Dream/Team? - Álom/Csapat? 57.

57.

Zavartan néztem Sebre, ő meg rám.

-        Itt állt. – mutattam az osztrák hűlt helyére, és a németre néztem, aki láthatóan sokkban volt.

-        Igen.

-        És azt mondta megyünk a Red Bullba.

-        Igen.

-        És te leszel a versenyző, én meg a tesztpilóta.

-        Igen.

-        És hogy estére legyünk a gyárban.

-        Igen.

-        Ugye mást is tudsz mondani?

-        Igen.

-        Sebastian!

-        Még nem tértem magamhoz.

-        Más se.

-        De miért?

-        Használd a fejed! – pillantottam rá laposan –Vagy csak dísznek van?

-        Most azért mert kiakadtam az időeredményeden?

-        Bingó! Egyébként durván kibuktál, mint valami elmebeteg, vörös volt a fejed. Csak mondom.

-        Nem volt vörös!

-        De, ha mondom!

-        És most ezért vett fel mindkettőnket?

-        Engem szerintem csak plusz feladatkörrel látott el, mert neki dolgozok… - tűnődtem el.

-        De most azért vett vissza mert nem hittem el az eredményt?

-        Jaj de szőke vagy jézusom! Azért vett fel, mert szenvedélyesen, és határozottan hitted, hogy le tudsz győzni, bármikor. Megmutattad, a benned lévő tüzet, fel akart piszkálni, és sikerült is neki. Most engem akarsz megverni a pályán, és ez még tetszik is neked. Engem meg belökött a mélyvízbe. – sóhajtottam fel – De majd megoldom valahogy.

-        Hogy mehettél ennyivel jobbat?

-        Ó anyám! Sebas! – borultam az asztalra – Hagyjuk már!

-        De most tényleg Cat.

-        Még egy szó és hozzád vágok valamit. – pillantottam fel.

-        Oké. Csak… Oké. – tartotta fel a kezeit.

-        Remek.

-        Chrisnek mit mondunk?

-        Mi? Hülye vagy? Keresztbe lenyelne. Mi semmit! Hallgatunk, mint a sült hal a tepsiben!

-        Szerinted ez bejön?

-        Nem, de nincs más ötletem. Mondjuk a fél gyár rajtunk fog röhögni, vagy nem tudom. Jelenleg jobban aggaszt, hogyan fogom túlélni két hét múlva az első kört a pályán.

-        Szerintem inkább fogjuk. – ült mellém.

-        A te kondidnál már csak az enyém szarabb. Két hét alatt nem fog velünk Heikki csodát tenni. Mondjuk nekem a kocsi mellett időm sem lesz intenzív edzésekre.

-        Találékony srác hidd el. Képes felverni reggel hatkor, hogy letud a napi mozgást, ha máskor nincs időd.

Ráborultam az asztalra.

-        Ez embertelen.

-        Heikki? Igen.

-        De nekem aludnom kell mert két melót végzek egyszerre. – Seb a vállamra tette a kezét – Részvétem. – majd felröhögött.

-        Hülye fasz! – vágtam bordán.

-        Nem kell egyedül szenvedned. Besegítek amiben tudok.

-        A műszaki rész feléhez sem értesz.

-        Majd megtanulom. Lehetnénk váltásban, délelőtt megcsináljátok a terveket, én addig edzek, délután meg csere, tied az edzés, én meg átnézem mi működne.

-        És mikor szimulátorozunk?

-        Este, egyszer én éjszakázom egyszer te. Így működhet. Dan meg alkalmazkodjon.

Szomorúan néztem rá.

-        Nem fogom hagyni, hogy kiszállj, mert Didi megint kirúg.

-        Menjek tönkre. Köszi!

-        Segíteni fogok, és együtt megcsináljuk!

-        És mit csinálsz meg te szőke? – kócoltam össze a haját.

-        Hát az autót, meg a szezont! Mi fogunk nyerni! Tudom.

-        Szóval tudod. Látnok lettél?

-        Képesek vagyunk rá!

-        Jézusom. Mi volt abban teában amit ittál? Bolondgomba? – álltam fel – Elmeroggyant módon viselkedsz.

-        Mert fellelkesültem?

-        Lassan harminc éves vagy. Ideje nem úgy viselkedni mint egy öt éves.

-        Újra világbajnok leszek, és meg foglak verni. – szögezte le.

-        Hát hogyne „Tüzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!” /József Attila: Altató/

-        Hogy mi?

-        Ez egy vers, a gyerekálmokról. Mindegy. – indultam el – Jössz.

-        Igen. – állt fel határozottan.

Zavartan néztem végig, ahogy szál egyenesen elsétál mellettem, mint valami peckes madár.

-        Hová mész?

-        Pakolni. Megyünk melózni. – nézett rám halálos nyugalommal a lépcsőről.

-        Sebastian?

-        Igen?

-        Jól vagy?

-        Miért ne lennék? Be kell menni, összerakni a kocsit, tesztelni, és át kell gázolni a mezőnyön. Rutin munka. Nyertem négy vb címet, nem lehet akadály hogy téged legyőzzelek. – pillantott rám fensőbbségesen és otthagyott.

Megszólalt a mobilom, én meg automatikusan felvettem.

-        Dr. Ena Pataky.

-        Ne szórakozz velem Cat! Most beszéltem Dietrichhel! Azonnal magyarázd meg! – kiabált Christian.

-        Sebastian milyen, amikor eltökélt?

-        Mi??? Ne idegesíts fel még jobban mert…

-        Komolyan kérdezem. Annyira… Higgad, nyugodt, lekezelő, és peckes. – tűnődtem el.

-        Akkor a régi. Majd megszokod, ilyenkor költözik be a mérnökségre.

-        Ahha. Bekapcsolt a Forma 1-es direktíva?

-        Valami olyasmi.

-        Én vagyok a beetetőcsali.

-        Hogyan?

-        Didi mit mesélt? –ültem le a nappaliban.

-        Tényeket közölt.

-        Az én eredményeimmel akasztotta ki Sebet.

-        Tessék?

-        Szimulátor, és telemetria adataimmal. A tény, hogy gyorsabb vagyok teljesen felhúzta. Látni akarja a felvételt, az adatokat. Itt pattogott, mert szerinte nem verhettem rá tizedeket, én meg állítottam, hogy igen. Didi előtt kaptunk össze. Most meg közölte, pakol, és megyünk be a gyárba.

-        Értem.

-        Mondj már valamit! – veszekedtem rá kétségbeesve.

-        Didi felhasznált, téged is, engem is, Seb felébresztésére. Ennyi. – sóhajtott lemondóan.

-        Téged? Nem értek semmit.

-        Hidd el addig jó neked.

-        Chris!

-        Ő ültetett bogarat a fülembe. Sokat beszélgettünk rajta, milyen néven és hol versenyezhettél. Amikor elmesélted a múltad, akkor lehetőséget akartam neked adni. Nem gondoltam, hogy Didi rájön. Komolyan nem. De azt hiszem ez kapóra jött neki, kellett egy jó ellenfél Sebnek, és ez te lettél.

-        Miért nem Daniel?

-        Mert jobb vagy mindkettőnél, és a mezőnynél is. Persze egyenlőre csak elméletben, de ha sikerül feljavítani az állóképességed, akkor komoly vetélytársak lehettek. Sebastian imádja az ilyen kihívásokat. Neki elég egyenlőre az is, ha csak számítógépen vagy jobb, ő már azon is kattogni kezd. Nem is merek belegondolni, mennyire lenne megint megszállott ha a pályán is igazi ellenfelek lennétek, ráadásul azonos feltételek mellett.

-        De ezzel szétszakíthatjuk a csapatot.

-        Nem biztos.

-        Ez soha nem működött a Forma 1 történelmében! Emlékeztesselek? Senna vs. Prost, Hakkinen vs. Couthard,  Seb vs. Webber, Alonso vs. Hamilton, mondjak még? – kiabáltam ingerülten.

-        Nehéz tisztességesen játszani, de működne, ha vállalod. – szólt meg Seb mögöttem.

-        A szezon végéig nézegessük a másik telemetriáját, és kalapáljuk egymást az edzéseken?

-        És versenyen.

-        Tesztpilóta vagyok.

-        Akkor csak edzéseken. Tudni akarom mitől vagy jobb pályáról pályára.

-        Akkor ezt megbeszéltük. – közölte Christian higgadtan – Akkor sziasz..

-        Le ne tedd! Tudsz róla hogy ez már két munkakör?

-        Igen. Majd megoldjuk. Ne aggódj. Akkor várunk titeket. Sziasztok. – és letette.

-        Ezt akartad nem? Újra versenyezni, akkor rajta. – mondta a német magától  értetődően, az egyik sporttáskát a vállára dobta a másikat meg kézben fogta meg – Na megyünk? Vár a versenyzés. – és megeresztett egy széles vigyort.

Én pedig késztetést éreztem, hogy megüssem.

-        Addig vigyorogsz így, amíg nem látod a monacói időmet. – álltam fel, és szúrós tekintettel méregettem – Hét tized az én javamra. – mosolyogtam rá, aztán a bejáratiból visszaszóltam a sóbálvánnyá merevedett németnek – Jössz vagy máris meggondoltad magad?

-        Megyek. – azzal elindult.