtak bele, amit hátulról feltehetően spotlámpákkal megvilágítottak, így megtörték az egyhangúságot. A mennyezetről aranyszínű fejjel lefelé fordított lótusz virág formájú lámpákkal, amelyek meglehetősen gyér fényt adtak.
Kicsi két, három személyes sűrűn lefátyolozott bokszokkal sorakoztak a falak mentén, de persze pár kényelemes kanapészerűség, és puff is helyet kapott még a teremben. Külön bejött, hogy az ülő alkalmatosságokat gazdag arany színű növénymintázattal díszített vörös selyemhuzattal látták el.
Letelepedtünk az egyik kanapéra, Lucas mellé szorosan Andy, én meg a velük szemben lévőre Brunoval.
Itt is R&B, rap, és némi hiphop zene szólt.
- Mi lenne ha innánk valamit? –vetette fel Andy.
- Rendben. De én állom!
- Helyes! Ez a te sarad! – vigyorgott rám.
- A szokásosat?
- Jah.
Magyarán vodka.
- Lucas?
- Abszintot.
Megrándult az arcom. Tyűűűű. Úgy látom Andy emberére akadt.
- Bruno?
- Coronitát.
- Oké.
Felpattantam és a pulthoz mentem.
Éppen leadtam a rendelést, amikor Bruno mellém lépett.
- Gondoltam segítek, és amúgy sem bírtam már őket! – bökött Andyék felé, akik egyre inkább egymásba gabalyodtak.
- Megértelek. –morogtam.
A pultos kiadta az italokat, én meg egy szuszra megittam a Bacardim. Intettem, hogy kérek még egyet.
Bruno is neki látott a sörnek.
- Látom jól bírod a töményet… - mondta egyszerűen.
- Bírom is, meg kicsit ki is vagyok.
- Alkoholba fojtod a bánatod?
- Valami olyasmi.
Bruno érdeklődve nézett tovább, de nem szólt semmit.
Végül én törtem meg a csöndet, kezemben az újabb Bacardival.
- Te honnan tudsz rólam Eddieről, meg Chrisről? –kérdeztem érdeklődve.
- Pár napja beszélgettem Gerharddal, mert éppen én sem vagyok jó passzban, és ő mesélte. Tudod, ő nagyon jóban van a családommal, még Ayrton révén. –magyarázta.
- És mégis mit fecsegett azaz osztrák?
- Hát….azt hogy….- és röviden kifejtette a tényállást, ami fedte a valóságot – Én nem akartam indiszkrét lenni…
- Nem vagy az. – mondtam lemondóan – Csak tudod a mai este után egyik baromhoz sincs hangulatom.
Pár mondatban kifejtettem a korábbiakat.
- Akkor már értem mi ennek a nagy ereszd el a hajam bulinak…
- Ne haragudj de se lelkizni nincs kedvem, se beszélgetni!
- Akkor mihez lenne? –kérdezte vigyorogva, majd mélyen a szemembe nézett.
Megszólalt a kedvenc számom, Akon – Smack that (http://www.youtube.com/watch?v=bKDdT_nyP54) , és elkezdtem rá kicsit táncolni, olyan félig lötyögés, félig csípő, és seggriszálós szerűen.
Elnevettem magam, majd hátra fordultam, hogy megnézzem Andyék megvannak e még.
De nem láttam őket sehol, majd alapos bámuldozás után kiszúrtam, hogy a terem leghátsó részében egy sűrűn lefüggönyözött bokszban boldogítják egymást.
- Azt hiszem ezeket vagy megisszuk, vagy itt hagyjuk! –böktem a srácok itala felé.
Bruno is körbe pillantott, majd sokat sejtetően visszafordult a pult felé.
- Legalább nekik lesz egy jó estélyük…
- Miért akad itt csak bőven, bármelyiket felszedheted! – mondtam kacéran.
- Ez rád is vonatkozik? –kérdezte a szemembe nézve.
Kacéran néztem rá.
- Meglehet…. Miért?
Közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekam.
- Tetszel nekem. Már az első futamon kiszúrtalak, de tudtam hogy Chrissel vagy…
- És a főnök nőjére nem lövünk? – vigyorodtam el.
Megrántotta a vállát. Hagytam, hogy magához húzzon.
- Zavar?
- Inkább kicsit a tudat, hogy elméletileg most csalom a pasim….
- Azt hittem vége….
- Igen, ő kidobott, és én is kidobtam, de erős a gyanúm, ő még azt hiszi egy pár vagyunk…
- Ha akarod visszaviszlek a pályára….- mondta egyszerűen.
- És mi a B verzió?
Megsimogatta az arcom, és puhán, gyöngéden megcsókolt, és közben simogatta a hátam.
Beleborzongtam.
- Vannak ötleteim a folytatásra is….- súgta a fülembe rekedten.
- Akkor add elő őket…. – böktem ki.
Nyíltan simogatni kezdett, és a keze a felsőm alá tévedt, őrült jól csinálta. Bele harapott a nyakamba. Egészen egymáshoz feszült a testünk.
- Mi lenne ha máris eltűnnénk valamerre? – nyögtem ki.
- Támogatom…- suttogta a vállamba.
Nehézkesen eltávolodtunk egymástól, kifizettem az italokat, és több csókolózós, taperolós etappal megszakítva, de eljutottunk a kocsiig.
Beszálltunk, és elindultunk az éjszakába.
Nem sok kellett hozzá, hogy útközben egymásnak essünk, de végül Bruno leállított, mondván, ha a rendőrség elkap, hogy enyelgünk leültetnek. Persze én csak nevettem ezen.
Végül Bruno lakásán kötöttünk ki, kis kétszobás lakás volt semmi extra.
Nem is láttam belőle sokat, mert szó szerint beestünk a bejárati ajtón, majd túlfűtötten, de eljutottunk a hálóba.
Őrület volt, csókolóztunk, és erőteljesen simogattuk egymást, húztuk a másik agyát.
Végül, Bruno megkérdezte, hogy tegyen e valami zenét, ugyanazt a számot választottam, mint ami Sevenben szólt.
Elindult, én pedig odaléptem hozzá.
- Chris nem tudja mit veszít veled…- suttogta – Fantasztikus nő vagy…
- Bruno… ez csak…
- Tudom…. Egy őrült éjszaka… És semmi több… Ne aggódj….
Egymáshoz simultunk, és közben vetkőzettük egymást, pillanatok alatt már semmi ruha sem volt rajtunk. Bruno a falnak döntött, és csókolgatni kezdte a nyakam, a vállam, a mellem.
Majd nyalogatni kezdte, és bele is harapott párszor.
Belekarmoltam a hátába, megharaptam a vállát, és kiszívtam a nyaka alsó részét.
A csípőmre tette a kezét, és nagyon lassan végighúzta az ujjait, egészen a belső combomig, majd finoman, körkörösen simogatni kezdte a csiklóm.
Neki dőltem a vállának, és belekapaszkodtam. Vadítóan csinálta. Felnyögtem. Nem tartottak a lábaim. Hozzá préseltem hasam a férfiasságához, az biztos, hogy nem panaszkodhatott a méreteire.
Átkarolt, az ágyhoz húzott. Rádőltünk. Elvesztettem a fejem.
Teljesen megvadultam, és lábam a csípője köré fontam. Rám feküdt és lassan érzékien körkörös mozdulatokkal belém hatolt.
A kezemmel belemarkoltam a lepedőbe, és bele mélyesztettem a körmeimet is. Hangosan, kéjesen felnyögtem. Gyorsan, és határozottan mozgott bennem, de élveztem minden pillanatát, és tudtam, hogy ő is. Látszott rajta. A gyönyör hírtelen tört rám, és olyan erővel, hogy a hátam ívbe beszült, és olyan nyögéseket produkáltam, mintha egy pornófilmben lennék.
De ez nekem nem volt elég, többet akartam, egyre gyorsabban és keményebben mozogtam, neki feszültem Brunonak. Hírtelen a hátára döntöttem, és én kerültem felülre.
Karmoltam a mellkasát, föl-le, előre-hátra mozogtam, és többször szenvedélyesen megcsókoltam. Bele kapaszkodtam az ágy fejtámlájába, és egyre vadabbul mozogtam, míg végül ránk tört az orgazmus. Felnyögtem, ahogy Bruno is, mindkettőnk teste megfeszült, én tovább kapaszkodtam, hogy ne essek össze. Bruno pedig hírtelen újból mozogni kezdett, én pedig elengedtem a támlát, hátravetettem magam, a vállába kapaszkodtam, belemélyesztettem a körmeimet, aztán az újabb elviselhetetlen gyönyörtől hangosan felsikoltottam és felnyögtem.
Minden erő elszállt belőlem.
Egyszerűen a mellkasára zuhantam, és remegve átöleltem.
Szorosan átkarolt, gyöngéden simogatta a karom, és a hátam. Jólesett.
Azonban egyre inkább úgy éreztem mintha ólomból lenne a szemhéjam, végül egyszerűen lecsukódott, pillanatok alatt elaludtam a kimerültségtől.