Dream/Team? - Álom/Csapat? 39.

39. (18-as karika)

Az utolsó mondata ott visszahangzott a fejemben, és ettől megrémültem. Akartam a dolgot Sebbel, nagyon is, de túl sok kép kúszott be Patrikról, meg Christianról.

-        Ne…- suttogtam ki halkan, és úgy toltam el magamtól, hogy rá sem néztem.

Az ágy szélére húzódtam, felakartam állni, de amikor a lábam a padlóhoz ért remegni kezdett,a kezemmel pedig a takarót kezdtem el szorítani.

-        Elmondod miért? – hallottam az egyszerű kérdést.

Megráztam a fejem. A matrac megmozdult, lassan mellém ült.

-        Mi történt?

Ismét megráztam a fejem, és éreztem, ahogy a könnyeim végig folynak az arcomon.

-        Dühös vagy?

-        Igen. Te kezdted, felhúztál, és felültettél. Persze hogy dühös vagyok.

-        Azt hittem menni fog… - böktem ki.

-        Azt hitt… Jézusom Cat! Ez nem így megy! Akartad te egyáltalán vagy csak megpróbáltad ? – állt fel.

-        Hagyjuk! – pattantam fel, de az ajtónál megfogta a karom.

-        Tartozol egy válasszal, ez a minimum! – fordított maga felé, az enyhe fényben meglátta a könnyeimet és a dühtől eltorzult arca kicsit megenyhült.

Magához húzott, és átölelt.

-        Csak mond el, hogy miért.

-        Nem tudom… Én… Bonyolult.

-        Patrik?

-        És Chris. – erre megfeszült a teste.

-        Te és ő? Ti?

-        Nem. – néztem a szemébe – Nem. Mondtam már, hogy nem.. Amikor elhozott, mi a kocsiban…. De végül, nem. Azt mondtam neki, hogy bárki megláthat minket, de azt hiszem ez csak kifogás volt. Most veled is ugyanazt csinálom, és… Egy ribancnak érzem magam! Én… Nekem csak Patrik volt.

-        Még nem vagy túl rajta.

-        Nem. Illetve igen… - bújtam ki a karjaiból – Nem érted mire gondolok.

-        Nem igazán.

Kifújtam a levegőt, és az ablakhoz mentem.

-        Neked Hanna volt az első?

-        Tessék?

-        Te először vele…? Érted.

-        Nem. Ő volt az első, akivel vállalni akartam a kapcsolatot. De már mondtam voltak mások is.

-        Értem. – idegesen doboltam a párkányon.

-        Ez fontos?

Idegesen néztem rá.

-        Igazából nekem kínos. – nevettem fel.

-        Ez? – hökkent meg.

-        A saját sztorim, a tieddel szemben. – erre leült az ágyra.

-        Szeretnélek megérteni.

-        Nekem Patrik volt az első. Minden szempontból. Úgy is! – hangsúlyoztam ki az utolsó mondatot.

-        Értem. És?

-        Amikor mi szétmentünk, lett volna jelentkező de én… Nem voltam túl a kapcsolatunkon, nem is akartam egyik pasit sem igazán, és aggasztott hogy milyen lenne mással…

Seb összeráncolt homlokkal nézett.

-        Vele az elejétől egy hullámhosszon voltunk, szavak nélkül is értett engem, és minden olyan volt, amin a mesében. És én nem tudom mit várjak mástól, és magamtól. Olyan ez nekem mint a lottó vagy bejön vagy nem. De nem szeretek betlizni.

-        Attól félsz, hogy csalódsz?

-        Igen, és hogy nem vagyok elég jó az ágyban.

-        Patrik mondott neked valamit, amiért ezt gondolod?

-        Nem. Ő… Szóval szerinte, bármelyik pasi megőrülne értem. – nevettem fel ismét zavaromban.

-        És te mit gondolsz?

-        Félek. Tőled is és Christől is. Elég sok barátnőtök volt. Aggódom, megütöm e  tízes mércét, és attól is félek, csak egy éjszakára kellek.

-        Én nem tudom Chris mit akart tőled, csak azt tudom, én mit érzek. És én azt érzem, hogy megőrülök érted. Azt viszont nem tudom neked megígérni, hogy ez életem végéig tart.

-        Tudom… És azt is, hogy amit mondtam baromság.

-        Szerintem túl liheged a dolgot. Érezd jól magad akivel akarod és annyi. Ne keresd a herceget fehér lovon.

-        De nálam nem így működik. Csak akkor megy ha tudok bízni abban akivel akarom.

-        És bennem nem tudsz?

-        Most mondtad, hogy nálad csak ennyi. Jól érzed magad és keresel egy másikat, ha meguntad a régit.

-        Kifogatod a szavaimat, én azt mondom, ne gondolkodj ennyit, hanem ugorj, és élvezd ki ha szeretnek. És ha éppen Christian mellett érzed azokat a rohadt pillangókat, akkor ne gondolkozz azon kivel jár vagy kivel nem. Nem mindenki Patrik, aki fehér lovon belovagol az életedbe, tudod a legtöbb pasiért harcolni kell, és meg kell hódítani. Nem várni a sült galambot.

-        De nekem ez nem megy.

-        Pedig elég jól csinálod! Két vasad is van a tűzben!

-        Én nem akarom elvenni a családjától, és nem szándékosan húztam a te agyadat sem!

-        Akkor nem kell neked eléggé, és én sem! Ennyi. De tudod, nem mérhetsz mindenkit a „Patrik mércével” mert a legtöbben alatta vagyunk! – indult meg a fürdő felé, de a küszöbről visszaszólt még – És szar érzés versenyezni egy tökéletes pasival, aki halott! Mert esélyünk sincs ellene! – azzal bezárta az ajtót.

Hallottam, a víz csobogást. Utána mentem, ruhástól állt a zuhany alatt.

Elhúztam az üveget, megfordult, beléptem mellé, és behúztam magam mögött tolóajtót.

A víz jéghideg volt, a baloldalánál átnyúltam elfordítottam piros kart, és enyhült a hűvös.

A csípőmre tette a kezét, és magához húzott.

-        Miért jöttél utánam?

-        Csókolj meg… - néztem a szemébe.

-        Kívánlak… De nem vagyok kísérleti nyúl.

-        Meg akarom próbálni még egyszer…

-        Jól van… - simogatta meg az arcom –  Bízz bennem… - suttogta.

Bólogattam.

-        Sosem bántanálak.

-        Tudom.

Átölelt, lágyan megcsókolt, és megint elvesztettük a fejünket. Amikor percekkel később elengedett, levegőért kapkodtunk. Lehúzta a pólóját, és újra megcsókolt. Lehúzta a felsőmet, hogy vállaim szabaddá váljanak, de erre el akartam húzódni. 

-        Mi a baj?

-        Ne… - bújtam ki az öleléséből, és azonnal kiléptem a zuhany alól.

Szinte ki rohantam a fürdőből, de menet közben még felkaptam egy törölközőt.

A bejárati ajtónál kapott el Seb. Megfogta a karom és visszahúzott. Még mindig egy szál vizes gatyában volt.

-        Nem megy. Én…

-        Kiborultál. – nyomott a kezembe egy újabb törölközőt – Akkora ügyet csinálsz belőle mint ez a gyár. De csak itt bent. – bökött a fejemre – El ne indulj így a folyosón, mert ha valaki meglát, szóbeszéd tárgya leszel. Keresek neked valamit. -  azzal visszament a szobába.

Mindenemből csöpögött a víz, és úgy álltam ott a szoba közepén, mint egy rakás szerencsétlenség, és úgy is éreztem magam. Totál csődtömegnek, a könnyeim folytak, és borzalmasan éreztem magam.

-        Találtam neked… - fordult meg a kezében egy pólóval, de amikor meglátott, elkomorult – Gyere ide. – ölelt meg, én meg hozzábújtam és hangosan sírtam.

Nem tudom meddig álltunk így, de végül kivette a kezemből a törölközőt, rám terítette majd próbált kicsit megszárítani.

-        Le kell venned ezeket, mert megfázol.

A fürdőig kísért, ahol átöltöztem, egy kopottas pólóba, és fekete bokszerbe. Mire kimentem ő is felvett egy száraz pólót, és alsót. Éppen a dohányzó asztali kajamaradékot tüntette el.

-        Kösz. – húztam meg a kék Red Bullos felsőt.

-        Jól áll.

-        Akkor én… - mutattam az ajtó felé.

-        Ha nem akarsz felmenni itt is maradhatsz.

-        Azt hiszem ez már így is elég ciki. – mondtam a padlónak.

-        Úgy érzed?

-        Szerinted? Kétszer mondtam nemet a döntő pillanatban! – fakadtam ki, csalódtam magamban és dühös voltam.

-        De miért kiabálsz? – hallottam a hangján hogy nevet, és ahogy felnéztem tényleg vigyorgott.

-        Mi olyan vicces?

-        Te. Ahogy saját magadnak állítasz fel korlátokat.

-        Kösz. – dörzsöltem meg a karom – Seb, én akartam, tényleg. De… - tártam szét a kezem.

-        Lehet hogy gyors a tempó, és neked ehhez több idő kell.

-        Nem tudom. De ez így rohadt égő. – dörzsöltem meg újra karom.

-        Fázol?

-        Igen. Nagyon.

Hozzám lépett, átölelt, és megdörzsölte a hátam.

-        Menjünk aludni. – mielőtt bármit mondhattam volna, azonnal hozzátette – Csak alvás. De egy ágyban velem.

-        Egy ágyban az ellenséggel? – nevettem fel.

-        Gyere. Mára elég volt ennyi dráma.

Elterültem az ágyon jobbra fordultam, a fejem alá húztam a párnát, mellém bújt, hátulról szorosan átölelt, és betakart mindkettőnket.

-        Így jó?

-        Igen.

-        Oké. – tette a vállamra a fejét.

Az egész helyzet annyira abszurd volt, én a helyében teljesen kiakadtam volna a második pofára esés után, de ő nem.

-        Seb?

-        Tessék.

-        Nem vagy kibukva?

-        De.

-        Akkor miért nem ordítottad le a fejem?

-        Mert láttam rajtad, hogy totálisan kivagy – simogatta a karom – Éreztem, hogy akarod, de nem megy, és kiborultál. Ez nem megjátszott, „nem akarom” volt.

-        Egy idióta vagyok.

-        Próbálj meg pihenni, és nem ezen rágódni.

-        Sajnálom…

-        Tudom. Aludj. Holnap rendet kell vágnod a mérnökségen.

Felnyögtem.

-        De lelkes vagy.

-        Jah. Nagyon.

Egy kis idő múlva Seb már egyenletesen szuszogott. Megnyugtató volt hallgatni, így én is elaludtam.

Reggel a telefoncsörgésre ébredtem. Kábán nyúltam a készülékért, de nem volt az éjjeli szekrényen. Kómásan pillantottam körbe, de már elhallgatott.

-        Ez enyém volt. Lenyomtam. – morogta a német – Még hét óra sincs.

-        Hogyhogy?

-        Nehezen ébredek, és többszöri ébresztés után tudok felkelni. – motyogta, majd az arcát a vállamba fúrta – Aludj még.

Lehunytam a szemem, és félálomban voltam, amikor magához húzott.

Éreztem, az okot, a férfiassága a fenekemnek préselődött. Nagy és mély levegőket vett. Nem kezdeményezett, nem próbálkozott, csak szorosan ölelt.

Bár Seb semmit sem csinált, én mégis őrülten megkívántam, képtelen voltam visszafogni magam, és még inkább hozzá préselődtem, de nem tett semmit.

Előre – hátra mozgattam a fenekem, hátra nyúltam a kezemmel, és a hajába túrtam.

Lágyan simogatni kezdte az oldalam, és lassan a póló alá csúsztatta a kezét. Megcsókolta a nyakam, és azt a kis részt a vállamból, amit nem fedett a felső. Felnyögtem.

A mellemet simogatta, amire még hangosabb nyögés volt a válasz, így merészebben masszírozni kezdte. Nem bírtam tovább, hírtelen megfogtam a karját, eltoltam, és megfordultam.

Az arca döbben volt, és vágyakozó. Szenvedélyesen megcsókoltam, és a kezét visszahúztam a mellemhez. Vadul haraptuk, és akartuk a másik ajkait, a kezünk pedig egymáson kalandozott. Az ujjaim a pólója alá csúsztattam, és a fején keresztül kisebb küzdéssel lehúztam róla. Felhúzta a felsőm, és mellemet kezdte el csókolgatni, és harapdálni. Végül valahogy csak lecibálta rólam. A lábam a csípője köré fontam, és a férfiasságához préseltem magam.

A hátamra döntött, így ő került felülre, a körmömmel a vállát és a fenekét karmoltam. Lassan lehúztam a bokszerét, ami két lendületes mozdulattal rúgott le, és újra az számra vette magát, majd a lábaim közé csúsztatta a kezét, és izgatni kezdett, majd hozzám dörzsölte a péniszét.

Felnyögtem és magamhoz vontam, hogy még közelebb legyen hozzám. Megfogta az alsómat, és lerángatta. A nyakára tettem a kezem, és újabb csókokat követeltem ki. Az ujjait belém csúsztatta, és én hangosan felnyögtem, ahogy megfeszült a testem. Körkörösen mozgott, simogatott és ki-be húzta az ujjait, közben szenvedélyesen harapdálta, és szívogatta a mellem. Nem bírtam magammal, vonaglottam, nyögtem, és vele együtt mozogtam.

-        Sebas…- nyögtem a fülébe, miközben véresre karmoltam a vállát – Seb… Seb.. én….

-        Nem baj…- morogta és szenvedélyesen megcsókolt, a nyelvét ki és be dugta a számba, én pedig erre még gyorsabban vonaglottam. Ez volt az a bizonyos pont, nem bírtam tovább, és az ajkaiba nyögve, hangosan elélveztem. Kábán hanyatlottam vissza a párnára, hogy az én arcom mit tükrözött azt nem tudom, az övé mosolygott és diadalittas volt.

Megcsókolt.

-        És még csak le sem feküdtél velem. – harapott a szájába, somolyogva.

-        Akarlak. – simogattam meg az arcát, de mellém feküdt.

-        Ma nem. Ne siess úgy. – húzta a kezem mellkasára.

-        Így akarsz játszani? – incselkedtem.

-        Így is lehet élvezni nem? – húzott magához egy csókra.

-        De te nem élvezted ki.

-        Vadító vagy. – nézett mélyen a szemembe, de az írisze elsötétül – Teljesen kikészültem. Akár valami tüzes ribanc. Eszméletlenül felhergelsz. Alig tudtam visszafogni magam. – suttogta rekedtem – Majdnem letepertelek.

Szenvedélyesen megcsókoltam, közben az ujjaim a farkára csúsztattam, megfogtam és megszorítottam, felnyögött. Lassan húzogattam fel le, majd a heréit simogattam, finoman meghúzta a bőrt. Aztán makkját ingereltem a körmeimmel, és az ujjaimmal, simogattam, köröztem, és gyengéden ütögettem. Majd egyre erősebben szorítottam, gyorsabb tempóban fel lehet mozgattam a kezem, és izgattam. Megához húzott, és megcsókolt, a nyelve a számban vándorolt, a keze pedig ismét mellemet kényeztette. Többször is felnyögtem, és vonaglottam attól, hogy ő is ingerelt. Valahogy a kezembe akadt a pólója, és a férfiasságára terítettem szinte az utolsó pillanatban, mert hangosan nyögve, és a vállamba harapva elélvezett.

Kábán, mégis mosolyogva húzott magához.

-        Mi az? – kérdeztem bazsalyogva.

-        Még jobban kívánlak. Ettől csak rosszabb lett. – sóhajtotta széles mosollyal.

-        Seb. – hajoltam fölé és a csípőjére ültem – Tetszik ez a játék.

-        Tudtam, hogy fog.– kezdte el a fenekemet simogatni, és markolni - Nekem is tetszik.

-        Seb…

-        Igen? – harapott az alsó ajkába.

-        Menne neked még egy kör? De most élesben.

-        Menne. De nem fogjuk megtenni. – hírtelen előre lendült és maga alá gyűrt – Ma nem. Nem kapsz meg. Egy darabig nem. Akarlak, és nem csak szexet, téged. És ezt most nem fogjuk egy dugással eltudni, mert te megkívántál. Azt akarom, ha együtt leszünk, akkor ne legyenek buktatók, és rám gondolj itt is. – bökött a fejemre – És itt is. – tette az ujjait a szívem fölé – Hosszabb távra tervezek veled. Szeretném elérni, hogy ez ne egyoldalú legyen.

-        És ha nekem ez nem volt elég? – néztem rá vágyakozva, erre fölém hajolt, és a fülembe súgott.

-        Ezt bármikor megkaphatod tőlem, vagy még egy kicsit többet is. –majd lassan mellém feküdt.

-        Ezt akartam hallani.

-        Tudom. – nézett a szemembe – Te kis vadmacska.

Erre szélesen elmosolyodtam.

-        Mi az? –kérdezte én meg megráztam a fejem.

-        Wild Cat. – kuncogtam.

-        Szóval innen a …? – húzott a mellkasára – Szóval Cat. Vadcicus. Hm…Tudod, beszélő becenév.

-        Várd ki a végét.

-        Várom már. Hidd el. – csókolt meg szenvedélyesen.