Dream/Team? - Álom/Csapat? 45.

45.

Szinte utolsóként indultam el a kantinból, és az első emeleten megtorpantam, nem voltam benne biztos, mennyire jó ötlet a némettel beszélni, de végül mégis csak kopogtattam az ajtaján.

Többszöri próbálkozás után sem reagált.

-        Durcizzál nyugodtan. Nem érdekel, az viszont igen, hogy minden rendben van e? Egyben vagy?

Kinyitotta az ajtót, a félfának támaszkodott, egy szál törölközőben állt ott totálisan vizesen.

Sejtettem mire megy ki a játék, le akart nyűgözni, helyes szőke, vizes cucban, kócos hajjal, de úgy döntöttem ezúttal nem adom magam könnyen.

-        Jól vagyok.  –gúnyolódott.

-        Látom.

-        Várnak. – bökött a háta mögé - Helyes barna a PR részlegről, hosszú combokkal. – vigyorgott.

Pontosan tudtam, hogy nincs nála senki, és csak bántani akar.

-        La vita é bella. –rántottam meg a vállam – További jó mulatást. – kacsintottam rá azzal ott akartam hagyni, de megfogta  karom.

-        Cat!

-        Vár a barnád. – mondtam egyszerűen – És összecsöpögtetsz mindent.

-        Cat… én… Gyere be.

-        Nem vagyok gruppen párti, esetleg ha két pasi és én, de így nem. Bocs.

-        Cat. – húzott közelebb,majd nagyon fáradtan, és szomorúan nézett - Nincs senki.

-        Tudom.

-        Tudod? – döbbent meg.

-        Átlátszó vagy Sebas. Legalábbis nekem.

-        Értem. – húzta el a száját.

-        Christiannál leszek, ha valami van, ott megtalálsz.

-        Nem maradsz nálam?

-        Nem. Ma nem.

-        Így büntetsz?

-        Azt mondanám nevellek, de szerinted ez retorzió, a viselkedésedért. Meg kell tanulnod hogy a tetteidnek következménye van, plusz nem kaphatsz meg mindent amit akarsz.

-        Nem csinálhatod velem ezt a macska egér játékot!

-        Nem?

-        Én ezt nem tudom elviselni! Elvársz tőlem dolgokat, de nem adsz semmit!

-        Ezzel vitatkoznék.

-        Nekem az kevés!

-        Érd be ennyivel!

-        Cat! – szorított az ajtónak, és hozzám préselte a testét – Cat… - morogta a fülembe.

-        Ha jól emlékszem te kérted, hogy ilyet már ne játszunk.

-        Törődj velem Cat, és szeress, akkor bármit megteszek… - temette az arcát a vállamba -  Kellesz… - pillantott rám vágyakozva.

-        Seb…

Megsimogatta az arcom, és lágyan megcsókolt.

-        Kérlek…

Olyan volt, mint egy elhagyott srác, vagy egy kóbor kutya aki bármit megtenne egy kis kedvességért, és szeretetért. Hisztizett, hazudott, színészkedett, kérlelt, könyörgött, bármit a célért. Fürkészően bámultam az arcába.

-        Mi az? – húzódott el bizonytalanul.

-        Nem fontos. – simogattam meg az arcát.

-        Mond el! – mondta határozottan.

-        Nem tudom melyik az igazi Sebastian.

-        Itt állok előtted, és nem hiszel nekem? – fakadt ki és éreztem, egy hajszálon múlik egy újabb kiborulás.

-        Más oldaladat láttam egy éve, más oldaladat pár napja, megint mást tegnap, ma, a vacsoránál, és most. Nem tudom eldönteni, mi a hazugság és mi a valóság? Nem ismerlek annyira, hogy lássam a teljes képet, és félek. Nem tudom mi lesz, miután beadtam a derekam.

-        Nekem te nem csak szexre kellesz! Cat, ha arra kellenél akkor… én már, korábban is… tudod!

-        Tudom. -  – csuktam be az ajtót magam mögött, és neki dőltem.

-        De mégis mit tegyek még?

-        Miért akarod annyira? Miért lett sürgős? Őszintén Seb, tudnom kell az igazat!

-        Amikor mi ma….

-        Igen.

-        Annyira vágytam egy kis törődésre, szeretetre, intimitásra, de olyanra ami igazi, ami nem a címeimnek, a pénzemnek szól, hanem innen jön…- bökött a mellkasomra – Adtál egy kis adagot, és aztán még egy nagyobb dózist, de nekem már az egész kell Cat. A mámort akarom… a repülést veled…Éreztelek, és éreztem, hogy vonzónak találsz, tudni azt hogy kellek valakinek, annyira… doppingoló, és… boldogító… adrenalin löket.. Nem tudok rá jobb szót… Ez jobb, mint az autóban, más, ez… katartikusabb… De ugyanakkor ki is készít, mert játszol velem, húzol, és nincs bennem az a megnyugvás, hogy megkaplak, és könnyebb lesz… Őrjítő, amikor játszanak veled, és nem a tiéd a díj!

-        Én díj vagyok?

-        Cat! Tudod mire gondolok, és azt is, hogy nem vagyok elég kifinomult elmondani az érzéseimet! Nem tudom szebben megfogalmazni! – akadt ki.

-        Tudom Seb. – simogattam meg a karját, de elhúzta.

-        Annyira…. Áh! – bokszolt a burkolatba erővel, majd két kézzel neki támaszkodott, a homlokát meg a falnak döntötte.

-        Dühös vagy?

-        És ingerült, és frusztrált, és kétségbeesett, és kanos! – sziszegte.

Mögé léptem átöleltem, és a vállára hajtottam a fejem.

-        Próbálom azt tenni amit elvársz, de nem megy, és nem is fog. – sóhajtott fel  - Nem tudok józanul gondolkodni.

-        Didi jól látta? – kuncogtam.

-        Igen…- sóhajtott fel – Cat, nekem ez így nem pálya. – fordult meg – Kikészülök.

-        Igen… látom…

Megához húzott, simogatni, és kényeztetni kezdett.

-        Seb…

-        Kívánlak…- nyögte a nyakamba.

-        Seb…- suttogtam, miközben a nyakamat csókolta, és lassan a pólóm alá csúsztatta a kezeit.

-        Nem egy éjszaka… Esküszöm… - nézett a szemembe és a tekintete perzselt.

Annyi minden cikázott a fejemben, ő, a csapat, a munka, a főnökségem, és közben ő meg a válaszomra várt.

-        Emlékszel mit mondtam délután? – suttogta.

-        Mire gondolsz?

-        „A csapatban te vagy a főnök,…..de az ágyban én….” Így működni fog.

-        Pont így nem fog! Azt hiszed azért fogod veled lefeküdni, hogy a pályán és a részlegen azt tedd amit kell? – buktam ki, és igyekeztem eltolni magamtól, de nem hagyta.

-        Tudod jó, nem erre gondolok.

-        Akkor mire?

-        Szeretlek. Neked ez hihetetlen, abszurd, és elmebeteg. Elhiszem. Én ismerem magam, és ez nem csak olyan, kell egy kis kamaty állapot. Tényleg szeretlek. És élvezem, amikor szívatsz, húzol, piszkálsz, mert bizserget. Sőt az sem zavar, hogy pakolni osztasz be, vagy beszélgetnem kell a többiekkel, mert jót tesz nekem, érzem. – harapott az alsó ajkába – Te vagy a főnök, és én ezt elfogadtam, ugyanúgy ahogy elfogadtam Chris is. De az érzelmeimet veled kapcsolatban nem tudom elzárni egész nap. A melóban arra koncentrálok amire kell, oda teszem magam. Este szükségem van a nőre aki szeret, aki az enyém, akit kényeztethetek, akit megd… - harapta el a szót – Szóval érted. Valakire aki szeret, és akarja hogy hozzá tartozzak. Egy társra.

-        Ha nem jön össze és szétmegyünk?

-        Attól még a főnököm leszel Cat, csak másvalakivel osztom meg az életem azon részét.

-        Neked ez ilyen könnyű lenne? – méregettem.

-        Ilyet nem mondtam. De működne, ha mindketten akarnánk.

-        Én ebben a felállásban, téged jobban féltelek még magamnál is, ugye tudod?

-        Nem kell.

-        Nem?

-        A nap nagy részében, nem távol egy másik földrészen, hanem egymás mellett leszünk, és te sokkal őszintébb vagy mint Hanna. Ha más férfi kellene, vagy nem lennél boldog megmondanád.

-        Ennyit akarsz? Szerelmet, törődést, őszinteséget?

-        Nekem ez elég.

-        Keveset kérsz, de mit adsz?

-        Szerelmet, őszinteséget, törődést, és hűséget. – az utolsó szónál elmosolyodtam – Pedig így lesz Cat. Nem foglak elveszíteni egy liba miatt, ez biztos. Mindent meg akarok adni neked.

-        Akár egy szerződés.

-        Miért a kapcsolatok nagy része az, még ha nem is mondjuk ki.

-        Használod a fejed. – böktem meg a homlokát – Nem rossz.

-        Ugye? Szóval?

-        Jó ajánlat. –megcsókolt.

-        Egy kis időt kapsz.

-        Kicsit?

-        Egy kicsit.

-        Seb.

-        Mond.

-        Fáradt vagyok. – dőltem a mellkasának, ő pedig átölelt.