Days of Thunder - Mint a villám 12.

12.rész

Egy kikoptatott farmert, és egy egyszerű fekete kivágott pólót meg egy piros magas sarkút kaptam fel. Nem volt kedvem az előzetes elgondolásommal ellentétben kicsípni magam.
Bár sokan eljöttek más csapatoktól is, és hangulat is remeknek ígérkezett, valahogy Bruno a buli elején végig a környékemen keringett.
- Össze vagytok nőve? – jött oda Anna, és a fejével a brazil felé bökött.
- Majd elmondom, de támaszt keres.
- Pont tőled? Inkább neked, és nekünk kell. – ivott egyet a poharából.
A tekintettemmel majdnem átszúrtam.
- Én sem verem nagy dobra, nyugi. – suttogta.
- Az a múlt. Megállok a lábamon!
- Ahha. Addig amíg nincs szerelmi krízis, betegségből való felépülés, vagy én és Mo nem zuhanunk meg.
- Elég!
- Fáj az igazság?
- Ezért utállak!
- Azért utálsz mert mindünk közül én vagyok a realista.
Körbe pillantottam senki sem volt a környékünkön.
- Össze kell hozni Monit Gerharddal.
- Ezen melózik két éve, csak nem jön neki össze. Miért ilyen sürgős? Ég a ház? Vagy Cupidót játszol?
- Az osztrák beteg. – súgtam oda.
- Mi?
- Ssssss..
- Honnan szeded?
Szétnéztem, aztán suttogva beszámoltam a történtekről.
- Értem.
- Ötlet?
- Tegyük őket egy szobába és dobjuk el a kulcsot.
- Jobb ötletem van.
- Igen?
- Ahha.
Farkasszemet néztünk.
- Nem. Szó sem lehet róla. Nem borítjuk ki hogy aztán Berger részegen összeszedje. Évek óta józan. Nem teheted vele! Ha meg mered csinálni én megöllek!
- Pedig beválna. – kortyoltam bele a kólámba.
- Elment az eszed?
- Most miért? Tuti megsajnálná, aztán meg megdugná. Egy Monicaval töltött éjszaka után meg nincs olyan pasi, aki többet elengedné.
Magamban hozzátettem, hogy ez nagy TÉNY, annak idején egy –két vad bulin mikor páros randis volt a szex-, láttuk miket művel a másikunk a pasijával, és bizony nem egyszer egy pornó film még lightos is volt ahhoz képest.
- Én is bele szólhatok, vagy te majd eldöntöd? – állt meg mellettem gúnyos arccal az emlegetett szamár.
- Jó, akkor hogy akarod rávenni hogy házasságot törjön. Imádkozol ahogy eddig? Vagy szépen nézel rá és reménykedsz? Régen nem ilyen voltál! Akárkit lekaptál a tíz körméről, az osztrákot meg két éve óta kerülgeted és egy assieval osztod meg az ágyad? – mondtam finnyásan.
- Ha tudni akarod nem rossz gyerek.
- Te meg? Egy aussieval? Ugyan már csibém!
- Mark rendes. Törődik velem.
- Ahha. Mint egy szeretővel, a többiek előtt két lépés távolságból.
- Anna te meg, egy szőkével? Ne már!
- Helyes, és kedves.
- Emberként vagy az ágyban szívem? Utóbbiban kétlem, hogy olyat tudna amiért érdemes levetkőzni. Jézusom, lányok!!! – néztem rájuk gúnyosan.
Elhúzta a száját.
- Gyengéd meg minden, és jó is, de… - csak belebukott Ann.
- Nem azaz eget rengető.
- Hát nem.
- Mondtam én. Ne mond hogy ez elég neked? Régen bármit megadtál volna, hogy egy ilyen playboy egye a kefét miattad! Ezen meg látszik hogy majd megveszik már a lábnyomodért is. Azért azaz Eddie nagy kan lehet. Nem értelek.
- Nem akarok visszakerülni a pszichiátriára.
- Akkor most mit csinálsz? Kötögetsz?
- Jaj mert te tudod a tutit. – vágott be Ann.
- Nem éri meg Niki. – rugdosta az aszfaltot Mo a cipője orrával.
- Mi nem éri meg?
- Túl nagy a kockázat, és ha bebukjuk akkor mindketten megyünk vissza oda ahonnan alig vártuk hogy kijöjjünk.
- Agyam eldobom. Tudjátok mit? Itt van vége az ezer éves „öribariságnak”. –tettem ki a kezemmel a kis idézőjelet - Az én barátnőim nem ilyenek! Megszerzik akit akarnak, és nem sírna attól félve, hogy pofára ejtik őket. Ha jól emlékszem sokszor estetek talpra!
- Párszor meg pofával a betonra! És elég volt abból hogy utána hónapokig csak nyaldostuk a sebeinket! – replikázott Ann.
- Nyugi ha a kis szíved csücske – pillantottam Mora – elpatkol, akkor majd bánhatod hogy csak nézted az egészet két lépés távolságról, és kisírhatod a két szép kicsi szemed! Gyáva nyúl vagy! Fél a boldogságtól! Jah mert az osztrákod szívbeteg ma mesélte a brazilom, és nyugi igaz a hír!
Nála itt szakad el a cérna és elszaladt.
- Ezt most miért kellett?
- Nem ez az igazság? Te mondó emberek gyöngye te!
- Hello! – lépett oda Eddie, egyikünkről a másikunka pillantott miközben mi Annával újra farkasszemet néztünk – Zavarok?
- Nem! Fektesd már meg végre! – azzal az elképedt írt, és rákvörös fejű szőke barátnőmet otthagytam.
Felmentem a teraszra és kihajoltam a korláton.
- Jó estét! – félre fordítottam a fejem.
- Red Bull Team Stop van a bulin!
- Gerhard hívott meg.
- De boldog vagyok!
- Azt hiszem kicsit rosszul indult a kapcsolatunk.
- Ugyan már! – fordultam meg, és dőltem lazán a korlátnak – Nem akarok nálatok versenyezni, és bár jó pasi vagy, nem fogok dugni veled! – tegeztem le.
Az angol szeme kikerekedett, láthatóan megfogtam Christian Hornert.
- Erre most nem tudom mit kéne mondanom.
- Mondjuk azt hogy ezt bebuktad.
Elmosolyodott.
- Igazából csak szerettem volna megbeszélni a történteket. Nem akarom hogy feszültség lenne a két csapat közt.
- Úgy érted Mateschitz nem szeretné, aki meg a te főnököd is!
- Ez is benne van. De te láthatóan jó versenyző vagy, és azt hiszem kicsit elhamarkodottan ítéltünk meg.
- Ki az a mi?
- Csapatvezetők.
- Nem életem célja jóban lenni pilótákkal és csapatvezetőkkel.
- Előbb utóbb elszerződik innen, és nem árt ha van hova.
- Aki akar megtalál szép fiú! Nincs szükségem a segítségedre.
- Nagyon ellenséges nő vagy. –jött közelebb és ő is neki dőlt a korlátnak.
- Nem szeretem a hízelkedő embereket.
- Nem vagyok az.
- Ahha.
- Csak szeretem az egyensúlyt.
- Talpnyaló. – gúnyolódtam.
- Te pedig a lázadó. De a lázadókat mindig leverik.
- Olykor. Olykor meg győz a forradalom, és elsöpri a zsarnokokat.
Elmosolyodott.
- Bruno rendes fiú, de te a nagy fiúkkal szeretsz játszani.
- Ezt ebből a beszélgetésből szűrted le?
- Érdeklődtem utánad.
- Valóban? Miért nem a sajtósod után érdeklődsz akivel az ágyat teszteled miközben Anna jár a fejedben!
- A barátnőd csinos, de nem futok olyan szekér után ami nem vesz föl.
- Nem olyan könnyű belőle kiszeretni.
- Az lehet. – nézett ki a pálya felé – De nem lehetetlen.
Úgy tűnt hogy nem terel.
- Majd meglátjuk. – azzal otthagytam.
Kint a home mellett Brunoba botlottam.
- Nálatok mindenki fogyatékos?
- Kire gondolsz?
- Áh. – legyintettem.
A következő percben pedig a földön feküdtem elterülve. Az arcom dörzsölgettem, felettem pedig egy dühös Anna állt.
Bassza meg még mindig jó a balegyenese.
- Mi bajod van?
- Monica! – csak ennyit mondott, és a szem villámokat szórt – Ha már így megkavartad akkor kerítsd is elő a mentő angyalát te hülye idióta ribanc!
Azzal elcsörtetett.
- Lemaradtam valamiről?
- Le. Hol van Gerhard?
- Bent. Minek?
- Mond meg neki hogy Monica bajban van. Biztosan megint az egyik kamion mellett esett össze.
- Mi történt?
- Azt hiszem Mot vinnünk kell a detoxba.
Bruno egy hosszú pillanatig engem bámult, majd berohant az osztrákért.
Lehet hogy néha kicsit drasztikus megoldásokat alkalmazok?