Dream/Team? - Álom/Csapat? 50.

50.

Egymásba karolva sétáltunk le a lépcsőn, a porta előtt azonban Seb megállt, és kérdőn nézett rám.

-        Akkor tesztekig nem vagyunk egy pár ugye? Legalábbis hivatalosan.

-        Látom tűkön ülsz. – cukkoltam.

-        Szerintem mindenki tudja, de ha nem hát nem. – sóhajtott fel lemondóan.

Amikor elindult mellé léptem, és belekaroltam.

-        Nincs több hiszti. – adtam az arcára egy puszit, amire válaszul szélesen elmosolyodott.

-        Az én csajom! – vigyorgott tovább.

-        Te jó ég. – sóhajtottam fel – A műmacsó. Szia Daisy.

-        Sziasztok. – kacsintott ránk.

Az ebédlő csak félig tele volt, pedig már kilenc óra is elmúlt.

A főasztalnál, Adrian, Chris, Didi, Daniel, Katie, Pierre, és Andy is az asztalnál ült.

Seb megint mellém települt, ahogy mindig, szemben Christiannal. Levegő érezhetően hűvös volt.

-        Tegnap merre jártál?

-        Mi? – pillantottam az angolra.

-        Nem te. Sebastiant kérdezem.

-        Kocsikáztam egy kicsit. – vett el egy szelet pirítóst.

-        Ahha, bővebben? – lapozta tovább az újságot.

A németre pillantottam, aki igyekezett nem a főnökére nézni, Seb láthatóan nem érezte a veszélyt.

-        Tehát?

-        Mit tehát Chris?

-        Mi ír a bulvár? Mutasd a szaftos képet is. – pakoltam pár szelet szalámit a tányéromra.

Sebas rám pillantott, én pedig az arcába bámultam.

-        Ha ennyire kérdezi, akkor már tudja, vagy olvasta, vagy mindkettő. Úgyhogy a jó taktika az igazság, és nem tőlem várja. – sóhajtottam fel, és beleharaptam a vajaskiflibe – Ne sunnyogj mert abból cirkusz lesz, nagyobb mint ami most vár rád.

Válaszul vágott egy grimaszt, amivel a nemtetszését akarta kifejezni.

-        Kösz hogy védesz.

-        A főnököd vagyok, és te egy barom. De attól még egy ágyban alszom veled.

-        Igen?

-        Miért nem? Gyorsan vallj színt, és essünk túl a balhén még a kávé előtt. – és itt Hornerre pillantottam, aki az asztalon könyökölt és minket nézett a fejét a kezével megtámasztva – Igen?

-        Várom a szappanopera végén, aztán lekiabálom. – vigyorgott szélesen.

-        A tiéd. Viheted. – tettem egy paradicsomot magam elé.

-        Tehát Sebastian….

-        Na ha Sebastian vagyok, akkor jön az ordítás is. – sóhajtott fel.

-        A helyedben befognám a pofám szívem! – pirítottam rá.

-        Kösz Cat! Mi a büdös francért jártál te Londonban tegnap? – és vágta le dühösen az asztalra a The Sun reggeli számát, amin Seb egy csinos barnával összegabalyodva csókolózott az egyik bár előtt.

Én tovább ettem, és magam elé vettem az újságot, oldalra pillantva pedig feltűnt, Seb nem Christianra, hanem rám néz.

-        Figyelnél végre Vettel?! – hallottam az angol éles hangját.

-        A te lecseszésed érdekel most a legkevésbé. – pillantott rá egy fél percig.

-        Újabb rossz válasz. – kezdtem el a cikket olvasni, ami részletesen taglalta a német éjszakai buliját, az ivászatát, és a barnával való flörtjét. A lány elég sok szaftos kis részletet megosztott az együttlétükkel kapcsolatban.

-        Sebastian! – csapott az angol az asztalra.

-        Cat…

-        Jó cikk. Igazi bulvár. – hajtottam össze, majd folytattam a reggelit.

-        Szólj már hozzám!

-        Nincs hozzáfűzni valóm. – ittam bele a kávéba.

-        Vettel! – dőlt előre ingerülten Dietrich is.

-        Meg tudom magyarázni!

-        Igen? – fordultam felé a széktámlára téve a kezem – Melyik részét?

-        A hazugságokat.

-        Annyi hazugság azért nincs benne, vagy valami olyasmit akarsz kimagyarázni, amiről te hazudtál.

-        Akkor sem feküdtem le vele!

-        Na persze! – szúrt közben Daniel.

-        Te ebbe ne szólj bele!

-        Bele szólok, mert hülyére veszed!

-        Miért végig ott voltál és tudod mi történt?

-        A csaj nem kurva, hanem az unokatesóm.

Kihajoltam Seb mögül, és az ausztrálra néztem.

-        Shila Mitcham a neve. – és az orrom alá dugta a telefonját, ahogy végig néztem a képeket Dan tényleg nem kamuzott – És már tavaly is találkoztak Sebbel, a szezonnyitón.

-        Nem emlékszem rá!

-        Mert részeg voltál a bulin, mint általában elég sokszor!

-        Cat hinned kell nekem! – pillantott rám a német könyörögve.

-        Hívjuk fel! Te beszélsz, és kihangosítod! – adtam át Dannek a mobilt – Baráti csevej, de tudni akarom az igazat. – néztem rá keményen.

-        Oké.

Seb a fejét rázta, és zavartan dörzsölte a homlokát.

-        Ideges vagy?

-        Szerinted?

-        Akkor most kezdek aggódni. – sóhajtottam fel gúnyosan.

-        Csak finomítottam pár dolgon…

-        Igen? És mégis mit?

Közben Dan megnyomta a hívásindítást, és kihangosította a készüléket.

Négy csengés után felvette.

-        Daniiiiiiiii! – kiabált a lány jó kedvűen.

-        Szia Shila!

-        Éppen rád gondoltam! Sose találod ki mi történ tegnap!

-        Ami azt illeti de, pont ezért hívlak előttem van a Sun.

A válasz hangos nevetés volt.

-        Ennyire jó volt a csapattársam? – és közben gúnyosan Sebastianra vigyorgott.

-        Hallod, Istenien csókol! –  lelkendezett tovább, a német pedig ekkor borult az asztalra.

-        Na, most megleptél! Részleteket akarok!

-        Ó, basszus! Az a srác valami fantasztikus! Csak kicsit túl részeg volt szegény.

-        Az szokása. Szerintem még most sem esett le neki, hogy ismer téged. – röhögött fel.

-        Hát tegnap se nagyon derengett. De hát nem emlékezhet mindenkire.

-        Tudod, szőke! Annyit már elmondtál, hogy smárolásban nem Alonso, és a többi? Tegnap tök beállva jött vissza, úgyhogy érdekelne mi volt. Én annyira piásan még az ágyat se nagyon találnám meg, nem hogy csajoznék! – cukkolta.

Seb viszont a bordáira ütött, miszerint hagyja abba.

-        Szóval?

-        Na jó, de köztünk marad?

-        Persze. Tudod lakat a számon. – ennél a részletnél majdnem felnevettem – Szóval?

-        Most mondjam el telefonban….?

-        Sokat ferdítettél a cikkben?

-        Csak egy kicsit. – kuncogott fel – Nem egész éjszaka tartott csak egy kör volt, aztán kinyúlt a sok alkoholtól, de így jobban cseng a sztori. – ez volt az a pont, ahol felálltam asz asztaltól, és hátra sem nézve kimentem az előtérbe.

Kértem Daisítől egy kocsit, és amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a gyár területét.

Már az autópályán jártam London felé, amikor Chris hívott. Fogadtam.

-        Csak ha egyedül vagy, és nincs más fültanú a közelben.

-        A szobámban vagyok. Egyedül. De átválthatunk videó hívásra is.

-        Nem kell.

-        Visszajössz még? Úgy értem ma, mert bízom benne, hogy nem mondasz fel… vagy igen?

-        Nem, nem mondok fel. Ne aggódj nem befolyásolja a munkámat az ügy. –válaszoltam gúnyosan.

-        Cat. Nekem első a cég. Kedvellek, de ha elmész arról tudni akarok, pláne…

-        Jaj végig ne mond! Felforgattam mindent tudom, és most aggódsz! Nem kell!

-        Tudok valamiben segíteni?

-        Miben akarsz segíteni? Le tudod vágni Seb tökeit, és üvegben szervírozni?

-        Azt hiszem ez törvénybe ütköző, de szerezzek bérgyilkost?

Felnevettem.

-        Egy kínzómester is megteszi.

-        Az már van.

-        Igen?

-        Heikki visszajött, és most ordít Sebbel.

-        Mi miatt?

-        Szép kis csomag, a betegség, a csajozás, az ivás, a lógás stb. Választhatsz. Egyébként Heikki azért repült máris vissza mert tegnap hívtam, és a gyorsteszten kiderült, hogy beteg.

-        Mi baja?

-        Ami Sebnek, de legjobb tudomásom szerint te jól vagy.

-        Ennyit az orvosi titoktartásról.

-        Nem olvastad el az apró betűs részt a szerződésedben.

-        De, csak elfelejtettem, ha valami bajom van tudatnom kell veled is, már emlékszem.

-        A doki megtette helyettetek, elég diszkrét, és tapintatos formában, mert szerinte kínos mindenkinek.

-        Hát tőlünk nem éppen így kérdezett. – húztam el a szám.

-        Megnyugtatlak engem is kifaggatott.

-        Első sorba kértem volna jegyet.

-        Sejtettem.

-        Gondolom egyikük se hal bele.

-        Pár hét és rendben lesznek.

-        Az idiotizmusra nincs valami szere?

-        Attól tartok Seb ilyen téren menthetetlen.

Felsóhajtottam.

-        Mit fogsz tenni?

-        Baszd meg Chris te mit tennél ha felszarvaznának, és a sajtó címlapon tálalná?

-        Nem tudom, elhagynám, én a másik oldalon voltam.

-        Jaj igen, te csalod a barátnőidet nem fordítva.

-        Túl messzire mész. – reagált keményen.

-        Fáj az igazság?

-        Ne rajtam verd le Sebastiant, jó? Nem én bántottalak.

-        Nem te csak elkezdted a sort!

-        Cat! Elég. Ne fogok balhézni veled.

-        Isten ments, te és tökéletes angol modorod!

-        Cat. Kérlek. – mondta nyomatékosan – Tudom, hogy fáj. – mondta együttérzően.

-        Nem értesz te semmit. – suttogtam, mert már megint a könnyeimmel küzdöttem.

-        Hol vagy most?

-        Az autópályán…

-        Állj le a leállósávba, ilyen állapotban ne vezess, érted megyek, a kocsit meg valaki haza hozza. Oké?

-        Nem tudom, hol vagyok pontosan.

-        Kapcsold be a GPS-t, és megtalállak.

Nem reagáltam, csak a kézfejemmel letöröltem a könnyeim.

-        Cat…Cat itt vagy még?

-        Igen.

-        Hallgass rám kérlek, oké? Nem szeretném ha történne veled valami… Cat.

-        Megállok egy pihenőnél.

-        Jól van. – sóhajtott nagyot.

-        Chris?

-        Tessék.

-        Semmi. – nyögtem ki sírva.

-        Nagyon sietek.

-        Kösz. – azzal bontottam a vonalat.

Pár kilométerrel később megálltam a pihenőnél. Leállítottam a motort, és bekapcsoltam a GPS-t.  A kormányra borulva bőgtem, amikor egyszer csak kinyílt mellettem az ajtó. Aggódva pillantottam balra, de Christian volt az.

-        Gyere! – hajolt be, és átkarolt.

A nyakába és zakójába kapaszkodtam, így ki tudott húzni. A vállába temettem az arcom, és zokogtam, ő pedig szorosan átölelt.

-        Christian….

-        Nincs semmi baj… Minden rendben lesz Cat… Nem lesz semmi baj. – suttogta a fülembe.

-        Bántott… megint…

-        Tudom… tudom Cat…. – szorított magához.

-        Hazudott nekem… A szemembe hazudott… Megesküdött, hogy ő nem…

Nem mondott semmit, csak vett egy mély levegőt.

-        Patrik sosem tett velem ilyet…

-        Ne sírj kérlek...

De erre még jobban bőgni kezdtem.

-        Ne sírj kérlek... Cat… Kérlek…Nem bírom hallgatni, ezt a sírást… - mondta halkan.

-        Emily életére esküdött… Azt mondta szeret… Megígérte, hogy hűséges lesz….- nyögtem ki a szavakat, és még inkább az angolba kapaszkodtam.

-        Nem fog többet bántani Cat… Hallod? Nem bánt többet… - eltoltam magamtól.

-        Honnan veszed ezt a hülyeséget? Miért mondasz nekem ilyen…- de még mielőtt folytathattam volna, magához húzott és a kezei közé fogta az arcom.

-        Nézz rám jó? Cat. – szólt rám amikor el akartam fordítani a fejem – Nézz a szemembe. És most jól figyelj rám oké? – bólintottam – Dietrich magán kívül van, én még sosem láttam ennyire a plafonon lenni. Sebet kitette a szerződéséből, megy a Toro Rossohoz.

-        Mi??

-        Ahogy mondom. Kirúgta a fenébe, azonnali hatállyal.

-        De…

-        A szerződésében foglalt pénzt holnap reggel megkapja, de még ma estig el kell vinnie a cuccait a gyárból. Costa lesz helyette, már beszéltem is vele.

-        És a másik csapat? Kirúgnak miatta valakit? – néztem rá zavartan.

-        Nem. Verstappen és Kvyat marad, Seb meg tesztpilóta lesz, már ha Frank nem küldi el azonnal, mert neki sem kell.

-        És te?

-        Én még a Red Bull csapatvezetője vagyok, mi lenne velem? – mosolygott.

-        Úgy értem mi a véleményed?

-        Egy gonddal kevesebb, eleget tutujgattam, és elég sokáig elviseltem a hisztijét, most már legyen nyűg más nyakán.

-        De…de…

-        De mi?

-        De miért? Miért most?

-        Mert Didi téged véd, jelenleg Seb pótolható te meg nem, és ha választani kell, téged választunk.

-        Engem? Nem is csináltam semmit…

-        Adrian nem mondta?

-        Mit?

-        Akkor biztos azt hitte tudod, mindegy. Az egyik jónak tűnő fejlesztési ötlet, amit megvitattál tegnap délelőtt a fiúkkal, kidolgozták és remekül futott a szimuláción, sokat javított a kocsin.  

-        Ez mikor volt?

-        Tegnap este. Állítólag letették az asztalodra a dossziét.

-        Nincs is asztalom. – nevettem fel – Gondolom Adrianéra tették, én meg azt hittem az övé.

-        Szóval, hasznod vesszük. – erre átöleltem.

-        Köszönöm.

-        Nincs mit. – mosolygott szélesen – Na? Haza fuvarozhatlak?

-        Igen. – sóhajtottam fel.

-        Ennyire nem kell lelkesedni.

-        Úgy meginnék valahol egy pohár italt, és elszívnék egy cigit.

-        Tegyünk egy kitérőt?

-        Lehet?

-        Ma lehet. Gyere. – karolt át, majd oldalra fordult – Akkor hazaviszed a kocsit?

-        Persze. – válaszolt Katie.

-        Te itt vagy? –kérdeztem döbbenten

-        Chrissel jöttem, és visszaviszem az autót.

-        Értem.

-        Menj és lazíts egy kicsit. – mosolygott kedvesen.

-        Aranyos csaj.

-        Az. – terelt a Porshéja felé.