Hazard of hearts 69.

69.rész

Chris fáradtan pillantott rám.
- Pont ezt akartam elkerülni!
- Mit? Hogy halljam milyen véleménye van rólam? –szúrtam oda.
- Részben, és azt hogy még ti is civakodjatok, épp elég nekem a gyár, és az embereim gondja. Meg Seb és Zoé gondja, amit te olyan ügyesen összeboronáltál.
- Tessék?
- Ahogy mondom! Ha Eddie megtudja, hogy a te kezed is benne volt, itt elszabadul a pokol! –közölte dühösen.
- Miért mi bajod velük? Szép pár pont egymáshoz valók!
- Hát hogyne! Eltekintve attól az apró ténytől, hogy Seb apa lesz!
- Tessék? – fakadtam ki teljesen – Ugye most nem azt fogod mondani, hogy Seb és Zoé?
- De! Összehoztak egy gyereket! –csattant fel Chris –Tegnap jöttek át elmondani, miután visszajöttem tőletek! Engem kértek meg, hogy próbáljam meg elsimítani Eddienél! De szerinted hogy csináljam??? Eddie először Sebet, Zoét, és végül engem meg téged fog kivégezni, mert tudtunk róluk, de hallgattunk, mint a sír! Ha vitába szállok most Eddievel és elszólom magam, ránk szakad az ég!
Döbbenten néztem Chrisre.
- Én ezt hittem több eszük van!
- Volt is! Csak az legutóbbi futamon elért második hely utáni bulin többet ittak, mint kellett volna! És most derült ki, hogy nem csak aludtak azon az estén!
- Jesszus! – rogytam le a fotelbe – Ezt jól megkavarták!
- A te kezed is benne volt ebben a kis románcban, úgyhogy most segíteni is fogsz, hogy ezt valahogy elsimítsuk! –mutatott rám fenyegetően.
- Attól tartok ez meredekebb lesz mint hiszed!
- Hogy érted?
- Hát a kézenfekvő megoldásba, sem Zoé, sem Seb, de még Maria, és Eddie sem fog belemenni!
- Úgy érted abba hogy elvetessék a gyereket!
- Uhum! Én sem mennék bele, és Maria meg nem fogja kés alá küldeni az egyetlen lányát, ahogy Eddie sem. Sőt amint kicsit lehiggad az első sokk után, foggal körömmel fog az unokájához ragaszkodni! De hogy abba belemegy e hogy Seb elvegye Zoét? Hááááttt azt nehezen tuszkoljuk majd le a torkán, az hétszentség!
- Én is ki lennék akadva, ha tizennyolc éves lányom bejelentené, hogy terhes!
- Nem dőlt össze a világ! Seb pedig imádja Zoét, jó apa lesz!
- Persze, ha Eddie egyáltalán a gyerek közelébe engedi majd!
- Beszélek a srácokkal, aztán Eddievel!
- Te?
- Igen! Valahogy majd beadom neki, lehetőleg úgy hogy mind egy darabban maradjunk….Remélem.
- Hogy tervezed? –kérdezte Chris gúnyosan.
- Zoéval, és Seb nélkül! Ha Eddie megtudja, első körben meg akarja majd ölni!
- Veled megyek!
- Nem! Isten ments! Majd mi ketten Zoéval lecsillapítjuk valahogy…
- Én nem Zoé miatt aggódom! –nézett rám jelentőségteljesen.
- Jó, akkor gyere!
De azért reménykedtem benne, hogy Eddie nem veszi a fejem.
Mire átértünk a másik szállóba, még fel sem értünk az emeltre máris éreztem, hogy baj van.
Amikor pedig kinyílt az ajtó, nagyon megrémültem.
Eddie éppen a folyosón verekedett Sebbel.
Aki már alig élt, az arca a feje, és mellkasa csupa vér volt, Zoé pedig Eddiet próbálta csillapítani, de hiába.
Gerhard próbálta ugyan lerángatni az írt, Sebről, de nem sikerült neki. Chrissel ketten alig tudták Sebről lerángatni.
- Megöllek te kis szemét! Kitaposom belőled a szuszt is! –ordította, majd a fiúk betuszkolták egy szobába.
Szegény kis német, nagyon rossz bőrben volt, Zoé sírba bújt hozzá.
Nagy nehezen feltámogattuk, és bevittük a lakosztályukba.
Otthagytam Zoéval, és beszaladtam a fürdőbe pár tiszta törölközőért, és langyos vízért.
Zoé csak sírt, Seb pedig próbálta vigasztani, hogy nincs semmi baj.
Leültem a német mellé, és elkezdtem lepucolni az arcát, de egy árva szót sem szóltam hozzájuk. Utólag kár lett volna már a fejmosás, és amúgy is volt épp elég gondjuk, e nélkül is.
- Chris elmondta neked? –kérdezte Zoé bőgve.
- El! Had ne kommentáljam…
- Szereeem Zoéé! – közölte Seb az orra elé tartott törölközőn keresztül.
- Inkább a törött orrod ápold, hogy ne vérezzen! –dörrentem rá.
Ledobta a rongyot, és dühösen felpattant.
- Szeretem Zoét! És nem fogom hagyni hogy, elválasszatok tőle! –kiabálta.
- És mégis mit fogsz csinálni? Eltűntök?? Eddie elől?? Ugyan már! Bárhol megtalál benneteket, és szíjat hasít belőled! Én te helyedben megpróbálnám, menteni a menthetőt, már ha egyáltalán, komolyan akarod vállalni a felelősséget! –pirítottam rá – Csak hideg tényekkel tudod majd meggyőzni Eddiet!
- Nem engedem, hogy elvetesse a babát! Az a kicsi az én fiam! És már megkértem Zoét, hogy jöjjön hozzám, és igent mondott! –közölte Seb határozottan.
Fáradtan ültem le a kanapéra.
- De miért nem vártátok meg Christ, hogy beszéljen vele?
- Mert már benne volt valahogy a reggeli lapokban…- suttogta Zoé.
- És Eddienek elborult az agya…
- Igen… Végig sem engedte mondani, hogy szeretem Zoét, el akarom venni, és gondoskodni akarok róluk. –sóhajtott fel.
Kicsit sajnálkozva, kicsit irigykedve, de nagy szeretettel néztem ezt a két fiatalt. Reménykedtem benne, hogy nem vágják túl nagy fába a fejszéjüket, és nem vesznek idő előtt túl nagy terhet a vállukba.
Végül felálltam, és az ajtóhoz sétáltam.
- Te velünk vagy? –kérdezte Seb óvatosan, Zoé félve pillantott rá.
Bólintottam.
- Megpróbálok beszélni vele, de amilyen rossz véleménnyel van rólam, ne reménykedjetek semmiben. És Zoé! Hívd fel anyukádat, hogy jöjjön ide minél előbb!
- Már beszéltem vele, még mielőtt Chrishez átmentünk volna…. Már úton van….
- Megnézem mi van apáddal…- azzal kimentem, és bekopogtam Eddie ajtaján.
Egy porcikám sem kívánta az előttem álló cirkuszt, de hát ez van.
Chris nyitott ajtót.
- Mi történt? –engedett be.
- Sebnek kéne egy orvos, betört az orra, és lehet hogy megzúzta pár bordáját.
- Intézkedem! Vele úgysem megyünk semmire! –bökött a fejével Eddie felé.
- Begőzölt… - sóhajtottam.
- Csont ideg! Nem hiszem hogy neked kéne beszélni vele…
- Hát ha rátok sem hallgat, akkor rám sem fog…. De meg akarom próbálni!
- Csinálj amit akarsz! –azzal elment.