Dream/Team? - Álom/Csapat? 63.

63.

Reggel arra ébredtem, hogy Seb a fülembe suttog.

-        Mi? – fordultam meg, és egy mosolygós kék szempárral találtam szembe magam.

-        Csörgött a mobilod. Alszunk tovább vagy felkelünk?

-        Ma már be kell mennem. – bújtam hozzá.

-        Megyek veled. – motyogta a fülembe.

-        Fenéket, pihensz, és majd utána pattogsz.

-        Semmi pattogás, csak egy kis szellemi munka. – erre felpillantottam.

-        Te tudsz olyat?

-        Vicces kislány. – simogatta meg az arcom, de nem tudtam mosolyogni – Mi a baj?

-        Sajnálom.

-        Mit?

-        Eléd helyeztem a munkám. – erre elhúzódott és mindkét kezét a feje alá téve bámult fel a plafonra.

-        Nincs jogom számon kérni téged. Nem vagyunk egy pár. Világosan megmondtad, nem tudsz bízni bennem, és neked csak „arra” kellek. Nem is akartad vállalni, én erőltettem, nem várhatom el, hogy beszámolj arról mivel, kivel töltöd a napjaidat, és szabadidődet. Örülnöm kell ennek a kicsinek is, ami nekem belőled jutott.

-        Seb… - simogattam meg a vállát, de elfordult.

-        Nekem jó így… Nem tehetem, mégis kérnék valamit. Egy valamit. – pillantott rám szomorúan – Ha itt vagy, akkor ne ilyen hülyeségekkel foglalkozzunk, csak érezzük jól magunkat.

-        Csak szex? – kérdeztem poénosan, miközben ő még mindig komoly maradt.

-        Nem, csak ne céges ügyekkel és komoly dolgokkal foglalkozzunk. Mozizzunk, dumálgassunk, szexeljünk, ennyi.

Hosszan néztem rá. Seb egy álmodozó volt, aki egy rózsaszín illúziót akart. Ezt eddig is tudtam, nem tartottam ésszerű ötletnek, de abból a szempontból jónak tűnt,mert így a magánélete kiegyensúlyozott lehetett.

-        Szerinted őrültség.

-        Igen. Ez olyan, mint abban a filmben.

-        Melyikben?

-        A barátság extrákkal.

-        Nem vagyunk barátok.

-        Akkor mik vagyunk? – könyököltem fel, és rá néztem.

-        Szeretők. Illetve neked én a szeretőd vagyok. – pontosította.

-        És neked én mi vagyok?

-        Mi szeretnél lenni? – kérdezte vigyorogva.

-        Ha gazdag lennél, és facér, a feleséged. De be kell érnem a szeretői státusszal. Azért remélem kapok pár ékszert. Arra hajtok. – cukkoltam.

-        Hát egyenlőre szegény vagyok akár egy kéregető, szóval be kell érned apróságokkal, viszont ha most hozzám jönnél az összes keresetem fele a tiéd lenne. – tűnődött el mókásan.

-        Még várok egy jobb ajánlatra.

-        Anyagias lány. –húzta össze a szemét, majd felnevettünk.

-        Nem válaszoltál... – hoztam fel újra a témát, mikor már kiszórakoztuk magunkat.

-        Nem mindegy, én mit érzek? A lényegen nem változtat. – rántotta meg a vállát – Mindkettőnknek jó így, és kényelmes.

-        Tudom, hogy hazudsz.

-        Akkor miért kérdezel?

-        Mert érdekel mi van veled, és a helyzethez való hozzáállásod.

-        Pontosan tudod, mit érzek. - szögezte le – Ezen már átrágtuk magunkat egyszer. Fogadd el, nekem ez így jó, és kész. Ne ragozzuk annyit! – pattant fel.

-        Féltelek.

-        Tudok magamra vigyázni!

-        Attól tartok nem. –ültem fel - Mi lesz, ha beleszeretek valakibe és itthagylak?

-        Semmi, mi lenne? –tárta szét a karját – Elmész és kész. Ahogy a többi csaj!

-        Kösz. – álltam fel, és kimentem a nappaliba.

-        Mégis mit vársz tőlem? Ha azt mondom szeretlek nem tetszik, ha meg azt, hogy csak a szex érdekel veled, az se! Mond meg mit akarsz hallani és azt mondom! Nem értem mi problémád?

-        Mi a problémám? Megmondjam?

-        Roppantul érdekelne! Igen!

-        Adod itt a műmacsót, az a problémám,de nem vagy az! Legalábbis velem kapcsolatban láthatóan nem.

-        Nem vagyok műmájer!

-        Műmacsó, a műmájer nem ezt jelenti!

-        Tök mindegy! Nem vagyok az, egyszerűen csak beletörődtem, ennyi.

-        Mert te, a te egóddal ebbe bele tudsz törődni?

-        Mi zavar ennyire? Az hogy én elfogadtam a helyzetet, még ha összeszorított foggal is? Vagy esetleg, miattam bánt a lelkiismereted? Erről van szó?

-        Igen, erről is.

-        Akkor megnyugodhatsz, tudom mit vállaltam, te korrekten megmondtad merre hány méter, nem volt kötelező rá bólintanom.

-        De ettől te többet érsz, és érdemelsz. Le degradálod magad miattam.

-        Ez hülyeség. Jelenleg ennyit érek, el kell fogadnom. Mondtam, én ennek is örülök. Nekem elég, ha én szeretlek, te meg néha törődsz velem. Nem várhatok el többet, hiszen nem vagy belém szerelmes, és ez nem egy párkapcsolat. Ha úgy alakul, hogy lesz valakid, akkor elengedlek, nem foglak visszatartani. Ettől nem kell félned.

-        Seb…

-        Nem tarthatnék magam mellett olyas valakit, aki nem szerelmes belém, csak elvisel. Ez lehetetlen lenne, és tisztességtelen. Nem fogok beléd csimpaszkodni, ne aggódj.

-        Most még szarabbul érzem magam. – mellém lépett és átölelt.

-        Jó ez így hidd el. – suttogta.

A vállába fúrtam az arcom.

-        Bántalak, pedig esküszöm nem akarom.

Az állam alá csúsztatta a kezem, felemelte a fejem, és letörölte a könnyeim.

-        Megint miattam sírsz.

-        Igazából a saját hülyeségem miatt. – néztem a szemébe, a tarkójára tettem a kezem, magam felé húztam,és a homlokunkat egymáshoz támasztottuk.

Megsimogatta az arcom, én pedig lehunytam a szemem.

-        Megnyugodtál? – suttogta.

-        Félek. – néztem a szemébe.

-        Én is. Mindig félünk, a múltkor mégis mertünk lépni. Fájdalmat okoztam neked, de ennek ellenére megbántad? Én nem.

-        Én sem. – karoltam át a csípőjét.

-        Szeretlek. – húzta végig gyöngéden az ujjait a számon, és megcsókolt, lágyan, mégis szenvedélyesen – Szeretlek. – suttogta alig hallhatóan.

A következő percben pedig már az ágyon feküdtünk, Seb egy pillanatra sem engedett ki a bűvköréből. Simogatott, csókolt, kényeztetett, közben pedig halkban beszélt hozzám. Nem értettem tisztán mit, mert németül motyogott, mégis megnyugtatott vele.

Amikor eltávolodott, hogy lehúzza a pólóját, csak akkor tértem egy kicsit magamhoz. A betegsége ellenére még mindig jól nézett ki, szálkásan izmos volt. Ismét megsimogatta az arcom, és megcsókolt. Aztán megszólalt a mobilom.

Seb azonnal érte nyúlt,a mozdulatán láttam, ki akarja nyomni, de ahogy a képernyőre pillantott elhúzta a száját.

-        Ki az? –  ültem fel, de válaszul elém tartotta. Christian keresett. – Fel kell vennem.

-        Nem érdekel mivel, de rázd le. – adta a kezembe.

-        Seb, ez…

-        Rázd le. – nézett mélyem a szemembe, és a kezét végig húzta a meztelen hátamon – Rázd le.

-        Megpróbálom. – erre megrázta a fejét, és a keze a mellemre vándorolt.

Az érintésétől megremegtem, és lehunytam a szemem, ő pedig megcsókolt.

-        Cat? Itt vagy? – hallottam az angol hangját a telefonban, kábán néztem fel Seb gúnyosan mosolygó arcába. Ő nyomta meg a hívásfogadást sunyin.

-        Itt vagyok. – nyögtem ki.

-        Minden rendben? – kérdezte aggódva, miközben Seb keze a belső combomra vándorolt.

-        Ne. –tátogtam, de hiába.

-        Cat?

-        Igen… Itt vagyok. Még… még most keltem fel. – nyögtem föl a német simogatásától – Később bemegyek…

-        Minden rendben?

-        Persze! –vágtam rá azonnal, és az ajkaimba haraptam, hogy ne sóhajtsak fel, mert Sebas másik keze a mellemet kényeztette.

-        Mikor jössz?

-        Tíz körül…. Van még egy kis dolgom… De sietek… - suttogtam a végét.

-        Sebbel minden rendben? –kérdezte, miközben kaptam egy újabb vad csókot.

-        Jól vagyok, csak felejts már el minket Chris. Nem érünk rá! – morogta a német a telefonba, majd kivette a kezemből a mobilt és kikapcsolta – Ezt most fontosabb – tolta le rólam az alsómat.

-        Neki biztos nem. – kuncogtam fel.

-        Jelenleg nem érdekel a csapatfőnököm.

Erre szélesen elmosolyodtam.

-        Sokkal szórakoztatóbb dolgot tervezek. –nézett rám vágyakozva és megcsókolt.

-        Seb…- suttogtam félve, mégis újra megrészegülve az érintésétől.

-        Nem akarod?

Az ajkamba harapva néztem rá.

-        Bízol bennem?

-        Nem tudom… - motyogtam.

Ingerülten elhúzódott.

-        Sebas.

-        Amikor együtt voltunk, nem lehetett rám panaszod semmilyen téren! Megértettelek visszafogtam magamat, és néha téged is! Igaz vagy sem?

Bólintottam.

-        Megértem, nehéz neked egy másik pasival ágyba bújni! Látom, és érzem, hogy ez frusztrál téged! Viszont ne legyél álszent, azért elég sok dolgot csináltunk már egymással ami erősen túlmegy a baráti kapcsolaton! Azt mondtad nem tudsz újra közel engedni magadhoz, mert nem bízol bennem! Jó elfogadtam, csak szexet akarsz! Nagyon bánt, és fáj, de igyekszem emelt fővel elviselni! Most viszont nem tudom mi van!? – tárta szét a karját – Akarod? Nem akarod? Világosíts fel Cat!

-        Annyira gyorsan közel kerültél hozzám Seb, de megbántottál. Végre elkezdtem hinni, remélni, érezni, bízni, és… Nem láttál engem, amikor Chris kiszedett a kocsiból.

-        Nem, nem láttalak, de hallottalak. – ült le az ágy szélére – Katie felhívott, kiosztott, és végig a vonalban tartott amíg te a főnök vállán sírtál. Mindent hallottam. Dolby Sorrundban.