Dream/Team? - Álom/Csapat? 54.

54.

-        Cat…drága Cat… - suttogta.

-        Sebas…

-        Cat… - tolt el magától, megsimogatta az arcom, és hírtelen, szenvedélyesen megcsókolt.

Még mielőtt reagálhattam volna, már véget is ért.

-        Én…- húzódott el  – Ezt nem kellett volna. Nem lett volna szabad. -  csúszott távolabb.

-        Ennyire hiányoztam? Vagy csak a szex? – próbáltam cukkolni, és oldani a feszültséget.

-        Nem is feküdtél le velem.

Erre elmosolyodtam, és megsimogattam az arcát. Halványan elhúzta a száját.

Fel akartam húzni a pulóvere ujját, de megfogta a kezem.

-        Ne.

-        Szeretném megnézni a karod.

-        Kérlek ne. – simogatta meg újra az arcom.

-        Láttam már miket tettél magaddal… - néztem a szemébe – Vagy van más is?

Félre nézett.

-        Seb… Mond el… - megakartam simogatni, de elhúzódott, majd újra és újra.

Örült nekem, hiányoztam, és mégis menekült. De miért?

-        Nem kezeltetted magad? Erről van szó?

Helyeslően megrázta a fejét.

-        Mióta?

-        Csak az első két injekciót vettem fel, amit Gerard adott.

-        De hát miért?

-        Frank nem akart felvenni, még tesztpilótának sem. Így indult, aztán már… Nem mindegy?

-        Miért lenne mindegy? Sebas!

-        Elvesztettem Emilyt is.

-        Mi? Hogyan?

-        Hanna is olvasta a cikket, és beadta a papírokat. Semmit sem tehettem, a bíró elfogadta a különélést és a teljes felügyeletet.

-        Kizárólagost.

-        Nem tök mindegy mi a neve? – csattant fel – Kizártak a lányom életéből! – támasztotta a fejét az ágy szélének.

-        Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Helyre fogjuk hozni.

-        Mit és hogyan? – fakadt ki – Az életemnek, a családomnak, és a versenyzésnek is annyi! Kész csődtömeg vagyok! – és a nadrágja varrását kezdte el piszkálni.

Mellé csúsztam, a fejem a vállára hajtottam, és átöleltem.

-        Miért jöttél ide?

-        Mert szükséged van rám.

-        Cat… - tolt el – Menj el.

-        Hulla fáradtan üljek volán mögé és vezessek még egy órát? – kérdeztem ingerülten.

-        Csak menj el, jó messzire tőlem. Nem kellett volna keresnem téged, és nem kellett volna szétesnem, hogy ide gyere. – temette a kezébe az arcát.

-        Mitől félsz? – tettem a kezem a vállára – A betegségtől?

-        Annyi mindent nem tudsz még.

-        Akkor mond el. – felpillantott rám, de abban a tekintetben minden volt csak bánat nem. Azt hittem felfal a szemével, de végül félre nézett.

-        A Red Bullnál rengeteget kerestem, több tíz millió eurót. Ennek egy részét elköltöttem, amikor autókat és házat vettem. Persze az összeg egy része jó helyen Svájcban kamatozott, egy másik pedig több befektetésben. Amikor Hannával szóba került a válás, a bankban lévő pénz felét odaadtam neki. Nem akartam, hogy ő vagy a lányom bármiben is hiányt szenvedjenek.

-        Ez mikor történt?

-        Még tavaly. A pénz azóta is egy számlán van, Emily nevére, Hanna okos volt, lekötötte.

-        Értem.

-        De én akkor is aggódtam értük, ezért is akartam még pénzt adni, de Hanna az értésemre adtam, minden rendben, nem szorulnak rám. Tavaly nem igazán néztem a befektetéseimre, nem érdekelt, ha hívott a brókerem, és évvégén kiderül, nagyon sokat buktam.

-        Mennyit?

-        A vagyonom azon része elúszott, plusz az is, ami a bankban maradt. El kellett adnom pár kocsit, és a házat is. A Red Bulltól kapott fizetésem ideiglenesen kihúzott a bajból, de amikor Didi kirúgott és át kellett mennem a Toro Rossóhoz, sok szponzor lelépett. Amik maradtak csak akkor voltak hajlandóak fizetni az ülésemért, ha én is kockára teszem a pénzem. Ők persze nem tudták, hogy szinte mindenem elúszott, így a Red Bullos fizetésem kellett befizetnem, így tudtam állni az összeg rám eső felét. Viszont jóformán semmim sem maradt. Frank nem akarta, hogy a gyárban lakjak, és kitett. Kimiéknél csöveztem hetekig, de ott kis gyerek van, és nem kell nekik egy plusz nyűg. Nem mondták, de Minttu nem látott szívesen, és igaza is van, nem én vagyok a legjobb egy pár hetes baba mellé. Így eljöttem Londonban próbáltam valami helyet találni de pár ezer euróval nem nagyon ment. Végül felhívtam Christ, hogy nincs e valami ingatlanos ismerőse. Találkoztunk, és amikor látta mi van, mekkora bajban vagyok, befogadott. Rólad is mesélt.

-        Miket?

-        Rendben vagy, sokat melózol, és összerántottad a csapatot meg a kocsit.

-        Meg akkor gondolom Heikkiről is.

-        Igen. Örültem neki, hogy ő is talált valakit. Elmentem, és mindenkinek jobb így.

-        Azért ez nem igaz.

-        A csapatnak, neki és neked is jobb.

-        Christian egy szóval sem említetted, hogy beszélt veled.

-        Én kértem meg rá. Azt mondta sose kérdeztek felőlem, így jobbnak tűnt, ha ő sem mondja magától.

-        Chris az Chris. Talpig angol. – húztam el a szám.

-        Valami baj van?

-        Semmi.

-        Megbántott?

-        Nem. Csak simán visszautasított, amikor majdnem rámásztam. Egy idióta vagyok. Mindegy.

Seb firtatóan pillantott rám, így röviden beszámoltam.

-        Értem. – mondta végül.

-        Azt hiszem egyszerűen csak zavart az a feszkó ami köztünk van, meg annak ellenére, hogy kedvel, nálam nem próbálkozott, és ez kicsit bosszantott. Plusz egyedül is érzem ott magam, de ez jó lecke volt. – nevettem fel – Csodálom, amiért nem olvasta a fejemre, mert bezzeg amikor ő akart valamit én ráztam le. Sikerült beégetnem magam előtte. – kuncogtam.

-        Nem hiszem.

-        De.

-        Zavartam  a képet.

-        Nem is voltál a képben.

-        Szerintem tudta, hogy előbb-utóbb felhívlak, és ki akarta várni mi lesz aztán.

-        Nem hiszem. Mindegy. Szóval nagyon le vagy égve.

-        Még annál is jobban.

-        Fogytál is.

-        Igen, pár kilót.

-        Többet. Megint nem figyelsz magadra.

-        Tudom. – pillantott rám fáradtan.

-        Oké. Ma pihenünk, holnap meg keresünk neked valami orvost, és bevásárolunk. Ami kell kaja, ruhák, hétköznapra való dolgok.

-        Ezt orvost témát hagyjuk jó?

-        Seb. Ez nem játék, ha erre még összeszedsz akár egy náthát nagyon csúnya vége lehet. Betegen a pályán sem tudsz bizonyítani… Nézd ha a pénz a gond, akkor…

-        Cat kérlek, nem akarok erről beszélni.

-        Pedig kell. Figyelj Seb, adok amennyi kell oké? De ez csak kölcsön, ha megint jól fut a szekér majd megadod, rendben?

-        Cat…

-        Bevasalok rajtad minden centet. Megnyugodhatsz. – mosolyogtam rá.

-        Hát jó. Köszönöm.

-        Bár nem értem Chris miért nem ajánlotta fel, hogy ad neked pénzt?

-        Megtette, de érted itt ez a ház, a rezsit is ő fizeti nem fogadhattam el.

-        Értem.

-        Fáradt vagyok. – pillantott rám nagyokat pislogva.

-        Jól van. – álltam fel és a kezem nyújtottam, hogy felsegítsem – Gyere.

Lassan, és nyűgösen kecmergett fel, és az állás is nehezére esett.

A fürdő felé tereltem, segítettem leöltözni, és megnéztem a sebeket a karján. Sok gyógyulófélben lévőt láttam, és vagy fél tucat új, mély, és csúnya vágást. Mindent lekezeltem, alaposan leragasztottam a németet meg betoltam a zuhanyba.

Fél órával később egy pólóban és egy kis gatyában csoszogott ki.

-        Mi az?

-        Esküszöm, állva alszom el. – rogyott az ágyra.

-        Akkor feküdj le.

-        Maradsz? – nyúlt el az ágyon.

-        Szeretnéd?

-        Igen.

-        Akkor maradok. – bújtam mellé, és magunkra húztam a takarót.

Egy szót sem szólt, csak magához szorított, nem sokkal később pedig már mélyen aludt.

Egy idő után már kényelmetlen volt a mellkasán pihentetni a fejem, így kihámoztam magam az öleléséből, és oldalra fordultam az egyik párnára.

Pár perccel később valami mocorgást éreztem magam mellett, és kutató kezet, majd felkapcsolódott az éjjeli lámpa.

-        Mi történt? – ültem fel hunyorogva – Baj van?

De csak megrázta a fejét, és fáradtan visszazuhant a párnára.

-        Seb?

-        Azt hittem elmentél. – sóhajtott fel.

-        Bocs, de nem kispárna a mellkasod, kellett valami puhább.

-        Én reagáltam túl. – motyogta majd lekapcsolta a lámpát.

Elvackoltam magam, majd kérdés nélkül hátulról hozzám bújt.

-        Örülök, amiért eljöttél… - suttogta.

-        Sejtettem, hogy szükséged van rám…

-        Nagyon… - szorított magához – Tudom, köztünk vége. De akkor is jó…

-        Mi?

-        Ez a kis hazugság, hogy itt vagy velem, és szeretsz. –motyogta, majd elaludt.