Dream/Team? - Álom/Csapat? 58.

58.

A gyár üvegajtaján belépve Christian már a recepciónál várt minket.

-        Egy szót se. – előztem meg az angolt.

-        Történt valami?

-        Nem.

-        Mikor nézhetem meg az adatokat? – lépett mellénk Seb.

-        Amióta Didivel beszéltünk öt percenként ez a téma. Nem bírom!

-        Most legalább tudod te milyen vagy, ha engem nyaggatsz. – nézett rám lesajnálóan Chris.

-        Édes vagy!

-        Mi lenne ha lemennék a szimulátorba, míg ti vitáztok? – vágott közbe Sebas.

-        Nem! – mondtuk egyszerre.

-        Egyrészt a belépőd visszavonták, még nincs új. És tettem róla, hogy holnapig ne is legyen. Szépen lemész a dokihoz, és megbeszéled a kezelésed. Utána jelentkezel Heikkinél, írtok egy edzéstervet. Ha ezzel megvagy feljössz az irodámba, az új szerződésed aláírására, végül pedig Cathez mész a mérnökségre kulimunkára. Ha vége a napnak szimulátorozol egy kicsit, és aztán esetleg megnézheted Cat telemetriáját. – azzal a német kezébe nyomott egy ideiglenes kártyát – A szobád a régi, a járást meg ismered, pakolj le. Jah és ezt Didi küldi. – adott neki egy bankkártyát.

-        Ez mi?

-        Minek látszik Sebastian?

-        Hitelkártyának.

-        Akkor miért kérdezed?

-        Miért kapom?

-        Az más. A pilótánk nem lehet pénz nélkül, ruhára, kajára, amire kell. De ha te is egy hét fontos palack vízről hozol nekem számlát mint Daniel, kinyírlak.

-        Mikor hoztam neked ilyen számlát?

-        Nem tudom milyen rossz szokásaid lettek újabban.

-        Hét éve vagyok a pilótád, azt hittem ennél jobban ismersz. – értetlenkedett Seb.

-        Az már házasságból is sok. – sóhajtottam fel.

-        Köszönöm az értékes hozzászólást. Adrian tűkön ülve vár.

-        Kibír még öt percet nem? Mikorra érsz le hozzánk? Máris eszembe jutott valami munka, és meg akarom beszélni veled az egyik aero elemet. –néztem a németre.

-        Szerintem max. másfél óra. Előbb lenézek Heikkihez hogy írjon valami tervet, a dokinál szerintem gyorsan végzek, ha Chris munkarendjébe be tudnak szorítani a szerződéssel akkor az negyed óra, majd jó fél órát kell vitatkoznom Heikkivel, plusz a pakolás. Jah és az új kártya miatt kéne rólam egy fotó.

-        Most van öt óra. – néztem a telefonomra – Hétkor már senki sem lesz lent, úgyhogy csipked magad.

-        Jó akkor pakolás majd később. Daisy ezt letenném nálad. – azzal belépett a recepciós pult mögé, és ledobta az egyik üres sarokba a két sporttáskát – Na hatra lent vagyok nálad. – azzal otthagyott minket.

-        Mindig ilyen?

-        Ha átkapcsol pilótai üzemmódba, akkor kiábrándító. Megnyugtatlak, az utóbbi időben te is az vagy, nem is lehet veled semmiről sem beszélni csak a kocsiról.

-        Látom ma egész nap engem cseszegetsz. – azzal otthagytam.

Felugrottam átöltözni a szobába, és fáradtan ültem le meginni egy pohár vizet.

Hallottam, ahogy Chris bejön.

-        Akarsz valamiről beszélni?

-        Miről akarnék?

-        Nagyon feszült vagy. – ült le a kanapé karfájára velem szembe.

-        Mindegy.

-        Seb miatt?

-        Nem érdekel Seb. Nekem nem ellenfél.

-        Látom az egód a helyén. Akkor?

-        Kicsit fáradt vagyok, két meló egyszerre, plusz edzések és szimulátor elég húzós lesz.

-        Kidolgozhatunk egy forgó rendszert.

-        Sebbel már beszéltük. De vagy csak én szívok vele, vagy mindketten. Sehogy se jó.

-        A magánéleteteket tekintve dűlőre jutottatok?

-        Közöltem, hogy részemről nem lehet semmi.

-        Értem.

-        Nem beszéltük meg. Nincs is mit.

-        A magatartása zavar?

-        Szokatlan. Viszont úgy látom, ilyenkor túl tud jutni a magánéleti gondjain.

-        Nem. Képes lerázni, de ha éppen nincs munkája, akkor a felszínre jön. Jól tud álarcot viselni. Te is láttad. Nem szabad elfelejtened.

-        Akkor pátyolgatni kell? – cukkoltam.

-        Ő ugyanaz a sérült srác, mint amikor tegnap átrohantál hozzá. Egy dolog, most talált egy cél, és egy ellenfelet, egy másik a valódi gondjai. Még mindig közel érez magához ha téged hívott, mondtam már ez nagy kincs. Becsüld meg.

-        Te tulajdonképpen mit szeretnél?

-        Azt hogy érted?

-        Nem tudom eldönteni, mit akarsz nálam és Sebnél elérni? Amikor itt van állandóan piszkálsz miatta, meg tanácsokat adsz mit, csináljak vagy ne csináljak vele kapcsolatban. Ha összeveszünk vigasztalsz. Most meg kiderült, a srác egy ideje nálad lakik, te meg nem is szólsz? Mi ez az egész Chris? Didivel össze akartak hozni vele vagy mi?

-        Végig hallgatsz mielőtt leszeded a fejem?

-        Igen.

-        Mindkettőtöket ismerlek, és amikor nálunk kezdtél el dolgozni, nekem úgy tűnt te és Seb nagyon jól megértenétek egymást. Én csak annyit akartam, hogy jó barátok legyetek. Először mert Sebnek szüksége van barátokra is, nem csak családra, meg munkatársakra. És lásd be nálunk nem is talált egy olyan embert sem, aki beengedett volna a falai mögé. Másodszor, pedig ha mérnök és pilóta nem tud jól együtt dolgozni annak a csapat is kárát látja. Nem rejtettem véka alá soha, mennyire vonzódom hozzád, de te láthatóan nagyon belegabalyodtál a srácba. Elég csúnyán ért véget a ti…- kereste a megfelelő szót.

-        Románcunk?

-        Igen. Te nem vártad végig a műsort akkor, de én annak ellenére amit az a lány állít, elhiszem, hogy nem volt köztük semmi. Pláne mert Sebi borzalmasan kiborult. Nem is érdekelte a kirúgása, csak te, és hogy ezzel a cirkusszal mennyire megbántott.

-        Hannát is megcsalta. Sokszor.

-        Igen tudom, végigasszisztáltam az egészet. Volt nem egy alkalom, amikor falaztam neki a felesége előtt, és elhiheted erre nem vagyok büszke. És pont ezért látom, mennyire máshogyan viszonyul hozzád.

-        Nem tudok már megbízni benne.

-        Megértem, de ő még mindig csak téged tekint a legfőbb támaszának.

-        Segítek neki, ettől nem kell félned, de nem kerül még egyszer olyan közel, mint amennyire volt.

-        Értem…. Később sem?

-        Nem látok a jövőbe, de ahhoz hogy én megbízzak benne vagy valami olyat kell tennie, amivel kiérdemli, vagy éveknek kell eltelnie.

-        És baráti szinten?

-        Nem tudom. De miért érdekel ennyire?

-        Mert szerintem maga Seb sem tudja, hányadán állsz vele.

-        Segítségre van szüksége, és én segítek. De nem akarok a barátnője lenni, és annyira a barátja sem, de azt hiszem ezzel már elkéstem.

-        A történtek miatt?

-        Igen.

-        Értem.

-        Félsz, hogy kiborul, amiért nem járok vele? Nekem azt mondta tudja, nincs esélye.

-        Nem fogja feladni. Bármit mondott is.

-        Ezt azért mondod, mert ismered?

-        Nem. Azért mondom, mert látom a tekintetében amikor rád néz.

-        Jaj Chris. Rémeket látsz. Ugyan mi lenne a tekintetében? Semmi. – álltam fel fejet csóválva, és az ajtóhoz mentem.

-        Cat. – szólt utánam – Ha azt hiszed hülye vagyok, tedd próbára. Garantálom, hogy nagyon megfogsz lepődni.

A munkaidő maradék részében rengeteget melóztunk. A fiúk megdöbbenve fogadták a visszatértét, de amint Seb a feladataihoz látott, minden a helyére került.

Én viszont alig tudtam koncentrálni, folyton Chris szavai kúsztak vissza a fejembe.

„Tedd próbára… Meg fogsz lepődni…”

A dolog ezért is vált érdekessé, mert Seb teljesen csapattagként és főnökként kezelt. Dolgozott, poénkodott, egy egyetlen mozdulata sem utalt többre. Mire mindenki hazament, más nyolc is elmúlt.

Fáradtan kísértem a németet a szobájáig.

-        Holnap mindenképpen ki kell próbálni a két új elemet, ha gépen is jól fut, akkor mehet a gyártás. Mit gondolsz?

-        Azt hogy már nincs ép agysejtem. – sóhajtottam fel.

-        Bocs. Hagyjuk az autót. Éhen halok te nem? Rendelhetnénk pizzát.

-        Nem érdekel a kaja, pihenni akarok.

-        Oké.

-        Akkor holnap. – dobtam felé egy fáradt mosolyt.

-        Chrisnél alszol?

-        Igen. Ahogy hetek óta mindig.

-        Értem.

-        Miért?

-        Csak megkérdeztem.

-        De miért? Mi okból?

-        Kíváncsiságból.

-        Ahha. – pillantottam rá.

-        Szeretném ha maradnál.

-        Szóval a régi lemez.

-        Tiéd az ágy, enyém a kanapé.

-        És ha nemet mondok?

-        Jobban örülnék egy igennek.

Beléptem az ajtón, és pont előtte álltam meg.

-        Ha őszintén megmondod miért, akkor itt maradok.

-        Ezt ne kérd.

-        Miért?

-        Cat. Ne kérj tőlem magyarázatot, semmi eget rengető.

-        Seb.

-        Szeretném ha a közelemben lennél, mert megnyugtat, ennyi.

-        Ez a jócskán kozmetikázott verzió.

-        Érd be ezzel. Sosem bántanálak.

-        Eddig remekül megvalósítottad.

-        Nem volt szándékos, ugye tudod?

Fürkészően bámultam az arcába.

-        Cat ugye tudod? – kérdezte aggódva.

-        Tudom. Bár az embert nem csak testileg lehet bántani.

-        Ez nem volt túl meggyőző. – húzta el a száját.

-        Te sem. – zártam be magam mögött az ajtót.

-        Keressek neked alvó cuccot.

-        Addig letusolok.

Egy szál törölközőben léptem ki fél órával később a fürdőből. Seb az ágy szélén ült, és amikor meglátott, majdnem felfalt a szemével.

-        Találtál ruhát? – láttam, hogy a kezében van pár cucc.

-        Igen. – tért vissza a földre.

Az ágyhoz mentem, megálltam előtte. Átadta a pólót, és a bokszert, de közben le sem vette rólam a tekintetét.

-        Mi az? – kérdeztem halkan.

-        Semmi. – rázta meg a fejét.

Megsimogattam az arcát, erre lehunyta a szemét, és kifújt egy nagy levegőt.

Amikor újra rám nézett, tudtam mi jár a fejében.

-        Szeretnék átöltözni. Kimennél?

-        Persze. – erőltetett mosolyt az arcára. Csalódott volt, de próbálta titkolni, miközben a fürdő felé lépkedett.

-        Miért nem vagy velem őszinte?

-        Mi? – fordult meg.

-        Miért akarsz a közeledben tudni?

-        Nem akarlak elveszíteni még egyszer, és nem is foglak. Nekem elég, hogy a közelemben vagy.

-        Nem elég. Sóvárogva nézel rám, és nem tudod titkolni. – erre lesütötte a szemét.

-        Majd jobban igyekszem, ne aggódj.

-        Seb. –léptem hozzá, és amikor az álla alá tettem a kezem, a tekintete felcsillant – Visszamegyek Chrishez. Nem foglak kínozni.

-        Ez nem kínzás. És nekem így jó.

-        Nem Seb, nem jó. – de erre átölelt, és a hajamba fúrta az arcát.

-        Maradj ma éjjelre.

-        Seb.

-        Szeretném ha maradnál, úgy mint tegnap.

Kicsit eltoltam magamtól.

-        Nem fogok próbálkozni. Megígérem.

-        Seb.

-        Át akarlak ölelni, ennyi. Nem fogok próbálkozni. Cat kérlek. Csak ma éjjelre. Szükségem van rád…  Kérlek. - suttogta.

Bólintottam.

-        Csak ma. És, ha…

-        Nyugodj meg, nem lesz olyan verzió hogy „ha”.

-        Jól van. – sóhajtottam fel.

-        Letusolok.

-        Rendben.