Dream/Team? - Álom/Csapat? 43.

43.

A folyosón egymáshoz bújva mentünk végig. Seb még a lépcsőházban is szorosan fogta a kezem. A földszintre érve, nehezen engedett el.

-        Mi a baj?

-        Semmi csak…- sóhajtott fel– Nem tudom. Jó volt így.

-        Seb. Be akarom bizonyítani, hogy megállok a lábamon, állandó főnökségi segítség, és a pilótával való viszony nélkül, ezért nem akarom kitálalni a magánéletem. Egyenlőre. Érts meg.

-        Szerintem már tudják. – bökött a fejével az ebédlő felé, ahol jó páran éppen akkor mentek be, és érdeklődő, vagy gúnyos pillantásokat küldtek felénk – Itt a pletyka is gyors.

-        Téged zavar?

Vágott egy grimaszt, és megrántotta a vállát.

-        Végül is tök mindegy.

-        Adj nekem időt.

-        Hogy felvállalj? – gúnyolódott.

-        Tudom, milyen helyzetben vagy, és azt is, ez neked mennyire derogáló. Had legyen stílszerű. Belerohantunk egy több sebből vérző autóval a monacói alagútba, aminek nem látjuk a kijáratát, és lutri, hogy a végén összetörjük e magunkat vagy sem. Akarom veled a dolgot, de nem ilyen rohamtempóban. Jószerével nem is ismerjük egymást Seb.

-        Nekem kellesz, és ennyi elég! Nem kell tudnom, mi a kedvenc színed,attól, még szerethetlek!

-        És ha csak a testemet akarod? Mi van ha tévedsz?

-        Ugye ez nem volt komoly kérdés?

-        De.

-        Ennek a beszélgetésnek most van vége! – azzal otthagyott és berobogott a kantinba.

-        Köszönöm, hogy ilyen jól sikerült megbeszélnünk a dolgot. – sóhajtottam fel.

-        Milyen dolgot? – szólalt meg Chris hangja a hátam mögött.

-        Minden Forma 1-es pilóta ilyen?

-        Milyen?

-        Ennyire… antiszociális, testben felnőtt lélekben gyerek, lelki sérült egoista.

-        Igen. Seb meg különösen… - pillantott a kantin nyitott ajtaja felé – Nem képes feldolgozni a kudarcot. Megrekedt.

-        Mintha mindenkivel harcolna.

-        Jól látod. Ha régebben volt valami gond, akkor meg akarta oldani, mindenáron, ha meg nem ment, dühöngött, és tombolt, mint egy öt éves. Teljesíteni akar,nem ismeri a lehetetlen szót, és pont emiatt nem tudja elfogadni a valóságot. Néha fel kell adni, és beletörődni. Ha elveszítünk egy csatát, az még nem a háború vége.

-        Akkor ezért jutott ilyen depresszív önpusztításba, nem talált más kiutat. A pályán jól jönnek ezek a tulajdonságok, de az életben nem. Meg kell tanulni félreállni, és lelépni.

-        Igen. Vele nem egyszerű az élet Cat. Seb labilis természet, könnyen felhúzza magát, és még könnyebben megbántódik, a széles mosoly és a viccek csak maszk.

-        Rockyval miért vesztek össze? Miattam? Mert beárultam Didinél.

-        Az is benne volt, de főleg Rockynak lett elege. Unta már, Seb önkényes belebeszélését a stratégiába, vagy a „kedvencünket”, amikor felülírja a csapat kérését.

-        Én ezt nem tűröm. Ha Seb kicseszik velem, meg a teammel, én szándékosan rossz stratégiát fogok neki összehozni.

-        Adrian már említette ezt az elgondolást.

-        Neked nem tetszik… - szögeztem le.

-        Az nem jött be amit a francia akart, meglátjuk, ez mennyire fog. Persze nem tapsolok neked.

-        Azt hittem Sebet véded…

-        Talán túl sokat védtem, és ezért nőtt a fejünkre. Rád bízom, tégy belátásod szerint, de legyél óvatos.

-        Ide dobod?

-        Már nem tudom mihez kezdjek vele. Vigyázz Cat, érzelmeket keverni a munkába kemény dió. Főleg vele. Lehet, hogy te külön tudod választani a kettőt, de Seb nem biztos.

-        Nem hajlítgathatjuk mindig neki tetsző módon a szabályokat, ez rossz módszer. A való életben sincs ez így.

-        Igen… - pillantott rám.

-        Mi az?

-        Seb hamar felhúzza magát, de ha megkérdezed érzelmi szinten mi bántja nem beszél. Se a családjának, se a feleségének, de még Tommynak, és Heikkinek sem tette. Nem tudtuk mi zajlik a „vicces fiú álarc” mögött. Rockyval közeli viszonyban volt, de ő sem látott a fejébe.

-        Ezt miért mondod?

-        Hét éve van itt, és nem mesél a komoly dolgokról, önmagáról. A válását is azért tudjuk, mert tény, de a miérteket előttünk is rejtélyek. Heikki úgy látja neked megnyílt, elég nagy mértékben, elmondta a dolgait. Ezt nagyon becsüld meg Cat, mert te vagy az egyetlen ilyen ember. A helyedben nem veszíteném el a bizalmát, mert ez a kapocs kettőtök közt mindenkinek fontos. Neked, a csapatnak, de legfőképpen neki. Tükröt akarsz  tartani elé, és lerángatni a fellegekből egy való világba. Értem. De Cat, ő évekig burokban élt, és jelenleg depressziós, nem tudom elbírja e, azt a súlyt ami rá akarsz tenni…

-        Most kell megtenni Chris, mert máskor nem hagyná.

-        Össze fog roppanni.

-        Előbb a bizalom, aztán a felépülés. Seb fantasztikus srác lesz, ha végre érzelmileg túl jut a kamaszkoron. Még Pán Péter is felnőtt egyszer.

-        Nem nyugtattál meg.

-        Időre van szüksége, ahogy mindnyájunknak.

-        Ezen vitatkoztatok?

-        Nincs szerelem első látásra, még ha ő ezt is hiszi. Egy kapcsolatnak idő kell.

-        Ezt rosszul látod.

-        Miért?

-        Mert ha nem gondolná komolyan, nem avatna be a belső világába. Bízik benned, és valamit lát, vagy éreznie kell veled kapcsolatban, ami nem szokványos.

-        Nem tudtam, hogy ilyen nagy szakértője vagy a léleknek.

-        Nem kommunikált, így megtanultam olvasni a sorok között, és értelmezni a reakcióit. Évekbe telt. – mosolyodott el keserűen - De veled más a viszonya, látod őt, a lelkét és néha követed a gondolatmenetét. Ami szokatlan, és ahogy a szavakkal bánsz nála, ütöd akár egy bokszzsákot, mégsem húzza föl magát, csak veszi a lapot. Melletted máshogy viselkedik. És ez a többieknek is feltűnt.

-        De még nem tudják ez jó vagy rossz.

-        Még én sem látom, mit fogsz elérni, de reménykedem.

-        Kedvelem, és közelebb került a szívemhez mint terveztem.

-        Az látszik.

-        Igen?

Felnevetett.

-        Kézen fogva mászkáltok.

-        Te kémkedsz utánunk? – emeltem fel a hangom.

-        Nem szándékosan. – tartotta fel a kezét – Az elsőn jöttem le, amikor megláttalak titeket, és lemaradtam. Nem akartam kíváncsiskodni.

-        Hát kösz!

-        Egyébként, hogy is szokták mondani? Helyesek vagytok együtt! – kuncogott, erre karon vágtam.

-        Retardált!

-        Ne használj ilyen idegen szavakat, nem ismerem a jelentésüket, nem végeztem egyetemet. – cukkol tovább és az ebédlő felé indult.

-        Szerezz be egy magyarázó kézi szótárt Chris!

-        Inkább világosíts fel!

-        Én? Azt hittem ezt már több mint harminc éve megtették! Mit csináltál te eddig a csajokkal?

-        Hagyd abba! – fenyegetett meg az ujjával viccesen – Ez már zaklatás!

-        Én zaklatnak? Te lelkizel velem tíz perce!

-        Csak tanácsot adtam. – mentegetőzött, és közben leült a főnökségi asztalhoz.

-        Te tanácsot? Adtad nekem az ívet Christian! Mi vagy te? Lelkisegély szolgálat?

-        Nem, de nem is adtál rossz ötletet.

-        Ó, Krisztusom! – borultam az asztalra.

-        Nem bírod a kritikát?

-        Nem bírom, ha pszichológusnak képzeled magad! Borzalmasan csinálod!

-        Miért szerintem egész jól megy?

Erre vágtam egy grimaszt, és az asztalon dobolva néztem rá.

-        Most mi van?

-        Öntelt hólyag!

-        Na! Azért ez erős volt!

-        Te meg maradj meg a pitwallknál, és ne legyél lélekbúvár!

-        Mi ez már megint? – érdeklődött  Didi élesen.

-        Imádom amikor Christian mindenhatónak hiszi magát!

-        A rákot még nem tudom gyógyítani.

-        Nem? Pedig azt hittem. De azért csapatot még tudsz vezetni nem, vagy az már túl megterhelő?

-        Gyerekek! – dörrent ránk Didi – Vacsorázni szeretnék.

-        Nem tűnt fel, hogy csak ökörködünk? – pillantottam rá laposan.

-        Hm? – nézett rám felvont szemöldökkel.

-        Didi csak viccelődünk. Nincs semmi baj. – nyugtatta le

-        Azért elég élesen tettétek…

-        És látványosa. – nézett rám gúnyosan Seb.

-        Daniel nincs kedved elverni? – szólítottam le az ausztrált – Cserébe adok pár tippet az autóhoz.

-        Hol, mikor, mivel? – tömött a szájába egy adat salátát – Használható telemetriáért bármit.

-        Igazán szeretni való vagy! – folytatta a szurkálódást a német.

-        Elég hangosan szerettél pár órája. – mosolyodtam el szélesen, amire minden asztalnál ülő köhögni kezdett, mert félrenyelték a falatot.