Dream/Team? - Álom/Csapat? 44.

44.

-        Cat! – dörrent rám, félig rekedtes hangon Didi – A gyilkosságnak könnyebb módjai is vannak. A fulladás nem szép halál.

-        Én??? – néztem körbe áratlanul – Hát erről ő tehet. – böktem Sebre.

-        Miről tehetek én? Te flörtöltél vele! – bökött Christianra.

-        Hogy is mondtad szívem? – gúnyolódott az angol – „Antiszociális, testben felnőtt lélekben gyerek, lelki sérült egoista”?

-        Kiválóan emlékszel! – lelkendeztem.

-        Jesszus. Jól vagy? Mi ez „jaj de okos a főnök” stílus? – mondta elváltoztatott nyávogós hangon a német.

-        Te meg olyan lettél, mint egy sün! Dünnyögsz, morogsz, és szúrsz! Ébredj fel szőke herceg! – böktem meg a fejét.

-        Sleeping Seb!(Csipkerózsika Seb) – röhögött fel Daniel, és elkezdte csapkodni az asztalt.

Ezen a poénon nem tudtam nevetni, mert egyszerűen elmebeteg volt.

-        Christian, a szakácsok körmére kéne nézned, szerintem belekevernek valami a kajába.

-        Egyet értek. – nézte szörnyülködve a még mindig hahotázó ausztrált.

-        Ez nem volt vicces. – turkálta a salátát Sebi.

-        Morcoska. – böktem bordán.

-        Nem vagyok…- de nem tudta befejezni mert a vállára tettem az állam – Na jó! – sóhajtott fel, én meg egy diadalmas mosolyt eresztettem meg – Boszorka!

Erre felpattantam és kirohantam az ebédlőből.

Percekkel később amikor visszajöttem Seb éppen kifelé igyekezett.

-        Az mi a ….

-        Csak elmentem a járgányomért! – emeltem fel a seprűt, majd menetelve leültem újra a helyemre, közben a srácok megtapsoltak, és dobogtak – Mi az? – néztem a többiekre komolyan.

-        Kimentél egy seprűért? – kérdezte Rocky, olyan arccal mint aki idiótának tart.

-        Ki. A boszorkányok azon közlekednek nem? Én meg a sufniban hagytam, még jó hogy Seb szólt. – aki végszóra mellém ült vissza, majd felkönyökölt az asztalra, és a fejét a kézével megtámasztotta.

-        Elmeháborodott vagy. – pillantott rám.

-        Azt mondtad boszorka vagyok.

-        Helyes kis boszorka.

-        Szerencséd hogy így szólítottál. – fenyegettem meg a villával.

-        Most nézd meg Didi és egész nap vele dolgozok. Szerinted? – nézett fel megjátszott bánattal az osztrákra.

-        Szerintem egyél kölyök mielőtt a maradék eszed is gatyádba vándorol! – és bekapott egy hatalmas szelet húst.

Erre felnevettem, és rázkódva próbáltam villára tűzni egy pár szem sült krumplit.

-        Az eszemet a nyakamon tartom, a többi testrészem meg nem szerződés tárgya! – találta meg a német a hangját.

-        De ha a maradék agyi kapacitásod is rá fogod vesztegetni, akkor mi marad a csapatnak? – dőlt előre Didi.

Ennél a mondatnál megállt a számban a falat, a velem szemben ülő Christian kezében meg a kés.

-        Jobb mintha cégen kívül keresgélne, Cat helyből lekenyerezhető. – nevetett fel az angol, de a tekintete komoly maradt.

-        Szóval én megvesztegethető vagyok?

-        Miért nem?

-        Az attól függ mivel akarod behízelegni magad. – hümmögtem.

-        Édesség?

-        Lehangoló vagy.

-        Próbáld cigivel.

-        Cigivel? –kerekedett ki az angol szeme.

-        Spicli! Egyébként könnyen csábultál te is.

-        És még azt mondják az asszony nem dönt nyomorba, és romlásba. – csóválta a fejét Rocky.

-        Pont egy francia mondja ezt. Eszem megáll.

-        Na akkor leszünk csak bajban, ha egy eszetlen lesz a főnök, egy meg a kocsiban ül.

-        Mondja az, aki eddig hithű Vettel fan volt?

-        Oké! Oké! – emelte fel a kezét – Nem mondtam semmit.

-        Azért!

-        Ne edd meg Rockyt vacsorára, holnap még kell. – cukkolt az angol.

-        Mennyire?

-        Eléggé.

-        Kár… Azt nem kéred? – néztem Seb tányérjára aki kipiszkálta a köretből a karfiolt.

-        Nem én. Utálom.

-        Finnyás!

-        Én?

-        A legjobb rész! – azzal villára tűztem egy darabot, megsóztam, és jóízűen megettem – Egyébként rántva, majonézzel az igazi.

-        Kalória bomba. – sóhajtott fel Daniel.

-        De milyen jó. – vigyorodtam el.

-        Csináltassunk!

-        Most?

-        Most! Én éhen halok. Nem volt rossz a csirke, ezekkel a gazokkal, de…

-        Egyet értek, kevés. De állj, neked nem kéne diétáznod?

-        Nem!

-        Én máshogy tudom. – mondta Chris élesen.

-        Jó majd holnap többet futok. – azzal felállt – Az egyik konyhás csaj egy tündér, befűzöm hogy süssenek nekünk. – és elrobogott.

-        Szerintem már befűzte. – mondta cinikusan Seb.

-        Ez nem kérdés, ha külön kap plusz nasit. – ittam bele az ásványvízbe.

-        Remélem kihízza a kocsit! –erre bordán vágtam.

-        Most mi van?

-        Rajta is rajta lesz a szemem, nem fogom hagyni, hogy ilyen egyszerűen előrébb juss.

-        Jó tudni!

-        A könnyű győzelem nem ér sokat, annál a többet amiért jól megdolgoztál! Lusta!

-        Nem vagyok lusta! Ma is egy csomót segítettem!

-        Csomót? Imádom a választékos stílusod. – sóhajtottam fel.

-        Sajnálom, hogy alul iskolázott vagyok a te tudom is én milyen végzettségedhez képest!

-        Doktori fokozat, de végül is lényegtelen. – gúnyolódtam.

-        Hagyjuk! – állt fel.

-        Te hová mész? Mindjárt jön a kaja. – huppant le Dan.

-        Nem mindegy az neked?

-        Semmit rosszat nem mondtam, és ne cseszegess Vettel!

-        És ha igen? Akkor mi lesz? Csúnyán nézel?

-        Mondjuk a padlóba döngöllek! – kezdte felhúzni magát az ausztrál.

-        Igen?

-        Igen!

-        Próbáld csak meg te horgas orrú kenguru! – erre Daniel úgy pattant fel, mint ha rugóra járna.

-        Sebas! Ha játszod a kiskakast akkor magad alatt vágod a fát! – szóltam közbe élesen.

-        Igen?

-        Igen baszd meg! A nagy pofád, és a hepciáskodásod nem vezet célra sem itt, sem a csapatban, sem a pályán!  Ne rajta, meg rajtam verd le, hogy tanulatlan és tuskó vagy! Olvasással, és szorgalommal sok minden orvosolható! Vedd elő a szebbik modorod, ülj vissza, és érezd jól magad! Ha meg erre nem vagy képes, akkor meg sötétebb és szőkébb vagy mint Raikkonen haverod! – erre megjelent egy helyes sötéthajú lány két nagy tálal.

-        Itt a rántott karfiol, és a sült krumpli. – tette le mosolyogva, de amikor meglátta mennyire feszült a légkör, zavarba jött.

-        Köszönjük, hoznál egy kis majonézt is? – néztem rá a lehető legkevesebben.

-        Persze! – és már el is tűnt.

-        Nekem te nem fogsz dirigálni!

-        Egy dolog a munka, és egy másik a magánélet! – azzal az asztal felé fordultam – De elég illúzió romboló, amikor egy kis gyerek stílusában hisztizel. – azzal elkezdtem a tányéromra pakolni a kaját.

Daniel szó nélkül leült, csöndben szedett magának, és enni kezdett.

-        Nem vagyok tárgy! Érző ember vagyok, és még maradt bennem némi büszkeség! – hallottam Seb ingerült hangját, majd a távoldó lépteit.

-        Utána kellene menned…- motyogta az ausztrál.

Nem. Nem vagyok a pincsije. – azzal beleharaptam egy kis karfiolba.